Nemcsak a problémákkal küzdő, beteg embereknek van szükségük gyógynövényekre, hanem azoknak is, akik fontosnak tartják egészségüket, és annak megőrzésére gondot fordítanak. Vannak olyan gyógyteák (citromfű, csipkebogyótea), melyeket sokan napi üdítő- és frissítőfolyadékként fogyasztanak, ezzel megkímélve magukat a magas cukor-, szénsav-, vagy foszfortartalmú italok fogyasztásától. A gyógynövényekből készült teák ma már nemcsak a gyógyszertárak polcait díszítik, hanem megtalálhatók a gyógynövény-szaküzleteken túl az élelmiszerboltok, drogériák és a bevásárlóközpontok árukészletében is. A frissítő teák forrón vagy hidegen, ízesítve vagy anélkül egyaránt fogyaszthatók. E teák C-vitamin, valamint citromsavtartalma felüdíti, illóolaj-, csersav-, kolin-, flavonid-tartalmának köszönhetően pedig frissíti a szervezetet. A gyógynövény alapú teakeverékek rendkívül hasznosak, mert hatóanyagaik révén segítenek megteremteni a napszaknak megfelelő kiegyensúlyozott állapotot. (Este egy csésze borsmenta tea csodákra képes).
Ősi
kultúrákban elsősorban ezekkel a növényekkel gyógyítottak, több ezer
gyógynövényt ismertek, melyet a modern tudomány kutatásaival igazolt.
Vannak vadontermő és termesztett gyógynövények. A rómaiak termesztettek
először, de az egyiptomi Ebers-papirusz i. e. 3500 körül, több mint 800
különböző gyógymódot ír le A gyógynövények ismerete olyan régi, mint az
emberiség története. Az ősember ösztönösen keresett olyan anyagokat,
amelyeket betegségének, bajának gyógyítására felhasználhatott. A
fejlődés későbbi folyamán már céltudatosan kutatta a gyógyító anyagokat,
és azokat meg is jegyezte magának. Miként táplálékának jelentős részét,
úgy a gyógyszereit is a növényvilág szolgáltatta.
Indiából a Kr. e. II. évezred körül számos fűszert, növényi festéket és
drogot hoztak a Földközi-tenger menti vidékekre, Babilónián keresztül. A
Távol-Keleten, Kínában Sheng-Nung császár a Kr. e. XXVII. században a
gyógynövények használatát terjesztette. Gyógynövény neveket fedeztek fel
a Charta Veda Susruta és más KR. e. kb. 500-ból származó szanszkrit
írásokban is.A főníciaiak Kr. e. 2500 körül intenzív kereskedelmet folytattak az egész Földközi-tenger térségében, de kihajóztak az Atlanti-óceánra, akárcsak a Vörös-tengertől délre eső vidékekre is. Áruik között számos fűszer és növényi drog szerepelt. A Papirus Ebers szerint egyebek mellett borostyánt is szállítottak, sőt gyógynövénytermesztéssel is foglalkoztak.
Az ókori görög városállamok magas fokú civilizáció megtestesítői voltak. Hippokratész (Kr. e. 460-377) orvos kezelési eljárásai például a mai napig igen nagy tekintélynek örvendenek. Hosszú munkássága során számos ma is használatos gyógynövényt írt le és használt mint pl. az üröm, mandula, tárnics, nőszirom, tömjén, mák, fahéj, mustár, bürök.
Az első növényrendszerező tudós is görög volt Arisztotelész (Kr. e. 384-322) személyében. Szerinte a "növényi lélek szaporodik és táplálkozik. Tanítványa Theophratosz (Kr. e. 371-286) legjelentősebb művében a De historia plantarumban 480 növényt írt le, de másik hat könyve teljes mértékben átöleli az akkori gyógynövényismereteket. Említést tesz többek között a ma is alkalmazott nősziromról, zsályáról, kakukkfűről, kálmosról, hársról, mentáról. Részletes leírásokat , vényeket közöl. Munkái a mai farmakológia tudományának alapját képezik.
A Krisztus utáni első században élt Dioszkuridész, szintén görög orvos, tudós, már a római csapatokkal, számos távoli vidéket bejárt, megfigyeléseit a De materia medica című könyvben foglalta össze. Nagyjából 500 növényt írt le. Műve a középkor végéig egyértelműen az orvostudomány alapját képezte. Részletes ma is használható leírásokat közöl például a macskagyökér, kapotnyak, boróka, galagonya, fenyőfélék, örvénygyökér, szakállzuzmó, és számos más növényből nyerhető drogról.
Marco Polo (1254-1323) miután beutazta Ázsiát, több Európában újdonság számba ment növényt és növényi kultúrát írt le. Kínában például eper, szőlő, gyömbér, rizs kultúrákat talált, Perzsiában gyapotültetvényt, Tangutban pedig a hullák balzsamozására használt növényeket ismerte meg. Amerika felfedezése után (1492) számos igen jelentős élelmiszer és gyógynövény került át Európába úgymint a burgonya, paprika, kukorica, ipeka gyökér, jalapa gumó, stb.
A korabeli Európában egymásután jelentek meg a Krauterbuchok vagyis füvészkönyvek, amelyek általában az ókori munkák újra felfedezéséből, illetve kritikai értékeléséből állanak. A kor számos jó hírű egyetemén bevezetik a gyógynövények tanítását. Padovában 1533-ban Fr. Buonafede alapítja meg az első farmakológiai i tanszéket. Ezt követően alakulnak meg Pisában, Bolognában, Heidelbergben, Leidenben, Mont Pelierben pedig gyógynövénykertet létesítenek.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése