A Hortobágy és a Dél-Alföld pusztákkal övezett tavain évről évre megállnak pihenni a melegebb tájak felé tartó darvak, melyek akár egy-másfél hónapig is itt maradnak országunkban.
Az eget betöltő hangosan krúgató darucsapatok látványa minden szemlélő számára felejthetetlen élményt nyújt.
A daru a Hortobágyi Nemzeti Park jelképe és egyben az egyik legféltettebb természeti értékünk. A daruvonulás kétségtelenül az ősz legvonzóbb természeti eseménye a Hortobágyon.
Hortobágyi Nemzeti Park
Hazánk első nemzeti parkja, 1973-ban alapították.
Legjellemzőbbek a szikes puszták, a löszpuszták, a mocsarak és az árterek.
Címer állata a daru, mely éppen nász táncot jár.
Területe: 805, 49 km2
Hazánk első nemzeti parkja, 1973-ban alapították.
Legjellemzőbbek a szikes puszták, a löszpuszták, a mocsarak és az árterek.
Címer állata a daru, mely éppen nász táncot jár.
Területe: 805, 49 km2
"A daru nemcsak a hosszú élet, az éberség és a bölcsesség jelképe, hanem a hűségé is. Japánban a darut, mint tiszteletreméltó Urat említik.
A kínai mitológiában a fényesség ősprincípiumával, a janggal áll kapcsolatban. Különösen hosszú életűnek tartják, ezért válhatott a halhatatlanság szimbólumává. A kínai piktúrában gyakorta ábrázolják a szintén a hosszú élet jelképének tekintett fenyővel. Ezen kívül a halhatatlanok hírnöke is, mert a daru viszi a holt lelkeket a Nyugati Paradicsomba. A Nap felé tartó madár egyúttal az életben elérhető érvényesülést is jelképezi.
A keresztények körében pozitív tulajdonságokkal bír a daru, megtestesíti a feddhetetlenséget, ezzel együtt a szerzetesi élet erényeit. A görög Hermész, az istenek követe, a darvak V alakzatú kötelékének mintájára formálta meg a betűket. Ugyanakkor Hermészt szent daruja árulta el, amikor Apollón marháit akarta ellopni. Az ókori görögök, azt mondták, hogy amikor ék alakzatban szállnak a darvak, a fiatalabb védtelen madarakat védelmezik, ezzel mutatnak követendő példát az embereknek.
Indiában azonban közel sem olyan jó a híre a darunak, náluk ez a madár az árulás szimbóluma. Európa nyugati részén a daru megítélése ugyancsak nem jó, sokszor a butasággal és az ügyetlenséggel azonosítják. A keltáknál a daru látványa balszerencsét jelentett.
Nálunk viszont egykoron a daru a parasztudvar díszmadara volt, viselkedéséből az időjárásra következtettek, hangos krúgatásukkal az idegent jelezték. A néphagyomány megőrizte annak az emlékét, hogy az alföldi várfalakon azért tartották a szelíd darucsapatot, hogy az éjszaka leple alatt közeledő ellenséget észrevegyék. Hermann Ottó (1835-1914) a híres ornitológus, etnográfus szavai szerint: "Hatalmas, czímeres madár, mely a magyar nemesség armálisában nagyon sokszor van meg, és ősi soron becses madara a magyarságnak". A daru gyakorta szerepel címereken, tollait valaha pénzért árulták, a szebb tollakért akár egy borjú árát is megadták, de szívesen hordtak darutollas kalapot a parasztlegények. Vidéken egykoron a darvak kiáltására kezdték el a tavaszi vetést és az őszi betakarítást.
Az ókorban a vizes területeken élők azt hitték, hogy a fél lábon ácsorgó daru vigyáz a többi madárra, úgy, hogy az őrt álló daru felhúzott lábában egy követ tart, s amikor elbóbiskol a madár, a kő ráesik a másik lábára, amitől azonnal felriad."
forrás: rostae-books.com
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése