A középkori konyha remekeiről, de akár leghétköznapibb étkeiről is kevés írásos emlék maradt ránk. A feljegyzések inkább a reneszánszban szaporodnak majd meg, s a középkorból inkább csak vásárlási listák, hozzávalók összeírása, s kevéssé az elkészítésük módja maradt fenn. A középkori szerzők nem is igen foglalkoztak az evés művészetének, azaz a bűnös, tisztátalan emberi test ellátásának problémájával.
A középkori étkezés jellegzetessége volt, hogy még az úri házakban is - egészen a XV. század közepéig - kézzel ettek. A kanál és a villa használata csak később, a reneszánsz idején kezdett elterjedni. Kezüket evés közben időnként rózsaszirmokkal illatosított vizes tálba merítették, esetleg köntösük szőrmegallérjába vagy a körülöttük lebzselő vadászebek szőrébe törülték.
Az étkezések közben és végén is bort fogyasztottak - igen tisztes mennyiségben. Bár meglepő, de ennek - részben - közegészségügyi vonatkozása is volt: a kisszámú középkori kút vize nemegyszer olyan piszkos és szennyezett volt, hogy borfogyasztással pótolták a hiányzó nedveket.
Minden ételt a saját levében szolgáltak fel.(...) Külön leves nem volt, épp e miatt, mert minden húsétellel együtt járt egy leves is. A köznép konyháiban a hús levét besűrítették (leginkább a bele főzött kenyérrel), hogy kiadósabb legyen, a szegények pedig külön többszöri étkezésre elosztva fogyasztották a sűrített levet és a húst.
Gyakran alkalmaztak kombinált hőkezelést is, vagyis sült-főtt vagy főtt-sült húsokat. Konkrét recept nem sok van, ha van is, leginkább körvonalakban meséli el egy étel készítését. Ha egy húsfélét pácolunk, érlelünk, bőven fűszerezzük, sok-sok zöldséggel, megfőzzük, esetleg főzés után a léből kivéve gyümölccsel megsütjük, elmondhatjuk, hogy valami hasonlót ettek őseink." (Varga István)
/sulinet/
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése