Bálint napi hiedelmek

- A madarak ezen a napon tartják lakodalmukat, párt választanak.

- Sok helyütt magokat is szórnak nekik, hogy segítsék örömüket.
- Azokra a területekre, ahonnan a vadgalambok elköltöztek, erre a napra várják visszatértüket.
- A gyümölcsöskertekben kezdetét veszi a fák metszése, ha ezen a napon, gyümölcsfát is ültetnek, akkor gyorsabban megkapaszkodik, hamarabb hajt rügyet, gazdag termést hoz.
- Napkelte előtt a szőlőtermesztők megkerülik a szőlőt, megmetszik négy sarkán a tőkéket, hogy a tolvajoktól és a madaraktól megvédjék.
Máshol a gazda ugyanezzel a céllal körüljárja háza táját.
- A kőművesek ezen a napon misére mennek, imádkoznak, hogy Bálint őrizze meg őket a magas állványokon dolgozva a leeséstől.
- Mohácson Bálint napja böjti nap. Csak egyszer esznek, zsír nélkül főznek, templomban imádkoznak, gyónnak-áldoznak.
- Bálint napján jó tyúkot ültetni, mert akkor a háznak szerencséje lesz az aprójószágban egészen a következő esztendő Bálint-napjáig.
- A fákra perecet, aprósüteményeket aggattak, és a gyerekek együtt lakodalmaztak, ujjongtak a madarakkal.
- Bálint a verebek védőszentje, mert már nekik is kezd kedvezni az időjárás.
- Ez a nap a tavasz közeledtét is jelenti, ideje beszerezni a vetőmagot.

Népi időjóslás:

- Ha a madarak csiripelése messzire hallatszik, jó idő lesz.
- Ha ezen a napon hideg, száraz idő van, akkor jó lesz az évi termés.
- A hideg időnek a jele, ha ezen a napon megszólal a pacsirta, ha azt mondja:
"csücsülj beö", akkor még hidegre kell számítani.
- Sok helyen a szeles időt nem szeretik a háziasszonyok, mert ez azt jelenti, nem lesz tojás egész évben.
- A férfiak meg az esőtől félnek, mert a hagyomány szerint akkor kukoricán kívül másból nem lesz jó termés.


Régi magyar szerelmi praktikák erre a napra

Alma kilenc maggal
Olyan almát kell enni, amelyiknek kilenc magja van. Azt a kilenc magot bele kell tenni egy óvatlan pillanatban a kiválasztott fiú zsebébe, és akkor biztos, hogy bele fog szeretni a praktikát végző lányba.

Víz kilenc kútból
Ha valaki kilenc kútról vizet hoz és azzal a kiszemelt legényt vagy lányt megitatja, akkor az illető mindig szeretni fogja. (Ma már talán kilenc különböző csappal is működik a dolog, bár mi még nem próbáltuk.)

Macskafogó
Érdemes cicát "uszítani" a lányos házhoz érkező legényre, mert ha ott egy macska a fiú lábához dörgölődzik, akkor ő abból a házból fog nősülni.

Húsvéti ételek

Étkezés a hagyományok szerint

A Húsvét napjaiban megszokott rendje volt az étkezésnek, ezt akár ma is követhetjük:
Nagycsütörtökön spenótból készült étkek kerültek az asztalra.

Nagypénteken tojás és hal volt a menü.

Nagyszombat estig még tartott a böjt, addig friss kalácsot, halat lehetett fogyasztani, este azonban sok helyen már megvágták a friss sonkát, tormával, esetleg hagymával.

Húsvét vasárnap a sonka mellett tojás, máshol a bárány került az asztalra, sütve vagy levesként akár.

Húsvét hétfőn a tojás ismét előkerül, de már a locsolóknak szánt ajándékként, ilyenkor egyébként az érkezőket pogácsával, aprósüteménnyel is kínálják.

Nagyhét jeles napjai

A tavasz, a természet megújhodása az embert is a környezete megtisztítására készteti. Ezek a részint praktikus, részint mágikus cselekedetek a nagyhéthez kötődtek.


Nagycsütörtökön
 megszűnik a harangozás: "a harangok Rómába mennek" a közismert szólás szerint, s legközelebb nagyszombaton szólalnak meg újra. A szertartásra hívogatás ezekben a napokban kerepeléssel történik. A kereplő gyerekek munkájukért adományt gyűjtöttek. A kereplés szokásában nem nehéz felfedezni a gonoszűző zajcsapás ősi szertartásának nyomait.

Nagypénteken
 tartják a legszigorúbb böjti napot. Általános hiedelem szerint nagypénteken nem sütnek kenyeret, mert az ilyen kenyér kővé válna. Nagypénteken nem szítottak tüzet. A pénteki napot általában szerencsétlennek vélték, különösen a nagypénteket, mely a keresztény egyházban Jézus megfeszítésének emléknapja. Tiltották az állattartással kapcsolatos munkákat.
Betegségelhárító, tisztító, termékenységvarázsló erőt tulajdonítottak a víznek. A nagypénteki hajnali vizet aranyos víznek, aranyvíznek nevezték. Különös jelentőséget kapott ezen a napon. Úgy vélték, aki nagypénteken napfelkelte előtt megfürdik, azon nem fog a betegség.

 A tisztasággal volt kapcsolatos a féregűzés is, melynek Nagyszombatvolt az ideje. Jászdózsán nagyszombaton reggel, mikor először szólaltak meg a harangok, a gazdasszony kiabált, miközben söpörte a ház falát: "Kígyók, békák távozzatok!" Volt, ahol a fazekakat összeütögetve még nagyobb zajt csaptak, és a férgeket jelképező szemetet söpörték ki a kocsiútra. 

Hajdan évenként egyszer, nagyszombaton szítottak új tüzet. A szentelt tűz maradványának különféle praktikákban nagy szerepet tulajdonítottak, például kivitték a szántóföldre, szőlőbe, hogy a termést ne érje jégverés, hogy a föld termékeny legyen. A tűzgyújtás egykori hagyományát őrzi egy játékdalunk:

Tüzet viszek, nem látjátok, ég a ruhátok,

ha látnátok, oltanátok?

 HÚSVÉTVASÁRNAP:

 Húsvétvasárnaphoz ugyancsak sokszínű hagyományok kapcsolódtak. Húsvétvasárnap jellegzetes ételeket ettek és esznek ma is országszerte. A húsvéti sonkát, kalácsot, tojást, sőt még a bort is, amit a katolikus hívők szentelni visznek a templomba. 

Húsvétvasárnapra virradóra történt a határjárás. E szokásnak egyházi külsőségei voltak, de célja a tavaszi vetések mágikus védelme volt és az, hogy a közösség fiatalabb tagjait megismertessék a határjelekkel. Az útjukba eső mezei forrásokat kitakarítják.

 HÚSVÉTHÉTFŐ

A víz tisztító, termékenységvarázsló erejébe vetett hit az alapja a húsvéti locsolásnak is. Valamikor vízbevető, vízbehányó hétfőnek nevezték húsvét hétfőjét, ami utal a locsolás egykori módjára, tudniillik gyakran erőszakkal a kúthoz, vályúhoz hurcolták a lányokat, és vödörszám hordták rájuk a vizet. A szagos vízzel, kölnivel való locsolás és a locsolóversike újabb keletű szokás városon és falun egyaránt. A locsolással egyenértékű vesszőzés volt néhol szokásban húsvétkor. Az Észak-Dunántúl szlovák telepítésű falvaiban ma is élő népszokás. 4,6,8 vagy 9 fűzfavesszőszálból készült, sibának nevezett korbáccsal vesszőznek.

Mind a locsolás, mind pedig a vesszőzés jutalma országszerte az étellel-itallal kínáláson felül a piros vagy hímes tojás. A tojás ősi termékenységszimbólum, a keresztény egyházi szimbolikában pedig a feltámadás jelképe és a 12. század óta szentelmény. A húsvéti tojások festésére a kémiai festékek elterjedése előtt természetes anyagokat használtak. Leggyakrabban hagymalével festettek, de nyerhettek sárga színt a vadalmafa héjából, a bürökből zöldet, a lencse levéből kéket. A zempléni falvakban zöld vetést és hagymahajat használtak a színezésre.

 HÚSVÉTKEDD: 

Húsvétkedd a visszalocsolás ideje volt. "Nem mertek a legények a falun végigmenni dolgozni, a kerten szöktek el a mezőre. Végigállták a lányok az utat két oldalról. Ahogy jött a kocsival a férfi vagy a legény az ráfizetett"

Húsvét a nagyvilágban

Ahány ház, annyi szokás: ez a mondás bizony érvényes a húsvétra is. Hogyan ünnepelnek az emberek máshol?

Ausztráliában Nagypéntek az egyetlen nap, amikor semmit nem lehet az egész országban vásárolni. Ilyenkor a legtöbb család templomba megy, hogy megemlékezzenek Jézus haláláról és feltámadásáról. Az ausztrálok nem igazán tartják a “húsvéti nyuszi”-szokást, mivel a nyuszik Ausztráliában hatalmas gazdasági problémát jelentenek. Az erszényes nyúl, a Bilby – az őshonos ausztrál állat – vette át a házinyúl szerepét az ausztrál húsvét szimbolikájában, a csokinyuszik is ilyen formájúak.

Bulgáriában az ünnepi asztalon a sült hús mellett ott a helye a kalácsnak és a tojásnak is. Az első piros tojással a gyerekek arcát szokták bedörzsölni, hogy minél egészségesebbek legyenek és egy tojást a veteményesbe is tesznek, hogy megvédjék a termést a jégesőtől. A tojásokat változatos színűre festik, majd páratlan számú tojással veszik körbe a különleges húsvéti kenyeret. Egy tojást a templom falához csapva bontanak fel, majd ezt eszik meg először a böjt befejezése után.

Németországban Nagypénteken letakarják a kereszteket. A szombat estéig tartó szigorú böjt után a családok vasárnapi ebédjén a főszerepet a piros tojások és a bárány alakú torta kapja. A gyermekek húsvétkor a kertekben elrejtett húsvéti tojásokat és süteményeket keresik meg. Szoktak húsvéti máglyát rakni, amelyen a karácsonyfákat égetik el, így köszöntve a tavaszt.

Húsvét vasárnapon New York-ban és az Egyesült Államok más városaiban nagy húsvéti parádékat, felvonulásokat szerveznek. A felvonulást vezető személy húsvéti gyertyát vagy keresztet tart kezében. A húsvéti ételek között megtaláljuk az USA-ban is a sonkát, burgonyát, zöldségeket, és a tojást. A kerti tojásvadászat a gyerekek kedvence, az amerikai elnök is minden évben szervez tojásvadászatot a Fehér Ház kertjében.

Lengyelországban Nagyszombaton a családok kis kosarakban viszik a sonkát, a kolbászt, a kenyeret, a süteményt és a festett tojásokat a templomi szentelésre. A vasárnapi mise után a terített asztalnál fogyasztják el reggelire a kosárkák tartalmát. A hagyományos lengyel sütemények közül a „mazurek” és a „babka” kerül az asztalra. A vasárnapi családi reggeli ugyanolyan fontos, mint a karácsonyi vacsora. Mielőtt nekilátnának az evésnek, mindenki jó szerencsét és boldogságot kíván a többieknek, és a húsvéti tojás egynegyedét odaadják egymásnak.

Az olaszok húsvéti süteményei, a történelmi hagyományoknak megfelelően, lisztből, tojásból, cukorból és olíva olajból készülnek. A tésztát galamb, baba, lovacska, nyúl és harang formára sütik. Belsejükbe igen gyakran ajándékot is tesznek. Hasonló meglepetésekkel töltik meg a nagy, díszes csokoládékat is.

A Vatikánban, a lateráni bazilikában a hagyományos lábmosással kezdődik Nagycsütörtökön a húsvét. Az utolsó vacsorára emlékezvén, az egyházfő jelképesen tizenkét papjának a lábát mossa meg. Előtte a Szent Péter dómban tartott istentiszteleten megáldják a szent olajat. Csütörtökön már némák maradnak Róma harangjai, miként a világ katolikus templomainak harangjai is „Rómába mennek”, és csak a feltámadás perceiben szólalnak meg újra. Nagypénteken kerül sor a hagyományos keresztútra a Colosseumnál: a pápa ezzel emlékezik, emlékezteti a világot Krisztus gyötrelmeire. Vasárnap tízezrek gyűlnek össze a római Szent Péter téren, hogy meghallgassák a pápa húsvéti üzenetét és részesüljenek az Urbi et Orbi (városnak, világnak) szóló áldásában.

Spanyolországban hangos jókedvvel feledtetik a Semana Santa, a nagyhét bánatát: flamencót járnak vidéken, városban egyaránt. Aragóniában viszont a világon egyedülálló szokás dívik: a nagypénteki dobolás. A Semana Santa Madridban különösen látványos: az óváros szűk utcáiban kanyargó körmenetben vezeklők százai magas, csúcsos süvegálarcban cipelik keresztjüket, jó néhányan méteres vasláncot, béklyót erősítenek bokájukra, hogy kínjaikkal méltó módon emlékezzenek a Megváltó keresztútjára. /evangelikus.hu/

Belgium egyik városában, Kruishoutemben Húsvétkor minden a tojás körül forog. A város híres arról, hogy a helyi tojáskereskedőknek még a Napkirály ajándékozott jogot a városi vásár megtartására. A kruishoutemiek ezért minden évben Húsvét szombatján megnyitják a híres tojásvásárt.

Ugyanezen a napon megválasztják a Tojásherceget, majd a következő nap választanak neki Tojáshercegnőt is. Húsvét hétfőn pedig úgynevezett „tojásfogó” játékot játszanak, ami abból áll, hogy a templom tornyából leeresztett, apró ejtőernyőkkel ellátott tojásokat kell eltalálni.

A finnek a nagyhetet csendeshétnek nevezik, aminek megünneplése is csendesebb náluk. A hét onnan kapta a finn nevét, mert különösen Nagypéntektől kezdve az emberek nem érintkeznek, nem beszélgetnek egymással. A társasági élet és a vidámság beszüntetése miatt kapta nevét a Húsvétot megelőző időszak.

Emellett Finnországban a hagyománytisztelő emberek máig nem gyújtanak tüzet Húsvétkor és szigorúan betartják a böjt előírásait is: Nagypénteken egész napos böjtöt tartanak, vagyis naplemente után esznek először.

Finnországban szokás, hogy a gyerekek tojásgyűjtő körútra indulnak Húsvétkor. Ilyenkor szomszédoktól, ismerősöktől kérnek tojásokat versekért és énekekért cserében.

Széder este

A széder szó rendet jelent. Nevezik még ezt az estét az őrködés, a megőrzés éjszakájának is (lél simurim).
"Őrködés éjszakája volt ez az Örökkévalónak, hogy kivezesse őket Egyiptom országából, ez az éjszaka az, mely az Örökkévalónak van szentelve, melyet meg kell őrizni Izrael összes gyermekeinek, nemzedékein át." ( 2Móz. 12, 42)

Az este levezetése a hágádából történik, mely külön erre az alkalomra megszerkesztett könyv, s lényegében ebben van az est forgatókönyve: mit, mikor, hogyan, miért kell csinálni. Ez alapján történik a hagyomány továbbadása, elbeszélése is: hogyan hozta ki népét az Örökkévaló a szolgaság földjéről.

 Az ünnepi asztalon a következők találhatók: 

-széder tál
-bor (a hálaadás jeleként)
-egy nagy és díszes serleg (Elijáhu/Illés serlege)
-egy tálka sós víz (a könnyek szimbóluma)
-három darab macesz(pászka)
-ünnepi gyertyák

A széder tálon a következők vannak:
-balra felül egy főtt tojás(bécá), mely jelképezi a Szentélyben bemutatott ünnepi áldoztot, ugyanakkor a gyász jele is, mivel már nem áll a Szentély...
A tojás emlékeztet még a mulandóságra, de az új kezdetre, az újjászületésre is.

-jobra felül egy darab sült hús(zroá), mely a Szentélyben bemutatott bárányáldozat jelképe. Jelképezi még a kinyújtott kart is, mert: "...kivezetett Isten minket onnét kinyújtott kézzel és hatalmas karral..." (5Móz.26,8 )

-középen található a keserűfű(máror), mely általában torma

-ez alatt van a harószet, az alma, dió, bor fahéj keveréke, mely emlékeztet a vályogvetésre, a "malterre", mellyel őseink a szolgaság ideje alatt dolgoztak

-balra, a keserűfű alatt valamilyen zöldség(kárpász) van, mely lehet zeller, retek, főtt burgonya. Ez emlékeztet a tavaszra, az örök megújulásra.

-legalul ismét a kesrűfű van(máror), mely az egyiptomi élet keserűségére emlékeztet.

Az est folyamán 4 pohár bort isznak, emlékezve arra, hogy az Örökkévaló megszabadított, megmentett, megváltott, népévé fogadott.

Húshagyó kedd - böjt

 

A húshagyókedd a nagyböjt kezdetét megelőző utolsó nap a keresztény egyházi évben, azaz a hamvazószerda előtti nap. A név is a böjt kezdetére utal, azaz ezen a napon lehet utoljára húst fogyasztani. Mind Magyarországon, mind a világ számos más pontján különféle ünnepségek és népszokások .
kapcsolódnak e naphoz.
Az ünnep latin neve quadragesima (negyvenedik), utalásul arra, hogy a nagyböjt negyven hétköznapjának kell megelőznie húsvétot, Jézus feltámadásának ünnepét.
   
A bűnbánati felkészülés a VII. századtól vált szokásossá. E napon a mezítlábas, zsákruhába öltözött bűnösöket a püspök a templomba vezette. A bűnbánati zsoltárok elimádkozása után fejükre hamut hintett és kiutasította őket a templomból, miként Isten is kiűzte az első emberpárt a Paradicsomból. A kiutasítottaknak egészen nagycsütörtökig tilos volt belépniük a templomba.
 
  Az 1091-ben Beneventóban tartott zsinaton II. Orbán pápa elrendelte a hamvazkodást a hívek számára a bűnbánat látható jeleként. Kezdetben a férfiak fejére hamut szórtak, a nőknek csak a homlokukra rajzoltak hamuból keresztet; ma az utóbbiból áll a szertartás mindkét nem számára. A templomban a mise után a pap az előző évi szentelt barka hamuját megszenteli, és azzal keresztet rajzol a hívek homlokára, miközben ezt mondja: "Emlékezzél meg ember, hogy porból lettél és porrá leszel". A hamuval hintés ősi jelképe a bűnbánatnak, mivel a hamu az elmúlásra, a halálra figyelmeztet. Mivel a régi korokban nemcsak a mulandóság jelképe, hanem mosószer és a szappan alapanyaga is volt, ezért egyszerre a gyász és a tisztaság jelképe.
   
Hamvazószerdát böjtfogó szerdának, szárazszerdának vagy aszalószerdának is nevezik. A II. vatikáni zsinat óta - a nagypéntekkel együtt - szigorú böjti nap a katolikus hívek számára, azaz ekkor csak háromszor szabad enni, és csak egyszer szabad jóllakni. A negyvennapi böjtnek is nevezett nagyböjt hamvazószerdán kezdődik és nagyszombat délig tart, de az egyház tanítása szerint pusztán a testi böjt nem elég, az önmegtartóztatást más tekintetben is gyakorolni kell.
  
 A néphit szerint aki hamvazkodik, annak nem fog fájni a feje. Előfordult, hogy a templomból hazatérők összedörzsölték homlokukat az otthon maradottakéval, hogy a fejfájás azokat is elkerülje. A hamvazószerda és a nagyböjt első vasárnapja közti három nap neve "semmihét", "csonkahét" volt, egyes helyeken a hamvazószerda utáni csütörtököt nevezték "kövércsütörtöknek" vagy "zabálócsütörtöknek". Ezen a napon ismét szabad volt húst fogyasztani, sőt bizonyos területeken a csütörtöki torkoskodás "kötelező" volt, hogy elfogyasszák a farsangi maradékot. 

A böjt ideje és a jóllakás tilalma

A hamvazószerda és nagypéntek közötti időszakot egykor – főleg a vidéki Magyarországon - szigorúan megtartották. Ebben az időszakban a vallási előírások miatt elhagyták az állati eredetű zsírral való sütést-főzést, és mindent, még a desszerteket is olajjal készítették.
Naponta kétszer étkeztek, ebédre olajos levest, böjtös süteményt, vékony pitét ettek, vacsorára pedig olajos nyerskáposzta, savanyú paprika, dió és méz jutott.
Szokás volt, hogy a nagyböjt kezdete előtt az asszonyok pogácsát készítettek,
lesütötték a szalonnát, elmosogatták és eltették a zsíros edényeket, és legközelebb csak húsvét napján vették elő újra. Böjti időszak alatt tilos volt lakodalmat, bálokat és különböző zenés összejöveteleket tartani.
Napjainkra persze már sokat enyhült az egyház szigorúsága: először a zsírral való főzés tilalma szűnt meg, majd a húsfogyasztás negyvennapos tilalma. Manapság böjtös napnak csak a hamvazószerdát és a pénteki napokat tartják meg, vagyis ezeken a napokon nem lehet húst fogyasztani, és jóllakni is csak egyszer lehet.

Jellegzetes böjti ételek

Népi konyhaművészetünkben jellegzetes böjti ételnek számított a cibereleves, a korpából készült savanyú leves, a tejleves, túrós vagy mákos csikmák (házi, gyúrt tészta, amelyet kinyújtás után csíkokra vágnak, frissen, forrásban levő vízben kifőznek, majd cukrozott, darált mákkal megszórva fogyasztják), különböző aszalt gyümölcsök, tojás, halételek és sóban főtt bab, vagy a paprikás lepény.

Cibere leves Hozzávalók: 4-5 gerezd fokhagyma, 1 dl tejföl, 1 dl tej, fél citrom, liszt. Elkészítés: tegyél fel kb. 1,5 liter vizet főni, adj hozzá 4-5 gerezd apróra vágott, vagy zúzott fokhagymát, forrald fel, majd egy evőkanál liszttel elkevert tejjel és tejföllel habard be. Fél citrom levével ízesítsd savanykásra, majd – gyenge tűzön – melegítsd át. Tipp: Tálald pirított kenyérkockákkal!

Babonák

Ki ne tudná, mi a teendő, ha hullócsillagot lát, vagy ha fekete macska megy át előtte az úton?

Az emberi agy természetes működése, hogy keresi az összefüggéseket az okok és okozatok között, próbálunk rájönni, hogy mi minek az előjele. Sokszor akkor is találunk kapcsolatot, ha eredetileg nem volt, viszont ha már kialakult az elképzelésünk, az önbeteljesítő jóslatként működik. Sok babona széles körben elterjedt, része a kultúránknak.

 Japán integető macska /maneki neko/
    Azért van, hogy szerencsét hozzon.

A hagyomány a következő történeten alapul: egy szegény buddhista templomban a szerzetesek még akkor sem feledkeztek meg a templomi macska etetéséről, amikor már az éhhalál szélén álltak.
Egyszer gazdag szamurájok érkeztek a templomukhoz. A macska felemelte a mancsát, mintha integetett volna nekik, és a szamurájok követték a templomba.
Ahogy beléptek, vihar kerekedett, és a villám éppen arra a helyre csapott le, ahol előzőleg álltak. A macska megmentette az életüket! Miközben a vihar elmúltát várták, megismerkedtek a buddhizmussal.
Később egyikük visszatért  a templomba, és szerzetesnek állt. Óriási vagyont hagyott a templomra.

 A balszerencse elkerülésének egyik módja, ha a nap irányába fordulsz, mégpedig az óramutató járásának   megfelelő irányba.

Ez ugyanis a helyes irány. A nap felé fordulás az ősi napimádatból maradt fenn.
A babonás halászok még a kötelüket is ebbe az irányba tekerik.
A 20. századi szakácsok az ételek hozzávalóit is az óramutató járása szerinti irányban
 keverik össze. 
A teát  is így  keverik meg.

Boszorkányos legényfogó praktikák egész tárháza állt rendelkezésre a konyhában sürgölődő menyecskéknek . Különleges étellel a hatás garantált volt: például tiszta fekete kakast vagy tyúkot kell a fiúnak tálalni.

Hatásos bájitalnak gondolták, ha a kilenc kútról hozott vízzel itatja meg a szeretett férfit, aki így hamarosan feleségül veszi, és mindig szeretni fogja. De ügyeskedtek úgy is, hogy a megevett almának, aminek kilenc magját a kiválasztott fiú zsebébe kell rejtették. 

A  hölgyek leggyakoribb rémálma, hogy soha nem mennek férjhez. A legközismertebb vészjósló népi előjel, az összetört tükör, amely ahány darabra törik, annyi évig nem lesz esküvő.

Babonák hosszú sora foglalkozik még a „mit ne tégy” gondolatkörével: nem szabad naplemente után szemetet kivinnie, merőkanálból vagy a lábosból ennie, sőt még férfiaknak tüzet adnia is tilos.
  

A lánytól kért tűznek komoly jelentőséget tulajdonítottak: ha az könnyen fellobban a kezében, dühös, lobbanékony, veszekedős természetű, de ha nehezen, akkor nyugodt, kedves.

Másik hiedelem, hogy amelyik lány szereti a macskákat, abból jó feleség válik
.

A szerelem varázslások és szerelmi jóslások köre - akárcsak az emberi fantázia - szinte kimeríthetetlen. 

Harisnyatartó - elveszett: a tulajdonosa hamarosan ajánlatot kap; tönkrement: veszély várható; megtalált: szerelmes levél érkezik.

Harisnya (vagy zokni), melyet véletlenül kifordítva húztak fel - nemsokára ajándék érkezik a házhoz.

Véletlenül kiborított gyufaszálak (az „elkövető” leány) - ha az egész doboz kiborul, házasság a közeli jövőben. Ha néhány szál a dobozban maradt, mindegyikük egy napot, hetet, hónapot vagy évet jelez a házasság előtt.

Gyűrű - ajándékba kapott: szeretet és boldogság várható. Ha viszont ez a gyűrű - elvész: szakítást; ha eltörik, özvegységet; ha pedig ütés miatt deformálódik, hűtlenséget prognosztizál.

Beütött kéz - fába: szeretetet ígér; fémbe: megcsaltatást jósol.

Lópatkó - talált: jó szerencse; a szerelmespár együtt lelt rá: tökéletes boldogság.

Olló - törött: rossz ómen; az egyik pengéje törött: veszekedés; mindkettő: szakítás.

Törött tojás - duzzogás.

Tű - varrás közben eltörik: egy fiatalember gondol a leányra.

Tükör - ajándékba kapott: aggodalom; ha eltörik: véget ér a boldogság.

KÖZELEDIK SZILVESZTER..

Újévi babonák, hiedelmek

Az újévre mit is kívánhatnánk magunknak és másoknak, mint bort, búzát, békességet...

Tudjuk azt is, hogy az újév ezernyi lehetőséget tartogat számunkra, ezért mindent megteszünk annak érdekében, hogy sorsunk jobb legyen. Van aki a babonákban, hiedelmekben hisz, van aki viszont éppen ezekkel ellentétesen cselekszik.  Az biztos azonban, hogy a szerencsehozó jelképeket többségünk komolyan veszi. De melyek is ezek a jelképek?

Négylevelű lóhere

Ennek a szimbólumnak az ereje a kereszténység által csak erősödött. Mivel a négy levél egy keresztre emlékeztet, így annak csak jótevő jelentése lehet, vagyis bajelhárító, szerencsehozó. A négylevelű növény azonban más miatt is nagy jelentőségű: amiatt, hogy igencsak ritka növény. Kitartás kell ahhoz, hogy a lóherés táblában ráakadjunk a "szerencsére". Az igazi szerencse azonban csak akkor ér el minket, ha a négylevelű lóherére véletlenül találunk rá.

Kéményseprő

 

Milyen jó meglátni néha-néha egy fekete ruhás, fehér nyaksálas kéményseprőt! Ilyenkor mindenki gyorsan egy gombot keres a ruháján, és míg a "kéményseprőt látok, szerencsét találok" versikét mondja magában, addig háromszor megcsavarja a gombot jobbról balra és addig nem engedi el, amíg nem találkozik egy szemüveges, vagy egy vörös hajú vagy egy szeplős ember.

Szerencsepatkó

Lovas nemzedék lévén a magyar mondakörből ismert, hogy régen a lovakat varázserejűnek tartották, akik megvédte gazdáját a bajtól. A nagy szükségben a parasztok lovat áldoztak a jobb termés reményében. A lófejet a házak ormára a kapu fölé szegezték. Napjainkra ebből a szokásból már csak a lópatkó maradt meg. A szerencsepatkó szerencsehozó jelentését mással is magyarázhatjuk: őseink szerin ta vas megóv az ártó szellemektől (a talált vasnak pedig még nagyobb ereje van).

Aranyhal

A mesék világából "hozza" a szerencsét. Ő az ugyanis, aki teljesíti három kívánságunkat. A halpikkelyek a pénzt szimbolizálják, ezért mint bőséget teremtő ételnek is tartják.

Kismalac

Szilveszteri malac, aki kitúrja a földből a szerencsénket. A malac a bőség jelképe is, aki mindent képes felfalni és a maga javára hasznosítani.

 Szerencsehozó hiedelmek

Aki újév első napján születik, abból nagy úr lesz!

 Aki malacpecsenyét eszik, annak a házába sok pénzt, jólétet túr a malacka.

Ha ezen a napon piros almát teszünk a vízbe és megmosakszunk benne, még szebbek leszünk!

Aki lencsét eszik újév napján, az meggazdagodik

Pünkösd ünnepe

Húsvét után, az 50. napon ünnepli a keresztény világ a szentlélek eljövetelét. Ez az ünnep a pünkösd, az egyházi év harmadik legnagyobb ünnepe. A középkorban a Szentlélek lejövetelét jelző szélzúgás jelképezésére kürtöket és harsonákat fújtak, a tüzes nyelvek jelképezésére égő kócot, rózsákat és ostyát hullattak a magasból, néhol fehér galambokat eresztettek szét a templomban. Szimbolikus növénye a pünkösdi rózsa, szirmával a szentlélek tüzének lángnyelveit jeleníti meg. A néphagyomány pünkösdkor köszönti az élet megújulását.

Pünkösd ünnepét a keresztény egyház annak emlékére tartja, hogy Jézus mennybemenetele utána Szentlélek leszállt az apostolokra. Az 50 nap a zsidó vallásból ered. Ők ünnepelték a Pészach utáni ötvenedik az aratás, az első gyümölcsök, majd később a Tízparancsolat adományozásának ünnepét.
A magyar pünkösdi szokásokban a keresztény szokások keveredtek az ősi, pogány szokásokkal, a már meglévő pogány hagyományokra épültek rá a keresztény elemek, és olvadtak össze egy ünneppé.
Krisztus mennybemenetele után az apostolok, Mária és a legközelebbi tanítványok közösen ünnepelték pünkösdöt. Hirtelen hatalmas szél támadt, amely betöltötte az egész házat, ahol összegyűltek. Majd lángnyelvek jelentek meg, melyet szétoszlottak és leszálltak mindegyikükre: megteltek Szentlélekkel. Ezután különféle nyelveken kezdtek el beszélni, ahogy a Lélek adta neki, hogy szóljanak. A Jeruzsálemben tartózkodók meglepve tapasztalták, hogy amit az apostolok mondanak, ki-ki a maga nyelvén megérti. Előállott Szent Péter és prédikálni kezdett. Sokan megértették beszédét, és belőlük alakultak az első keresztény gyülekezetek. Pünkösd tehát az egyház születésnapja is.
A középkorban a Szentlélek eljövetelét megelőző szél zúgását kürtökkel, harsonákkal utánozták. A lángnyelveket égő kócok jelképezték, melyeket a templom padlásáról eresztettek alá a hívek közé.

Pünkösd szombatja is félig ünnep volt. A múlt században ezen a napon még általános volt hajnalban, a Tiszában való fürdés, hogy elkerülje a fürdőzőt minden betegség. A lányok is megfürödtek ilyenkor a Tiszában. Se menet, se jövet, se fürdés közben egy szót sem szóltak, abban a hitben, hogy így nem fog rajtuk semmiféle rontás.

Pünkösd jelképei, Pünkösd ételei

Néhol már ősszel koszorúba font gesztenyét tesznek a verembe, hogy pünkösdkor a ház előtt vagy az utcán fogyasszák el. A Pünkösd hagyományos étele a rántott csirke és az idei liba uborkasalátával. Juhtartó gazdáknál szokásos a pünkösdi bárányból való ételek készítése: báránysült, báránypaprikás. Egyes helyeken édes tésztákat ettek, hogy sárga legyen a kender, a tésztákat friss gyümölccsel - eperrel, cseresznyével - töltötték meg.

Pünkösdi jelképek

• Pünkösdi rózsa: pünkösdi rózsát szoktak a mosdóvízbe szórni, hogy egészségesek legyenek. A legények pünkösdi rózsát tettek annak a lánynak az ablakába, akinek udvarolni akartak.
• Fehér galamb: a templomban sok helyen a Szentlélek jelképeként fehér galambokat engedtek szabadon.
• Zöld ág: nyírfaágat, gyümölcságat, bodzát tettek pünkösdkor a házakra, az istállókra, hogy távol tartsák tőlük az ártó, gonosz szellemeket.

Piros Pünkösd napját ezer éve virággal köszöntik Európa sok országában.  
 

A Pünkösdikirályné járás.

A legszebb kislányt választották meg kiskirálynénak, ami nagy tisztesség volt. Mise után házról házra jártak jókívánságokkal, versekkel, énekekkel köszöntve a háziakat, virággal szórták be a szobát. A játék végén a háziak megkérdezték a lányokat: Hadd látom a királynétokat édes-e vagy savanyú? Fellebbentve a díszes kendőt megcsiklandozzák a kislány állát. Ha a királyné mosolyog, de a fogát a világért sem villanthatja ki, megnyugszanak a háziak, mert jó lesz a termés. Ekkor a háziak almát, tojást, kolbászt, pénzt ajándékoztak a jókívánóknak.

Pünkösdikirály választás

Amolyan legényvirtus volt, lovas versennyel, tűzugrással, tekézéssel. Aki a legderekabbnak bizonyult, egy évig ingyen ihatott a falu kontójára és minden mulatságra hivatalos volt. A pünkösd az udvarlás, párválasztás ideje. Ilyenkor enyhültek a szigorú szabályok, a leányok bátran mutatkozhattak választottjukkal. A szokások ma már kihalóban vannak, de az ember érzi, ünnepre, pillanatnyi csöndre, játékra, társaságra szükség van most is.


 Üzenetet hordoznak ezek az ünnepek, az ember és a természet szeretetét hirdetik, csupa olyat, amiben megkapaszkodhatunk és amik által továbbléphetünk. Most majd Pünkösdvasárnap és hétfő után, a keddek és szerdák hétköznapjaiban.

 

Szent György napja - április 24.

 E napot Európa nagy részében a tavasz kezdeteként tartották számon.

 A rómaiak e napon ünnepelték a Paliliá-t, amikor a pásztorok kiseperték az istállókat; meghintették vízbe mártott babérágakkal, és a szalmatűz füstjével megfüstölték magukat s jószágukat. A tűzön a nyájat is áthajtották, maguk háromszor ugrottak át rajta, hogy a boszorkányok rontását elkerüljék. A pásztorok áldozatot is mutattak be, majd kezet mostak a reggeli harmatban.

 Az egyház a legenda szerinti sárkányölő Szent György névünnepét tette erre a napra. A hiedelmek hiedelem) és a   népszokások azonban nem a szentre, hanem a római pásztorünnep rítusaira emlékeztetnek. Nálunk és a szomszéd népeknél egyformán e napon történt az állatok első kihajtása, amely leggyakrabban   zöld ággal történt, a hit szerint ez az állatok gyarapodását szolgálja (pl. egy Zala megyei adat szerint: „Úgy zsendüljön a jószág, ahogyan a zöld ágon a levél”). A nyírfa vagy rózsafaággal történő kihajtás rontáselhárító ( rontás elhárítása) magyarázatot is kapott. A jószág tűzön át hajtásának, ill.   füstölésének elsősorban rontáselhárító célja volt. Az Ipoly mentén a karácsonyi aprószentek-vesszővel (  aprószentek-hordás) hajtották ki az állatokat először a csordára. A marha kapuba fektetett láncon át hajtása országszerte általános volt, de gyakori volt a fejszén, ekevason, tojáson, ill. a gazdasszony kötényén, kifordított szoknyáján stb. való áthajtás. Vépen (Vas m.) az állatokat kihajtás előtt az istállóban bodzafával vagy zöld gallyal megverték, a kijáráshoz pedig tojást és kívül-belül láncot tettek. Azt tartották, hogy olyan erős lesz a lábuk, mint a lánc. A tojást a szegényeknek adták, hogy imádkozzanak a barmokért. Körösön   a láncon keresztül tüskés vesszőt raktak, majd tüzet gyújtottak rá, s erre karácsonykor eltett hamut öltöttek, tömjént tettek, hogy füstjétől a gonosz eltávozzék. A legkülönbözőbb rontáselhárító módszerek alkalmazásával védték e napon a házat és lakóit, de főleg az istállót. Ilyenek : az istálló körülszórása, körülfüstölése (  bekerítés), zöld ágak tűzése az ajtóra, kapura; seprű, só, gatyamadzag az ajtóba; fokhagyma a marha szarvába stb.

A magyar  népi hitvilágban Szent György napjára elsősorban a boszorkányok és más rontók felfokozott tevékenysége jellemző, amely elsősorban a tehénre, ill. a tejre irányul. Kifüstölték vagy kiforrázták a tejesköcsögöket (gyógyhatásúnak vélt füvekkel vagy ezek főzetével – pl. kakukkfűvel, úrnapi sátorfűvel   úrnapja). Sok helyen e napon állítottak új köcsögfát. A boszorkánynak tulajdonított tehénrontó műveletek közül elsősorban az ágas megfejése és a   harmatszedés kapcsolódik Szent György napjához.

A tejvarázslásra, tehénrontó boszorkányra vonatkozó hiedelmeknek Európa-szerte megvoltak a hagyományos napjai. Szent György napja a miénkhez hasonló jellegű a ruténeknél, délszlávoknál, románoknál; de ilyen nap sok helyütt a → pünkösd is (pl. románok) vagy Walpurgis éj (máj. 1. a németeknél), ill.   Szent Iván-nap (jún. 24. több szláv népnél).

Szent György naphoz kapcsolódnak még a fentieken kívül a Szent György nap előtt fogott kígyóhoz és gyíkhoz, továbbá a Szent György nap  mennydörgéshez fűződő, országosan elterjedt hiedelmek.

Időjárásjósló hiedelmek is kapcsolódnak a Szent György napja körüli időszakhoz.

Úgy vélik például a bukovinai magyarok, az Ipoly menti falvak lakói is, hogy ha e nap előtt megszólalnak a békák, az korai tavaszt és nyarat jósol.
A Szent György-nap előtt megszólaló béka a medvesalji falvakban esőtlen nyarat jelez.
A békát gyógyításra is használták ezen a vidéken. Kiszárított békával és ráolvasással szemölcsöt gyógyítottak.
A Gyimes-völgyi magyarok szerint, aki Szent György-nap előtt megfürdik a szabadban, az egész évben nem lesz rühes.
Az ágynemű szellőztetését tiltották ezen a napon különböző okokra hivatkozva, például a Gyimes-völgyi magyarok szerint sok égzengés lenne, a berettyóújfalusiak a jószág pusztulásától féltek.

Szent György napját általában a kukorica, bab, uborka vetésére tartották alkalmas időpontnak.

Jó előjelnek tartották a termésre, ha a varjú nem látszott ki a búzából. Az egész magyar nyelvterületen ismert az e naphoz fűződő naphívogató gyermekdal, melynek csallóközi változata az alábbi:

Süss föl nap, Szent György nap,
Kert alatt a kislibáim megfagynak.
Teritsd le a köpönyeged
Adjon isten jó meleget!





Szent György Anglia legkedveltebb szentjévé vált: György volt Oroszlánszívű Richárd személyes védőszentje is, és III. Henrik idejében az 1222. évi oxfordi nemzeti zsinaton az angol királyság oltalmazójává nyilvánították. A szigetországnak több mint 160 templomát szentelték Györgynek, s ünnepét kötelezővé tették. III. Edwardtól ered az angol hadsereg csatakiáltása: "Szent Györggyel Angliáért!" Ő alapította a Szent György- vagy térdszalag-rendet (1348) is.

A szent egyik első magyar vonatkozása, hogy a korona alsó, ún. bizánci részén az ő képe látható. Az sem jelentéktelen tény, hogy az első csanádi székesegyházat Gellért püspök Szent György tiszteletére szentelte. A veszprémi Szent György-kápolna is a magyar György-kultuszt hirdette a középkorban. I. István bolgárok elleni hadjáratából is Szent György ereklyéivel tért haza, és a szent a középkorban virágzó nagy magyarországi népszerűségét tanúsítja, hogy számos nemzetségi monostor és templom választotta patrónusául.

A hazai Szent György-kultusz virágzására jellemző, hogy Károly Róbert megalapította (1318) a Szent György-vitézek lovagrendjét (Societas Beati Georgii), amelynek az Egyház védelme, a lovagi erények: istenfélelem, foglyok kiváltása, szegények istápolása, a bajtársias érzület ápolása, továbbá a királyhűség és a haza védelme volt a kötelessége. A rendnek ötven tagja volt, "aki tartozott minden vigasságban, de különösen a harcjátékban a királyt követni. Jelvénye fehér mezőben piros kereszt, ruházata pedig térdig érő hosszú fekete, csuklyás köpeny. A tagok az Úr halálának és feltámadásának emléknapjain, azaz pénteken szomorkodni, vasárnap pedig örvendezni kötelesek" . A lovagi közösséget Zsigmond új szabályzattal, Sárkányrend néven fejlesztette tovább (1408).
A középkori főnemesség eleven Szent György-kultuszáról tanúskodik, hogy a Báthoriak is a Sárkányölőt választották családi patrónusuknak. A középkori címerükben látható sárkányalak a mondai hagyomány szerint a család ősének, a 13. században élt Oposnak hőstettét, az Ecsedi-láp félelmetes sárkányának Szent György segítségével való legyőzését idézi.   Báthori István vajda is Szent György oltalmában bizakodva vív meg Kenyérmezőnél 1479-ben a pogány török »sárkánnyal«. E győzelemnek emlékezetére építik a nyírbátori, máig álló templomot, a gótika egyik nagy magyar remeklését.

A démonnak képzelt betegség »megfélemlítésének« szándéka magyarázza, hogy Lőcse bélpoklosai György lovag tiszteletére szentelték a Jakab-templomot.

Evlia Cselebi török utazó útleírásában 1663 táján elmondja, hogy a budavári Szulejmán-dzsámi, vagyis a régi Szent György templom keleti kapuja fölött fehér márvány szárnyas sárkány alak volt. A sárkány előtt a Házret i Khizr, vagyis Szent György ül lovon és készül a sárkányt összetiporni. Egyik török főpap Buda ostroma idején e szavakkal védte meg: A szobor szent, tehát nem szabad összetörni. Szulejmán szultán is megkegyelmezett neki, és hogy a szobrot senki meg ne nézze, a nyakáról leoldott kasmíri sállal födte be, és ezzel az összetöréstől megmentette.

A török időket idézi a »szentgyörgytallér« amelyet a XVII. századtól kezdve nyugati példára Körmöcbányán is vertek. Egyik oldalán a sárkányölő Szent György képe, a hátlapján pedig tengeren hánykolódó vitorlás hajó, az Egyház szimbóluma, olykor a benne alvó Jézussal. Ezek az érmek a harcoló katonák számára talizmánul készültek. Régi katonahiedelem szerint akkor hatásos, ha nem vették, hanem ajándékba kapták, vagy úgy lopták el valakitől. 

A 16-17. században a szent kultusza Magyarországon a törökök elleni küzdelemmel kapcsolódott össze, míg a barokk kor elején az egyik legnépszerűbb védőszent volt az országban. "Kedveltségét a nevéből képzett régi családneveink szép száma is tanúsítja: György, Győr, Györffy, Györe, Györgye, Györke, Györkő, Györkös, Gyura, Gyuró, Gyurka, Gyurkó, Gyuris, Gyéres, Gyíres, Gyűre." Szent György tisztelete a 18. század végére elhalványodott, a legendakörét azóta viszonylag töredékesen ismerik, ám a néphitben és népszokásokban betöltött szerepe még ma is jelentős.

Ma van József nap

Ha József naptyán fuj a szél, akkor hetekig fuj.” A jó idő azonban bizakodásra ad okot: „Ha József naptyán derül, a bőség hozzánk beül.”   A József-napi szivárvány színéből a következőképpen jósoltak: „Amëllik szin jó látszott, abbu jó termést várhattunk. Ha bordó szinü vót az égboltozat, akkor sok bor vót, ha ződ, akkor sok gabona, ha sárga látszott vastagon, akkor mög kukorica. Mind annak jeléül az égboltozaton, hogy milyen termés lössz.”

 
 
A népi megfigyelések szerint Szent József napjára megjönnek a fecskék és a gólyák. Róluk is van egy hiedelem: ha piszkos a tolluk, jó lesz a termés, ha szép fehér, akkor viszont szűk esztendő várható. A József-napi szokásos felmelegedésre utal a boldogasszonyfai németek mondása is: Szent József kinyitja a méhkasokat”; a méhészek rendbe teszik a kaptárokat, a méhek megkezdik a mézgyűjtést.  Buzsákon ezekkel a szavakkal eresztik ki a méheket: „Atya, Fiú és Szentlélek Isten nevibe, induljatok, / Rakodjatok, minden mézet behordjatok!”

Mivel a József leggyakoribb férfinevek közé tartozik, ez a nap sok helyen fél ünnepnek számít. A régi somogyszentpáliak délelőtt misét hallgattak, utána kimentek a hegyre, elvetették a hagymát és a salátát. Balatonszentgyörgyön a férfiak pinceszerezéssel ünnepeltek, az elöljáróság pedig végigjárta a határt, megnézték, hogyan teleltek a vetések, milyen közmunkákat kell majd elvégeztetni.

József napján kell elvetni a paprikát, paradicsomot, akkor lesz belőle jó palánta. A Benedek napján vetett fokhagyma pedig közismerten jó gonoszűző szer. Ezt a lábodiak  szerint Benedek napján reggel 9 óra előtt kell ültetni. „Ha abból egy gerezddel keresztben meghúzza az ajtót, az ágyat, a tyúkok ajtaját, a háskót..., akkor oda nem mehet a boszorkány.” A cselédeknek Somogy uradalmaiban József-napkor mondták meg a reggelizés, Szent György-napkor az uzsonna idejét

Újévi ételek

Az újévi ételekhez elsősorban bőségvarázsló hiedelmek tapadnak, ezért az emberek ilyenkor különös gondot fordítanak az étrendjük összeállítására.

 Nálunk azért esznek sokan ropogós malacpecsenyét, mert a malac előre túrja a szerencsét, különösen szerencsésnek tartják megkaparintani a malac farkát. Kiskarácsonykor, ahogy a magyarok valaha az újév napját nevezték, nem árt lencsét is enni, mert ez jólétet ígér.
 


Újév napján tilos bármilyen baromfihúst fogyasztani, mert az elkaparja a szerencsét. Pulykát pedig egyenesen tiltott, mert mindehhez még mérgeskedést is hoz a házhoz.

       

 Érdemes viszont szilveszterre szerencsepogácsát sütni. Az egyik pogácsába pénzérmét rejtünk, és aki megtalálja, annak bőséges lesz a következő év. A pogácsának még az óévben el kell fogynia, különben visszájára fordul minden az újban. Rétessel lehet hosszúra nyújtani a gazdagságot, és az életet is – így nem árt pár szelet rétest is asztalra tenni.

Nemcsak nálunk, hanem a világ más részein is az újévi ételeket hagyományosan szerencsét hozónak tartják, ezért készítenek gyűrűs, kör alakú süteményeket az év ciklusának befejezéseként, és az eljövő év teljességéért. A hollandok emiatt esznek Olieát Bollen nevű, fánkhoz hasonló süteményt újév napján. Az argentinok, kubaiak és az olaszok éjfélkor tizenkét gömbölyű szőlőszemet fogyasztanak el, és hogy az elkövetkező tizenkét hónap szerencsés legyen, minden szemnél kívánnak valamit. Más felfogás szerint a tizenkét szőlőszem, amelyet éjfélkor megesznek, az előző tizenkét hónapot reprezentálja.

A disznóhús és a hüvelyesek fogyasztása máshol is sok jót ígér. Az olaszoknál töltött disznólábat, lencsét, csicseriborsót és kaviárt szolgálnak fel, hogy gazdagodjanak, egészségesek és szerencsések legyenek. Az angolok óva intenek attól, hogy újév napján bárki marhahúst egyen. Mert a marha hátrafelé "túr", és ez nem szerencsés. Ők is a disznóhúst kedvelik ilyenkor. A lengyelek az újév napján elsőként pácolt heringet esznek, szerintük ez hoz szerencsét, a németek is a heringre esküsznek. Dániában főtt tőkehalat esznek. A litvánok szerint, aki jóllakik újévkor, annak egész évben lesz mit ennie, és jóllakott lesz.

A népi hiedelmeknek, hagyományoknak se szeri - se száma a nagyvilágban. Viszont egy dolog közös: a világ bármely pontján megtartott ünnepi szokásnak a lényege, a szeretetből fakadó boldogság keresés.

Szent Márton számos népi szólásunkban szerepel:

„Aki Márton napján ludat nem eszik, ehetik az bármit, mégis éhezik.”
 
 „Szent Márton napján, aki nem iszik bort az szamár, aki túl sokat iszik, az kétszeresen az.”

 „Kövér, mint Márton lúdja.” (nagyon kövér)

„Sok Szent Márton lúdja elkelt azóta.” (régen volt az)

„A bornak Szent Márton a bírája.” (az őszi időjárás dönti el, hogy milyen minőségű lesz a bor.)

„Eljött Márton szürke lovon.” (havazik)

„Ha Márton fehér lovon jön, enyhe tél lesz; ha barnán akkor kemény tél várható.”

„Ha a Márton napja ködös, zűrzavaros tél lészen, ha peniglen hideg, száraz tél.”

„A Márton-lúd mellye, ha világos, hó lészen, ha fekete, eső.”

„Márton napján, ha a lúd jégen jár, akkor karácsonykor vízben poroszkál.”
 

  A Rábaközben és Zalában a pásztornak minden háztól szentmártonrétes járt. Járandóságát nem egyszerre szedte össze, hanem beosztotta: újévig is eltartott, amíg minden háztól megkapta. Göcsejben a csordás és a kanász a falut végigjárta, közben tarisznyájába sütemény, korsójába bor került. Néhol bélesadó, rétespénz járt neki. A gazdasszony azért sütött ezen a napon rétest, hogy Szent Márton köpönyegét kinyújtsa, így az ő könyörületességéből a család ne szűkölködjék, és másokon is tudjon segíteni.

 

A Márton-napi finomságok nem éppen a sovány, zsírszegény, kalóriaszegény ételek közé tartoznak, bár, ha pecsenyelibából (nemtől függetlenül a 9 hétnél nem idősebb, fehértollú liba) készül az ünnepi étek, akkor nincs miért aggódnunk!

Fodros lúd

Mint minden házilúd fajtának, ennek is a nálunk vadon élő nyári lúd az őse. A magyar lúdfajták legérdekesebb képviselője. Érdekessége, hogy a háttollak dísztoll szerűen megnyúltak és forgókat képezve borítják azt. Ez különleges megjelenést kölcsönöz a fodros lúdnak. Előfordul fehér és tarka színben egyaránt. Magyarországon kívül a Duna völgyében több helyütt ismert. A fodros tollazat mutáció eredménye, és valószínűleg az állatok különleges szépsége miatt maradt fenn tartósan a köztenyésztésben. Parlagi fajta maradt, amely viszonylag keveset tojik és lassabban fejlődik, de állítólag a mája különleges nagyságot ér el. A fodros lúd megmentésében és tenyésztésében fő szerepet a Debreceni Agrártudományi Egyetem Állattenyésztési Tanszéke vállalta és ma is ott tartják fenn a legnagyobb állományt.

Forrás Márton nap

Október 4.

Október 4-e a szegények pártfogójának, a ferences rendet megalapító Assisi Szent Ferenc  ünnepe.
Amikor rá emlékezik a keresztény világ , a vidéki emberek kotlóst ültetnek, s hogy a csirkék el ne pusztuljanak, a gonosz szellemek távol tartására nyírfaágat tesznek a fészekaljba.

E nemes szenttől sokan remélnek vigaszt, patrónusa többek között a magányosan haldoklóknak, az állatoknak,madaraknak, a környezetnek, környezetvédőknek, a kárpitosoknak, a tapéta készítőknek, az állatkerteknek.

/Forrás: Hiedelmek,népszokások/

Újévi ételek a világban

Az újévi ételekhez elsősorban bőségvarázsló hiedelmek tapadnak, ezért az emberek ilyenkor különös gondot fordítanak az étrendjük összeállítására. Nálunk azért esznek sokan ropogós malacpecsenyét, mert a malac előre túrja a szerencsét, különösen szerencsésnek tartják megkaparintani a malac farkát. Kiskarácsonykor, ahogy a magyarok valaha az újév napját nevezték, nem árt lencsét is enni, mert ez jólétet ígér. Az italoktól beteg gyomornak a savanyú káposztás korhelyleves használ. Süteményként a csörögefánk dívik. Régen az ünnepi asztalra a karácsonykor elültetett, kizöldellt búzát, egy imakönyvet és egy pénzzel telt erszényt tettek, hogy az újévet megáldja az Isten.


Nemcsak nálunk, hanem a világ más részein is az újévi ételeket hagyományosan szerencsét hozónak tartják, ezért készítenek gyűrűs, kör alakú süteményeket az év ciklusának befejezéseként, és az eljövő év teljességéért. A hollandok emiatt esznek Olieát Bollen nevű, fánkhoz hasonló süteményt újév napján. Az argentinok, kubaiak és az olaszok éjfélkor tizenkét gömbölyű szőlőszemet fogyasztanak el, és hogy az elkövetkező tizenkét hónap szerencsés legyen, minden szemnél kívánnak valamit. Más felfogás szerint a tizenkét szőlőszem, amelyet éjfélkor megesznek, az előző tizenkét hónapot reprezentálja.

A disznóhús és a hüvelyesek fogyasztása máshol is sok jót ígér. Az olaszoknál töltött disznólábat, lencsét, csicseriborsót és kaviárt szolgálnak fel, hogy gazdagodjanak, egészségesek és szerencsések legyenek. Az angolok óva intenek attól, hogy újév napján bárki marhahúst egyen. Mert a marha hátrafelé "túr", és ez nem szerencsés. Ők is a disznóhúst kedvelik ilyenkor. A lengyelek az újév napján elsőként pácolt heringet esznek, szerintük ez hoz szerencsét, a németek is a heringre esküsznek. Dániában főtt tőkehalat esznek. A litvánok szerint, aki jóllakik újévkor, annak egész évben lesz mit ennie, és jóllakott lesz.

Az Egyesült Államok déli államaiban sok helyen tehénborsó evésével ünneplik az újévet. Ehhez rendszerint sertéstoka vagy sertéscomb dukál. A tehénborsó gyarapodásra, sok pénzre, a disznó jómódra utal. A káposzta, a kelkáposzta és a spenót szerencsét hozó zöldségek, melyet újévkor fogyasztanak, ugyanis nagy leveleik a papírpénzt jelképezik, így fellendülést prognosztizálnak. A Fülöp-szigeteken fontosnak tartják, hogy éjfélkor legyen étel az asztalon, ezzel biztosítva az élet gazdagságát az elkövetkező évben.

Másutt a rizst tartják szerencsésnek, ezért esznek rizsételt újév napján.  A koreaiaknál elmaradhatatlan a rizslepény-leves, szerintük e leves legalább egy évvel megnöveli élettartamukat. A japán buddhista templomokban hagyományos tésztát fogyasztanak ilyenkor.

A kínaiak az új évi ünnepek során általában többet esznek, mint máskor. Nagy mennyiségű hagyományos ételt készítenek családjuk és barátaik részére, valamint a meghalt hozzátartozók számára. Újév napján a kínai családok vegetáriánus ételt, jait fogyasztanak. A jai változatos összetevőiről különféle babonás feltételezésük van. Azt hiszik, hogy a benne lévő lótusz magvak sok fiú utódot jeleznek; a gingkódió, ezüst ékszerek megvételére utal; a fekete alga, a mérhetetlen gazdagság jele; a bambuszrügyek pedig sok jó kívánság teljesülését jelképezik. Az egyébként széles körben kedvelt hófehér tofu, vagyis szójasajt viszont sosem kerül az újévi asztalra, mert balszerencsére, sőt halálra is figyelmeztet. Az újévi ételek közül elmaradhatatlan a hal és a csirke. Az egész hal náluk az összetartozást és a bőséget, a csirke pedig a gazdagodást szimbolizálja. A csirkét fejjel, farokkal és lábbal szolgálják fel, hogy teljességet jelezzen. A tésztákat azért nem vágják el, mert a hosszú életet reprezentálják. A különféle szervírozott kandírozott gyümölcsökről tudni vélik, hogy megédesítik az életet. Mindegyik gyümölcsszem valamilyen szerencsét jelképez: a sárgadinnye, gazdasági növekedést; a vörösre festett dinnye, élvezetet, igazságot, őszinteséget; a licsi, erős családi köteléket; a savanyú narancs, jólétet; a kókuszkopra, összetartozást; a földimogyoró, hosszú életet.


A zsidók az újév, ros hasána két napos ünnepén olyan ételeket fogyasztanak, amelyektől bőséget remélnek. Elsősorban az édes ízek dominálnak. Az ünnepi kalácsot, a barheszt édesen, mazsolával készítik, kerek alakúra sütik, mert ez emlékeztet az élet forgandóságára, és mákkal hintik be, hogy gazdagodjanak. A keleti zsidóság körében szokásos a sokmagvú gránátalma fogyasztása, az askenázi (közép- és kelet-európai) zsidók pedig édes sárgarépát főznek, mindkettő a termékenységgel, a szaporodással, a gyarapodással függ össze. Az elkészített szárnyasokat a fejükkel együtt tálalják, hogy fejesekké, vagyis főnökökké váljanak. Étrendjükben szerepel még a tehénborsó, és a hal is. Az utolsó fogásként almakompótot, almás pitét, vagy a mézbe mártogatott almaszeleteket fogyasztanak, hogy megédesítsék az új esztendőt.

Forrás: Rosta Erzsébet
Újévi ételek hiedelmek,babonák

Február 21. Húshagyókedd

A húshagyókedd a nagyböjt előtti utolsó nap a farsangi mulatságok csúcspontja. Dalolni, táncolni azonban csak éjfélig szabad. Az ilyenkor tartott vigalmakban nagyokat kell ugrani, hogy nagyra nőjön a kender. Húshagyókedden tanácsos lemorzsolni a vetni való kukoricát és megmetszeni egy-egy tőkét a szőlő négy sarkán.

Ma még mindenki jóllakhat farsangi fánkkal, kocsonyával.

A hamvazószerda a farsang és a Húsvét közti választónap, az előtte lévő vasárnap farsangvasárnap, ezt követi farsanghétfő, húshagyókedd és hamvazószerda. Ez a nagyböjt, a negyvennapos vezeklő és böjti időszak első napja, megemlékezés Jézus böjtölésének, illetve kínszenvedésének időszakáról. Az ünnep latin neve quadragesima (negyvenedik), utalásul arra, hogy a nagyböjt negyven hétköznapjának kell megelőznie Húsvétot, Jézus feltámadásának ünnepét.

A 7. századtól vált szokásossá a bűnbánati felkészülés: az ókereszténység idején e napon a mezítlábas, zsákruhába öltözött bűnösöket a püspök a templomba vezette. A bűnbánati zsoltárok elimádkozása után fejükre hamut hintett és kiutasította őket a templomból, miként Isten is kiűzte az első emberpárt a Paradicsomból. A kiutasítottaknak egészen nagycsütörtökig tilos volt a templomba belépniük.

Az 1091-ben Beneventóban tartott zsinaton II. Orbán pápa rendelte el a hívek számára a hamvazkodást a bűnbánat látható jeleként. Kezdetben a férfiak fejére hamut szórtak, a nőknek csak a homlokukra rajzoltak hamuból keresztet; ma ez utóbbiból áll a szertartás mindkét nem számára. A templomban a mise után a pap az előző évi szentelt barka hamuját megszenteli, s avval rajzolja a keresztet a hívek homlokára, miközben ezt mondja: "Emlékezzél meg ember, hogy porból lettél és porrá leszel". A hamuval hintés ősi jelképe a bűnbánatnak, mivel a hamu az elmúlásra, a halálra figyelmezteti az embert. A kereszténység elterjedése előtti korokban nemcsak a mulandóság jelképe volt, hanem mosószer és alapanyaga a szappannak is, ezért egyszerre a gyász és a tisztaság jelképe.

Farsang végi hiedelmek

A farsang végéhez számos hiedelem kapcsolódik:

Tilos kenyeret sütni (húshagyókedden és hamvazószerdán), mert betegséget okoz.
Tilos kútvizet meríteni, mert a kút kiszáradna.
Szokás megveregetni a gyümölcsfákat, hogy jól teremjenek.
Húshagyókedd éjjelén senki nem ment ki az utcára, nehogy a boszorkányok rosszra csábítsák.

Hamvazószerdát másként böjtfogó szerdának, szárazszerdának vagy aszalószerdának is nevezik. A II. Vatikáni Zsinat óta - a nagypéntekkel együtt - szigorú böjti nap a keresztény katolikus hívek számára, azaz ekkor csak háromszor szabad enni és csak egyszer szabad jóllakni. A negyvennapi böjtnek is nevezett nagyböjt hamvazószerdán kezdődik és nagyszombat délig tart.

A néphit szerint aki hamvazkodik, annak nem fog fájni a feje. Előfordult, hogy a templomból hazatérők összedörzsölték homlokukat az otthon maradottakéval, hogy a fejfájás azokat is elkerülje. A hamvazószerda és a nagyböjt első vasárnapja közti három nap neve "semmihét", "csonkahét" volt, egyes helyeken a hamvazószerda utáni csütörtököt nevezték "kövércsütörtöknek", "zabálócsütörtöknek", amikor minden farsangi maradékot megettek, hogy elkezdhessék a böjtöt.

A farsang végén eltemették a nagybőgőt, s ezzel szimbolikusan eltemették a zenét.

Hiedelmek, szokások

A téli ünnepkör legnagyobb ünnepén, karácsonykor az étkezésekhez fűződő szokások meghatározták a karácsonyi asztal terítésének módját, a karácsonyi ételeket és az ezekhez kötődő mozzanatokat. A karácsonyi asztalon vagy asztal alatt elhelyezett ételeknek, egyéb tárgyaknak különleges erőt tulajdonítottak. A hagyomány meghatározta, hogy milyen karácsonyi ételeket kell elfogyasztania a családnak, hogy a következő évben minden családtag egészséges legyen, és hazatérjen, ha elkerül otthonról. Az étkekhez fűződő hiedelmek szerint a karácsonyi ételek befolyásolták a jószág egészségét és a termények bőségét a következő évben.

Csallóközben szentestén a karácsonyi asztal elkészítése nagy gonddal történt. Az asztalra kerülő tárgyak szorosan kapcsolódtak karácsony ünnepéhez és ezeknek a háziak nagy jelentőséget és varázserőt tulajdonítottak. Fehér, házilag szőtt abrosz takarta az asztalt, mely alá búzaszemekből keresztet rajzoltak. A feldíszített karácsonyfa is az asztal egyik sarkára került. A régi időkben a karácsonyfát is a családtagok által készített díszekkel ékesítették: aranyozott dióval, almával, mézeskaláccsal és apró süteménnyel. A fa alatt fokhagyma, alma, ostya és méz, dió, öregbab, lencse, só, bors volt. Ide tették a frissen sült kenyeret és kalácsot, amelyet háziszőttes asztalkendővel takartak le. Rárakták a családfő ünnepi kalapját, melyet Szent József kalapjának neveztek. Ezzel a család szerencséjét és békességét védték, hogy minden családtag a következő esztendőben egészséges és szerencsés legyen. A fokhagyma az egészség és az élet őrzője volt. A karácsonyi asztalon elhelyezett fokhagymát később az állatok gyógyítására is használták. A kenyér, a kalács, az ostya és a méz az egész évi élelem biztosításának szimbóluma volt. A lencse, a bab, a dió az anyagi gazdagság jelképeként volt az asztalon. A hiedelem szerint a babot azért fogyasztották, hogy elegendő nagypénzük (papírpénzük) legyen egész évben, a lencsét pedig azért, hogy mindig elég aprópénze legyen a családnak. A borsot azért tették az asztalra és a levesbe, hogy megőrizze a család egészségét. Az asztal alá került egy köteg szalma, egy tiszta búzával teli kosár abból a célból, hogy biztosítva legyen a gabona az eljövendő évben. A népi hiedelem azt is tartotta, hogy a szalmakötegen pihen meg éjfélkor a kis Jézus.

A karácsonyi asztalra kerültek a főzéshez szükséges eszközök, és az asztal alá helyezték a gabonatermesztés, a földművelés, a favágás és a mesteremberek munkaeszközeit is. Az asztalra helyezett tárgyak jelképesen ez újesztendőt képviselték. A lélek nyugalma érdekében az élelem mellé az imádságoskönyv, a rózsafüzér, esetleg a Biblia is odakerült. Hittek abban, hogy ezek a vallási élethez fűződő tárgyak az egész család lelki békéjét biztosítják. A karácsonyi asztalon és a karácsonyfán gyertya égett, melynek fénye Jézust jelképezte.

A szentestén a karácsonyi vacsora elfogyasztása igazi ünnep volt. A vacsoránál minden családtagnak az asztalhoz kellett ülnie, mivel fontos volt, hogy az ételt együtt fogyasszák el. A gazdasszony már előre minden ételt az asztalra készített, ő sem kelhetett fel az asztaltól vacsora közben. A közösen elfogyasztott karácsonyi vacsora egyik hiedelme volt, hogy a hosszú útra induló családtag, ha eltéved, gondoljon a közösen elfogyasztott karácsonyi vacsorára, és akkor biztosan hazatalál. Ugyanezt szolgálta az a szokás, hogy egy almát annyi felé vágtak, ahányan körbeülték az asztalt. A felvágott alma a család egységét, békéjét és a természet visszatérő erejét is jelképezte. A dióhoz kapcsolódó hiedelem az volt, hogy aki férges diót talált karácsonykor, megbetegedett a következő évben, viszont aki egészséges diót tört, nem betegedhetett meg.

A vacsora előtt a családfő felköszöntötte az ünnepet, hálát adott azért, hogy a családja megérte a szent karácsony estét. A köszöntőt az követte, hogy mindenki ivott a pálinkából, evett a mézzel megkent ostyából, és ezután vette kezdetét a vacsora. A lencseleves után a mákos csikmákot (kifőtt metélt tészta), lekváros dereglét (derelyét) és öregbabot fogyasztották el.

Karácsony misztikumát sok hiedelem és szokás kísérte, melyek közül egyet-egyet a mai családoknál is felfedezhetünk. Szinte önkéntelenül és néha tudattalanul követjük azokat a szokásokat, melynek részesei voltunk gyermekként minden karácsonykor nagyszüleink házában. Ezeket megismételve, gyakran nem is sejtjük, hogy milyen régre visszanyúló szokások és hiedelmek nyilvánulnak meg akkor, amikor a 21. század elején körbeüljük a karácsonyi asztalt.

(A cikk Marczell Béla Naptár és néphagyomány – Csallóközi népszokások könyvében szereplő írások felhasználásával készült.)