Bálint napi hiedelmek

- A madarak ezen a napon tartják lakodalmukat, párt választanak.

- Sok helyütt magokat is szórnak nekik, hogy segítsék örömüket.
- Azokra a területekre, ahonnan a vadgalambok elköltöztek, erre a napra várják visszatértüket.
- A gyümölcsöskertekben kezdetét veszi a fák metszése, ha ezen a napon, gyümölcsfát is ültetnek, akkor gyorsabban megkapaszkodik, hamarabb hajt rügyet, gazdag termést hoz.
- Napkelte előtt a szőlőtermesztők megkerülik a szőlőt, megmetszik négy sarkán a tőkéket, hogy a tolvajoktól és a madaraktól megvédjék.
Máshol a gazda ugyanezzel a céllal körüljárja háza táját.
- A kőművesek ezen a napon misére mennek, imádkoznak, hogy Bálint őrizze meg őket a magas állványokon dolgozva a leeséstől.
- Mohácson Bálint napja böjti nap. Csak egyszer esznek, zsír nélkül főznek, templomban imádkoznak, gyónnak-áldoznak.
- Bálint napján jó tyúkot ültetni, mert akkor a háznak szerencséje lesz az aprójószágban egészen a következő esztendő Bálint-napjáig.
- A fákra perecet, aprósüteményeket aggattak, és a gyerekek együtt lakodalmaztak, ujjongtak a madarakkal.
- Bálint a verebek védőszentje, mert már nekik is kezd kedvezni az időjárás.
- Ez a nap a tavasz közeledtét is jelenti, ideje beszerezni a vetőmagot.

Népi időjóslás:

- Ha a madarak csiripelése messzire hallatszik, jó idő lesz.
- Ha ezen a napon hideg, száraz idő van, akkor jó lesz az évi termés.
- A hideg időnek a jele, ha ezen a napon megszólal a pacsirta, ha azt mondja:
"csücsülj beö", akkor még hidegre kell számítani.
- Sok helyen a szeles időt nem szeretik a háziasszonyok, mert ez azt jelenti, nem lesz tojás egész évben.
- A férfiak meg az esőtől félnek, mert a hagyomány szerint akkor kukoricán kívül másból nem lesz jó termés.


Régi magyar szerelmi praktikák erre a napra

Alma kilenc maggal
Olyan almát kell enni, amelyiknek kilenc magja van. Azt a kilenc magot bele kell tenni egy óvatlan pillanatban a kiválasztott fiú zsebébe, és akkor biztos, hogy bele fog szeretni a praktikát végző lányba.

Víz kilenc kútból
Ha valaki kilenc kútról vizet hoz és azzal a kiszemelt legényt vagy lányt megitatja, akkor az illető mindig szeretni fogja. (Ma már talán kilenc különböző csappal is működik a dolog, bár mi még nem próbáltuk.)

Macskafogó
Érdemes cicát "uszítani" a lányos házhoz érkező legényre, mert ha ott egy macska a fiú lábához dörgölődzik, akkor ő abból a házból fog nősülni.

Hiedelmek, a karácsonyi asztal ételei

 

A téli ünnepkör legnagyobb ünnepén, karácsonykor az étkezésekhez fűződő szokások meghatározták a karácsonyi asztal terítésének módját, a karácsonyi ételeket és az ezekhez kötődő mozzanatokat. A karácsonyi asztalon vagy asztal alatt elhelyezett ételeknek, egyéb tárgyaknak különleges erőt tulajdonítottak. A hagyomány meghatározta, hogy milyen karácsonyi ételeket kell elfogyasztania a családnak, hogy a következő évben minden családtag egészséges legyen, és hazatérjen, ha elkerül otthonról. Az étkekhez fűződő hiedelmek szerint a karácsonyi ételek befolyásolták a jószág egészségét és a termények bőségét a következő évben.

Csallóközben szentestén a karácsonyi asztal elkészítése nagy gonddal történt. Az asztalra kerülő tárgyak szorosan kapcsolódtak karácsony ünnepéhez és ezeknek a háziak nagy jelentőséget és varázserőt tulajdonítottak. Fehér, házilag szőtt abrosz takarta az asztalt, mely alá búzaszemekből keresztet rajzoltak. A feldíszített karácsonyfa is az asztal egyik sarkára került. A régi időkben a karácsonyfát is a családtagok által készített díszekkel ékesítették: aranyozott dióval, almával, mézeskaláccsal és apró süteménnyel. A fa alatt fokhagyma, alma, ostya és méz, dió, öregbab, lencse, só, bors volt. Ide tették a frissen sült kenyeret és kalácsot, amelyet háziszőttes asztalkendővel takartak le. Rárakták a családfő ünnepi kalapját, melyet Szent József kalapjának neveztek. Ezzel a család szerencséjét és békességét védték, hogy minden családtag a következő esztendőben egészséges és szerencsés legyen. A fokhagyma az egészség és az élet őrzője volt. A karácsonyi asztalon elhelyezett fokhagymát később az állatok gyógyítására is használták. A kenyér, a kalács, az ostya és a méz az egész évi élelem biztosításának szimbóluma volt. A lencse, a bab, a dió az anyagi gazdagság jelképeként volt az asztalon. A hiedelem szerint a babot azért fogyasztották, hogy elegendő nagypénzük (papírpénzük) legyen egész évben, a lencsét pedig azért, hogy mindig elég aprópénze legyen a családnak. A borsot azért tették az asztalra és a levesbe, hogy megőrizze a család egészségét. Az asztal alá került egy köteg szalma, egy tiszta búzával teli kosár abból a célból, hogy biztosítva legyen a gabona az eljövendő évben. A népi hiedelem azt is tartotta, hogy a szalmakötegen pihen meg éjfélkor a kis Jézus.

A karácsonyi asztalra kerültek a főzéshez szükséges eszközök, és az asztal alá helyezték a gabonatermesztés, a földművelés, a favágás és a mesteremberek munkaeszközeit is. Az asztalra helyezett tárgyak jelképesen ez újesztendőt képviselték. A lélek nyugalma érdekében az élelem mellé az imádságoskönyv, a rózsafüzér, esetleg a Biblia is odakerült. Hittek abban, hogy ezek a vallási élethez fűződő tárgyak az egész család lelki békéjét biztosítják. A karácsonyi asztalon és a karácsonyfán gyertya égett, melynek fénye Jézust jelképezte.

A szentestén a karácsonyi vacsora elfogyasztása igazi ünnep volt. A vacsoránál minden családtagnak az asztalhoz kellett ülnie, mivel fontos volt, hogy az ételt együtt fogyasszák el. A gazdasszony már előre minden ételt az asztalra készített, ő sem kelhetett fel az asztaltól vacsora közben. A közösen elfogyasztott karácsonyi vacsora egyik hiedelme volt, hogy a hosszú útra induló családtag, ha eltéved, gondoljon a közösen elfogyasztott karácsonyi vacsorára, és akkor biztosan hazatalál. Ugyanezt szolgálta az a szokás, hogy egy almát annyi felé vágtak, ahányan körbeülték az asztalt. A felvágott alma a család egységét, békéjét és a természet visszatérő erejét is jelképezte. A dióhoz kapcsolódó hiedelem az volt, hogy aki férges diót talált karácsonykor, megbetegedett a következő évben, viszont aki egészséges diót tört, nem betegedhetett meg.

A vacsora előtt a családfő felköszöntötte az ünnepet, hálát adott azért, hogy a családja megérte a szent karácsony estét. A köszöntőt az követte, hogy mindenki ivott a pálinkából, evett a mézzel megkent ostyából, és ezután vette kezdetét a vacsora. A lencseleves után a mákos csikmákot (kifőtt metélt tészta), lekváros dereglét (derelyét) és öregbabot fogyasztották el.

Karácsony misztikumát sok hiedelem és szokás kísérte, melyek közül egyet-egyet a mai családoknál is felfedezhetünk. Szinte önkéntelenül és néha tudattalanul követjük azokat a szokásokat, melynek részesei voltunk gyermekként minden karácsonykor nagyszüleink házában. Ezeket megismételve, gyakran nem is sejtjük, hogy milyen régre visszanyúló szokások és hiedelmek nyilvánulnak meg akkor, amikor a 21. század elején körbeüljük a karácsonyi asztalt.

(A cikk Marczell Béla Naptár és néphagyomány – Csallóközi népszokások könyvében szereplő írások felhasználásával készült.)

A macska

„Isten azért teremtette a macskát, hogy legyen egy tigris, amit bátran megsimogathatunk.”
(Victor Hugo)

Számos ősi vallás szerint a macskák felemelkedett lelkek, melyek az emberek társai vagy vezetői, minden dolgok tudói, akik azért hallgatnak, hogy ne befolyásolják pártfogoltjaikat.

- Egy ősi keleti legenda szerint a macska az oroszlán tüsszentéséből született, Noé bárkáján.

Cicám, aki gazdinak fogadott

- Egyes hiedelmek szerint hatodik érzékkel rendelkeznek, képesek a lelkek, a szellemek és a gonoszság észlelésére.

- A macska Cat Sidhe illetve Cait Sith néven, időnként emberi alakot is öltő lélekrablóként bukkan fel a kelta mitológiában.

- A közhiedelem szerint a macskáknak kilenc életük van. A szívósságukra vonatkozó elismerés alapja az az észrevétel, hogy a macskák néha látszólag megfeledkeznek létfenntartási ösztönükről, és hogy túlélnek olyan zuhanásokat is, amelyek más állatok számára feltehetőleg végzetesek lennének.

- Bár a Biblia nem ír a macskáról, a keresztény néphagyomány megemlékezik arról, hogy az újszülött Jézust a jászolban egy macska tartotta melegen. A történet egy másik változata szerint a macska pusztította el azt a mérgeskígyót, amit a sátán küldött, hogy végezzen Jézussal. Köszönetképpen Szűz Mária megsimogatta az állatot, melynek fején M betű, hátán pedig sötét sáv vált láthatóvá, amely a cirmos leszármazottain is megmaradt.



A macskákat Elő-Ázsiában és az ókori Egyiptomban istenként tisztelték. Egyiptomban Básztet istennőt macskafejű nő alakjában ábrázolták, ő volt az örömök istennője és szent állata a macska volt. Az egyiptomiak halott macskáikat bebalzsamozták és eltemették, akárcsak az embert.

A görögöknek és a rómaiaknak is kedvenc háziállatuk volt, egészen a középkorig, amikor az emberek már úgy gondolták, a macskák a démonokkal állnak kapcsolatban. Ekkor terjedt el az a babona is, hogy boszorkányok bújnak macskabőrbe. Ez vezetett a macskák pusztításához, aminek hatására elszaporodtak az egerek és a patkányok – így mégis kegyelmet kaptak. De még ma is sokan félnek a fekete macskától

A fekete macskával kapcsolatos babona minden kultúrában jelen van, azonban mindenhol más, pozitív vagy negatív jelentést tulajdonítanak neki. Egyes macskákkal kapcsolatos babonák a 21. században is fennmaradtak, például vannak akik úgy tartják, hogy balszerencsét hoz, ha egy fekete macska keresztezi az útjukat. Az angolszász országokban az október végi halloweent megelőzően az állatvédők rendszerint nem adnak örökbe fekete egyedeket, mivel tartanak attól hogy egyes befogadók csupán a tréfák vagy hiedelmek miatt kívánnak hozzájutni ezen állatokhoz, esetleg sátánista rituálék keretén belül kívánják feláldozni őket.

Mi magyarok többnyire rosszat sejtünk, ha fekete macska keresztezi utunkat, de talán megváltozik véleményünk és nem fogunk egyből rosszra gondolni, amikor átszalad előttünk az úton egy fekete macska, ha elolvassuk, milyen érdekes felfedezést tett az Amerikai Nemzeti Rákkutató Intézet genetikai diverzitást vizsgáló laborjának kutatója, Stephen O`Brien. A kutató szerint ugyanis a fekete macskák (házimacska, fekete párduc, jaguár) színét meghatározó gén, az MC1R védettséget nyújt bizonyos fertőző betegségek (pl. HIV-fertőzés) ellen

A fekete macskák bundájának színét meghatározó génnek, az MC1R-nek az emberekben is előfordul egy változata. Ez a génváltozat, ha mutáción esik át, nálunk embereknél, nem fekete, hanem vörös hajszínt eredményez. Az MC1R gén elsődleges feladata - a színmeghatározáson kívül - az, hogy kiválassza, mely anyagok juthatnak át a sejtfalon. A tudósok feltételezése szerint a gén célirányos átalakításával megakadályozható lenne, hogy bizonyos vírusok és baktériumok átjuthassanak a sejtfalon.

Stephen O`Brien szerint, ha sikerülne pontosan meghatározni a fekete szőrű macskák betegségek elleni (természetes) genetikai ellenálló képességének okát, akkor az nagy segítséget nyújthatna az embereket megtámadó, jelenleg még gyógyíthatatlan vírusokkal szembeni küzdelemben.
/Forrás:Erdély online/

Macska jóslatok

A macska megjósolja a földrengést

A kedvenc négylábúinkról azt tartják, hogy sokkal hamarabb képesek megérezni egy földrengést, mint bármilyen más modern technikai eszköz. Többször megfigyelték már, hogy a földrengések előtt a macskák nagyon izgatottá válnak és kényszeresen, illetve igazán látványosan keresik a kijáratokat. Olyannyira bennük van a menekülési vágy, hogy akár még a zárt ablakokat is képesek betörni, noha a földrengésnek még látható/érezhető nyoma nincs is.

A macska megjósolja az eső eljövetelét

A macskák nem csak rezgéseket képesek előre megérezni, hanem nagyon érzékenyek az éghajlatváltozásokra is kimondottképpen a viharok és felhőszakadások eljövetelére. Ők talán az egyik legbiztosabb természetes időjósok, akik bár minden fajta időjárást nem képesek megjósolni, de az eső közeledtét, azt igen. A megfigyelések alapján az eső közeledtével a macskák a fülüket kezdik, vakargatni illetve bizonyos esetekben mellső mancsukat sokáig a fülük mellé emelik és ott tartják.

A macskák megmutatják hol van vízér a lakásunkban

Érdemes megfigyelnünk, hogy kedvenc házi állatunk hol szeret a legjobban pihenni vagy tartózkodni, hiszen azok a helyek lakásunk legkiegyensúlyozottabb pontjai.

GPS nélkül

Hogyan talál haza a macska?

A macskának kiváló a vizuális memóriája, ezért a szabadba kijáró macska jól tud tájékozódni, és nem is szokott elveszni. Közismert dolog azonban, hogy akkor is helyes irányban indul hazafelé, ha több tíz kilométerre elhurcolják otthonától. Ennek bebizonyítására egy német zoológus néhány cirmost dobozba zárva, kacskaringós útvonalat választva, otthonuktól több kilométernyi távolságra lévő mezőre vitt, ahol korábban egy labirintust épített fel. Az útvesztő közepéből huszonnégy folyosó indult ki a szélrózsa minden irányába. A labirintust lefedték, hogy a Nap vagy a csillagok fénye ne segítse a tájékozódást. A macskákat betették a labirintusba, majd hagyták, hogy irányt válasszanak. Az esetek többségében azon a folyosón indultak el az állatok, amerre az otthonuk volt.

 Bebizonyosodott, hogy nem legenda az, hogy a macska hazatalál, de hogy hogyan, arra a zoológus nem tudott elfogadható magyarázattal szolgálni. A legkézenfekvőbbnek tűnt, hogy a macskák memóriatérkép alapján tájékozódtak. A tudósok azt feltételezték, hogy az állatok emlékezetükben tárolták a sok kanyart és fordulatot, s folyamatosan korrigálták magukban a hazafelé vezető útvonalakat. Ezt a feltevést is eloszlatta azonban néhány további kísérlet. Utazás előtt ugyanis elaltatták a macskákat, és úgy szállították azokat a kihelyezett labirintusba. A magukhoz tért állatok így is tudták, hogy melyik folyosón kell hazaindulniuk. Viszont nem találtak haza a cicusok, ha mágnest rögzítettek a fejükre. Ebből a kutatók arra következtetnek, hogy a hatodik érzék rejtélyének kulcsa vasból van. A macskák testében feltételezhetően vasoxidot tartalmazó idegi struktúrák, ún. magnetoreceptorok vannak. Ezek térbeli elhelyezkedése a Föld mágneses mezejének a hatását idegi impulzusokra fordítják le, és segítik az állatot a helyes irány kiválasztásában. Természetesen nem elhanyagolható a macskák kiváló hallása sem a hazafelé vezető útirány meghatározásába.

Ma van Medárd napja

 

Június 8.-a, Medárd napja, a hónap legismertebb időjárásjósló napja egész Magyarországon. A népi mondás szerint: "Ha ezen a napon esik, negyven napig esik egyfolytában."

"Medárdus napja ha tiszta,
nem jő a rossz idő vissza"

Ez a jóslat évszázados megfigyeléseken alapul. Még manapság is hagyatkoznak rá, de persze már nem vesszük olyan szigorúan szó szerint. A lényege, hogy ha Medárd napon esik az eső, negyven napos hűvösebb, esős, borús időjárás lesz. Ha azonban szép napos idő van ekkor, akkor negyven napos aszály várható. Egyes vidékeken a várható szőlő és szilvatermésre következtetnek a Medárd napi időből. Ha meleg, és napos, jó gyümölcstermés várható, ha esik, bő lesz a gabonatermés, viszont savanyú lesz a bor.

A Medárd-napi esőzések tudományos magyarázata:

Ezt nyári monszun jelenségnek hívják. Monszunnak azokat a hatalmas méretű esőzésekre szokták hívni, amelyek Dél- és Délkelet-Ázsiában jelentkeznek nyáridőben, amikor a tikkasztó meleget hatalmas zivatar kíséretében hosszan tartó esőzés váltja fel.

Ez a jelenség azonban Európában is előfordul, persze sokkal enyhébb formában. A kontinens belső területei felmelegednek, a felemelkedő meleg légtömegek helyébe az Atlanti-óceán felől hűvös, páradús levegő tódul. Így a nyár eleji időjárást többnyire nyugati irányból érkező, gyakran igen heves, dörgő-villámló hidegfront-betörés jellemzi. A front mögött óceáni légtömegek érkeznek. Ez az oka annak, hogy a június hazánk legcsapadékosabb hónapja. úgy tartották, hogy savanyú lesz a bor, viszont bő lesz a gabonatermés.
/Hargita Népe alapján /

A Medárd napi esõzések tudományos magyarázatát egykor Cholnoky Jenõ (1870-1950) professzor mutatta ki. Amikor kontinensünk belsõ területei felmelegednek, a felemelkedõ meleg légtömegek helyébe az Atlanti-óceán felõl hûvös, nedves légtömeg áramlik. Ezáltal a nyár eleji idõjárást a többnyire nyugati, délnyugati irányból érkezõ, gyakran igen heves, dörgésekkel és villámlásokkal tarkított hidegfrontbetörés jellemzi; hiszen a nedvesebb légtömegek kedvezõ feltételeket teremtenek a csapadékképzõdésre, illetve a heves záporok, zivatarok kialakulására. Ez a folyamat gyakran már május második felében elkezdõdik, majd rövidebb megszakításokkal júniusban folytatódik. Tetõpontját általában június elsõ felében éri el (ennek is köszönhetõ, hogy június a legcsapadékosabb hónap Magyarországon), majd júliusra egészen legyengül. Eme jelenséget - mely Európa nagy részére kiterjed – a neves természettudós európai nyári monszunjelenségnek nevezte el.

Forrás:  .tolnainepujsag.

Szent Medárd
 Medardus frank származású katolikus püspök volt, és a gabona aratásának illetve a szüreti munka védőszentje. Egyes helyeken fogfájáskor is az ő közbenjárását kérik.
456 körül született a pikárdiai Salency-ben, 33 éves korában szentelték pappá. 530-ban püspök lett Veromandumban. A hunok és a vandálok pusztítása nyomán székhelyét áttette Noviomagusba (ma: Noyons), s 532-ben egyesítette a tornacumi (Tournai) egyházmegyével. Azt tartják, hogy e két egyházmegye ötszáz éven át egy közös püspök irányítása alatt maradt.

Állítólag ő adta fel a apácafátylat Szt. Radegunda frank királynének, és ő honosította meg a rózsaünnepélyeket. A rózsakoszorú (Rosere) a környék legpéldásabb viselkedésű hajadonának járt. 545 június nyolcadikán halt meg.



Ha e napon megfürdetünk egy kakast, nyomban megnyílik az ég, és ömleni kezd belőle a zápor.

Libák- hiedelmek

 A hagyományban a ludakat olykor a felfordulással, a káosszal társítják, ugyanakkor úgy is emlegetik őket, mint a világteremtés részeseit, amikor aranytojást, tojnak.



 Az egyiptomi nílusi lúd kozmikus tojásából maga Amon-Ré, a napisten kelt ki. A, harcias, hatalmas zajt csapó ludak Marsnak, a háború istenének szent madarai.
 A kelták, is a háborúval azonosították őket., Kínában a ludak az éghez, a jang princípiumhoz tartoznak. A kínaiak és a japánok, képzetében a ludak, hol a Napot, hol az ősz holdmadarát szimbolizálják. Emellett, mivel a, lúd szintén egy egész életre választ társat magának, a házastársak köti boldogság, jelképe is. A gnosztikusok szerint a Szentlelket testesítik meg, s egyben jelképezik az, éberséget és az óvatosságot.

 A lengyeleknél vidéken sok helyen még ma is ludakat, használnak őrzőállatként. A középkorban azt hitték a ludakról, hogy a boszorkányok, hátas állatai. A „V” alakban szálló vadludak, légies kecsessége, elragadó látványa a, túlvilágot sejteti..

 A néphagyomány szerint szent Mihály napján libát enni jó szerencsét jelent. Ha a liba, húsa barnás, enyhe telet jövendöl, ha a húsa fehér, kemény lesz a tél.

 A nyári vadludak,ha korán költöznek el, hamarosan tél lesz, ha későn mennek el, akkor a tél is késni fog., A dél felé szálló vetési vagy téli vadludak vonulása azt jelent, hogy az idő hidegre fordul, ha észak felé költöznek, a levegő megenyhül..

 Sokak által ismert szólásmondás, a sok lúd disznót győz, ha valaki, valamiben vétkes, azt mondják rá, hogy ludas. Viszont számos is meretlen szállóige is  létezik, pl.:   lúdtól tanul a liba; sok Szent Márton lúdja, kelt el már azóta; ha egyik lúd iszik, a másiknak is innia kell..
 Az álomfejtők szerint álomban libát látni, hír jöttét jelzi. A babonások feltételezik, ha, gágog a liba, vagy valakinek hideg szalad végig a hátán, annak a szeretettje sírján sétál, valaki.,

Velünk élő babonák

Mindenki egy kicsit babonás, akár elismerjük, akár nem.

Ajtó
Ha az ajtó nem befelé, hanem az utcára nyílik, akkor balszerencse sújtja a házat. Nem szabad éjszaka az ajtó mögött ülni, mert aki ilyet tesz, az rossz hírbe keveredik. Ha valaki beveri a könyökét vagy az ajtaja magától kinyílik, akkor hamarosan vendégre számíthat. Aki visszafordul az ajtóból, az otthon hagyja a szerencséjét, ezt megelőzve inkább néhány másodpercre le kell ülni, hogy újra szerencsésen induljunk el.

Bor
A néphit szerint, ha véletlenül kiömlik a bor, az kedvező jelnek számít. Az angolok szerint, ha leesik egy pohár bor és a pohár összetörik, akkor az a boldog házasság és a tartós érzelmek jele.

Cipő
Az új cipőt nem szabad az asztalon hagyni, mert az balszerencsét jelent. Az pedig egész évben rosszat jelent, ha valaki úgy járkál, hogy csak az egyik lábán van cipő.

Gomb
A hiedelem szerint, ha valaki meglát egy kéményseprőt, akkor ha megfogja a gombját, és ha valamit kíván, akkor az teljesülni is fog. Ha öltözködés közben rossz lyukba gomboljuk be a gombot, akkor balszerencse vár ránk.

Mi lakik a kelbimbóban?

Sokszor láthatjuk nagymamáinkat, amint a konyhában az ételt előkészítve sütés/főzés előtt minden egyes kelbimbó alsó torzsáján lelkiismeretesen egy-egy kereszt alakú bemetszést végeznek, mielőtt a serpenyőbe vagy a lábasba helyeznék. Ha megkérdezzük őket, mi okból csinálják ezt, azt felelik, hogy azért, mert így jobban átsül/átfő a kelbimbó.

Az évszázadokkal ezelőtti néphit szerint a saláta, a kelbimbó vagy a káposzta levelei között ártó szellemek vagy apró démonok rejtőzködnek, amelyek az ételen keresztül a testünkbe kerülhetnek, ahol szörnyű gyomorfájdalmakat vagy betegségeket okoznak. Ennek megelőzése érdekében egykoron kereszteket metszettek ezekbe a leveles növényekbe, hogy Krisztus keresztfájának lenyomata elriassza a gonosz lelkeket.  

Manapság bármelyik híres szökőkutat vagy városi tavacskát keressük is fel, azonnal feltűnik, hogy tele van fényes pénzérmékkel. Ezt látván az egyszeri turista is azonnal a Manapság bármelyik híres szökőkutat vagy városi tavacskát keressük is fel, azonnal feltűnik, hogy tele van fényes pénzérmékkel. Ezt látván az egyszeri turista is azonnal a tárcájához nyúl, elővesz néhány aprót, s belehajítja a vízbe, miközben kíván valamit. Érdekesség, hogy a római Trevi-kút alján naponta körülbelül 3 ezer eurónyi fémpénz landol, amit egyébként a rászorulók megsegítésére fordítanak.




Az ókorban úgy gondolták, a szökőkutakban vagy egyéb medencékben vízi szellemek, illetve istenségek laknak, s különböző – főként pénzbeli – felajánlásokat dobtak nekik a vízbe, hogy cserébe termékenységet vagy sikert kérjenek. A középkorban a vízi szellemek helyét a keresztény szentek váltották fel, s a korábbi századokhoz hasonlóan ismét sokan azért mentek a kutakhoz, hogy az ajándékokért cserébe kérjenek valamit, főként gyógyulást vagy jó szerencsét.

Pénztárca
Valakinek üres pénztárcát ajándékozni azt jelenti, hogy az ajándékozó soha nem lesz gazdag. Mindig legyen egy pénzérme a tárcánkban, akkor nem leszünk szegények. 

A magyar néphiedelemben azt a házat 7 évig elkerüli a szerencse, amiben összetörött egy tükör. Nem mindegy, hogy ki töri össze a tükröt, ugyanis az hét évig nem házasodik meg. Ha azonban a tükörszilánkokat összeszedik, és holdfénynél elássák, akkor a balszerencse elkerüli őket.

Tüsszentés
Ha jobboldalra tüsszentesz, akkor pénzhez jutsz, ha balra, akkor csalódás vár rád. Ha párbeszéd közben tüsszentünk, akkor amit előtte mondtunk, az igaz.

Víz
Ne önts olyan pohárba vizet, amiből még nem ittad ki, ugyanis rossz szellemeket vonzhatsz magadhoz.

     

Hiedelmek - farsangi hiedelmek

A jellegzetes farsangi ételek kapcsán már szó volt arról, hogy ezeket a bő termés reményében fogyasztották. Akárcsak a többi jeles ünnepen, más módon is igyekeztek befolyásolni vagy megjósolni az elkövetkezendő időszak szerencséjét.

A farsangi napok nemcsak az evés-ivásról, mulatozásról szóltak, egyben gonoszűző, termésvarázsló, időjósló és bizonyos munkákat tiltó napok is voltak. A Mura-vidéken például ilyenkor is megveregetik a gyümölcsfákat, hogy jól teremjenek. Ekkor kell mákot vetni, hogy majd ne legyen férges. Régen azért nem mostak a farsangi napokon, nehogy sok bolha legyen a háznál.


Tilos kenyeret sütni (húshagyókedden és hamvazószerdán), mert betegséget okoz.
Tilos kútvizet meríteni, mert a kút kiszáradna.
Szokás megveregetni a gyümölcsfákat, hogy jól teremjenek.
Húshagyókedd éjjelén senki nem ment ki az utcára, nehogy a boszorkányok rosszra csábítsák.

Hamvazószerdát másként böjtfogó szerdának, szárazszerdának vagy aszalószerdának is nevezik. A II. Vatikáni Zsinat óta - a nagypéntekkel együtt - szigorú böjti nap a keresztény katolikus hívek számára, azaz ekkor csak háromszor szabad enni és csak egyszer szabad jóllakni. A negyvennapi böjtnek is nevezett nagyböjt hamvazószerdán kezdődik és nagyszombat délig tart.

A néphit szerint aki hamvazkodik, annak nem fog fájni a feje. Előfordult, hogy a templomból hazatérők összedörzsölték homlokukat az otthon maradottakéval, hogy a fejfájás azokat is elkerülje. A hamvazószerda és a nagyböjt első vasárnapja közti három nap neve "semmihét", "csonkahét" volt, egyes helyeken a hamvazószerda utáni csütörtököt nevezték "kövércsütörtöknek", "zabálócsütörtöknek", amikor minden farsangi maradékot megettek, hogy elkezdhessék a böjtöt.

A farsang végén eltemették a nagybőgőt, s ezzel szimbolikusan eltemették a zenét.

Farsangi időjóslás

A farsangi időjárásból is jósoltak a következő év termésére, termékenységére. Egyes vidékeken úgy tartották, ha húshagyókedden csillagos az ég, sok tojás lesz abban az évben, illetve a húshagyókeddi napsugár bő esztendőt jelez.

A mák egy olyan termés, amely talán hébe-hóba kerül az asztalra..

A mák Délkelet-Európában és Ázsia nyugati részén honos, ugyanakkor nálunk is termesztett és kedvelt. A magyar mákos kalács vagy mákos tészta világhirű.

A mák feljegyzett története lényegében az ópium történetével egyezik meg. Kr.e. 4000-ben már a sumérok rajzaikon ábrázolták a növényt, melyek sugallják azt az örömérzetet, amit az ópium nyújtott nekik. Éppen ezért "az öröm virága" névvel is illették. A sumérok hamar tovább adták a mákkal szerzett tapasztalatokat és magát a növényt is az assziroknak, akiktől a babiloniakon keresztül Egyiptomba. Kr.e. 1300 körül az egyiptomiak Théba városában kezdték el termeszteni az általuk "fehér lótusznak"-nak hivott mákot. Az egyiptomi gyógyeljárásokat tartalmazó Ebers-papiruszok számos, máktartalmú szer leirását is őrzik, melyeket elsősorban fájdalomcsillapotásra használták.

Kr.e. 330-ban Nagy Sándor hóditásai során elvitte a mákot Perzsiába és Indiába, ahol szintén hamar rájöttek bóditó hatására. Hamarosan az egész mediterrán vidéken ismert lett, népszerű volt a görögök, rómaiak és az arabok körében is. Krétán az asszonyok termesztették a mákot. Hippokratész, görög gyógyitó pedig arra a következtetésre jutott, hogy az ópium jól használható gyógyszerként. A Kr.u. 1.századtól egyre gyakrabban alkalmazták vérhas járványok és egyéb hasmenések esetén. Az ókorban egyébként a mákot fűszerként is használták, gyakori volt az a szokás, hogy a kenyeret mákkal szórták meg és úgy sütötték ki. Az igy készült étel korábban még az olimpiára készülő versenyzők asztalán is alapfogásnak számitott egyes területeken


A mák igen nagy kincs a magyar- és környékbeli országok étkezési kultúrájában. Viszonylag egyszerű termesztési módja, sokoldalú felhasználhatósága és kedvező tulajdonságai tették közkedveltté.
A mákmagok elsősorban jelentős béltisztító hatásuk miatt foglalhatják el méltó helyüket az egészségmegőrző táplálkozásban. A kis fekete magok szinte emésztetlenül hagyják el az emésztőrendszert, fellazítják a béltartalmat és letisztítják a bélcsatornák falait. A mák jótékony élettani hatása még, hogy lassítja az öregedési folyamatokat, csökkenti a magas vérnyomást, megelőzi az embóliát, trombózist. A vér koleszterinszintjét normális szintre állítja. Fokozza a szervezet védekező mechanizmusát, segíti a sebek gyógyulását, növeli a szellemi teljesítőképességet. A csontozat első számú természetes segítője. Megállítja a csontszövetek leépülési folyamatát, majd elkezdi építeni azt.

A mákszemben 40-50% olaj van, amely háromszor annyi E-vitamint tartalmaz, mint az olívaolaj. Továbbá értékes B1-, B6-, B2-, niacin forrás. Az ásványi anyagok közül pedig nagyobb mennyiségben kalciumot, cinket, mangánt, rezet, vasat, foszfort, káliumot és magnéziumot tartalmaz. Továbbá aminosavakban, zsírsavakban gazdag.

A magyar konyha jellemző ételei közé tartozik a mákos bejgli, mákos csík, mákos guba, ezek többnyire nagyobb ünnepek alkalmával kerülnek az asztalra. A darált mák töltelékként akkor a legjobb ízű és állagú, ha felhasználás előtt összeforraljuk kevés tejjel és mézzel, vagy cukorral (cukorbetegek édesítőporral). Ízesíthető reszelt, kicsavart almával, mazsolával, sárgabarack dzsemmel, reszelt citromhéjjal is. Bár a mák hagyományosan desszertek, péksütemények ízesítője, a bátrabbak hús mellé is használják (őz, csirke). Fogyasztásának talán egyetlen hátránya, hogy senki nem szeret utána mosolyogni.



Babonák, hiedelmek

A mák fogalma az alváshoz és a halálhoz kapcsolódik. A görög mitológiában Hüpnoszt, az alvás és az álom istenségét, aki mindenkit mákkal altat el, arra kérte a cselszövő Héra, hogy altassa el Zeuszt. Hüpnosz eleget tett a kérésnek, és édes nyugalomba ringatta magát Zeuszt is. Ceres, a rómaiak termékenység istennője midőn megszállottan, pihenés nélkül kereste Prosperinát, az istenek úgy rendelkeztek, hogy léptei nyomán fakadjanak mákvirágok, s amikor Ceres összeszedte a virágokat, végre elaludt. A mákot a halál megszemélyesítőjével, Thanatosszal is összefüggésbe hozták. A szépséges mákvirágot Aphrodite istennővel azonosították. Léthét, a feledés megtestesítőjét, néha mákgubókból álló fejdísszel ábrázolták. A mák a földtermékenység istennő, Démétér szent növénye volt, ő ajándékozta meg az embereket a mákkal. Egy másik felfogás szerint a mák Adonisz könnyéből lett, amikor a szerelmét siratta.

A mákgubó számtalan magja miatt a bőséget jelképezi, ugyanakkor a kábítószerként és fogamzásgátlóként a hiábavalóság szimbóluma. Az asszíroknál a mák az "öröm növénye"-ként szerepel. Kínában érzéki kalandok előtt használták. Oroszországban esővarázslásokhoz használták a mákot. Aszály idején megszentelt mákszemeket szórnak szét, és bottal verik vagy kavarják fel a vizet, hogy eleredjen végre az eső.

 A néphitben boszorkányokkal kapcsolatban, mágiában, ráolvasásokban, jóslásokban gyakran szerepelt a mák, mint mágikus növény. Termékenységvarázslás céljából, az ifjú házasokra mák magvait szórták, hogy különleges szaporodási képessége legyen az ifjú párnak. A görögöknél a mákot fertőtlenítő füstölésre, jövendőmondásnál alkalmazták. Isteneknek mutatták be áldozatként, kábítószer gyanánt pedig orgiákon, lakomákon, misztériumok során vették magukhoz.

A népi gyógyászatban a mákfélék családjába tartozó fecskefüvet szembetegségek gyógyítására használják, azzal a hiedelemmel, hogy a fecske összegyűjti a mák nedveit, s ez gyógyítja a vakon született gyermekek látását. A mák nemcsak élelmiszernövény, de kiváló hatású gyógynövény. A középkorban érzéstelenítőként és fájdalomcsillapítóként állt az orvosok rendelkezésére. A mák éretlen gubójának beszárított nedve az ópium. Az ókori görögök az ópiumot a gyógyítás mellett hedonisztikus, élvhajhász célokból is használták. Indiában nemcsak gyógyszerként, hanem méregként és ellenméregként is számon tartják. 

Érdekesség, hogy a magyar nyelv szóképnek "használja" , a rosszcsont gyerekek mákvirágok. a kicsi jelző pedig mákszem elnevezéssel is helyettesíthető.

Ételek, hiedelmek / a karácsonyi asztal/

A nép életében faluhelyen a 20. században a nagy ünnepekhez vidékenként és vallásonként változó szokások és étrendek kapcsolódtak.

A téli ünnepkör legnagyobb ünnepén, karácsonykor az étkezésekhez fűződő szokások meghatározták a karácsonyi asztal terítésének módját, a karácsonyi ételeket és az ezekhez kötődő mozzanatokat. A karácsonyi asztalon vagy asztal alatt elhelyezett ételeknek, egyéb tárgyaknak különleges erőt tulajdonítottak. A hagyomány meghatározta, hogy milyen karácsonyi ételeket kell elfogyasztania a családnak, hogy a következő évben minden családtag egészséges legyen, és hazatérjen, ha elkerül otthonról. Az étkekhez fűződő hiedelmek szerint a karácsonyi ételek befolyásolták a jószág egészségét és a termények bőségét a következő évben.

Csallóközben szentestén a karácsonyi asztal elkészítése nagy gonddal történt. Az asztalra kerülő tárgyak szorosan kapcsolódtak karácsony ünnepéhez és ezeknek a háziak nagy jelentőséget és varázserőt tulajdonítottak. Fehér, házilag szőtt abrosz takarta az asztalt, mely alá búzaszemekből keresztet rajzoltak. A feldíszített karácsonyfa is az asztal egyik sarkára került. A régi időkben a karácsonyfát is a családtagok által készített díszekkel ékesítették: aranyozott dióval, almával, mézeskaláccsal és apró süteménnyel. A fa alatt fokhagyma, alma, ostya és méz, dió, öregbab, lencse, só, bors volt. Ide tették a frissen sült kenyeret és kalácsot, amelyet háziszőttes asztalkendővel takartak le. Rárakták a családfő ünnepi kalapját, melyet Szent József kalapjának neveztek. Ezzel a család szerencséjét és békességét védték, hogy minden családtag a következő esztendőben egészséges és szerencsés legyen. A fokhagyma az egészség és az élet őrzője volt. A karácsonyi asztalon elhelyezett fokhagymát később az állatok gyógyítására is használták. A kenyér, a kalács, az ostya és a méz az egész évi élelem biztosításának szimbóluma volt. A lencse, a bab, a dió az anyagi gazdagság jelképeként volt az asztalon. A hiedelem szerint a babot azért fogyasztották, hogy elegendő nagypénzük (papírpénzük) legyen egész évben, a lencsét pedig azért, hogy mindig elég aprópénze legyen a családnak. A borsot azért tették az asztalra és a levesbe, hogy megőrizze a család egészségét. Az asztal alá került egy köteg szalma, egy tiszta búzával teli kosár abból a célból, hogy biztosítva legyen a gabona az eljövendő évben. A népi hiedelem azt is tartotta, hogy a szalmakötegen pihen meg éjfélkor a kis Jézus.

A karácsonyi asztalra kerültek a főzéshez szükséges eszközök, és az asztal alá helyezték a gabonatermesztés, a földművelés, a favágás és a mesteremberek munkaeszközeit is. Az asztalra helyezett tárgyak jelképesen ez újesztendőt képviselték. A lélek nyugalma érdekében az élelem mellé az imádságoskönyv, a rózsafüzér, esetleg a Biblia is odakerült. Hittek abban, hogy ezek a vallási élethez fűződő tárgyak az egész család lelki békéjét biztosítják. A karácsonyi asztalon és a karácsonyfán gyertya égett, melynek fénye Jézust jelképezte.

A szentestén a karácsonyi vacsora elfogyasztása igazi ünnep volt. A vacsoránál minden családtagnak az asztalhoz kellett ülnie, mivel fontos volt, hogy az ételt együtt fogyasszák el. A gazdasszony már előre minden ételt az asztalra készített, ő sem kelhetett fel az asztaltól vacsora közben. A közösen elfogyasztott karácsonyi vacsora egyik hiedelme volt, hogy a hosszú útra induló családtag, ha eltéved, gondoljon a közösen elfogyasztott karácsonyi vacsorára, és akkor biztosan hazatalál. Ugyanezt szolgálta az a szokás, hogy egy almát annyi felé vágtak, ahányan körbeülték az asztalt. A felvágott alma a család egységét, békéjét és a természet visszatérő erejét is jelképezte. A dióhoz kapcsolódó hiedelem az volt, hogy aki férges diót talált karácsonykor, megbetegedett a következő évben, viszont aki egészséges diót tört, nem betegedhetett meg.

A vacsora előtt a családfő felköszöntötte az ünnepet, hálát adott azért, hogy a családja megérte a szent karácsony estét. A köszöntőt az követte, hogy mindenki ivott a pálinkából, evett a mézzel megkent ostyából, és ezután vette kezdetét a vacsora. A lencseleves után a mákos csikmákot (kifőtt metélt tészta), lekváros dereglét (derelyét) és öregbabot fogyasztották el.

Karácsony misztikumát sok hiedelem és szokás kísérte, melyek közül egyet-egyet a mai családoknál is felfedezhetünk. Szinte önkéntelenül és néha tudattalanul követjük azokat a szokásokat, melynek részesei voltunk gyermekként minden karácsonykor nagyszüleink házában. Ezeket megismételve, gyakran nem is sejtjük, hogy milyen régre visszanyúló szokások és hiedelmek nyilvánulnak meg akkor, amikor a 21. század elején körbeüljük a karácsonyi asztalt.

(A cikk Marczell Béla Naptár és néphagyomány – Csallóközi népszokások könyvében szereplő írások felhasználásával készült.)

Holnap lesz Kalatin nap

Katalin a középkor egyik legtiszteltebb, legnépszerűbb női szentje, a Virginus Capitales, továbbá a tizennégy segítő szent egyike. Középkori nagy népszerűségébe belejátszott Alexandriai Szent Katalin legendája, aki bölcsességével ötven tudóst nyert meg a kereszténységnek, s mikor Maxentius császár kerékbe törette volna, a kínzóeszköz a legenda szerint darabokra hullt.

Alexandriai Szent Katalin magyar nyelvű legendája a X. században készült, ez a XIII. században kiegészült a királylány megtérésének, még később születésének csodálatos históriájával.

Szent Katalin nevéhez számos dolog köthető. Egyszerre védőszentje a kórházaknak és betegeknek, de a diákoknak és egyetemeknek is, napjához, november 25-hez pedig leginkább a házassághoz jóslások kapcsolódnak. A letört gyümölcsfagallyat ezen a napon vízbe kellett tenni, ha az Karácsonyig kivirágzott, kihajtott, akkor a házban nagy valószínűséggel házasságkötésre is sor kerül majd a következő év folyamán. A férfiak Katalin napját végig böjtölték, éjszakára pedig egy lányinget tettek a párnájuk alá. A néphit szerint ekkor megálmodhatták ki lesz a feleségük. 

Katalin-nap a régi pásztoremberek emlékezetes napja volt, mivel ezen a napon hajtották ki utoljára a csordát.

Katalin-napkor egy zsákba dughagymát szedtek és felkötötték a szabadkéménybe, hogy meleg és gőz járja

Természetesen a naphoz időjóslás is kapcsolódik, hiszen ha Katalin kopog, a karácsony locsog. Egy másik hiedelem szerint olyan januári időjárásra számíthatunk, amilyen ezen a napon van, másnapja pedig a februári időjárásra enged következtetni.

Ezt bizonyítja a közmondás is: ha Katalinkor megállott a liba a jégen, akkor karácsonykor sáros lesz.

Katalin-nap női dologtiltó nap, a Szerémségben ilyenkor nem szabadott kenyeret sütni.

Doroszlón viszont férfi dologtiltó napként tartották számon. Nem szabadott szántani, sem befogni a kocsit, ne forogjon a kerék, mert Katalint kerékbe törték. Leálltak a malmok is, a kendergyárak, az összes kerekesek,  malmosok a templomba mentek, mert védőszentjük volt Katalin.

Csantavéren, Sárosfán ezen a napon böjtöltek a legények, hogy  megálmodják, ki lesz a feleségük.

(Forrás: Móser Zoltán: Névviseletek)

Alexandriai Szent Katalin vértanú (+305) a magyarság körében igen népszerű és nagy tiszteletnek örvendő szent. A diákok, tudósok, egyetemek, fuvarosok, bognárok, kerékgyártók, molnárok fazekasok, szövőlányok, bányászok és középkori céheink védőszentje. Tűztől, árvíztől, boszorkányságtól ment meg. A szabadkai magyarok szerint az árvizet és az elemésztő tüzet távol tartja testüktől és hajlékuktól egyaránt; elűzi tőlük a szorongást okozó gonosz lelket.

Álommal kapcsolatos jósló eljárások is ismertek voltak e napon.
A néphit szerint az álomból következtetni lehet bizonyos események közeli bekövetkezésére, vagyis az álom tulajdonképpen előjel. Az álomból való jóslás története igen régi időkbe nyúlik vissza, már az ókori Egyiptomban és Babilonban ismerték. A középkor után, a könyvnyomtatás elterjedésével nyomtatott álmoskönyvek terjesztették az álomfejtés „tudományát”. Valószínű, hogy ezeknek az anyaga jelentős hatással volt arra a hiedelemanyagra, amelyet parasztságunk őriz az álmokkal kapcsolatban. Általános felfogás volt, hogy az álomnak mindig az ellenkezője szokott beteljesedni. Az álmoskönyvek egymástól eltérő jóslataiból ez az alapelv már nem olvasható ki egyértelműen, inkább az egyenes megfelelés (analógia, mágia) kerül gyakran előtérbe. Az idegen helyen álmodott első álom akkor szokott beteljesedni, ha a mennyezet gerendáit elalvás előtt megszámlálják. Hogy felébredéskor ne felejtődjék el, meghatározott tárgyat (pl. fésűt) kellett a párna alá tenni. A néphit szerint az álom tartalma irányítható. Pl. a Gömör megyei hiedelem azt tartotta, hogy aki két krajcár ára sáfrányt megtört és citromlével elvegyítette és az abba mártott ruhát szívére tette, az illető titkos szeretőjével álmodik majd. Ugyanitt azt tartották, hogy aki karácsonykor éjfélkor megmosdik a kútnál és úgy fekszik le, álmában eljön a jegyese, és ő törli meg. A matyó lány, hogy leendő férjét megálmodja, Katalin-napon kendermagot hintett a favágóra és kötőjével elboronálgatta, vagy keresetlen kettős lóherét tett éjszakára a vánkosa alá. Eger vidéki hiedelem szerint, ha valakinek evés közben egy falat kiesett a szájából, azt papírba csomagolva párnája alá kellett dugnia: álma teljesülni fog. Az álomjóslatokat tartalmazó kalendáriumok és az olcsó kiadású álmoskönyvek a 19. sz. második felétől a 20. sz. közepéig rendkívüli mértékben elterjedtek, és parasztságunk kedvelt olvasmányai közé tartoztak, ezért az álommal kapcsolatos hiedelemanyag napjainkban is a népi hitvilág élő részei közé tartozik.



  

Átkok

Bármibe kezdünk balul sül el? Úgy tűnik minden és mindenki arra esküdött fel, hogy nekünk keresztbe tegyen? Talán valaki megátkozta …?
Badarság! Amolyan szólás-mondás csak! – felelnénk rá civilizált emberhez méltóan, s közben elfelejtjük, hogy hányszor csúszik ki a szánkon csak úgy „véletlenül” egy-egy átok.

Persze nem hiszünk igazán benne, fel sem fogjuk, mit teszünk, pedig aki hisz az áldás hatalmában, tudja, hogy ennek ellenkezője is létezik

Az átok misztikus fogalom, rejtélyt, titkot sejtet. A szó hallatán megátkozott családok, halálba kergetett emberek, mindenkire veszélyt hozó gonosz tárgyak jutnak az eszünkbe. Ma úgy hisszük, mindez csak legenda, de vajon miért hittek benne régen annyian, és mitől működött?

Az átok valójában egy olyan mágikus cselekmény, amely a rosszakarat képzeletbeli kivetítésén alapul. Hogy működik-e vagy sem, az leginkább attól függ, hogy hiszünk-e benne. Azonban mielőtt a tudomány és az értelem kivívta volna a maga jogait, a mítosz és valóság között elmosódott volt a határ. Az emberek hittek benne, hogy arra, akinek a nevét valamelyik ellensége ólomra, viaszba vagy agyagba írja, majd átkot mond a tárgy fölött, s végül eltemeti azt, biztos halál vár.

Hogyan működik az átok?

Az átkok ősidőktől hozzátartoznak a papok és a varázslók pszichológiai fegyvertárához. Az átok működőképessége azonban nem az átokszóró képességét mutatja, hanem a megátkozott személy érzékenységét. Van, akin akkor fog a gonosz szó, ha feladja a reményt, és nem veszi fel a küzdelmet. A tudatalattin elhatalmasodó rettegés szétroncsolja a tudatot, különösen akkor, ha a szóban forgó személynek ráadásul még a lelkiismerete is rossz.
Vannak esetek, amikor az átok nem kötődik meghatározott személyekhez, hanem bárkire lesújt, aki valamilyen megbabonázott helyszínnel vagy tárggyal kapcsolatba kerül, vagy valamilyen rontással sújtott családba születik le.
Az átok elmondható halkan, sőt néha elég elsuttogni. De még a néma átoknak is lehet hatása, ha elég erős akarat áll mögötte. Persze elharsogható nyilvánosan is – a történelemben számos példa volt már erre: megátkoztak már gyilkost és királyt, bírót és tolvajt, házasságtörőt és remetét, de pápát és szentet is.

Hogyan védekezzünk az átkok ellen?
Az átkok és rontások elleni küzdelemnek megvannak a hagyományos eszközei: hagyma, fokhagyma, borostyán, tömjén, fejkendőre hímzett kereszt, megbabonázott és harisnyába dugott pénzérme, ruhába tűzött, fej nélküli varrótű, stb...
A népi elképzelés szerint a betegségeket is leggyakrabban egy átok, mégpedig a szemmel verés okozza.
Mint minden átkot, a szemmel verést is meg lehet előzni, például a még kereszteletlen kisgyereket nem mutatták meg idegennek, a keresztelésig szentelt gyertya égett mellette, rózsafüzért tettek a párnája alá, piros szalagot kötöttek a karjára, ágyára. Körülbelül egyéves koráig fordítva adták rá az inget. Ha az apa fáradtan érkezett haza, a kalapját dobta a kisbaba ágyára, hogy arra essen először a fáradt tekintete. Az újszülöttet nem volt szabad dicsérni, nehogy ezzel az ártó szellemek figyelme ráirányuljon, ellenkezőleg inkább azt kellett hangosan mondogatni, hogy milyen csúnya, életképtelen. Rontás ellen, jelképesen megköpdösték a kisgyereket, hogy a nyál távol tartsa a gonoszt.

A tudomány természetesen nem fogadja el az átok létezését. Ostoba babonaságnak, hiszékenységnek tartja. Az az ember pedig, aki hisz benne, csak a felelősséget akarja magáról elhárítani, hiszen ha egy átok sújtja, akkor ő nem tehet semmiről…
Ugyanakkor számtalan megmagyarázhatatlan történet bizonyítja, hogy igenis létezik a gonosz rontás. Túl sok egymásba kapcsolódó esemény, túl sok megmagyarázhatatlan haláleset, túl sok „véletlen” kíséri korunk átkokról szóló legendáit ahhoz, hogy legyintve továbblépjünk.

Tutenhamon átka

A legnépszerűbb átkok között szerepel Tutenhamoné: az egyetlen ép állapotban megmaradt egyiptomi királysír felfedezői egymás után haltak meg, miután megtalálták a 18 éves korában elhunyt fáraó sírkamráját.
1922. novemberében Howard Carter régész és Lord Carnarvon felfedezték Tuten-hamon sírját. Az egyiptomi szokások között volt, hogy a sírok bejáratára valamilyen átkot írtak. Tutenhamon sírjának bejáratán a következő felirat állt: „ A halál szárnya meglegyinti azt, aki megzavarja a fáraó álmát.” De a régészek nem törődtek vele, és beléptek a sírba...
A babonás emberek akkor kezdtek el suttogni a legendáról, amikor mindössze egy évvel a sír felnyitása után meghalt az ásatás finanszírozója, Lord Carnarvon. A Lordot egy moszkitó csípte meg, majd véletlenül megvágta a sebet borotválkozás közben, ami elfertőződött, és Carnarvon vérmérgezésben halt meg. A szkeptikusok azonban nem győzik hangsúlyozni, hogy a felfedezők többsége hosszú és egészséges életet élt. Egy tanulmány még azt is bebizonyította, hogy a szarkofág kinyitásánál jelenlévő 58 ember közül mindössze nyolc halt meg idő előtt - és ők is tizenkét éven belül. Az ásatás vezetője, Howard Carter 64 évesen hunyt el, míg a Tutenhamon múmiáját felboncoló orvos 75 évet élt.

Átkozott Macbeth

Shakespeare drámája, a Macbeth baljós darab – legalábbis a legtöbb színész annak tartja, ezért kerülik a színpadra vitelét. Több száz művész és rendező bukását, halálát és sanyarú sorsát is összefüggésbe hozzák a darabbal.
A baljós színművet 1606 augusztusában mutatták be először. A társulat akkor még nem tudta, milyen balszerencse kíséri premierjüket. Ám a bemutató után derült égből villámcsapásként jöttek a tragikusabbnál tragikusabb események. Hal Berridge, Lady Macbeth megszemélyesítője egyik napról a másikra rosszul lett, belázasodott és meghalt.
De akkoriban még nem hozták összefüggésbe a művésznő halálát a darabbal. Ám mikor Lilian Baylis, a londoni Old Vic Színház társulatának alapítója a Macbeth előadása alatt halt meg, már mindenki balszerencsét hozó darabbá titulálta. Hirtelen az összes londoni lakosnak összeállt a kép.
Rájöttek, miért végződött minden próba balesettel, miért dőltek le a díszletfalak, és miért szenvedett a legtöbb főszereplőt alakító színésznő súlyos autóbalesetet. Azonnal levette az összes színház a műsoráról és onnantól kezdve még a mű nevét sem lehetett kiejteni. Féltek, hogy a Macbeth szó kiejtésével is ártanak, ezért a „skótok üzletének” hívták.
Néhány társulat kivételével hazánkban sem merte senki műsorára tűzni. 1971-ben azonban egy rendező mégis megpróbálta, és ez egy ifjú miskolci színész, Upor Péter életébe került. Két héttel a bemutató előtt a Macbeth próbáin váratlanul összeesett és meghalt.
Egy-két mendemonda szerint Shakespeare hősei, a Macbeth boszorkányai valósak voltak. Olyannyira, hogy meg is átkozták a szerzőt. Sokan azonban úgy gondolják, hogy az összes baj forrása a negyedik felvonás első jelenete, amelyben a boszorkányok az üstöt körültáncolva, énekelve idézik a szellemeket. Szerintük az elismert író a boszorkák versét egy feketemágia-szertatás szövegéből lopta, és ezért sújtják átokkal a darabot.

Ötzi átka
Egy német házaspár, Helmut és Erika Simon 1991-ben az olasz Alpokban találta meg az 5300 éves holttestet, s ezzel állítólag elszabadították a havasi ember múmiájának átkát, amely a mai napig szedi áldozatait.
A legutóbbi áldozat Tom Loy Ausztráliában élő amerikai molekuláris antropológus volt. Ő két héttel azután halt meg leukémiában, miután leadta a kiadónak a múmiáról szóló kéziratát - írta a Corriere della Sera című olasz napilap. A 63 éves Loy a queenslandi egyetem régészeti laboratóriumát vezette és gyakran felszólalt azok ellen a babonás félelmek ellen, amelyek az 1991-ben Similaunban megtalált Ötziből második Tutankhamont csináltak.
Az első halott 1992-ben Rainer Henn, az innsbrucki egyetem patológusa volt, aki csupasz kézzel emelte a múmiát megtalálása után egy műanyagzsákba. Közlekedési baleset érte, amikor egy Ötziről szóló konferenciára ment.
1993-ban lavina ölte meg Kurt Fritz hegyi vezetőt, aki a patológust a múmiához vezette. 1999-ben Rainer Hölz televíziós operatőr halt meg agydaganat következtében. Ő készített először felvételeket Ötziről.
2004-ben Ötzi megtalálója, Helmut Simon lelte halálát egy hóviharban. A temetését követő órákban kapott végzetes infarktust Dieter Warnecke, a hegyi mentők parancsnoka, aki megtalálta Simon holttestét.


Az elátkozott gyémánt

Sok példát találhatunk a történelemben megátkozott tárgyakra is. A legismertebb talán a Hope, azaz Remény nevű gyémánt, amelyet a legenda szerint egy hindu istennőtől loptak el a 17. században. A drágakő azóta minden tulajdonosára szörnyű sorsot hozott, közülük talán a legismertebb XVI. Lajos, Franciaország lefejezett királya. A 20. század közepén egy brit asszony, bizonyos Evelyn McLean vásárolta meg a gyémántot. Kilencéves kisfia nemsokára meghalt autóbalesetben, lánya öngyilkos lett, férjét elmegyógyintézetbe kellett vinni, ő pedig minden pénzét elvesztette. A gyémántot jelenleg a washingtoni Smithsonian Múzeum kiállításán lehet megtekinteni.

Forrás:
Zöld újság

Gesztenye - vadgesztenye

 Parkjaink egyik legnépszerűbb  díszfája a tüskés terméseket potyogtató vadgesztenye. 

A vadgesztenye fáját bizonyára minden gyerek ismeri, mert a gesztenye csodásan alkalmas játéknak. Régebben a gesztenyét különféle célokra használták, az orvosi hatása azonban csak a 19. század vége óta ismert. Így a gesztenyét gyűjtötték hizlaló takarmánynak, mosószernek, vagy a táskában hordtak magukkal három gesztenyét védekezésül a különböző betegségek ellen. Korábban vadgesztenyével etették a légúti betegségekben szenvedő lovakat – innen ered a neve is, ugyanis a vadgesztenyét lógesztenyének is hívják.

A vadgesztenyében rengeteg fontos vegyület található meg, ilyenek például az ecetsav, kámforolaj, karotin, C- és K-vitamin, katechol, keserűanyag, kolin és még folytathatnánk...

A vadgesztenye több más jótékony tulajdonsága mellett    sikerrel alkalmazható még visszér és ízületi gyulladásra, sérülés utáni ödéma felszívódására, vénás trombózisra és visszeres lábszárfekélyre, valamint a vénás és hajszálér-keringési elégtelenség kezelésére is.



Jótékony hatását egyéb érerősítő növényekkel együtt használva - mint a kanadai aranygyökér, a szilvalevelű bangita és a nagy-levelű csodamogyoró - megsokszorozhatjuk.
Fontos azonban megjegyezni, hogy ellentétben a szelídgesztenyével, a vadgesztenye nem ehető, csak külsőleg alkalmazható.
Visszér elleni vadgesztenye tinktúra elkészítéséhez szükségünk van egy üveg jó gyümölcs pálinkára. Az összezúzott vadgesztenyét héjastól beletesszük az üvegbe, és teszünk még hozzá összedarabolt száraz fakérget is. Két hétig a napon érleljük, naponta fölrázzuk.

A vadgesztenyéhez köthető népi hagyomány egyébként az a hiedelem is, hogy aki gesztenyét hord a zsebében, azt elkerüli mindenféle betegség...

- ha a házunkba/lakásunkba beviszünk friss gesztenyét az ártó erőket kirekeszti!

Június 13.

Június 13.: Páduai szent Antal napja, aki a 12. században ferences szerzetes volt. 

Ezen a napon szent Antal kenyeret sütöttek és osztottak a szegényeknek. A liliomot Szegeden szentaltalvirágnak hívják, ezért névünnepén az asszonyok liliommal kezükben mennek templomba.

 

Az hajadonok tőle kérnek férjet. A lovagok, katonák és cserkészek védőszentje, talán mert Buda ostroma is szent Antal napján indult.

 

Férjjósló, szerelemvarázsoló nap: a lány éjszaka a tükörben megláthatja jövendőbelijét.

 

 Hosszú a listája azon hiedelmeknek, melyek valamit tiltanak a hajadonnak, azzal fenyegetve, hogy soha nem megy férjhez. Például: nem szabad naplemente után szemetet kivinnie, az asztal sarkára ülnie, merőkanálból vagy a lábosból ennie, sőt még férfiaknak tüzet adnia is tilos. Állítólag az is jelentősen csökkenti az esélyeit, ha hagyja magát körbesöpörni. 

 

Szent Antal napját különösen az asszonyok számára tartották dologtiltó napnak, nem volt szabad lisztbe nyúlni, mert kelések nőnek a kézen. 

Benedek napja

Benedek az áldott
 
A latin Benedictusból ered a név, jelentése Áldott.

A bencés rendet alapító Szent Benedek ünnepe

Benedek napjához gyógyító hiedelmek fűzödtek, éspedig a hagyma révén: az e napon megszentelt fokhagyma vagy vetett vöröshagyma egyaránt gyógyította a bajokat, különösen is a tífuszos betegségeket, utóbbinak például főzetével mosták a beteg fejét, hogy enyhüljön fájdalma. Természetesen az idő járására is jósoltak: ha e napon dörög az ég, száraz lesz a nyár.

Fokhagyma babonák

Fokhagymafonatokat erősítettek a bejárati ajtók közelébe a gonosz lelkek távoltartására. A fokhagymafüzérek felakasztása konyhákban még ma is élő szokás.

A bölcsőbe fokhagymát, mosófát, bicskát, rózsafüzért, imakönyvet, az anya menyasszonyi fátylát szokták beletenni, hogy ne bántsák a kicsit a boszorkányok (vajon a gyermek még belefért a bölcsőbe?).

Kedd és péntek gonoszjáró napoknak számítottak. Ezzel magyarázható a következő tilalom és előírás: kedden és pénteken nem volt szabad a legényeknek lányokhoz menni. Aki ilyenkor ment volna, annak fokhagymát dugtak volna a zsebibe.

Ha valakit mégis bántanak a boszorkányok, a fokhagymával háromszor keresztet kell rajzolni a homlokára.

Ha párna alá egy-két cikket tesznek, vagy az ágy lábát megkenik vele, a szagától elriadnak a szellemek.

Fejfájásra a háztetőről mohát kellett szedni, megfőzni, és ha megfő, három fej fokhagymát kell összetörni, és meg kell inni.

Búzavetéskor a gazda a kebelibe szokott fokhagymát tenni, hogy sűrűbb legyen a búza, nehogy megbabonázzák.

Lüdérc ellen - fokhagyma

Hezzam es járt a lüdérc

  A tizennégyi háborúba én tizenhat eszendős vótam. Eppe a mü falunknál állott a front. Vaj hét családval béhuzakodtunk a pincébe. Vótak ott vénasszonyok,öregemberek, kicsi gyermekek, mindenféle. Alyan nekem való forma legén csak egy vót. Elkezdett az ingemet kerülgetni. Édesanyám észrevehetett valamit, mert erőst tiltott tölle.  Még azt sem hagyta, hogy beszélgessek véle. Így há, egész nap csak lestük egymást. Mikor osztá, este elfútták a lámpást, a setétbe esszeszúrtuk a csóré lábunkat, s úgy vótunk.

Én minden éjen úgy felbolondultam, hogy az ördögök vittek el. Sajnos, egy hamar vége lett a frontnak, s haza kellett menjünk a pincéből. Attól fogva ingemet még az utcára se csaptak ki, úgy féltettek. Mikor mentem a templomba, édesanyám akkor és utánam rikolytott, hogy harmadik harangszókor otthon legyek, mert ha nem, hajamot mind kitépi.

 

 A fiatalság esent kezdett guzsalyakodni. Jártak a gyűlésbe.Nekem a szüvem hasadott el, hogy én es mehessek, de ingemet nem csaptak el semmiképp. Egy este hallom én, hogy édesapámék beszélgetik: apám megyen másnap reggel fuvarba, s nem jő haza estére. Na, gondoltam, akármi legyen, de én most elmenyek a guzsalyasba! Elighogy édesapám kihúzta a lábát, én kezdtem fújni édesanyámnak: Édesanyám, bár most az egyszer, hogy édesapám nincs idehaza, csapjon el a guzsalyasba! Anyám hallgatott egy üdeig, én folytattam: Há, nem eleget ülök itthon? S há nem eleget ügyelek a testvéreimre?S há, nem eleget dógozom evvel az átkozott kendervel? Hogy a nyavalya egye ki még a gyükerét es! Na, eredj, eredj! Ne bornyúzd itt a fejemen! DE hallod-e? Ha én valamit megtudok, s neked a büzöd elmegyenm én a hajadot mind kitépem! Amikor kezdett setétedni, megfogtam a guzsalyt, s én úgy mentem bé a lütőn, mind akit visznek. A fiatalság imá esszegyült. A leányok fontak, a legények kártyáztak. Egyik-egyik leült a szeretje mellé. Én es fontam s az a legén leült melléjem. A orsó örökrétig  esett ki a kezemből. A legén felkapta, de csak csókért adta vissza. Na, vót ott alyan fonás, hogy vége vót a világnak! Amikor kitőt a gyülés, a legén hazakésért ingemet, A kapuba jól megölelgetett, megcsókolgatott. Tisztáre kirekesztette az eszemet. Én onnatt  se enni nem tudtam, se alunni nem tudtam.Csak a legén,s csak a legén!

 

Vót a házunk előtt egy kicsi fahidacska, s ha arra valaki realépett, akkor az bengett. Ez, a legén, mikor járt el a kapunk előtt, a lábával a hidat örökké megbengette. Akkor én kiszöktem az ajtón s bár egy minutára, reaneztem. Egy vasárnap estefelé halom én, hogy beng a híd. Kiszöktem az ajtón, hogy meglássam, de édespám utánam nyúlt, megragadta hátulról a hajamot: Nem mensz suba se. Nyomd le, ide ne,  a likadot, míg szépen vagy! Azt akarod, hogy egy bitangot esszeszedj?! Akkor én readöccsentem az ágyra, s neki sírni. Lefeküdtünk de én csak sírtam tovább. Édesanyámék elfútták a lámpást, s a setétbe kezdtünk mondikálni. Mondom én: Hagyják el,mert elmenyek szógálni, s odamegyek ahova akarok! Eredj, eredj, de osztá többet a lábodat ide bé nem teszed!      Én elgondoltam, hogy alyan jól megvónék édesanyámék nélkül,ha az a legén ingemet elvenne. Melyen szép a haja, s melyen szép az orcája! Melyen jó meleg a szája s melyen kemén karjai vannak! Ahogy igy elmélkedem, még nem vótam elaludva, egyszer csak há, ott ül a legén az ágyam széjibe. Megörvendeztem, felnyújtottam a karjaimot, hogy megöleljem. Akartam kérdeni, hogy hogy jött bé? S há akkor az a legén csak kezdett reám jőni, kezde szorítgatni a nyakamot. Kezdtem sikolytani: Jaj, jaj, Nyuvadok meg, nyuvadok meg!

 

Szökjél ember, gyújtasd a lámpást! Mi baja van a leánkának? Édesapám kiszökött az ágyól, lámpást gyújtott,s há ott a legén a ház közepibe. Apám csak felkapta a faragószékről a fészit, s a legénre emelte: Az anyád ántikrisztussát! Ebbe a helybe esszeváglak! Erre a legén csak lobot vetett, nagy fényesség lett, szórta a tüzet:   sergett a ház közepibe, osztá béhuzakodott az espár ajtaján, felhuzakodott a kürtön s elment. Mü ottmaradtunk s szinte kétségbeestünk.    Mi vót ez? Apám kezdett ingemet szidni: Te szerencsétlan! Nem megmondtam, hogy ne vesd belé az eszedet abba a legénbe? Most ideszoktattad a lüdércet.   Jaj, jaj, mit tudunk tenni, hogy ne jöjjön ide többet az a lüdér? Jajgatódzott édesanyám a donyha alól. Nannyokám megszólalt a sutuban:  Ó ne legyetek úgy kétségbeesve! Amikor fiatal vótam, hezám is járt a lüdérc. Majd megkenjük fokhagymával. Ugye s lett. Vaj három este ingemet csóréra vetkeztettek,megtörtek a kujak fokhagymát, koromval esszevigyitették s ingemet tetőtől-talpig békentek, Hát erőst csúf lehettem, mert többet a lüdérc nem jött,

 Most imán öreg vagyok, de azt a legént máig se felejtem el.

Kóka Rozália
bukoviniai székely    mesegyűjtéséből

Ma van József nap

Ha József naptyán fuj a szél, akkor hetekig fuj.” A jó idő azonban bizakodásra ad okot: „Ha József naptyán derül, a bőség hozzánk beül.”   A József-napi szivárvány színéből a következőképpen jósoltak: „Amëllik szin jó látszott, abbu jó termést várhattunk. Ha bordó szinü vót az égboltozat, akkor sok bor vót, ha ződ, akkor sok gabona, ha sárga látszott vastagon, akkor mög kukorica. Mind annak jeléül az égboltozaton, hogy milyen termés lössz.”

 
 
A népi megfigyelések szerint Szent József napjára megjönnek a fecskék és a gólyák. Róluk is van egy hiedelem: ha piszkos a tolluk, jó lesz a termés, ha szép fehér, akkor viszont szűk esztendő várható. A József-napi szokásos felmelegedésre utal a boldogasszonyfai németek mondása is: Szent József kinyitja a méhkasokat”; a méhészek rendbe teszik a kaptárokat, a méhek megkezdik a mézgyűjtést.  Buzsákon ezekkel a szavakkal eresztik ki a méheket: „Atya, Fiú és Szentlélek Isten nevibe, induljatok, / Rakodjatok, minden mézet behordjatok!”

Mivel a József leggyakoribb férfinevek közé tartozik, ez a nap sok helyen fél ünnepnek számít. A régi somogyszentpáliak délelőtt misét hallgattak, utána kimentek a hegyre, elvetették a hagymát és a salátát. Balatonszentgyörgyön a férfiak pinceszerezéssel ünnepeltek, az elöljáróság pedig végigjárta a határt, megnézték, hogyan teleltek a vetések, milyen közmunkákat kell majd elvégeztetni.

József napján kell elvetni a paprikát, paradicsomot, akkor lesz belőle jó palánta. A Benedek napján vetett fokhagyma pedig közismerten jó gonoszűző szer. Ezt a lábodiak  szerint Benedek napján reggel 9 óra előtt kell ültetni. „Ha abból egy gerezddel keresztben meghúzza az ajtót, az ágyat, a tyúkok ajtaját, a háskót..., akkor oda nem mehet a boszorkány.” A cselédeknek Somogy uradalmaiban József-napkor mondták meg a reggelizés, Szent György-napkor az uzsonna idejét

November 30 - András nap

A latin Andreas névből származik, mely a görög eredetű Andreiaszból alakult ki.
Jelentés: férfi, férfias

András apostol halászember volt, később Jézus tanítványa lett. Oroszország védőszentje, mivel a legenda szerint egészen a Volgáig hirdette az evangéliumot. Néró császár uralkodása idején mártírhalált halt. A legenda szerint átlósan ácsolt kereszten végezték ki. Innen az "András kereszt" elnevezés.

Már az Árpád-kortól kezdve a leggyakoribb és legnépszerűbb keresztnevek közé tartozott.
Szinte minden idegen nyelven megtalálható, az angolok Andrew, a franciák André, az olaszok Andrea, a spanyolok Andres, a németek, dánok, hollandok Andreas, a csehek, oroszok Andrej, a lengyelek Andrzej, Jendrzej alakban viselik.

Családnévként is közkedvelt név, nagyon sok alakban fellelhető pl: Anda, Andacs, Andics.

A magyar királyok közül hárman viselték az András nevet: I. András (1046-1060), II. András (1205-1235) és III. András (1290-1301).

Az András név fellelhető több magyar település nevében így például: a vas megyei Andrásfa, a Zalaegerszeg melletti Andráshida, a békés megyei Békésszentandrás.

A népszólás szerint "Az András napi hó, vetésnek nem jó." vagyis ha november végéig leesik az első hó, az árt a vetésnek.

A nap már az adventnek, illetőleg az egyházi évnek a kezdete, amely beleesik a téli napfordulat időszakába, és így alkalmas mindenféle bűbájosságra, főleg az eladó lányok szerelmi praktikájára. A korábbi időkben a pap ezen a napon szokta felolvasni a plébánia az évi történéseit, így az esküvők és születések számát is, amiről az egyszerű emberek, főleg a fiatalok arra következtettek, hogy András házasságszerző szent.



A lányoknak, hogy belelássanak a jövőjükbe, többnyire magányosan, titokban kellett a különböző praktikákat elvégezniük.

Például:

- az a lány, aki meg akarja látni, hogy ki lesz a jövendőbelije, András napján böjtöljön, és este tegyen a feje alá egy férfigatyát, akkor álmában meglátja őt.

- ugyanezen a napon egész napi böjtölés után sózzon meg este egy darab kenyeret, lefekvés előtt imádkozzon 3 Miatyánkot és 3 Üdvözlégyet, utána harapjon a kenyérből, a megmaradt darabot pedig tegye egy kis tükörrel együtt a vánkosa alá. Éjfélkor, ha belenéz a tükörbe, meglátja benne a vőlegényét.

- Este a lányok lefekvés előtt megmosakodtak, de nem törölköztek meg, majd álmukban a jövendőbeli kedvesük letörli őket.

- Sok nagylány lefekvéskor a párnát háromszor megforgatta e szavak kíséretében: párnámat rázom, Szent Andrást várom, mutassa meg a jövendőbeli párom!

- Megrugdosták az ólat, mert úgy tartották, hogy ahányat röffen a disznó, annyi év múlva mennek férjhez.

- Gombócfőzéskor a gombócok közepébe férfineveket rejtettek, s hitték, hogy amelyik először jön fel főzéskor a víz színére, az lesz a jövendőbeli férj neve.

- Ólmot is öntöttek, s az ólóm formájából megpróbáltak a leendő férj foglalkozására következtetni.

Az egész napi böjt nélkül a férjjósló praktikák nem voltak hatékonyak.

 András napi köszöntők:

„Valahányat ugrik életében a szarka, / Valahányat billen annak a farka, / Valahány szarkának farktolla tarka, / Oly sokáig tartsa a szerencse marka! / Szívemből kívánom!"

„András napja ma vagyon, / Kotlós tyúk ül a padon, / Ahányat ugrik féllábra, / Annyi áldás szálljon rája! / Nem volna kár felírni a nevét egy tönkre, / Felvinni a Tokaji hegyre, / Onnan lelökni Lökre, / Hogy híre­ neve múljon el örökre! / Isten sokáig éltesse!"

„András napja ma vagyon, / Ugrik a bak a fagyon, / Azért ugrik a fagyon, András nekem pénzt adjon!"

„Valahányat ugrik életében a szarka, / Valahányat billen annak a farka, / Valahány szarkának farktolla tarka, / Oly sokáig tartsa a szerencse marka! / Szívemből kívánom!"

„András napja ma vagyon, / Kotlós tyúk ül a padon, / Ahányat ugrik féllábra, / Annyi áldás szálljon rája! / Nem volna kár felírni a nevét egy tönkre, / Felvinni a Tokaji hegyre, / Onnan lelökni Lökre, / Hogy híre­ neve múljon el örökre! / Isten sokáig éltesse!"

„András napja ma vagyon, / Ugrik a bak a fagyon, / Azért ugrik a fagyon, András nekem pénzt adjon!"

Andrással befejeződnek a zajos mulatozások, "András zárja a hegedűt". Legfeljebb az András utáni szerdán, "kukaszerdán" lehetett még otthon muzsikálni, de  másutt nem. András-nap éjfélkor beáll a csend ideje, az advent.