A népi bölcsesség úgy tartja , hogy „Január,
február fú és havaz, úgy lesz tavasz”. „Január, február, itt a nyár, nem
kell már a nagykabát.” Abban mindenki megegyezik, hogy „még nem ette
meg a kutya a telet”, február még sok rossz időt, csikorgó hideget,
zimankót, ítéletidőt tartogat a tarsolyában. Hol van még a kikelet? A
százéves naptár is erre utal. „Februárban szúnyogok orrokkal keveset
ártanak, s kígyók fulánkjokkal, a mezei ptrücskök elrekedt torkokkal.”
"Az utóbbi időben, ha az időjárásban az átlagostól, a „megszokottól”
eltérőt tapasztalunk, rögtön az éghajlatváltozás drámai
következményeiről beszélünk. Így van ez idén télen is. Pedig a
Kárpát-medence időjárása mindig is igencsak szeszélyes volt!
A Kárpát-medence éghajlati tulajdonságai közé tartozik, hogy időjárása általában meglehetősen szeszélyes.
Léteznek,
s mindig is léteztek hosszabb-rövidebb ideig tartó éghajlati
ingadozások, hidegebb vagy melegebb, szárazabb vagy csapadékosabb
időszakok, amelyeknek hossza igen változó.
Téli legek
A hiteles meteorológiai feljegyzések szerint
a legenyhébb tél 1950/51-ben volt: a három téli hónap középhőmérséklete
+3, 1°C körül alakult.
A legszigorúbb 1891/92 tele volt, a téli évszak középhőmérséklete –5, 1°C körül ingadozott.
A
legcsapadékosabb tél 1946/47-ben volt. Ezen a télen a gyakori és az
intenzív havazások hatására januárban általában 20 – 30 cm-es hótakaró
borította a földeket. Februárban a Dunántúlon a hótakaró elérte a 40 –
60 cm-t is. A hóréteg átlagosan március 20-ig maradt meg. Ez a tél
ráadásul nemcsak csapadékáról, illetve havazásairól volt híres:
rendkívül hideg is volt. A Dunát például harminc napig (március 11-ig)
jégpáncél fedte, a folyó jege Budapestnél olyan vastag volt, hogy
februárban sokan gyalog keltek át rajta.
A legszárazabb 1847 tele volt, amikor három hónap alatt összesen 17 mm körüli csapadék hullott.
Nagy téli szélsőségek
Hogy Magyarország éghajlata milyen jelentős szélsőségekre képes, alátámasztják az alábbi példák is.
1998
januárja a szokásosnál jelentősen melegebb volt. A hónap első két
harmadában rendkívül enyhe volt az idő, a hőmérséklet a márciusi
átlagnak felelt meg. Országos átlagban a 1997. december 21. és 1998.
január 20. közötti időszak középhőmérséklete az évszázadban a
legmagasabb volt. 1998. január 9-én Sopronhorpácson +16, 4°C-ig
emelkedett a hőmérséklet!. Január utolsó harmadában azonban jelentős
lehűlés következett be, a napi átlaghőmérsékletek egy-két nap alatt 6-8
fokkal csökkentek, így a hónap végén az átlagosnál hidegebb idő
uralkodott országszerte. Január 30-án éjjel Salgótarján térségében
például -14, 2 fokig hűlt a levegő.
A 2000. év novemberi és
decemberi hőmérséklet- és csapadékviszonyai szintén gyarapítják a
szélsőséges időjárási helyzetek listáját. Novemberben az átlagos
országos középhőmérséklet 8, 0 fok körül alakult, ami 3, 6 fokkal
magasabb volt a sokévi átlagnál. Ennél melegebb novemberek 1881. óta
csak 1926-ban és 1963-ban voltak. 2000. novemberében néhány hőmérsékleti
rekord is született, például november 14-én Siófokon 22, 3 fokig
emelkedett a hőmérséklet (ezen a napon az eddigi legmagasabb
hőmérséklet, + 21, 7°C, 1926-ban Keszthelyen volt), november 15-én Baján
23, 1°C-ot mérték./" National Geographic/
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése