Molnár Ferenc

"Minden kis viaszgyertya megtanít bennünket arra,hogy érdemes egy kis fényért, melegért tövig égni, mert a kis dolgok fénye az, amely széppé, meleggé teszi az életet.

Molnár Ferenc 1878. január 12-én született.

Budapesti nagypolgári család fia volt. Ő is jogásznak indult, egy ideig a genfi egyetemen nemzetközi jogásznak készült. de huszonkét éves korában egyszerre hátat fordított a jogtudománynak, és újságírónak állt. Szinte azonnal feltűnt csillogó szellemességével, szatirikus humorával, részvevő érzelmességével. Stílusa kezdettől mindvégig választékosan szabatos: mesélő leleménye és ötletgazdagsága kimeríthetetlen. A fiatal Molnár Ferenc odasorakozik legjobb novellistáink közé, majd huszonhárom éves korában megjelenik első regénye, az Egy gazdátlan csónak története, amely után az irodalmi élet az elbeszélő próza nagy ígéretének tartja. És a várakozásoknak hamarosan meg is felel. Huszonkilenc éves, amikor elkészül A Pál utcai fiúk, amelyet azóta is világszerte a világirodalom egyik legjobb ifjúsági regényének ítélnek.


Pál utcai fiúk - Részlet

Beléje szorult a szó. Nem tudta folytatni, oly szigorúan nézett a szemébe Áts Feri. És meg is szólalt erős, mély hangján, melytől
annyiszor reszkettek meg a fiúk, amikor az erős legény valamiért megharagudott rájuk:
- Nem - bömbölte -, te, úgy látszik, még mindig nem ismered a vörösingeseket! Nem megyünk mi vesztegetni meg alkudozni! Ha
nem adják szépszerivel, hát elvesszük. Nem kell nekem se tót, se kikergetés, aki mindene van! Micsoda alattomos dolog ez?!
Mindnyájan hallgattak, és Geréb lesütötte a szemét.
Áts Feri fölállott:
- Ha gyáva vagy, eridj haza!
Villogó szemmel mondta ezt Gerébnek. És Geréb e pillanatban nagyon megijedt. Érezte, hogy ha most a vörösingesek kitessékelik maguk közül, akkor már igazán nincs sehol helye ezen a világon. Hát fölemelte a fejét, és bátor hangon próbált beszélni:
- Nem vagyok gyáva! Veletek vagyok, veletek tartok, hűséget fogadok nektek!
- Ez már beszéd - mondta Áts, de az arcán látszott, hogy nem rokonszenvezik a jövevénnyel. - Ha velünk akarsz maradni, leteszed
a fogadalmat a mi törvényeinkre.
- Szívesen - mondta Geréb, és föllélegzett.
- Adj hát kezet!
Kezet fogtak.
- Mostantól kezdve hadnagyi rangod van nálunk. Szebenics majd neked is ad lándzsát és tomahawkot, s beírja a nevedet a titkos névsorba.
És most hallgass ide! Nem lehet halogatni a dolgot. A támadás napját holnapra tűzöm ki. Holnap délután valamennyien itt gyülekezünk. A csapat fele a Mária utca felől megy be, és elfoglalja az erődöket. A csapat másik felének te fogod kinyitni a Pál utcai kiskaput, s ez a rész ki fogja kergetni a grundbelieket onnan, vagy ha a farakások közé menekülnek, akkor az erődökből támadják meg őket a többiek. Nekünk labdaterület kell, és ezt meg fogjuk szerezni, bármi történjék is!
Mindenki fölugrott.
- Éljen! - kiáltották mind a vörösingesek, és lándzsáikat a magasba emelték.
A vezér csöndet intett.
- Még meg kell tőled kérdeznem valamit. Nem gondolod, hogy a Pál utcaiak sejtik, hogy te hozzánk tartozol?
- Nem hinném - felelt az új hadnagy. - Még ha itt is volt valaki közülük a múltkor, mikor a piros cédulát a fára tűzték, nem láthatott
a sötétben.
- Tehát nyugodtan mehetsz be közéjük holnap délután?
- Nyugodtan.
- Nem fognak gyanítani semmit?
- Nem. És ha gyanítanának is valamit, nem merne szólni egyik sem, mert mind fél tőlem. Nincs azok közt egy bátor fiú sem!
Egy éles hang vágott egyszerre közbe:
- Dehogy nincs!
Körülnéztek. Áts Feri meglepetten kérdezte:
- Ki szólt?
Senki se felelt. És az éles hang újra megszólalt:
- Dehogy nincs!
Most már világosan hallották, hogy a hang a nagy fa tetejéről jött. S rögtön ezután zörögni kezdtek az ágak, recsegett-ropogott valami
a nagy fa lombjai közt, s egy pillanat múlva egy kis szőke fiú mászott le a fáról. Mikor az utolsó ágról a földre ugrott, nyugodtan
letisztogatta a ruháját, megállott egyenesen, mint a cövek, és farkasszemet nézett a vörösingesek ámuló csapatával. Senki se szólt
egy szót sem, úgy meglepett mindenkit ez a váratlanul idetoppant kis vendég.
Geréb elsápadt.

- Nemecsek! - mondta ijedten.
És a kis szőke felelt is:
- Igen, Nemecsek. Én vagyok. És ne kutassák, hogy ki lopta el a Pál utcai zászlót a fegyvertárból, mert azt én loptam el. Itt van, ni!
Nekem van az a kis lábam, ami még a Wendauer lábánál is kisebb. És nem szóltam volna, fenn maradhattam volna a fa tetején, amíg maguk mind el nem mentek volna, hiszen ott gubbaszkodtam már fél négy óta.
De mikor Geréb azt mondta, hogy köztünk nincs egy se, aki bátor volna, hát akkor gondoltam: "Megállj, majd én megmutatom neked, hogy akad még a Pál utcaiak közt is bátor fiú, ha nem más, hát a Nemecsek, a közlegény!" Itt vagyok, kérem, kihallgattam az egész tanácskozást, visszaloptam a zászlónkat, most tessék, csináljanak velem, amit akarnak, verjenek meg, csavarják ki a kezemből a zászlót, mert magamtól ugyan oda nem adom. Tessék, tessék, csak rajta! Hiszen én egyedül vagyok, maguk meg tízen vannak!

Kipirult, ahogy így beszélt, és kitárta a két karját. Az egyik kezében a kis zászlót szorongatta. A vörösingesek nem tudtak magukhoz térni ámulatukból, és csak nézték ezt a csöpp kis szőke legényt, aki az égből pottyant közibük, s aki itt bátran, hangos szóval kiabált az arcukba, fölemelt fővel, mintha olyan erős volna, hogy el tudná páholni ezt az egész társaságot, a két erős Pásztorral és Áts Ferivel együtt.

Leghamarább a Pásztoroknak jött meg a hidegvérük. Odamentek a kis Nemecsekhez, és jobbról-balról megfogták a két karját. A fiatalabbik Pásztor állt a jobb oldalán, és ez már a kezéhez is nyúlt, hogy kicsavarja belőle a zászlót, mikor megszólalt a nagy csöndben Áts Feri hangja:
- Megállj! Ne bántsátok.
A Pásztorok csodálkozva néztek a vezérre.
- Ne bántsátok - mondta ez. - Ez a fiú tetszik nekem! Bátor fiú vagy, Nemecsek, vagy ahogy hívnak. Itt a kezem. Csapj fel közénk
vörösingesnek!
Nemecsek tagadólag rázta a fejét.
- Nem én! - mondta dacosan.
Reszketett a hangja, de nem a félelemtől, hanem az izgatottságtól.
Sápadtan, komoly tekintettel állott ott, és megismételte:
- Nem én!
Áts Feri elmosolyodott. Azt mondta:
- Hát ha nem csapsz fel, azt se bánom. Én ugyan még nem hívtam senkit közénk. Aki itt van, mind úgy kéredzkedett ide. Te voltál az első, akit hívtam. De hát ha nem akarsz, nem jössz...
És hátat fordított neki.
- Mi legyen vele? - kérdezték a Pásztorok.
A vezér csak úgy félvállról felelt:
- Vegyétek el tőle a zászlót.
Az idősebb Pásztor egy csavarintással kivette a Nemecsek gyönge kis kezéből a piros-zöld zászlót. Fájt a csavarás, a Pásztoroknak
átkozottul kemény markuk volt, de a kis szőke összeszorította a fogát, és egy hang se röppent el az ajkáról.
- Megvan! - jelentette Pásztor.
Mindenki arra figyelt, hogy most mi lesz. Micsoda rettenetes büntetést fog kitalálni a hatalmas Áts Feri. Nemecsek dacosan állott a helyén, és összeszorította az ajkát.
Áts Feri feléje fordult, és intett a Pásztoroknak:
- Ez nagyon gyönge. Ezt nem illik elverni. Hanem... fürösszétek meg egy kicsit....."

Azt hiszem erre a könyvre Magyarországon mindenki emlékszik. Nem csak azért, mert kötelező olvasmány, hanem mert a legolvasottabb könyvek egyike, amit számtalan nyelvre lefordítottak.

Szereplői nevét felemlítve - Nemecsek Ernő, Boka, Ács Feri, Geréb - eszünkbe jut a történet és a fogalommá vált szavak a "gittegylet", a "grund" vagy az "einstand". A regény helyszínei ugyan Budapesten vannak, de olyan örök élethelyzetekről és tanulságokról szól, hogy bárhol és bármikor játszódhatna.

Kevés regény ábrázolja olyan sokrétegűen és érzékenyen a kamaszok világát, mint Molnár Ferenc műve, a Pál utcai fiúk. Az 1890-es évek pesti gyerekvilágának ezt a lírai krónikáját többször is feldolgozták, színpadon és filmen egyaránt. Leghíresebbnek közülük a Fábry Zoltán rendezte 1968-as változat bizonyult, ami magyar-amerikai koprodukcióban készült. A Pál utcai fiúk főszereplői józsefvárosi gyerekek, akiknek két bérház közötti grund jelenti a szabadságot és a hadszínteret. Ezen kereten belül mutatja be az iskola és játék, barátság és harc, összetartás és árulás megnyilvánulásait a kamaszvilág tükrében, a gyerekek szemszögéből nézve és megértve. A történet két rivális banda között játszódik, akik a grundon – és a grundért – folyó harcot élet-halál kérdésének tekintik, ám ez a romantikus játékhadszíntér az író fantáziája által jelképpé válik, ahol a fennmaradásért kell háborúzni. Mert ennek a világnak is megvannak a saját törvényei, szokásai, egyesületei és erődítményei. Tehát vezérei és közkatonái is. Boka és Ács Feri a két tábor vezére, Geréb, az áruló, s az önfeláldozó Nemecsek Ernő egytől-egyig kiforratlan, alakuló egyéniségek, s Nemecsek híres önfeláldozása sem a szokványos hősi tett, sokkal inkább a grundért folyó háború során önkéntelenül is bátor hőssé váló hétköznapi kamasz természetes cselekedete.