Húsvéti asztal

A húsvét megünneplésének mikéntje ősi hagyományokban, szokásokban gyökerezik. A friss virág, a barka, a nyuszi és a hímes tojás mind-mind olyan szimbólum, mely régóta jelképezi ezt az ünnepet.

Tálaljunk szépen..

          

Húsvéti ételek

Étkezés a hagyományok szerint

A Húsvét napjaiban megszokott rendje volt az étkezésnek, ezt akár ma is követhetjük:
Nagycsütörtökön spenótból készült étkek kerültek az asztalra.

Nagypénteken tojás és hal volt a menü.

Nagyszombat estig még tartott a böjt, addig friss kalácsot, halat lehetett fogyasztani, este azonban sok helyen már megvágták a friss sonkát, tormával, esetleg hagymával.

Húsvét vasárnap a sonka mellett tojás, máshol a bárány került az asztalra, sütve vagy levesként akár.

Húsvét hétfőn a tojás ismét előkerül, de már a locsolóknak szánt ajándékként, ilyenkor egyébként az érkezőket pogácsával, aprósüteménnyel is kínálják.

Véget ér az esztendő

Szilveszter..

Enni jó és öröm! De az év utolsó és első napján nem mindegy, hogy mit..

Mit együnk  szilveszter és újévkor?

Szilveszterkor és újév napján ha lencsét eszünk az év során sok pénzünk lesz, ha malachúst eszünk, az szerencsét hoz.
Szilveszterkor és Újévkor nem szabad baromfihúst enni, mert a csirke hátrafelé kapar, vagyis elkaparja a szerencsénket.
Ehetünk halat is, de csak a farkától kezdve, mert elúszhat a szerencse. A hal pikkelye viszont jót jelent, mert a sok pénzre utal.
A rétessel megnyújthatjuk a gazdagságot, tehát ha a szilveszteri buli után van kedvünk és energiánk rétest készíteni, csak bátran!
A lényeg viszont,hogy ne együnk meg minden szilveszteri ételt, mert akkor „marad jövőre is.

Miért pezsgőt iszunk általában szilveszterkor?

A pezsgőzés elterjedésében nagy szerepet játszott Madame Pompadour, aki - ha hihetünk a legendáknak - az első pezsgőspoharat saját melleiről mintáztatta udvari mestereivel. . Főként szilveszteri rendezvényekre jellemző, hogy a poharakat piramis alakban rakják egymás tetejére és a legfelső pohárba kezdik el tölteni az italt, mígnem a finom ital szintről szintre az összes poharat megtölti. Ez a napjainra igen elterjedt szokás Napóleon korára vezethető vissza: amikor a híres hadvezér egyiptomi útjáról hazatért, pezsgőpiramissal ünnepelték.

Újévi babonák, hiedelmek

Az újévre mit is kívánhatnánk magunknak és másoknak, mint bort, búzát, békességet...
Tudjuk azt is, hogy az újév ezernyi lehetőséget tartogat számunkra, ezért mindent megteszünk annak érdekében, hogy sorsunk jobb legyen. Van aki a babonákban, hiedelmekben hisz, van aki viszont éppen ezekkel ellentétesen cselekszik.  Az biztos azonban, hogy a szerencsehozó jelképeket többségünk komolyan veszi. De melyek is ezek a jelképek?

Négylevelű lóhere

Ennek a szimbólumnak az ereje a kereszténység által csak erősödöt. Mivel a négy levél egy keresztre emlékeztet, így annak csak jótevő jelentése lehet, vagyis bajelhárító, szerencsehozó. A négylevelű növény azonban más miatt is nagy jelentőségű: amiatt, hogy igencsak ritka növény. Kitartás kell ahhoz, hogy a lóherés táblában ráakadjunk a "szerencsére". Az igazi szerencse azonban csak akkor ér el minket, ha a négylevelű lóherére véletlenül találunk rá.

Kéményseprő

 

Milyen jó meglátni néha-néha egy fekete ruhás, fehér nyaksálas kéményseprőt! Ilyenkor mindenki gyorsan egy gombot keres a ruháján, és míg a "kéményseprőt látok, szerencsét találok" versikét mondja magában, addig háromszor megcsavarja a gombot jobbról balra és addig nem engedi el, amíg nem találkozik egy szemüveges, vagy egy vörös hajú vagy egy szeplős ember.

Szerencsepatkó

Lovas nemzedék lévén a magyar mondakörből ismert, hogy régen a lovakat varázserejűnek tartották, akik megvédte gazdáját a bajtól. A nagy szükségben a parasztok lovat áldoztak a jobb termés reményében. A lófejet a házak ormára a kapu fölé szegezték. Napjainkra ebből a szokásból már csak a lópatkó maradt meg. A szerencsepatkó szerencsehozó jelentését mással is magyarázhatjuk: őseink szerint a vas megóv az ártó szellemektől (a talált vasnak pedig még nagyobb ereje van).

Aranyhal

A mesék világából "hozza" a szerencsét. Ő az ugyanis, aki teljesíti három kívánságunkat. A halpikkelyek a pénzt szimbolizálják, ezért mint bőséget teremtő ételnek is tartják.

Kismalac

Szilveszteri malac, aki kitúrja a földből a szerencsénket. A malac a bőség jelképe is, aki mindent képes felfalni és a maga javára hasznosítani.

 Szerencsehozó hiedelmek

Aki újév első napján születik, abból nagy úr lesz!

 Aki malacpecsenyét eszik, annak a házába sok pénzt, jólétet túr a malacka.

Ha ezen a napon piros almát teszünk a vízbe és megmosakszunk benne, még szebbek leszünk!

Aki lencsét eszik újév napján, az meggazdagodik

Forrás: szilveszteri hiedelmek,babonák

Ételek, hiedelmek / a karácsonyi asztal/

A nép életében faluhelyen a 20. században a nagy ünnepekhez vidékenként és vallásonként változó szokások és étrendek kapcsolódtak.

A téli ünnepkör legnagyobb ünnepén, karácsonykor az étkezésekhez fűződő szokások meghatározták a karácsonyi asztal terítésének módját, a karácsonyi ételeket és az ezekhez kötődő mozzanatokat. A karácsonyi asztalon vagy asztal alatt elhelyezett ételeknek, egyéb tárgyaknak különleges erőt tulajdonítottak. A hagyomány meghatározta, hogy milyen karácsonyi ételeket kell elfogyasztania a családnak, hogy a következő évben minden családtag egészséges legyen, és hazatérjen, ha elkerül otthonról. Az étkekhez fűződő hiedelmek szerint a karácsonyi ételek befolyásolták a jószág egészségét és a termények bőségét a következő évben.

Csallóközben szentestén a karácsonyi asztal elkészítése nagy gonddal történt. Az asztalra kerülő tárgyak szorosan kapcsolódtak karácsony ünnepéhez és ezeknek a háziak nagy jelentőséget és varázserőt tulajdonítottak. Fehér, házilag szőtt abrosz takarta az asztalt, mely alá búzaszemekből keresztet rajzoltak. A feldíszített karácsonyfa is az asztal egyik sarkára került. A régi időkben a karácsonyfát is a családtagok által készített díszekkel ékesítették: aranyozott dióval, almával, mézeskaláccsal és apró süteménnyel. A fa alatt fokhagyma, alma, ostya és méz, dió, öregbab, lencse, só, bors volt. Ide tették a frissen sült kenyeret és kalácsot, amelyet háziszőttes asztalkendővel takartak le. Rárakták a családfő ünnepi kalapját, melyet Szent József kalapjának neveztek. Ezzel a család szerencséjét és békességét védték, hogy minden családtag a következő esztendőben egészséges és szerencsés legyen. A fokhagyma az egészség és az élet őrzője volt. A karácsonyi asztalon elhelyezett fokhagymát később az állatok gyógyítására is használták. A kenyér, a kalács, az ostya és a méz az egész évi élelem biztosításának szimbóluma volt. A lencse, a bab, a dió az anyagi gazdagság jelképeként volt az asztalon. A hiedelem szerint a babot azért fogyasztották, hogy elegendő nagypénzük (papírpénzük) legyen egész évben, a lencsét pedig azért, hogy mindig elég aprópénze legyen a családnak. A borsot azért tették az asztalra és a levesbe, hogy megőrizze a család egészségét. Az asztal alá került egy köteg szalma, egy tiszta búzával teli kosár abból a célból, hogy biztosítva legyen a gabona az eljövendő évben. A népi hiedelem azt is tartotta, hogy a szalmakötegen pihen meg éjfélkor a kis Jézus.

A karácsonyi asztalra kerültek a főzéshez szükséges eszközök, és az asztal alá helyezték a gabonatermesztés, a földművelés, a favágás és a mesteremberek munkaeszközeit is. Az asztalra helyezett tárgyak jelképesen ez újesztendőt képviselték. A lélek nyugalma érdekében az élelem mellé az imádságoskönyv, a rózsafüzér, esetleg a Biblia is odakerült. Hittek abban, hogy ezek a vallási élethez fűződő tárgyak az egész család lelki békéjét biztosítják. A karácsonyi asztalon és a karácsonyfán gyertya égett, melynek fénye Jézust jelképezte.

A szentestén a karácsonyi vacsora elfogyasztása igazi ünnep volt. A vacsoránál minden családtagnak az asztalhoz kellett ülnie, mivel fontos volt, hogy az ételt együtt fogyasszák el. A gazdasszony már előre minden ételt az asztalra készített, ő sem kelhetett fel az asztaltól vacsora közben. A közösen elfogyasztott karácsonyi vacsora egyik hiedelme volt, hogy a hosszú útra induló családtag, ha eltéved, gondoljon a közösen elfogyasztott karácsonyi vacsorára, és akkor biztosan hazatalál. Ugyanezt szolgálta az a szokás, hogy egy almát annyi felé vágtak, ahányan körbeülték az asztalt. A felvágott alma a család egységét, békéjét és a természet visszatérő erejét is jelképezte. A dióhoz kapcsolódó hiedelem az volt, hogy aki férges diót talált karácsonykor, megbetegedett a következő évben, viszont aki egészséges diót tört, nem betegedhetett meg.

A vacsora előtt a családfő felköszöntötte az ünnepet, hálát adott azért, hogy a családja megérte a szent karácsony estét. A köszöntőt az követte, hogy mindenki ivott a pálinkából, evett a mézzel megkent ostyából, és ezután vette kezdetét a vacsora. A lencseleves után a mákos csikmákot (kifőtt metélt tészta), lekváros dereglét (derelyét) és öregbabot fogyasztották el.

Karácsony misztikumát sok hiedelem és szokás kísérte, melyek közül egyet-egyet a mai családoknál is felfedezhetünk. Szinte önkéntelenül és néha tudattalanul követjük azokat a szokásokat, melynek részesei voltunk gyermekként minden karácsonykor nagyszüleink házában. Ezeket megismételve, gyakran nem is sejtjük, hogy milyen régre visszanyúló szokások és hiedelmek nyilvánulnak meg akkor, amikor a 21. század elején körbeüljük a karácsonyi asztalt.

(A cikk Marczell Béla Naptár és néphagyomány – Csallóközi népszokások könyvében szereplő írások felhasználásával készült.)

Karácsonyi ételek

A karácsonyi asztalra kerülő ételek legtöbbjének szimbolikus üzenete volt: így mákos tésztát enni jó házasságot, hüvelyeseket gazdagságot és jó termést jelentett. A közösen elfogyasztott alma a család összetartozását, a mézzel elkészített fokhagyma pedig a jövő évi egészséget szolgálta.

Korábban Magyarországon a hal inkább a böjtös ételekhez tartozott az ünnep idején.

A karácsonyi vacsoraasztalnak is fontos szerepe volt a néphitben. A régiek sok helyen a karácsonyi abroszból vetették a búzát a jobb termés érdekében.
Elterjedt volt az a hit is, hogy a fák tövébe szórt karácsonyi morzsa a jobb gyümölcstermést segíti elő. A halászok a karácsonyesti asztal alá tették hálójukat, hogy egész esztendőben jó fogásuk legyen.



A hal, főleg annak rántott változata bécsi eredetű, ahol ma már a puncs is előkelő helyett vívott ki magának. A disznó előre túr, így fogyasztása a következő évre a fejlődést jelentette. A szárnyasokat azért nem fogyasztották, mert hátrafelé kapar, s ez rossz előjel. 

A káposztát karácsonykor elsősorban töltött káposztának készítjük el.  A pulyka már a tengerentúlról, illetve a britektől, a szigetországból átvett "jellegzetes" étel, ami kissé elhalványította e régi hiedelmet. A diós és a mákos bejgli sziléziai vidékről származik, körülbelül a 16. század óta ismerjük, de arra, hogy miért került be a karácsonyi étrendbe, nincs pontos magyarázat.

A szárnyasok közül a pulyka is a karácsony egyik szimbólumának tekinthető, de ma már a hagyományok és szokások keveredésének köszönhetően Belgiumban, Franciaországban, sőt Magyarországon is megtalálható egyes családok ünnepi menüjében. A pulyka mellett a liba is jellemző, főként Franciaországban és Németországban. Az angolszász országokban szinte elképzelhetetlen a karácsonyi vacsora pulyka nélkül. Igazi karácsonyi különlegesség náluk a mazsolás puding, amelybe kis ajándékokat is rejtenek. Úgy tartják, hogy megtalálójának szerencséje lesz.

Rajtunk kívül is vannak olyan nemzetek, ahol a különféle halételek, illetve egyéb tengeri ételek ugyancsak nélkülözhetetlenek az ünnepi asztalról. De más, számunkra ismeretlen ételek is helyet kapnak az ünnepi menüben: Oroszországban a karácsonyi ételsor fontos része a blini, a lazaccal és kaviárral töltött palacsinta. Szintén karácsonykor készítik el a savanykás füstölt húsos, tejföllel és kaporral tálalt krumplilevest, szoljankát, illetve a vodkás toroskáposztát.

A lengyelek is készítenek hallevest, amelynek mágikus erőt tulajdonítanak. Lengyelországban az ünnepi vacsorát ostyával kezdik, amely a kenyeret szimbolizálja, majd 12 fogásos vacsora következik a 12 apostol tiszteletére. Ilyenkor különféle halakat, céklalevest, hideg töltött tojást szolgálnak fel. Az ünnep gasztronómiai fénypontjának a halleves számít. Csehországban sokfogásos, bőséges vacsorát szolgálnak fel, és úgy tartják, hogy szenteste csodák történnek, ezért az éjszaka megsúghatja a jövőt.

A skandináv országokban desszertként habos tejberizst esznek, amibe egy szem mandulát rejtenek: aki megtalálja, ajándékot kap. A lazac Finnországban jellemző, ahogy a gesztenyés liba, libamáj is. Svédországban szenteste füstölt sonkát esznek sárgarépa- és zöldborsópürével, majd az elmaradhatatlan Lutfisk, a vajas-hagymás pácolt ponty következik.

forrás:HVG

Ízekről..

Vannak ételek, amelyeket szeretünk és vannak olyanok is, amiket nem.

A gyerekek gyakran nem szeretnek bizonyos ételeket, sokak felnőtt korban is válogatósok maradnak.
Ételekkel kapcsolatos érzéseinket több tényező is irányítja. Úgy születünk, hogy szeretjük az édeset, de nem szeretjük, ami savanyú vagy keserű. Ennek evolúciós oka van: az édes ételek, például a gyümölcsök jó energia- és tápanyagforrások. A keserűek gyakran mérgezőek, ezért rögzült, hogy ne szeressük őket.

Az újszülöttek azonnal reagálnak ezekre az ízekre, míg a sóval kapcsolatos preferenciáink nem sokkal később fejlődnek ki. Ennek alkalmazkodási oka lehet: a sós tavakban gyakran megvan minden más ásvány, amire szükségünk van a túléléshez. Alapvetően kedveljük a zsíros ételeket is, mivel ezek magas kalóriatartalmúak, ezekkel elegendő energiát biztosítunk magunknak.

Néhány kutatás szerint nemi különbségek is lehetnek a kérdésben. A férfiak imádják a húst, míg a nők az édességeket. Ezeknek valószínűleg mezőgazdaság előtti időkből származó, történeti okai lehetnek: a férfiak vadásztak, a nők pedig gyűjtögettek, főleg gyümölcsöket. A másik lehetséges magyarázat, hogy másként nézünk az ételekre - ez az, ami a köznyelvben az „az vagy, amit megeszel” szólásban csapódik le.

Tanult preferenciák

A veleszületett tényezők ugyan valóban befolyásolják az ételválasztásunkat, a pszichológus szerint a legtöbb preferenciánk tanult. A tanulás ráadásul már a születésünk előtt elkezdődik.

Az anyaméhben a magzat be- és kilégzi a magzatvizet, amit átitatnak az anya étkezési szokásai. A kutatások kimutatták, hogy azok az újszülöttek, akiket érhetett a fokhagyma vagy az ánizs hatása az anyaméhben, kevésbé negatívan reagáltak ezekre a szagokra pár nappal születésük után, mint azok, akik akiknek nem volt semmilyen élményük velük. Az egyik kísérlet szerint jobban ízlett a gyerekeknek a répás müzli, ha az anya sok répalevet ivott a terhesség alatt.

A preferenciák tovább finomodnak a születés utáni két évben, amíg gyakorlatilag válogatás nélkül mindent megeszünk, ami elénk kerül. Utána elkezdünk félni az újdonságoktól  így amit eddig nem próbáltunk ki, a magzatvízen keresztül, anyatejjel vagy szilárd táplálékként, az nagy valószínűséggel nem fog tetszeni.

Forrás: Index

Karácsonyi ételek

Európában, az amerikai és ausztrál kontinensen is a karácsony a legszentebb, legmeghittebb ünnep. Az ajándékozási és az étkezési szokások azonban országról országra különbözőek.

Lengyelországban érdekes szokás dívik. Az ünnepi vacsorát ostyával kezdik, amely a kenyeret szimbolizálja, majd 12 fogásos vacsora következik a 12 apostol tiszteletére. Ilyenkor különféle halakat, céklalevest, hideg töltött tojást szolgálnak fel. Az ünnep gasztronómiai fénypontjának a halleves számít, amelynek mágikus erőt tulajdonítanak.

Svédországban szenteste füstölt sonkát esznek sárgarépa- és zöldborsópürével, majd az elmaradhatatlan Lutfisk, a vajas-hagymás pácolt ponty következik. A böjtösnek nem mondható szentesti vacsorát valóságos ételorgia követi december 25-én és 26-án.

Németországban december 24-én hal legfeljebb előételként kerül a fehér damaszttal megterített asztalra. Az ünnepi menü általában négyfogásos, az első hideg előétel (többnyire kaviár pirítóssal, vagy kagylóból, rákból készült saláta). Ezután általában húsleves következik, majd liba-, esetleg kacsasült. A sültet párolt zöldségekkel, káposztával vagy gyümölccsel körítik. A desszert is kiadós: mogyorós vagy csokoládés torta zárja a menüsort.

Franciaországban december 24-én érkezik a Mikulás, akkor kell a csizmát az ablakba tenni. Itt egyébként egyáltalán nem vallásos jellegű az ünnep . A tulajdonképpeni ünnep 25-e, amikor az ott is csemegének számító libamájat fogyasztják. A franciák híres karácsonyi süteménye a buche de noel, amit mi egyszerűen csokoládés fatörzsnek ismerünk.

Skandináviában akár 38 fogásos karácsonyi vacsora is elképzelhető az egyébként gasztronómiailag is puritán népeknél. Ennek eredete abba a korba nyúlik vissza, amikor a parasztok és halászok az év minden napján heringet és bogyókat ettek. A család egyetlen libáját vagy kacsáját karácsonyra tartogatták. A történelmi múlt mai maradványa, hogy az év legnagyobb ünnepén csak a legjobb minőségű, különleges ételek és italok kerülhetnek az asztalra, leggyakrabban hideg büfé, azaz svédasztal formájában. Utána elmaradhatatlan a habos tejberizs, amibe egy szem mandulát rejtettek. Aki megtalálja, ajándékot kap. Ez a kedves, és gyerekek számára izgalmas szokás egész Skandinávia-szerte dívik.

Olaszországban nincs egységes menü, az ünnepi étkek tájanként, tartományonként változnak. Északon a vadat és a szárnyasokat részesítik előnyben, Veneto tartományban pulykát vágnak és polentával körítik a pecsenyét. Nápolyban elmaradhatatlan a Roccocco-keksz, egy mandulából készült kemény sütemény, amelyet a híres vörösborba, a Lacrima de Gesuba (Jézus könnyei) mártogatnak.


Buche de Noel /karácsonyi fatörzs/

Hozzávalók 12 szelethez:
A tésztához: 6 evőkanál cukor, 6 tojás, 3 evőkanál kakaó, 6 evőkanál rétesliszt, 3 evőkanál rum, késhegynyi szódabikarbóna
A krémhez: 15 dkg cukor, 3 tojás, 3 evőkanál kakaó, reszelt narancshéj, 20 dkg vaj
Elkészítés: A cukrot a tojássárgájával és a szódabikarbónával habosra keverjük, majd beledolgozzuk a kakaót, a lisztet, végül óvatosan belevegyítjük a kemény habbá vert tojásfehérjét is. A masszát akkora, sütőpapírral kibélelt sütőlemezre öntjük, hogy ujjnyi vastag tésztát kapjunk. Kb. 10 perc alatt megsütjük. Tiszta ruhára borítjuk, a papírt lehúzzuk róla és rummal meglocsoljuk. A ruha segítségével többször ki-be tekerjük. Felcsavarva hagyjuk kihűlni. A krémhez a cukrot a tojással és a kakaóval habosra verjük, narancshéjjal ízesítjük, majd gőz fölött sűrű krémmé keverjük. Langyosra hűtjük és kikeverjük a puha vajjal. A szétnyitott piskótatekercset megkenjük a krém felével, összetekerjük, majd kívül is bevonjuk a kakaókrémmel. A krémet villával berovátkoljuk, hogy „fakérget” kapjunk. Szeletelés előtt legalább 8 órára hűtőszekrénybe helyezzük.

forrás: mindmegette

Ha rossz a kedved - hangulatjavító ételek

Ha az étrend magnéziumban gazdag , azzal fokozható a szervezet szerotonin-termelése. A szerotonin boldogsághormonként is ismert, és valóban képes boldoggá és vidámabbá tenni.

Rengeteg magnézium található a mandulában, a spenótban, a borsóban, a lencsében, a babfélékben, a barna rizsben vagy a héjában sült burgonyában. Egy banán is képes javítani a kedélyállapoton magas magnéziumtartalmának köszönhetően, de a banán szénhidrátban is gazdag, így egyszerre hizlaló gyümölcs és szuper energiabomba.

Paprikás hangulatban kerülendő a méregerős paprika, mely csak még mérgesebbé tesz..

A bogyós gyümölcsökben található vitaminok és ásványi anyagok segítenek feldolgozni a stresszt. Az eper, a málna, a szeder, az áfonya és társaik mind-mind gazdagok C-vitaminban, ami csökkenti a feszültséget. Az olajos magvakban pedig, mint a mandula vagy a dió, sok a B2- és az E-vitamin, a magnézium és a cink, amelyek szintén nyugtató és lazító hatással vannak .

Hogy ne okozzon gondot az elalvás, és emiatt ne legyél állandóan fáradt és rosszkedvű, egyél több triptofán tartalmú ételt! A triptofán nem elérhetetlen csodaszer: bőséggel megtalálható a túróban is, de amennyiben nem szereted a tejtermékeket, a szójatejben, a tofuban, a humuszban és a lencsében is sok a triptofán, így ezekkel is beviheted a szervezetedbe.

A spenót, sóska, brokkoli és társaik májbarát növények, a máj pedig a zsírégetésben és a méregtelenítésben is nagyon fontos szerepet játszik.

Van segítség, ha úgy érzed, hogy minden erőd elhagyott - például a B-12-vitamin. A B-12 legbőségesebb forrásai az állati eredetű ételek, azon belül a hús, a húskészítmények, a máj és a tojás.

Azt már régóta tudjuk, hogy a csokoládétól jól érezzük magunkat. Édes íze, krémes állaga halmozottan kellemes, ám tudva, hogy derűemelő hatása mellett még a szívnek is jót tesz, még jobb kedvet csinálhat nekünk. Tanulmányok ugyanis már bebizonyították, hogy ha rendszeresen fogyasztjuk, leviszi a vérnyomásunkat és csökkenti a szívbetegségek kockázatát.
Persze ehhez legalább 70 százalékos kakaó tartalmú készítményeket vásároljunk, minél feketébb, annál egészségesebb!

A teljes kiőrlésű gabonák nem csak nagyszerű rostforrások: szelént is tartalmaznak, amely kiváló antioxidáns, és elűzi a depressziós tüneteket is. Számos tanulmány bebizonyította már, hogy azok, akik rendszeresen magukhoz vesznek a táplálkozásuk során természetes szelént, azoknál jelentősen alacsonyabb a depressziós tünetek megjelenése.
Ha tehetjük, együnk teljes kiőrlésű kenyeret, zabpelyhet, barna rizst .

 

Amikor forróság van

Kánikulában számolnunk kell azzal, hogy az izzadsággal és párolgással leadott folyadékveszteség jelentősen megnő. Nem szabad figyelmen kívül hagyni, hogy a fokozott folyadékveszteség mellett fokozott sóveszteség is jelentkezik. Verejtékezéssel átlagosan 0,15-0,20%-os sótartalom veszteséggel számolhatunk.
Ebben az esetben jelentős szerepet töltenek be a megfelelő ásványanyag tartalommal rendelkező folyadékok, hiszen nemcsak a nátriumtartalmat kell pótolni, hanem a káliumot, magnéziumot és kalciumot is.
Ne fogyasszon olyan innivalót, amely sok cukrot, koffeint vagy alkoholt tartalmaz - ezek fokozzák a szomjúságérzetet, még több folyadékot vonnak el a szervezettől!
Étrendünk legyen pároláson alapuló, zöldségfélékben és gyümölcsökben gazdag (kerüljük a „magyarosan” főszeres nehéz húsételeket!).

Fogyasszunk főétkezésként is salátaféléket. Emésztésük nem veszi igénybe túlságosan a szervezetünket, ezen kívül tartalmazzák az immunrendszerünk erősítéséhez szükséges vitaminokat és ásványi anyagokat..

Szerencsét és pénzt hozó ételek

Szőlő

  Spanyolországban szilveszter éjfélkor 12 szőlőfélét fogyasztanak. Ez a szokás 1909-re nyúlik vissza, amikor a spanyol Alicante régióban élő szőlő-termelők ezt kezdeményezték.

A szokás átterjedt Portugáliára, a spanyol és portugál gyarmatokra, így Amerikáig is eljutott. Ma már Európában és Amerikában is a szőlőt egy tipikusan szerencsét hozó gyümölcsnek tartják.

A spanyolok úgy tartják, ha savanyú a szőlő, akkor vigyáznod kell januárban, mert a szerencse elfordulhat tőled.

 

A főtt zöldségek, beleértve a káposztát, kelkáposztát és a többi zöld levelest, számos országban jelent gazdagságot és szerencsét. Ez azért van így, mert a zöld levelek a pénzre emlékeztetnek.

A dánok például párolt káposztát esznek és cukorral, fahéjjal szórják meg, a németek és közép-kelet európai országok savanyú káposztaként fogyasztják.  

 

A hüvelyesek, beleértbe a babot, borsót, lencsét szimbolikusan ugyancsak a pénzt jelentik. Az sok apró termés a főzéstől megduzzad, ez jelképezvén a pénzérméket és növekvő gazdagságot. /bien.hu/

 

A gránátalma magjai a jólétet szimbolizálják. A füge a termékenység szimbóluma.

 

Borokról

 Egy jó karácsonyi vacsora mellé nem hiányozhat az asztalról a minőségi bor sem. Ahhoz hogy teljes legyen a vacsora vagy az ebéd, a megfelelő bort kell kiválasztani a megfelelő ételhez.

 Az első és talán legfontosabb szabály hogy éhgyomorra nem fogyasztunk bort, így érdemes a vendégeknek egy kis előételt felkínálni.



Előételnek kínálhatunk a vendégeknek rákot, szendvicseket, vagy hidegtálat, amely után egy alacsonyabb szeszfokú világos fehérbor a jó választás.

A főételeknél már érdemes az adott fogáshoz illő bort kiválasztani. Főtt halakhoz leginkább a Rajnai rizling, vagy a burgundi fehér bor illik. Sült vagy rántott halhoz az illatos könnyű fajborok valók, mint pl. a rizlingszilváni, vagy a tramini. A pisztránghoz és a lazachoz nem a száraz, hanem a testes félédes vagy édes bort kínáljuk, mint pl. a debrői hárslevelű, vagy a badacsonyi szürkebarát.

A zöldségfélékhez, mint pl. a híres töltött káposzta mellé a száraz borok passzolnak, mint a Móri ezerjó, a száraz tokaji furmint, vagy a Badacsonyi kéknyelű.

Az édességek, sütemények és desszertek mellé az édes fehérborok illenek, ezek közül a legjobb választás a Tokaji szamorodni, vagy torták és cukrászsütemények mellé kínáljunk tokaji aszút.
Ha szánunk rá időt és fáradtságot hogy az ünnepi menősor mellé a megfelelő bort szolgáljuk fel a vendégek számára, egy valódi kulináris élvezetben lesz részük, ahol az ízek és aromák teljes összhangban lesznek egymással.

forrás:kertvarázs

Karácsonyi ízek

 

Kulináris örömök a középkorban

A középkori konyha remekeiről, de akár leghétköznapibb étkeiről is kevés írásos emlék maradt ránk. A feljegyzések inkább a reneszánszban szaporodnak majd meg, s a középkorból inkább csak vásárlási listák, hozzávalók összeírása, s kevéssé az elkészítésük módja maradt fenn. A középkori szerzők nem is igen foglalkoztak az evés művészetének, azaz a bűnös, tisztátalan emberi test ellátásának problémájával.

A középkori étkezés jellegzetessége volt, hogy még az úri házakban is - egészen a XV. század közepéig - kézzel ettek. A kanál és a villa használata csak később, a reneszánsz idején kezdett elterjedni. Kezüket evés közben időnként rózsaszirmokkal illatosított vizes tálba merítették, esetleg köntösük szőrmegallérjába vagy a körülöttük lebzselő vadászebek szőrébe törülték.

Az étkezések közben és végén is bort fogyasztottak - igen tisztes mennyiségben. Bár meglepő, de ennek - részben - közegészségügyi vonatkozása is volt: a kisszámú középkori kút vize nemegyszer olyan piszkos és szennyezett volt, hogy borfogyasztással pótolták a hiányzó nedveket.

Minden ételt a saját levében szolgáltak fel.(...) Külön leves nem volt, épp e miatt, mert minden húsétellel együtt járt egy leves is. A köznép konyháiban a hús levét besűrítették (leginkább a bele főzött kenyérrel), hogy kiadósabb legyen, a szegények pedig külön többszöri étkezésre elosztva fogyasztották a sűrített levet és a húst.

Gyakran alkalmaztak kombinált hőkezelést is, vagyis sült-főtt vagy főtt-sült húsokat. Konkrét recept nem sok van, ha van is, leginkább körvonalakban meséli el egy étel készítését. Ha egy húsfélét pácolunk, érlelünk, bőven fűszerezzük, sok-sok zöldséggel, megfőzzük, esetleg főzés után a léből kivéve gyümölccsel megsütjük, elmondhatjuk, hogy valami hasonlót ettek őseink." (Varga István)

/sulinet/