Badarság! Amolyan szólás-mondás csak! – felelnénk rá civilizált emberhez méltóan, s közben elfelejtjük, hogy hányszor csúszik ki a szánkon csak úgy „véletlenül” egy-egy átok.
Persze nem hiszünk igazán benne, fel sem fogjuk, mit teszünk, pedig aki hisz az áldás hatalmában, tudja, hogy ennek ellenkezője is létezik
Az átok misztikus fogalom, rejtélyt, titkot sejtet. A szó hallatán megátkozott családok, halálba kergetett emberek, mindenkire veszélyt hozó gonosz tárgyak jutnak az eszünkbe. Ma úgy hisszük, mindez csak legenda, de vajon miért hittek benne régen annyian, és mitől működött?
Az átok valójában egy olyan mágikus cselekmény, amely a rosszakarat képzeletbeli kivetítésén alapul. Hogy működik-e vagy sem, az leginkább attól függ, hogy hiszünk-e benne. Azonban mielőtt a tudomány és az értelem kivívta volna a maga jogait, a mítosz és valóság között elmosódott volt a határ. Az emberek hittek benne, hogy arra, akinek a nevét valamelyik ellensége ólomra, viaszba vagy agyagba írja, majd átkot mond a tárgy fölött, s végül eltemeti azt, biztos halál vár.
Hogyan működik az átok?
Az átkok ősidőktől hozzátartoznak a papok és a varázslók pszichológiai fegyvertárához. Az átok működőképessége azonban nem az átokszóró képességét mutatja, hanem a megátkozott személy érzékenységét. Van, akin akkor fog a gonosz szó, ha feladja a reményt, és nem veszi fel a küzdelmet. A tudatalattin elhatalmasodó rettegés szétroncsolja a tudatot, különösen akkor, ha a szóban forgó személynek ráadásul még a lelkiismerete is rossz.
Vannak esetek, amikor az átok nem kötődik meghatározott személyekhez, hanem bárkire lesújt, aki valamilyen megbabonázott helyszínnel vagy tárggyal kapcsolatba kerül, vagy valamilyen rontással sújtott családba születik le.
Az átok elmondható halkan, sőt néha elég elsuttogni. De még a néma átoknak is lehet hatása, ha elég erős akarat áll mögötte. Persze elharsogható nyilvánosan is – a történelemben számos példa volt már erre: megátkoztak már gyilkost és királyt, bírót és tolvajt, házasságtörőt és remetét, de pápát és szentet is.
Hogyan védekezzünk az átkok ellen?
Az átkok és rontások elleni küzdelemnek megvannak a hagyományos eszközei: hagyma, fokhagyma, borostyán, tömjén, fejkendőre hímzett kereszt, megbabonázott és harisnyába dugott pénzérme, ruhába tűzött, fej nélküli varrótű, stb...
A népi elképzelés szerint a betegségeket is leggyakrabban egy átok, mégpedig a szemmel verés okozza.
Mint minden átkot, a szemmel verést is meg lehet előzni, például a még kereszteletlen kisgyereket nem mutatták meg idegennek, a keresztelésig szentelt gyertya égett mellette, rózsafüzért tettek a párnája alá, piros szalagot kötöttek a karjára, ágyára. Körülbelül egyéves koráig fordítva adták rá az inget. Ha az apa fáradtan érkezett haza, a kalapját dobta a kisbaba ágyára, hogy arra essen először a fáradt tekintete. Az újszülöttet nem volt szabad dicsérni, nehogy ezzel az ártó szellemek figyelme ráirányuljon, ellenkezőleg inkább azt kellett hangosan mondogatni, hogy milyen csúnya, életképtelen. Rontás ellen, jelképesen megköpdösték a kisgyereket, hogy a nyál távol tartsa a gonoszt.
A tudomány természetesen nem fogadja el az átok létezését. Ostoba babonaságnak, hiszékenységnek tartja. Az az ember pedig, aki hisz benne, csak a felelősséget akarja magáról elhárítani, hiszen ha egy átok sújtja, akkor ő nem tehet semmiről…
Ugyanakkor számtalan megmagyarázhatatlan történet bizonyítja, hogy igenis létezik a gonosz rontás. Túl sok egymásba kapcsolódó esemény, túl sok megmagyarázhatatlan haláleset, túl sok „véletlen” kíséri korunk átkokról szóló legendáit ahhoz, hogy legyintve továbblépjünk.
Tutenhamon átka
A legnépszerűbb átkok között szerepel Tutenhamoné: az egyetlen ép állapotban megmaradt egyiptomi királysír felfedezői egymás után haltak meg, miután megtalálták a 18 éves korában elhunyt fáraó sírkamráját.
1922. novemberében Howard Carter régész és Lord Carnarvon felfedezték Tuten-hamon sírját. Az egyiptomi szokások között volt, hogy a sírok bejáratára valamilyen átkot írtak. Tutenhamon sírjának bejáratán a következő felirat állt: „ A halál szárnya meglegyinti azt, aki megzavarja a fáraó álmát.” De a régészek nem törődtek vele, és beléptek a sírba...
A babonás emberek akkor kezdtek el suttogni a legendáról, amikor mindössze egy évvel a sír felnyitása után meghalt az ásatás finanszírozója, Lord Carnarvon. A Lordot egy moszkitó csípte meg, majd véletlenül megvágta a sebet borotválkozás közben, ami elfertőződött, és Carnarvon vérmérgezésben halt meg. A szkeptikusok azonban nem győzik hangsúlyozni, hogy a felfedezők többsége hosszú és egészséges életet élt. Egy tanulmány még azt is bebizonyította, hogy a szarkofág kinyitásánál jelenlévő 58 ember közül mindössze nyolc halt meg idő előtt - és ők is tizenkét éven belül. Az ásatás vezetője, Howard Carter 64 évesen hunyt el, míg a Tutenhamon múmiáját felboncoló orvos 75 évet élt.
Átkozott Macbeth
Shakespeare drámája, a Macbeth baljós darab – legalábbis a legtöbb színész annak tartja, ezért kerülik a színpadra vitelét. Több száz művész és rendező bukását, halálát és sanyarú sorsát is összefüggésbe hozzák a darabbal.
A baljós színművet 1606 augusztusában mutatták be először. A társulat akkor még nem tudta, milyen balszerencse kíséri premierjüket. Ám a bemutató után derült égből villámcsapásként jöttek a tragikusabbnál tragikusabb események. Hal Berridge, Lady Macbeth megszemélyesítője egyik napról a másikra rosszul lett, belázasodott és meghalt.
De akkoriban még nem hozták összefüggésbe a művésznő halálát a darabbal. Ám mikor Lilian Baylis, a londoni Old Vic Színház társulatának alapítója a Macbeth előadása alatt halt meg, már mindenki balszerencsét hozó darabbá titulálta. Hirtelen az összes londoni lakosnak összeállt a kép.
Rájöttek, miért végződött minden próba balesettel, miért dőltek le a díszletfalak, és miért szenvedett a legtöbb főszereplőt alakító színésznő súlyos autóbalesetet. Azonnal levette az összes színház a műsoráról és onnantól kezdve még a mű nevét sem lehetett kiejteni. Féltek, hogy a Macbeth szó kiejtésével is ártanak, ezért a „skótok üzletének” hívták.
Néhány társulat kivételével hazánkban sem merte senki műsorára tűzni. 1971-ben azonban egy rendező mégis megpróbálta, és ez egy ifjú miskolci színész, Upor Péter életébe került. Két héttel a bemutató előtt a Macbeth próbáin váratlanul összeesett és meghalt.
Egy-két mendemonda szerint Shakespeare hősei, a Macbeth boszorkányai valósak voltak. Olyannyira, hogy meg is átkozták a szerzőt. Sokan azonban úgy gondolják, hogy az összes baj forrása a negyedik felvonás első jelenete, amelyben a boszorkányok az üstöt körültáncolva, énekelve idézik a szellemeket. Szerintük az elismert író a boszorkák versét egy feketemágia-szertatás szövegéből lopta, és ezért sújtják átokkal a darabot.
Ötzi átka
Egy német házaspár, Helmut és Erika Simon 1991-ben az olasz Alpokban találta meg az 5300 éves holttestet, s ezzel állítólag elszabadították a havasi ember múmiájának átkát, amely a mai napig szedi áldozatait.
A legutóbbi áldozat Tom Loy Ausztráliában élő amerikai molekuláris antropológus volt. Ő két héttel azután halt meg leukémiában, miután leadta a kiadónak a múmiáról szóló kéziratát - írta a Corriere della Sera című olasz napilap. A 63 éves Loy a queenslandi egyetem régészeti laboratóriumát vezette és gyakran felszólalt azok ellen a babonás félelmek ellen, amelyek az 1991-ben Similaunban megtalált Ötziből második Tutankhamont csináltak.
Az első halott 1992-ben Rainer Henn, az innsbrucki egyetem patológusa volt, aki csupasz kézzel emelte a múmiát megtalálása után egy műanyagzsákba. Közlekedési baleset érte, amikor egy Ötziről szóló konferenciára ment.
1993-ban lavina ölte meg Kurt Fritz hegyi vezetőt, aki a patológust a múmiához vezette. 1999-ben Rainer Hölz televíziós operatőr halt meg agydaganat következtében. Ő készített először felvételeket Ötziről.
2004-ben Ötzi megtalálója, Helmut Simon lelte halálát egy hóviharban. A temetését követő órákban kapott végzetes infarktust Dieter Warnecke, a hegyi mentők parancsnoka, aki megtalálta Simon holttestét.
Az elátkozott gyémánt
Sok példát találhatunk a történelemben megátkozott tárgyakra is. A legismertebb talán a Hope, azaz Remény nevű gyémánt, amelyet a legenda szerint egy hindu istennőtől loptak el a 17. században. A drágakő azóta minden tulajdonosára szörnyű sorsot hozott, közülük talán a legismertebb XVI. Lajos, Franciaország lefejezett királya. A 20. század közepén egy brit asszony, bizonyos Evelyn McLean vásárolta meg a gyémántot. Kilencéves kisfia nemsokára meghalt autóbalesetben, lánya öngyilkos lett, férjét elmegyógyintézetbe kellett vinni, ő pedig minden pénzét elvesztette. A gyémántot jelenleg a washingtoni Smithsonian Múzeum kiállításán lehet megtekinteni.
Forrás:
Zöld újság
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése