Stonehenge Ijász királya

2002-ben öt kilométerre Stonehenge-től, Amesbury mellett rendkívüli régészeti leletre bukkantak.  

 A feltárt sírban csupa rendkívüli tárgyra bukkantak. Amíg a korabeli Európa sírjaiban 5 tárgy, köztük egy arany tárgy tulajdonosa már gazdagnak számított, addig Stonehenge Íjász Királyának sírjában mintegy 100 tárgyat találtak, köztük arany fülbevalókat.
   A sír az egész korabeli Európa kiemelkedően leggazdagabb sírja – több, mint tízszer annyi tárgyat tartalmaz, mint az utána következő leggazdagabb ismert sír az egész korai bronzkorban  

 Az Íjász Király i.e. 2 300 körül élt, vagyis Stonehenge második szakaszának épülése idején, és így az angol tudósok feltételezik, hogy az ő magas szintű tudásával függ össze a Stonehenge épülésében megtestesülő magas szintű csillagászati és vallási tudás.
Az Íjász Király fogazatának, csontvázának és tárgyainak (két arany fülbevaló vagy hajcsat, három réz kés, kovakő nyílhegyek, homokkő könyökvédők és fazekak) izotópos elemzése váratlan eredményekre vezetett. Az oxigén izotópjainak elemzése a fogzománc tulajdonosának származási helyére enged következtetni. A vizsgálatok szerint az Íjász Király nem a későbbi Angliában, hanem Közép-Európában élte le fiatal éveit, mégpedig egy a mai brit éghajlatnál hidegebb körzetben – valószínűleg Ausztria, Svájc, vagy Dél-Németország körzetében. A réz kések egyike a mai Spanyolország, másika a mai Franciaország körzetéből származik. Az arany tárgyak egész Britannia területén a legkorábbiak.  

Ston­ehen­ge Ki­rá­lya íjász, még­pe­dig rend­kí­vül fej­lett íjat hor­dó íjász volt. Igaz, ma­ga az íj el­kor­hadt az évez­re­dek alatt, de a ho­mok­kő­ből ké­szült kö­nyö­kvé­dő, ami véd­te az íjász kö­nyö­két az íj vissza­csa­pó­dásá­tól, egyér­tel­műen azt jel­zi, hogy nagy ere­jı, messze­hor­dó, vissza­csa­pó íjat hasz­nált, va­gyis re­fle­xí­jat. 

Mi­lyen célt tölt­he­tett be Ston­ehen­ge? Ne­ves brit csil­la­gá­szok egész so­ra ál­la­pí­tot­ta meg, hogy Ston­ehen­ge min­den bi­zonnyal a nap­for­du­lók idő­pont­já­nak meg­ál­la­pí­tá­sá­ra és nap­fo­gyat­ko­zá­sok elő­re­jel­zé­sé­re épült. Er­re utal­nak a pol­gár-csősz­hal­mi kö­rá­rok­rend­szer­nél ta­lált agyag nap­ko­ron­gok is. Az Eu­rá­zsia-szer­te ta­lál­ha­tó tűzol­tá­rok szin­tén a na­pi­má­dás­hoz és egy­ben a má­gu­sok­hoz kap­cso­lód­nak. „Az an­tik vi­lág egyet­len pap­sá­ga sem volt hí­re­sebb a má­gu­sok­nál”, és „ők ad­ták át a Nap-kul­tuszt In­di­á­nak” – ír­ja az an­gol nyel­vű val­lás­tu­do­má­nyi en­cik­lo­pé­dia. Az óko­ri gö­rög kul­tú­rá­ról meg­je­lent el­ső nagy össze­fog­la­ló mun­ka szer­ző­je, Stan­ley sze­rint „A má­gu­sok rész­re­haj­lás és elő­í­té­le­tek nél­kül dol­goz­nak… A le­gő­sibb ta­ní­tó nem­zet­ség, törzs, két­ség­be­von­ha­tat­la­nul”. „A má­gu­sok a Nap-­kul­tusz pa­pi kaszt­ja” – ír­ja az óko­ri vi­lág le­xi­ko­na. A ber­li­ni tör­té­ne­lem előt­ti in­té­zet igaz­ga­tó­ja, Meng­hin pro­fesszor tu­do­má­nyos köz­le­mé­nye sze­rint az ősi Eu­ró­pá­ban olyan tu­dós-pa­pok él­tek, akik­nek fe­jé­ke arany­ból ké­szült ha­tal­mas, egy mé­tert is meg­kö­ze­lí­tő ma­gas­sá­gú sü­veg volt. A meg­ta­lált arany­sü­ve­ge­ken 496 csil­la­gá­sza­ti jel­ké­pet ta­lál­tak, ame­lye­ket Meng­hin pro­fesszor a nap­fo­gyat­ko­zá­sok elő­re­jel­zé­sé­re al­kal­mas, lo­ga­rit­mi­kus lép­té­kű ma­te­ma­ti­kai jel­ké­prend­szer­ként ér­tel­me­zett.

  Ha Ston­ehen­ge a Nap-tisz­te­let­hez kap­cso­ló­dik, ak­kor va­ló­szí­nı­leg olyan kul­tú­ra épít­het­te, ame­lyik­nél a Nap-tisz­te­let je­len­tős sze­re­pet ját­szott – va­gyis Ston­ehen­ge-et ép­pen az óko­ri-ős­ko­ri má­gu­sok épít­het­ték! Ha a tu­dós-pa­pok Nap-tisz­te­let­re uta­ló ma­gas arany fe­jé­ket vi­sel­tek, ak­kor va­ló­szí­nűleg  Nap-tisz­te­lők – va­gyis má­gu­sok vol­tak! Ak­kor te­hát Ston­e­hen­ge Íjász Ki­rá­lya is má­gus le­he­tett! És ha má­gus volt, és a Kár­pát-me­den­cé­ből ér­ke­zett, ak­kor a Kár­pát-me­den­ce már az ős­kor­ban a má­gi­kus kul­tú­ra köz­pont­ja volt!  

forrás:

Grandpierre Attila

csillagász, zenész,

Nincsenek hallgatóbb kövek, mint Stonehenge tömbjei

"Stonehenge hatalmas kőtömbökből álló építészeti csoda, a modern világ számára örök rejtvény. Az álló kőcsoportot az angolszászok nevezték el Stonehenge-nek, illetve "Függő kövek"-nek, a középkori írók pedig az "Óriások táncának" hívták. A tudósokat évszázadok óta foglalkoztatja a kövek múltja, és bár a lelőhely misztikus vonatkozásait senki nem vitatja, a valódi rendeltetése máig tisztázatlan.

Vajon a kört alkotó emlékmű egykor temetkezési hely volt? Vagy éppen maga volt az élet forrása? Netán történelem előtti csillagda lehetett?

Stonehenge az angliai Salisbury-fennsíkon látható, amelynek korát ötezer évre becsülik. Sajnos mára állóköveinek több mint fele eltűnt, ledőlt vagy betemetődött, de nagysága és misztikuma így is néma csodálatra kényszeríti látogatóit. A körkörösen elhelyezett köveket - amelyek között találni ún. trilitont, amely két függőleges kőből és egy rajtuk vízszintesen elhelyezett harmadikból áll - 1666-ban John Aubrey fedezte fel.

Az első tanulmányt Inigo Jones, a híres 17. századi régész írta a kövekről. Úgy tartotta, hogy valaha római kori templom lehetett. William Stukeley régiségkutató a 18. században meg volt győződve róla, hogy a druidák temploma volt egykoron, ahol az évszakokhoz kapcsolódó ünnepségeken állat- és emberáldozatokat mutattak be. Ezt azonban a 20. század régészei megcáfolták. A kövek valódi korát megállapítva egyértelművé vált, hogy az emlékmű mintegy 1000 évvel megelőzte a druida kultuszt. Ezzel viszont a csillagászok elméletének adtak szabad utat, miszerint a kövek elrendezése közvetlen kapcsolatban áll a Nap, a Hold és a bolygók mozgásával.

Az elemzések során kiderült, hogy a Stonehenge-et három fázisban építették. Az első szakaszban (kora 5000 évre tehető) épületfákból álló kört alakítottak ki, amit vizesárok és földsánc vett körül. A vizesárkot valószínűleg kézzel ásták ki, állati csontokból készült szerszámokkal. A körön kívül 56 lyuk található, ezeket ma "Aubrey Holes"-nak nevezik ("Aubrey-féle lyukak") felfedezőjük, John Aubrey után. Ezekben a mélyedésekben sírokat találtak, ezért látott napvilágot az elképzelés, miszerint vallási célzattal építhették az "objektumot". A külső gyűrű homokkőoszlopai 5 méter magasak és egyenként 26 tonnát nyomnak. Átmérője több, mint 30 méter.

Az építkezés második szakasza 4500 évvel ezelőtt zajlott. Ezúttal kisebb, kékkövet (bluestone) használtak, melyek ma is láthatók. A köveket a közel 400 kilométerre található Prescelli-hegyekben bányászták. A szikladarabokat legörgették a tengerhez, majd tutajokon felúsztatták az Avon folyón, végül szárazföldön elvonszolták a felállítási helyükre. Elképesztő mutatványt hajtottak ezzel végre, mivel egy-egy kő súlya nagyjából 5 tonna.

Az építés harmadik, végső fázisa nagyjából 4300 évvel ezelőttre tehető. A kékköveknek lyukakat ástak és elrendezték őket. A köveket ezúttal Marlborough Downs bányájából hozták, mintegy 32 kilométeres távolságból. Az út ugyan rövidebb volt, de a szikladarabok a korábbiaknál is tetemesebbek. A köveket párosával állították fel, felül szemöldökfákkal fogták össze őket. Hogy a szemöldökfák a helyükön maradjanak, a köveken bevágást csináltak. Gondosan ügyeltek a kövek egymáshoz képesti pozíciójára és a pontos tájolásra.

Azt már tudjuk, mekkora erőfeszítéssel alakították ki a helyet, de a kérdés még mindig adott: vajon mi célból építették Stonehenge-t? Lehetséges funkciójára néhány apró jel utal. A legérdekesebb és legtöbb hívet maga mellé álltó nézetek közül ismeretünk néhányat.

 

Nyári napforduló idején a Nap a Sarokkő és egy másik kő között kel fel. Elképzelhető, hogy az első Stonehenge arra szolgált, hogy meghatározzák őseik maradványainak az éltető Naphoz viszonyított helyzetét. Gerald Hawkins, amerikai csillagász 1963-ban komputerrel próbálta megfejteni a csoport titkát. Arra jutott, hogy Stonehenge olyan megfigyelőállomás lehetett, ahonnan az égbolton lezajló eseményeket nyomon követhették, és a kövek elrendezése közvetlen kapcsolatban áll a Nap, a Hold és a bolygók mozgásával, illetve szüntelenül változó konstellációikkal. Így nemcsak a nyári napforduló, hanem más fontos Nap- és Hold-jelenségek is megjósolhatók.

Timothy Darvill professzor Bournemouth Egyetem régészeti tanszékének vezetője szerint Stonehenge maga volt az élet. "Kutatásaink a Preseli-hegyre irányították figyelmünket, hogy megfejtsük a rejtélyt: az ott található kék kövek miért voltak fontosak az ősi idők emberének." - írja tanulmányában, nem is véletlenül. A hiedelem szerint ezek a kövek ugyanis gyógyító erővel bírtak, mert a Preseli-hegyen rengeteg szent forrás található. Még a 18. században is tömegesen zarándokoltak az emberek Stonehenge-hez, hogy letörjenek a mágikus kövekből egy-egy darabot, amit aztán különböző módokon használtak fel a gyógyulás érdekében. Az építmény körül sírokat is találtak, az ezekbe eltemetett emberek nagy része valamilyen betegségben szenvedett. A különböző mozgásszervi bajok, a törött csontok is arra utalnak, hogy azért érkeztek ide, hogy meggyógyuljanak. Így a kőrengeteg akár az élet szimbóluma is lehetett.

Egészen más nézetet vall Julian Thomas, a Manchester Egyetem régészeti tanszékének vezetője. Szerinte Stonehenge lakóhely is lehetett, ugyanis munkatársaival kilenc újkőkori lakásra emlékezettő épületet tárt fel a területen. A föld alól előkerült építmények korát az i.e. 3. évezred első felére datálják. A két legnagyobb talán kegyhely volt, illetve az egyik talán a csoport vezetőjének lakása volt. Mindkettőt árok veszi körül és a mellettük látható lyukak egy valamikori fa kerítésre engednek következtetni. A házak körül korabeli használati tárgyakat - agyagedényeket és kőeszközöket - is találtak. Bár az ásatások folytatódnak, de a leletek már önmagukban is kivételesek, hiszen olyan területen kerültek elő, ahol a hatalmas kőkörön kívül eddig semmi egyéb nyoma nem volt a hétköznapi életnek.

Úgy tűnik, minden viszonyítás kérdése. A hatalmas kőkolosszusok évezredek óta némán őrzik rejtélyüket, és néha, időről időre nagy kegyesen megengedik, hogy a kíváncsi ember megtalálja a valóság egy-egy fontos mozaikját, hogy végül összeállhasson a teljes kép. Addig pedig nekünk marad a találgatás."

Forrás 33 kihagyhatatlan
 építészeti csoda/Stonehenge