Német csillagász,
fizikus és matematikus, minden idők egyik legnagyobb asztronómusa.
Evangélikus egyházi iskolában végzett, és
teológiát is tanult. 1594-ben, Grazban matematikát tanított. Feltűnő
tehetsége miatt Tycho Brahe csillagász professzor 1600-ban Prágába
hívta, ahol Brahe halála után Kepler lett a császári csillagász, majd később udvari matematikus. A kopernikuszi heliocentrikus világképet igazolta munkásságával. Kepler az optikát is új felfedezésekkel gazdagította. 1611-ben kifejlesztett egy új csillagászati távcsövet. Kepler mély vallásossága következtében a természet kutatását a Teremtő műve iránti szolgálatnak tekintette.
Meghatározta az égitestek fénysugarának törését áthaladva az atmoszférán, valamint a szemlencse és a szemüveg optikai törvényeit. Johannes Kepler lencserendszereket hozott létre és 1611-ben feltalálta a csillagászati vagy Kepler-féle távcsövet. 1609-ben hozta nyilvánosságra a bolygók mozgásának első és második törvényét, majd 1618-ban a harmadikat. Az első törvény szerint a bolygók ellipszis alakú pályán keringenek a Nap körül, az ellipszis két gyújtópontjának egyikén a Nap áll. A második törvény kimondja, hogy ha a Napot és egy bolygót gondolatban egy egyenessel összekötünk, ez a vonal azonos időközökben azonos nagyságú felületeket érint a bolygó mozgása alatt. A harmadik törvény pedig így szól: a bolygók keringési idejének négyzetei úgy aránylanak egymáshoz, mint a Naptól való távolságuk harmadik hatványai.
Vénusz átvonulás
A Vénusz-átvonulás a legritkább csillagászati jelenségek egyike. Az eseménynek 243 éves ismétlődő ciklusa van, mely során a következő érdekes „mintázat” érvényesül: két Vénusz-átvonulás 8 évenként ismétlődik, utánuk viszont 121,5 illetve 105,5 éves szünet következik.
A történelem folyamán számos nép,
kultúra imádta istenként a Vénuszt. Közülük a majáknak voltak a
legpontosabb csillagászati megfigyeléseik erről a bolygóról.
Az
átvonulással tudományos körökben nem foglalkoztak különösebben egészen a
17. század elejéig. Ekkor viszont Johannes Kepler felismerte a bolygók
mozgásainak alaptörvényeit, és segítségükkel, illetve egy
Vénusz-átvonulás megfigyelésével ki lehetett számolni a Nap-Föld
távolságot.
A Kepler-törvények véget vetettek az évszázadokon át húzódó körpálya-dogmának, és az első helyes leírást szolgáltatták a Naprendszer égitestjeinek mozgásáról.
A Kepler-törvények véget vetettek az évszázadokon át húzódó körpálya-dogmának, és az első helyes leírást szolgáltatták a Naprendszer égitestjeinek mozgásáról.
