Mai világunkban amire a legnehezebben tudunk szert tenni, bármennyire is vágyunk rá , az a nyugalom.
Szorosan összefügg a biztonságérzettel és a szeretettel: csak akkor tudunk nyugodtak lenni, ha nem szorongunk a mindennapi megélhetés és az érzelmi biztonságot nyújtó szeretetkapcsolatok hiánya miatt.
Ebben a testet-lelket próbáló környezetben kell mégis megtalálnunk a nyugalmat. Hogyan? - kérdezhetnénk, hiszen a nyugalom ma már szinte elérhetetlen kincsnek tűnik, mintha egy másik bolygóra lett volna száműzve világunkból.
Az állatvilág viselkedését szemlélve, egy oroszlán, vagy gazella nem szorong, hiába küzd nap, mint nap, hozzánk hasonlóan a létéért. Abban a pillanatban az oroszlán minden izma megfeszül, amikor a zsákmány nyomába ered, a gazellák pedig mindaddig nyugodtan legelnek, amíg menekülniük nem kell a támadó elől. A pillanatban élnek, pillanatnyi feladatukkal törődnek- sem a múlt miatt, sem a jövő miatt nem szoronganak.
Az állatvilág egységben van a természettel, az univerzummal, ezért nyugodtan viseli a megpróbáltatásokat, az életet és a halált.Csak az ember került kívülre saját világából, elidegenedett a természettől, az évszakoktól, az élettől és még saját magától is, így szükségszerűen nem rendelkezik azzal a bizalommal, ami létezéséhez szükséges. Talán ez a bizalomvesztés az oka annak is, hogy az úgymond fejlett világban egyre kevesebb gyermek születik, és egyre több fiatal azzal a döntéssel indul az életbe, hogy eleve nem akar gyermeket… A nyugalmat talán épp ezért csak úgy tudjuk visszaszerezni, ha előbb visszaszerezzük önmagunk számára a világot: ha belépünk azon a kapun, a Természet vagy Univerzum kapuján, ami mindig is nyitva volt, csak mi zártuk be magunk mögött egy gonosz sugallatra? Vagy, hogy megtanuljuk értékelni újra, ami azelőtt természetes volt..
A nyugalom másik fő forrása a tiszta lelkiismeret és életünkkel szembeni felelősség, tudatosság: a saját magam mércéje szerint, ma is megtettem a legjobbat, amit tudtam, másoknak és magamnak .
Sok olyan tevékenységet is találhatunk, amelyek a fizikai szintről indulva hatnak vissza lelki, szellemi nyugalmunkra.
Sétálhatunk nagyokat a természetben, megsimogathatjuk kedves állatunkat, ihatunk egy finom forró italt alkonyatkor, rendszeresen sportolhatunk, vagy művészetek segítségével kerülhetünk közelebb önmagunkhoz — a legfontosabb, hogy ezeket a létünket ünneplő pillanatokat mind gyakrabban adjuk meg magunknak.
forrás: Édes Borbála
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése