A babér

A babér az ókor nagy államaiban a dicsőség jelképe volt, a győzteseket - akár sportban, olimpiákon, viadalokban, akár költői versenyeken jeleskedtek - az örökzöld levelekből fűzött koszorúval ékesítették. Számos monda fűződött hozzá, jótékony mágikus erővel ruházták fel a babérfát és a levelét. Úgy tartották például, hogy véd a villámlás ellen, sőt, nemcsak a természet erői, hanem a gonosz földi megjelenései, a boszorkányság, a fekete mágia, az ördögi rosszakarat ellen is. Úgy vélték, a segítségével közelebb kerülhetnek a jövő titkaihoz, ezért jóslásokhoz is használták, áldozati tüzet gyújtottak vele, és a tűz pattogásából igyekeztek kihallani a sorsukat. A papi jósok babérlevelet vettek a szájukba, hogy segítse őket a tisztánlátásban, és az igazmondó jóslat megfogalmazásában.

Ezt az erőt isteni eredetűnek tekintették, és egy ősi görög mondával magyarázták. Eszerint Apolló, aki a dal, a költészet, a férfias szépség, az egészség, a gyógyítás istene volt, beleszeretett egy szépséges nimfába, Daphnéba, de ő menekült előle. A lányt az istenek úgy rejtették el üldözője elől, hogy kérésére babérfává változtatták. Apolló ezután nyilvánította szent fájának a babért, és csak a legjobb - koszorús - költőknek és legdicsőbb hadvezéreknek adományozott az örökzöld, hervadhatatlan levelekből.

A régi magyar nyelven borostyánnak is nevezték - ezért köszöntötte Petőfi a frissen felfedezett Aranyt ekként: "Más csak levelenként kapja a borostyánt, de néked rögtön egész koszorút kell adni". A dicsőség és a győzelem mellett a megbékélés jelképe is volt, ezért aztán a hadvezérek csata után babérlevéllel törölték meg fegyverüket, hogy elnyerjék az istenek bocsánatát a véráldozatért. Apolló szent fája leveleinek már Galenus gyógyító erőt tulajdonított, és ez a hiedelem évezredeken át fennmaradt, nem is teljesen alaptalanul.


A népi gyógyászatban nyugtatónak, emésztés- és étvágyserkentőnek, gyomorerősítőnek, vizelethajtónak, füstölőnek, a bogyóiból nyert olaját pedig bedörzsölésre, bőrgyulladások, kiütések lohasztására, féregtelenítésre használták.

Hogyan fogyasszuk? A babérlevél azokhoz az ételekhez ajánlható elsősorban, amelyek savanykás ízűek, így például tojás- és krumplileves , lencse, savanyú bab és krumplifőzelék, vadas szósz , savanyú káposzta. A páclének, illetve a párolt húsok főzőlevének különleges ízt kölcsönöz.

Néhány levél elég belőle, túladagolni nem tanácsos, mert intenzív íze keserűvé teheti az ételt. Ugyanezért húszpercnyi főzés elég ahhoz, hogy ízt adjon, és az elkészült ételekből is ajánlatos időben kivenni.

Főzetét a fürdővízbe téve pedig elernyeszti az idegeket, oldja a stresszt. A babérolajat, illetve az alkohollal kevert babérlevél-főzetet fertőtlenítőszerként is ismerik, sőt ízületi gyulladások esetén is ajánlják bedörzsölő szerként.

forrás: háziPatika