Bölcsek köve

Az alkímia az anyagi és szellemi világ egyik szemléleti és vizsgálati módszere. A szó az arab alkimijá szóból ered. Erdetileg nem vált el a kémiától. Zoszimosz, az első ismert kémikus a nevet az állítólagosan isteni eredetű „chéma“, könyv címéből eredezteti, mely arra tanította az embereket, hogyan kell bánni a fémekkel és érintette a növények gyógyító erejét is. Ugyanerről szól egy egyiptomi papirusz is a 12. dinasztia korából. Mások, különösen Champollion a nevet a héber Chám (Egyiptom) névvel azonosítják. /Heraldikai lexikon/Alkímia/

A Bölcsek köve (Lapis philosophorum) egy olyan anyag, amely képes arannyá vagy ezüstté változtatni a nem nemes fémeket, "összeolvasztani" az apró ásványokat, termést hozni a meddő fáknak, meggyógyítani és meghosszabbítani az életet, valamint a világ leggazdagabb emberévé tenni a tulajdonosát.


A misztikus anyag a Bölcsek Köve elnevezést a XI. században kapta, ám nagy magiszterium, életelixír, vörös tinktúra és harmadfokú medicinaként is emlegették, és tucatnyi leírással jellemezték. Paracelsus szerint például a Bölcsek Köve rubinhoz hasonló vörös, kristályos anyag, amely látszólagos szilárdsága ellenére hajlítható, mint a viasz, ugyanakkor darabokra is törhető, akár az üveg.

A mágikus erejű követ évszázadokon keresztül alkimisták ezrei próbáltak előállítani.

Az arany már az ókorban és a középkorban is nagyon keresett volt, a gazdagság szimbóluma. A görögök az aranygyapjút keresték, a spanyol hódítók az inkák kincseit, de a bibliai háromkirályok egyik ajándéka is arany volt. Az alkimisták legfőbb célja az volt, hogy műhelyeikben bizonyos anyagok átalakításával aranyat állítsanak elő. Életük végéig keresték a titkot, miként lehet az "örök és megváltozhatatlan" fémet előállítani.

Az alkimisták között voltak orvosok, szerzetesek és voltak dilettánsok, sőt csalók is. A bölcsek kövét keresve rengeteg kísérletet végeztek el és több könyv is született a témában. Ezek nyelvezete azonban meglehetősen misztikus volt, ezért nem volt könnyű (illetve sok esetben máig lehetetlennek bizonyult) felfedezni, hogy mire is gondolt valójában a szerző. Az alkimisták munkája a hétköznapi ember számára teljességgel érthetetlen és riasztó volt, ezért üldözni kezdték őket: börtön, kínzás, sőt kivégzés várt a legtöbbjükre.



A tudomány mai állása szerint a Bölcsek köve nem létezik, ám a kémia történetében számos olyan esetről maradt ránk leírás, amely az e megállapítás ellenkezőjét igyekszik bizonyítani. Ilyenek Van Helmont orvos-kémikus kutatási eredményei is, aki azt állította, hogy a “neki küldött” 1/4 szemernyi anyaggal 8 uncia higanyt változtatott színarannyá.

Helvetius, az oraniai herceg orvosa hasonló tapasztalatokról számol be. Azt írja, 1666-ban egy ismeretlentől kapott anyaggal 6 drachma ólmot változtatott tiszta arannyá.
Más alkimisták pénzekre és uralkodók által veretett érmekre hivatkoznak, amelyeket átváltoztatott aranyból készítettek. Ha hihetünk Guselin állításának, II. Ferdinánd császár jelenlétében is készültek ilyen pénzérmék, amelyek sokáig a császári kincstárban is láthatóak voltak, és amelyek keletkezésének körülményeit tucatnyi magas rangú nemes igazolt.

Ma már tudjuk, hogy ahhoz, hogy elem egy másik elemmé alakuljon, belső, az atommagban történő változás szükséges. Korszerű részecskegyorsítókban ma már megoldható, hogy néhány aranyatomot (nagy költséggel) előállítsunk valamely más atomból, de ez pusztán érdekes lenne, az alkimisták vágyát a gazdagságra az sem teljesíthetné.
Bár a végcél szempontjából kutatásaik "eredménytelenek" voltak, az alkimisták számos korszakalkotó felfedezést tettek. Megismertették a világgal a foszfort és a porcelán előállításához szükséges anyagokat.

A XVIII. században kezdte el a kémia önálló életét. Lassan elvált a misztikummal teli, sokszor varázslás szintjén zajló alkímiától és annak laboratóriumi módszereit, ismereteit alkalmazva önálló tudománnyá vált. Sokat köszönthetünk az alkimistáknak. Megteremtették a kémiai laboratóriumi technika alapjait, munkálkodásaik során rengeteg tapasztalatot szereztek. Kidolgozták olyan technológiák lépéseit, mint a desztillálás, a selyem fehérítése, a merített papír készítése, a cukorgyártás, a salétromfőzés stb.