A Taoizmus

A Taoizmus több mint 2500 éve a kínai gondolkodás, filozófia és vallás meghatározó tényezője. A Tao eredetileg utat jelent, sőt ma is a csillagok útját jelenti az égbolton, de jelenti a bölcs utat is,(spirituális) amely célhoz vezet, a rendet és a törvényt, amely mindenben érvényesül.

  A legutóbbi időkig hatást gyakorolt a kínai filozófia, irodalom és az orvoslás területére. A hagyomány szerint összefoglalója, Lao-Ce a legismertebb taoista bölcs, aki a a Tao Te King (Út és Erény Könyve) című híres értekezésében (filozófiai költemény) fektette le a taoizmus alapjait.

 

Lao-ce egy feltehetőleg az ie. 4. században élt kínai filozófus, akiről azonban nem tudni biztosan, hogy valóban létező történelmi személy volt-e, vagy csupán legenda. Lao-ce magyarul „öreg gyermeket” vagy „öreg mestert jelent” jelent (a gyermek szó a taoizmusban a tapasztalt mesterek gyermeki egyszerűségét jelenti).

A hagyomány szerint Lao-ce a „Tavasz és Ősz korszakának” (i. e. 700 – i. e. 476) végén élt, a Chu királyságban, hivatalos neve Li Er volt. Születési idejét a Krisztus előtt 565 körüli évekre becsülik. Magas, hosszú fülű, nagy szemű, széles homlokú és vastag ajkú ember volt. Mint a Csou (Zhou) dinasztia „tárházat őrző tisztje”, a könyvtárban dolgozott, és az „elraktározott könyveket igazgatta”.

Konfuciuszt a különös ember zavarba ejtette, de hatalmas tiszteletet érzett iránta. „Tudom, hogy a madár repül; tudom, hogy a hal úszik; tudom, hogy az állatok képesek szaladni. A futó teremtmények csapdába ejthetők, az úszók pedig fonott hálóba. Amelyek repülnek, nyíllal lelőhetők. De a sárkány a tudásom fölött áll, a felhők és a szelek szárnyán a mennyekbe emelkedik. Ma láttam Lao-ce-t, és ő olyan, mint egy sárkány!”/forrás: Wikipedia/

 A taoizmus másik híres misztikusa Csuang-ce (i.e. 300 körül) írta meg értekezéseit (Csuang-ce bölcsessége).

A taoista egészségtan átfogó műve, az orvostudomány klasszikusának számító "A Sárga Császár Belső Könyve" (Huang-ti-nej-csing) még ma is mértékadó műnek számít.


A legismertebb Taoista szimbólum a YIN-YANG. 

A Jin és a Jang jel először a Ji King-ben (Változások Könyve) szerepel, kb. i.e. 1250 körül. A jin jel jelentése: a hegy árnyékos oldala, a jang jel jelentése pedig: a hegy napos oldala.
Kettejük dinamikus együttműködése a mindenség egysége és egyensúlya.

A Yin és Yang negatív és pozitív, víz és tűz, nő és férfi, az őselemek egymásra hatásának jelképe.

A kínaiak úgy tartják, hogy a Yin és Yang az idők kezdetétől jött létre, mikor villám hasított a kozmikus őssötétbe és semmibe. Ekkor minden súlyosból és sötétből Yin keletkezett, miközben amire csak a villám fénye hullott, könnyű súlytalan Yang-á változott.

A Yin és Yang jelkép a természet megfigyelésén alapul. Az égitestek csillagok, és bolygók ugyancsak Yin vagy Yang minőségűek , a Nap Yang, a Hold Yin.

A természetben szintén együttesen van jelen Yin és Yang, a hegyek Yang míg a folyók Yin.

Ha változásban tudjuk szemlélni világunkat, ha megértjük, hogy az élet folyamatos átalakulás, mint az (évszakok körforgása, éjszakák, nappalok váltakozása,) jobban eligazodunk majd a modern világ útvesztőiben.

Minden emberben van Yin és Yang csak a férfiakban több a Yang elem a nőkben pedig a Yin. Kettő kapcsolata állandó, folytonos (mint a jelkép tükrözi), egymást kiegészítő, szoros egységet alkotja meg az egészet.

Lao-ce idézetek:

Ha tudásra akarsz szert tenni, naponta gyarapítsd az ismereteidet. Ha bölcsességre, naponta válj meg néhánytól.

Az igaz szavak nem kellemesek. A kellemes szavak nem igazak.

El kell felejtenünk a napok és az órák fogalmát, hogy jobban odafigyelhessünk a percekre.