A mignon francia fogalom, amely kicsi, kedves, bájos dolgot fejez ki. A jó és szép mignonok készítéséhez gyakorlott tudásra van szükség. A felvert tészta, a finoman ízesített krémek és a fondant technikája is fontos,az alak, az ízek és színek, a díszítés összehangolása szükséges.
Párizsban dolgozott 1665-ben egy jó hírű édessütő mester, bizonyos Mignot. Addig verte a habot, míg beédesedett udvari szállítónak. S aki udvari ember lett, annak számítania kellett a csípős nyelvű udvaroncok támadásaival is. Nem kisebb ember rontott Mignot-ra, mint maga a költő Boileau. Nem tudni, miért, egyik gúnyos versében egyenesen méregkeverőnek titulálta a krémek és torták gáncstalan lovagját. Mignot sem maradt rest. Ellenverset íratott egy másik poétával, és ki is nyomtatta: csomagolópapírnak. Vevőinek ettől kezdve ebbe csomagolták az apró süteményeket. Óriási sikert aratott, és meggazdagodott ötletéből. Sőt a 17. század végén a csomagolt apró süteményt mignonnak nevezték egész Párizsban! Ez az elnevezés aztán más országokban is elterjedt.
Magyar cukrászipar
A magyar cukrászipar a fénykorát az 1800-as évek végén, éppen az Osztrák-Magyar Monarchia évtizedei alatt élte, amikor is egymás után nyíltak meg a cukrászdák a főváros utcáin - nem véletlenül, hiszen megnőtt az igény az édességipar termékei iránt.
A sorban az első neves fővárosi cukrász, a több kitüntetéssel is elismert Kugler Henrik volt, aki 1870-ben a mai Vörösmarty térre költöztette a nagyapja által alapított cukrászdát. Ha visszagondolunk József Attila első versére, amelyben a költő szeretett volna "öt forintér kuglert venni", akkor már sokak számára ismerősen csenghet a név. De milyen édesség is lehetett a kugler, amire József Attila még kisgyerekként vágyakozott? Nem másról van szó, mint a minyonról, amelyet Kugler mester honosított meg Magyarországon az 1870-es évek során. Külön érdekesség, hogy még az 1920-as években - jóval a cukrászmester halálát követően - is kuglernek nevezték a süteményt.A minyon mellett egy másik ismert nyalánkság a zserbó-szelet, amely a mai napig magán viseli az alkotója nevét. A svájci születésű Gerbeaud Emil éppen Kugler meghívására érkezett hazánkba, 1884-ben, hogy átvegye a híres Vörösmarty téri cukrászda vezetését. Gerbeaudról érdemes még azt is tudni, hogy ő volt a konyakos-meggy és a macskanyelv magyarországi meghonosítója, valamint elsők között állított elő nagy mennyiségben szaloncukrot hazánkban. Mint cukrászmester mindig a tökéletességre törekedett, és szigorúan ügyelt az általa készített édességek minőségére is.
A következő süteményt - még pontosabban tortát - nincs is olyan ember, aki ne kóstolta volna, vagy ne ismerné. A dobostorta igazi hungarikumnak számít, amelyet 1884-ben alkotott meg a híres pesti cukrászmester, Dobos C. József. Ez a torta nagy feltűnést keltett, hiszen ekkor még főként a főzött krémekkel, cukor- és tejhabokkal töltött torták divatja hódított, melyek többnyire emeletesek és agyoncicomázottak voltak. Ezekkel szemben a dobostorta egyszerű, lapos torta volt, karamellacukor "dobos" tetővel, és valami egészen új, addig nem kóstolt krémmel. Nem csoda, hogy lázba hozta a főváros ínyenceit is, s a konkurens cukrászokat is, akik igyekeztek ehhez hasonló készítménnyel előrukkolni - sikertelenül. Még maga az uralkodó, Ferenc József is elsők között kóstolta meg Dobos készítményét.A torta
A torta feltalálása egy gigantikus esküvőhöz fűződik.
Nagy Sándort kevesen ismerik, mint tortafeltalálót. Pedig ő rendezte Perzsiában a mai Guinness-rekordokat is megszégyenítő esküvőt, ahol tízezer makedón katona lépett frigyre tízezer perzsa nővel.
A katonák akkori fejadagja egy hatvandekás, lapos, árpából, rozsból vagy búzából készült kenyér volt. A nagy ünnep tiszteletére a lakodalmi „desszertté” alakított kenyér - mely a mai torta őse – gabonából, mandulából, dióból és szárított gyümölcsből készített, mézes tészta volt. Ezt a különlegességet kettévágták, és egy ánizsból, kecsketúróból és mézből álló krémmel töltötték. A tetején mézbe mártott rózsaszirmok szolgáltak díszként.
Az esküvői torta
Az 1930-as évekig a torta felvágása és szétosztása a menyasszony feladata, első férjes asszonyi cselekedete volt. Ám amióta a torták egyre terjedelmesebbek és cifrábbak lettek, a menyasszony már nem tudott megbirkózni a vágással. Ettől kezdve a menyasszony jobb kezébe vette a kést, vőlegénye rátette a jobb kezét, és a menyasszony a vőlegény kezére tette a balját. A levágott szeletből először a menyasszony evett egy falatot, a második falatot vőlegényének kínálta.A hagyomány szerint az eladó sorban lévő lányok párnájuk alá rejtették ezt a tortadarabot, mert a babona szerint ilyenkor álmukban meglátták jövendőbelijüket.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése