Február 19. - Zsuzsanna napja

Zsuzsanna elviszi a havat, zöldellni kezd a fű és megszólalnak a pacsirták.

 Adjon Isten nektek sok Zsuzsanna napot,
Eső ellen egy nagy bükkfa-kalapot,
Hogy rajtatok ne maradjon a szegény állapot.

E napon veszi kezdetét a tavasz – legalábbis az emberek így érezték: az első kinti munkákat ekkor kezdték, a szántás-vetés előkészületeit ekkor tették. Zsuzsanna ószövetségi történetét dramatikus népi játék elevenítette föl: a szép és ártatlan nő a gonosz vádaskodókkal szemben megvédi igazát, amazok pedig elnyerik méltó büntetésüket.

A kertjében fürdő Zsuzsannát, az ószövetség jámbor asszonyát az európai katolikus néphit régebben főleg a gyümölcsfák védőszentjeként tisztelte. Ezért ábrázolták almával is.

Zsuzsanna a középkor végén számos német bányavidéken a bányászok egyik védőszentje volt, és főleg tárnákat helyeztek az ő oltalma alá. Az annyiszor magukra maradt bányászasszonyok őt tekintették rágalmak ellen oltalmazójuknak.
 /Bálint Sándor: Ünnepi kalendárium/

 A héber Sosanna nevet a Biblia görög és latin fordításai Susanna alakban vették át, ebből a magyar kiejtés Zsuzsanna, .
 A héber név jelentése: liliom.
 Ezt a virágot mindig is nagyra becsülték. A perzsák a tisztaság szimbólumaként tisztelték, a görög és a római mûvészek ráfestették mindennapi használati tárgyaikra, a termékenység és tisztaság jelképeként.

A kinai költők dicsõítették ezt a fenséges virágot, és hittek abban, hogy megtisztítja a testet, és képes enyhíteni számos betegséget.
/Némely fajta virágai és bimbói ízletesek és táplálóak, gyökerüket pedig gyógyszerekben használják fel/

A mezőségi liliom elsõ magyar tudományos leírása az Iris verna, mely nem más, mint a törpe ibolya-nõszirom virág.

 


 Zsuzsannák..
 
  Lorántffy Zsuzsanna (Ónod, 1600. - Sárospatak, 1660. április 18.) I. Rákóczi György erdélyi fejedelem felesége, mecénás, iskolaalapító, ,,nagyasszony", Lorántffy Zsuzsanna, Lorántffy Mihály lánya 1608-ban költözött Sárospatakra: ekkor lett a családé a pataki uradalom. A kislány korán árvaságra jutott, 9 éves volt, amikor meghalt édesanyja, 14 évesen pedig elvesztette édesapját is. 16 évesen, 1616. április 18-án lett a 23 éves borsodi főispán, ónodi kapitány, Rákóczi György felesége, akivel 32 évig boldog házasságban éltek., Az ifjú házasok rövid szerencsi tartózkodás után költöztek Sárospatakra. Ettől kezdve a nagyasszony haláláig tartó időszak volt Sárospatak és a Sárospataki Kollégium fénykora., Házasságukból öt gyermek született, de csak kettő, György és Zsigmond érte meg a felnőtt kort, bár 30 éves korában már Zsigmond is meghalt., 1630-ban I. Rákóczi Györgyöt Erdély fejedelmévé választották, és a következő évben a család Erdélybe költözött, de vagyonuk központja továbbra is Sárospatak maradt, és a fejedelemasszony ezután is sokat időzött Sárospatakon. Miután pedig 1648-ban a férje meghalt, a temetés után Zsigmond fiával visszaköltözött Sárospatakra, és élete hátralévő részét a város fejlesztésének, a pataki kollégium felvirágoztatásának szentelte.

  Károlyi Zsuzsanna (1585–1622), nagyságos Bethlen Gábor (1580–1629) erdélyi fejedelem felesége, a "házias nagyasszony, takarékos gazdasszony", akit "a magyar nők erényeivel áldott meg az Isten".. 

/Józsa Judit kisplasztikája
Fotó: Gedai Csaba

Józsa Judit alkotásán Károlyi Zsu­zsanna erdélyi nagyasszonyi, magas fodros gallérú viseletben pompázik. Ruháján magyar indadíszes úri hímzés, hajában gyöngyös párta. Keszkenőjén a Károlyi- és a Bethlen-címer látható./

Károlyi Zsuzsanna korán árvaságra jutott. Nagykárolyban ismerte meg majdani férjét, Bocskay István fejedelem akkori főtanácsosát, akinek 1605-ben lett a felesége, s férjétől Déva várát kapta nászajándékba. Amikor a rendek Kolozsváron Bethlen Gábort fejedelemmé választották (1613), Zsuzsanna a gyulafehérvári fejedelmi palota lakója lett, ahol felügyelte a konyhát, a fejedelemnek ő küldte a hadi táborba a maga sütötte friss kenyeret. Boldog családi életet éltek, amit csak férjének igen gyakori távolléte nehezített. Sokszor követte férjeurát, és a közeli városokban várt rá, leveleiben "édes szerelmes szívemnek" szólította. Amikor Bethlen Gábort 1620-ban magyar királlyá választották, Erdélyország fejedelem asszonya mellett a királyné címet is viselte.

A nagy protestáns fejedelem, református kollégiumok alapítója gyermekei elvesztése miatt boldogtalan volt, ezt tetézte felesége 1622-ben Kolozs­váron bekövetkezett korai halála. Min­denki gyászolta, aki ismerte. Temetésén Ke­serűi Dajka János (1580–1633) református püspök mondott halotti beszédet, mely Halotti pompa címmel nyomtatásban is megjelent. 

A nagyasszony gyulafehérvári székesegyházban lévő sírját kirabolták, sírkövét megsemmisítették, de emlékét nem törölhették.
Károlyi Zsuzsannát a fejedelem második felesége, Brandenburgi Katalin aligha tudta pótolni, csupán három évig, a fejedelem haláláig volt Bethlen Gábor felesége.

Sütemény -Katalin napra

Hozzávalók
Tésztához:40 dkg liszt
15 dkg margarin
10 dkg cukor
3 tojássárgája
fél csomag sütőpor
1 evőkanál tejföl

Töltelékhez:15 dkg darált dió
5 dkg lekvár (sárgabarack)
3 tojásfehérje

Elkészítés

1. A hozzávalókból tésztát gyúrunk, amelyet kettéosztva fél órára mélyhűtőbe teszünk. Kizsírozott, lisztezett, vagy sütőpapírral bélelt közepes tepsibe reszeljük a tészta egyik felét.

2. A töltelékhez összekeverjük a diót, a lekvárt és a cukrot, majd óvatosan hozzáadjuk a tojások keményre felvert habját. A lereszelt tésztára tesszük, majd ráreszeljük a tészta másik felét.

3. Előmelegített sütőben, közepes tűznél aranysárgára sütjük. Miután kihűlt kockára vágjuk.

 

Benedek napja

Benedek az áldott
 
A latin Benedictusból ered a név, jelentése Áldott.

A bencés rendet alapító Szent Benedek ünnepe

Benedek napjához gyógyító hiedelmek fűzödtek, éspedig a hagyma révén: az e napon megszentelt fokhagyma vagy vetett vöröshagyma egyaránt gyógyította a bajokat, különösen is a tífuszos betegségeket, utóbbinak például főzetével mosták a beteg fejét, hogy enyhüljön fájdalma. Természetesen az idő járására is jósoltak: ha e napon dörög az ég, száraz lesz a nyár.

Fokhagyma babonák

Fokhagymafonatokat erősítettek a bejárati ajtók közelébe a gonosz lelkek távoltartására. A fokhagymafüzérek felakasztása konyhákban még ma is élő szokás.

A bölcsőbe fokhagymát, mosófát, bicskát, rózsafüzért, imakönyvet, az anya menyasszonyi fátylát szokták beletenni, hogy ne bántsák a kicsit a boszorkányok (vajon a gyermek még belefért a bölcsőbe?).

Kedd és péntek gonoszjáró napoknak számítottak. Ezzel magyarázható a következő tilalom és előírás: kedden és pénteken nem volt szabad a legényeknek lányokhoz menni. Aki ilyenkor ment volna, annak fokhagymát dugtak volna a zsebibe.

Ha valakit mégis bántanak a boszorkányok, a fokhagymával háromszor keresztet kell rajzolni a homlokára.

Ha párna alá egy-két cikket tesznek, vagy az ágy lábát megkenik vele, a szagától elriadnak a szellemek.

Fejfájásra a háztetőről mohát kellett szedni, megfőzni, és ha megfő, három fej fokhagymát kell összetörni, és meg kell inni.

Búzavetéskor a gazda a kebelibe szokott fokhagymát tenni, hogy sűrűbb legyen a búza, nehogy megbabonázzák.

Lüdérc ellen - fokhagyma

Hezzam es járt a lüdérc

  A tizennégyi háborúba én tizenhat eszendős vótam. Eppe a mü falunknál állott a front. Vaj hét családval béhuzakodtunk a pincébe. Vótak ott vénasszonyok,öregemberek, kicsi gyermekek, mindenféle. Alyan nekem való forma legén csak egy vót. Elkezdett az ingemet kerülgetni. Édesanyám észrevehetett valamit, mert erőst tiltott tölle.  Még azt sem hagyta, hogy beszélgessek véle. Így há, egész nap csak lestük egymást. Mikor osztá, este elfútták a lámpást, a setétbe esszeszúrtuk a csóré lábunkat, s úgy vótunk.

Én minden éjen úgy felbolondultam, hogy az ördögök vittek el. Sajnos, egy hamar vége lett a frontnak, s haza kellett menjünk a pincéből. Attól fogva ingemet még az utcára se csaptak ki, úgy féltettek. Mikor mentem a templomba, édesanyám akkor és utánam rikolytott, hogy harmadik harangszókor otthon legyek, mert ha nem, hajamot mind kitépi.

 

 A fiatalság esent kezdett guzsalyakodni. Jártak a gyűlésbe.Nekem a szüvem hasadott el, hogy én es mehessek, de ingemet nem csaptak el semmiképp. Egy este hallom én, hogy édesapámék beszélgetik: apám megyen másnap reggel fuvarba, s nem jő haza estére. Na, gondoltam, akármi legyen, de én most elmenyek a guzsalyasba! Elighogy édesapám kihúzta a lábát, én kezdtem fújni édesanyámnak: Édesanyám, bár most az egyszer, hogy édesapám nincs idehaza, csapjon el a guzsalyasba! Anyám hallgatott egy üdeig, én folytattam: Há, nem eleget ülök itthon? S há nem eleget ügyelek a testvéreimre?S há, nem eleget dógozom evvel az átkozott kendervel? Hogy a nyavalya egye ki még a gyükerét es! Na, eredj, eredj! Ne bornyúzd itt a fejemen! DE hallod-e? Ha én valamit megtudok, s neked a büzöd elmegyenm én a hajadot mind kitépem! Amikor kezdett setétedni, megfogtam a guzsalyt, s én úgy mentem bé a lütőn, mind akit visznek. A fiatalság imá esszegyült. A leányok fontak, a legények kártyáztak. Egyik-egyik leült a szeretje mellé. Én es fontam s az a legén leült melléjem. A orsó örökrétig  esett ki a kezemből. A legén felkapta, de csak csókért adta vissza. Na, vót ott alyan fonás, hogy vége vót a világnak! Amikor kitőt a gyülés, a legén hazakésért ingemet, A kapuba jól megölelgetett, megcsókolgatott. Tisztáre kirekesztette az eszemet. Én onnatt  se enni nem tudtam, se alunni nem tudtam.Csak a legén,s csak a legén!

 

Vót a házunk előtt egy kicsi fahidacska, s ha arra valaki realépett, akkor az bengett. Ez, a legén, mikor járt el a kapunk előtt, a lábával a hidat örökké megbengette. Akkor én kiszöktem az ajtón s bár egy minutára, reaneztem. Egy vasárnap estefelé halom én, hogy beng a híd. Kiszöktem az ajtón, hogy meglássam, de édespám utánam nyúlt, megragadta hátulról a hajamot: Nem mensz suba se. Nyomd le, ide ne,  a likadot, míg szépen vagy! Azt akarod, hogy egy bitangot esszeszedj?! Akkor én readöccsentem az ágyra, s neki sírni. Lefeküdtünk de én csak sírtam tovább. Édesanyámék elfútták a lámpást, s a setétbe kezdtünk mondikálni. Mondom én: Hagyják el,mert elmenyek szógálni, s odamegyek ahova akarok! Eredj, eredj, de osztá többet a lábodat ide bé nem teszed!      Én elgondoltam, hogy alyan jól megvónék édesanyámék nélkül,ha az a legén ingemet elvenne. Melyen szép a haja, s melyen szép az orcája! Melyen jó meleg a szája s melyen kemén karjai vannak! Ahogy igy elmélkedem, még nem vótam elaludva, egyszer csak há, ott ül a legén az ágyam széjibe. Megörvendeztem, felnyújtottam a karjaimot, hogy megöleljem. Akartam kérdeni, hogy hogy jött bé? S há akkor az a legén csak kezdett reám jőni, kezde szorítgatni a nyakamot. Kezdtem sikolytani: Jaj, jaj, Nyuvadok meg, nyuvadok meg!

 

Szökjél ember, gyújtasd a lámpást! Mi baja van a leánkának? Édesapám kiszökött az ágyól, lámpást gyújtott,s há ott a legén a ház közepibe. Apám csak felkapta a faragószékről a fészit, s a legénre emelte: Az anyád ántikrisztussát! Ebbe a helybe esszeváglak! Erre a legén csak lobot vetett, nagy fényesség lett, szórta a tüzet:   sergett a ház közepibe, osztá béhuzakodott az espár ajtaján, felhuzakodott a kürtön s elment. Mü ottmaradtunk s szinte kétségbeestünk.    Mi vót ez? Apám kezdett ingemet szidni: Te szerencsétlan! Nem megmondtam, hogy ne vesd belé az eszedet abba a legénbe? Most ideszoktattad a lüdércet.   Jaj, jaj, mit tudunk tenni, hogy ne jöjjön ide többet az a lüdér? Jajgatódzott édesanyám a donyha alól. Nannyokám megszólalt a sutuban:  Ó ne legyetek úgy kétségbeesve! Amikor fiatal vótam, hezám is járt a lüdérc. Majd megkenjük fokhagymával. Ugye s lett. Vaj három este ingemet csóréra vetkeztettek,megtörtek a kujak fokhagymát, koromval esszevigyitették s ingemet tetőtől-talpig békentek, Hát erőst csúf lehettem, mert többet a lüdérc nem jött,

 Most imán öreg vagyok, de azt a legént máig se felejtem el.

Kóka Rozália
bukoviniai székely    mesegyűjtéséből

Ma van József nap

Ha József naptyán fuj a szél, akkor hetekig fuj.” A jó idő azonban bizakodásra ad okot: „Ha József naptyán derül, a bőség hozzánk beül.”   A József-napi szivárvány színéből a következőképpen jósoltak: „Amëllik szin jó látszott, abbu jó termést várhattunk. Ha bordó szinü vót az égboltozat, akkor sok bor vót, ha ződ, akkor sok gabona, ha sárga látszott vastagon, akkor mög kukorica. Mind annak jeléül az égboltozaton, hogy milyen termés lössz.”

 
 
A népi megfigyelések szerint Szent József napjára megjönnek a fecskék és a gólyák. Róluk is van egy hiedelem: ha piszkos a tolluk, jó lesz a termés, ha szép fehér, akkor viszont szűk esztendő várható. A József-napi szokásos felmelegedésre utal a boldogasszonyfai németek mondása is: Szent József kinyitja a méhkasokat”; a méhészek rendbe teszik a kaptárokat, a méhek megkezdik a mézgyűjtést.  Buzsákon ezekkel a szavakkal eresztik ki a méheket: „Atya, Fiú és Szentlélek Isten nevibe, induljatok, / Rakodjatok, minden mézet behordjatok!”

Mivel a József leggyakoribb férfinevek közé tartozik, ez a nap sok helyen fél ünnepnek számít. A régi somogyszentpáliak délelőtt misét hallgattak, utána kimentek a hegyre, elvetették a hagymát és a salátát. Balatonszentgyörgyön a férfiak pinceszerezéssel ünnepeltek, az elöljáróság pedig végigjárta a határt, megnézték, hogyan teleltek a vetések, milyen közmunkákat kell majd elvégeztetni.

József napján kell elvetni a paprikát, paradicsomot, akkor lesz belőle jó palánta. A Benedek napján vetett fokhagyma pedig közismerten jó gonoszűző szer. Ezt a lábodiak  szerint Benedek napján reggel 9 óra előtt kell ültetni. „Ha abból egy gerezddel keresztben meghúzza az ajtót, az ágyat, a tyúkok ajtaját, a háskót..., akkor oda nem mehet a boszorkány.” A cselédeknek Somogy uradalmaiban József-napkor mondták meg a reggelizés, Szent György-napkor az uzsonna idejét

Weöres Sándor: Tavaszköszöntő

Sándor napján megszakad a tél,
József napján eltűnik a szél,
Zsákban Benedek
hoz majd meleget,
nincs több fázás, boldog, aki él.

Már közhírré szétdoboltatik:
minden kislány férjhez adatik,
szőkék legelébb,
aztán feketék,
végül barnák és a maradék.

Február 10. – Skolasztika napja

Skolasztika vagy középkori alakjában Kolos napja termőnap. Általános szokás, hogy ezen a napon szedik, gyűjtik az oltóágat. A most szedett és gondosan eltett oltóággal oltják majd a gyümölcsfákat gyümölcsoltókor.

Több olyan, erre az időszakra eső névnap is hiányzik már modern korunk naptárából, amelyeket csak a népi hagyományokat őrző kalendárium tart számon. Közéjük tartozik - február 10-én - a hajdan oly népszerű Skolasztika napja. Az előrelátó gazdák ekkor választották ki és vágták le a márciusi gyümölcsoltó Boldogasszony ünnepén felhasznált oltóágat: "Mivel a föld és a növények nedvei olyan megállíthatatlan akarat hatására kezdenek el ilyenkortályt mozogni, mint a Szent Benedek ikertestvérének, Skolasztikának könnyeit követő eső." Történt ugyanis Krisztus után 543-ban, hogy a szent életű báty a szokásos éves látogatását tette Piombariolában, édes ikerhúgánál. A kolostorban nem kívánt egész éjszakára ott maradni, Skolasztika kérése ellenére hajthatatlan maradt, de amikor az imádkozni kezdett, olyan égzengés és vihar támadt, hogy távozni nem lehetett. A könnyek Isten akaratát tükrözték - a legenda szerint - hiszen akkor látták egymást utoljára.

Kolos a középkorban még igen kedvelt asszonyi keresztnév volt. A hagyomány szerint így hívták Szent István sánta húgát is. Az ő számára alapította a somlóvásárhelyi bencés apácamonostort. Kultuszának emléke Vizsoly freskóképe és a garamszentbenedeki apátság faszobra (1483).* Barokk Skolasztika oltára van a celldömölki apátság templomának.