Az ókori rómaiak virágokat tűztek harci szekereikre, ha diadalt arattak. Később a virágjelzések, akárcsak az egyenruha, megkülönböztetésül szolgáltak. Az egy zászló alatt harcolók egyforma virágot tűztek magukra, nehogy véletlenül egymást öldössék le.
Angliában a rózsa a leggyakrabban alkalmazott politikai szimbólum. A Rózsák háborúja óta (1455–1485), amikor százezernél is többen haltak meg a fehér, illetve a vörös rózsa szolgálatában, a mai napig gyakran felbukkant a politikai jelképek között.
A Bourbon-család jelképét, a liliomot még a keresztes lovagok hozták először Európába. A franciák egyik akkori királya, VII. Lajos népszerűsítette a virágot; róla is nevezték el először Louis virágának, majd a „Louis”-ból szép lassan „lis” lett.
Nem csupán a szép, illatos virágok váltak politikai szimbólumokká, a skót harcosok jelképe például a bogáncs. A furcsa választást egy 11. századi történet indokolja, eszerint egyszer a dánok megtámadták Skóciát, és éjjel mezítláb indultak ostromra, hogy ne hallja meg őket senki. A skótok fájdalmas kiáltásokra riadtak fel álmukból, a dán támadók talpát ugyanis felsebezte a rengeteg bogáncs, ami a vár körül tenyészett. A skótok így felkészülhettek a rohamra, és elüldözték a mezítlábas ellenséget.
forrás: Korunk/Kós Anna/
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése