A kristálykoponyák az emberiség történetének legrejtélyesebb tárgyai közé tartoznak. Titokzatos, kvarc- vagy egyéb kristályból kifaragott szobrok, melyek emberi koponyát formáznak. Koruk változó, a legősibbek mintegy kétezer éve készültek, az újabbak 100 éve, és napjainkban is előállítanak hasonlókat az emléktárgyakra „vadászó” turisták nagy örömére.
Az, hogy eredetileg mi célból hozták létre ezeket a misztikus tárgyakat, talán a legnagyobb titkok egyike. Vallási rítusok, varázslatok és egyéb szertartások kellékeinek tartják őket, de sokan földönkívüliekkel is összefüggésbe hozzák létezésüket.
Bár több kristálykoponya is létezik, egyik sem annyira titokzatos, mint a leghíresebb, az a bizonyos Mitchell-Hedges-féle koponya.
F .A. Mitchell-Hedges régész 1924-ben egy ősi maja város, Lubaantum (a mai Belize területén) feltárásán dolgozott, amikor vele lévő 17 éves Anna lánya valami csillogást vett észre. Egy kicsiny, de életnagyságú kristálykoponyát találtak, melyről azonban hiányzott az állkapocscsonti rész. Ezt három hónappal később, a koponya többi részétől mintegy 7, 5 méternyire találták meg.
Számos furcsa jelenségről számolnak be azok, akik közel kerültek a Mitchell-Hedges-féle kristálykoponyához. Többen elmondták, hogy képes színét változtatni, hangot és illatot kibocsátani, szemüregébe nézve pedig némelyek régi épületeket, embereket láttak. Egyszóval a koponya szinte minden érzékszervre képes hatni, ami a mai nyugati természettudományos fogalmakkal nem magyarázható.
Ez a kristálykoponya a mai napig az egyik legnagyobb megoldatlan rejtély, a rengeteg tudományos és tudománytalan magyarázat és elmélet közül eddig egyik sem tisztázta eredetét és készítési módját megnyugtatóan.
Ahogy teltek az évek, egyre többen kételkedtek a koponya eredetiségében, ezért 1970-ben Frank Dorland restaurátor engedélyt kapott, hogy alapos laboratóriumi vizsgálatnak vesse alá a kristálykoponyát.
A kvarckristályból készült koponya tömege, 5,2 kg, 12,7 cm magas, 17,8 cm hosszú és 12,7 cm széles. Anatómiailag különösen élethű, csupán egy-két pontatlanság van rajta. A kerekded szemgödör és lapos szemöldöki csontperem alapján valószínű, hogy női koponyát formáz.
Három anatómiai eltérést lehet rajta felfedezni: az első szerint a koponyalapon nincsenek rajta a nyúlványok és nyílások, de ez érthető, mivel kialakításuk lehetetlen feladat elé állította volna az ismeretlen mővészeket. A második eltérés az alsó állkapocsnál található, itt az áll nem ugrik előre annyira, mint az megszokott az emberi koponyákon. De a harmadik a legkülönösebb: az agykoponyán nincsenek kialakítva a kutacsok. Ennek magyarázatát a mai napig nem ismerjük. A kristálykoponya további furcsasága a szájpadlás kiképzése, ez ugyanis lehetővé teszi, hogy ha a műtárgy alatt fényforrást helyezünk el, akkor a fény egyenesen a szemüregekbe vetüljön, hipnotikus hatást gyakorolva ezzel a szemlélőre. A vizsgálatok kiderítették, hogy nem véletlenről van szó, a készítők szándékosan hoztak létre ilyen optikai hatást.
A vizsgálat során nagy meglepetést okozott, hogy az egész koponya a kvarc kristálytengelyének irányát figyelmen kívül hagyó módon készült, holott ez a tengely határozza meg, hogy a kifaragás során mekkora eséllyel reped meg a kristály.
A legalaposabb mikroszkópos vizsgálattal sem fedezhetők fel karcolásnyomok a koponyán, ami kizárja annak a lehetőségét, hogy fémeszközökkel munkálták volna meg. Ez annál is kevésbé valószínű, minthogy a kvarckristály Mohs-féle keménysége 7, amelynél az általunk ismert összes fém puhább. Az egyetlen ma elképzelhető anyag, amellyel megmunkálhatták, a gyémánt. Ez azonban óvatos becslések szerint 300 emberévnyi munkát jelent!
A Mitchell-Hedges-féle kristálykoponya tehát vagy egy mára már elfeledett eljárással készült, vagy több évszázadot is igénybe vett létrehozása.
A koponya fényvezető- és visszaverő tulajdonságai is figyelemreméltók. Fény útjába helyezve a kristály felragyog, a szemüregek pedig a többi résznél is fényesebben világítanak. Ez láthatóan nem véletlen, hanem nagyon is tudatos tervezés eredménye. Sokak szerint a kristálykoponyát valamilyen szertartás során fénysugár útjába helyezték, és így egészen misztikus látványt árt el.
A Mitchell-Hedges-féle koponya az egyetlen az eddig fellelt kristálykoponyák közül, amely két darabból áll, az összes többi esetében a fogakat csupán rávésték a tömör koponyára. E lelet esetében azonban az állkapocs a valódi csontos koponyához igen hasonlóan illeszthető a többi részhez, és így a száj nyitása-csukása is megoldható.
Forrás:
National Geographic
National Geographic
HarmoNet -
Kristálykoponyák rejtélye
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése