A felfedezések történetében minden világrész, földsarkocska esetében nyilvántartják az első utazó nevét, akinek hősiessége, kitartása megajándékozta az emberiséget az új felfedezéssel, csupán egy név marad immáron örökre ismeretlen: a legelső utazóé. Mindössze annyit tudunk, hogy az első felfedező, akinek már feljegyezték a nevét, méghozzá sziklába vésték s mindmáig olvasható: egy Hannu nevezetű egyiptomi volt, aki időszámításunk előtt 2750-ben a fáraó parancsára expedíciót vezetett Punt országába. Punt országa a mai Abesszínia partvidékének egy részét öleli fel, tehát nem is feküdt olyan messze Egyiptomtól. Hamu és hajóstársai dicsősége mégis örök, hiszen ismeretlen és vad vidékek felkutatására vállalkoztak. Ám az bizonyos, hogy nem ők voltak a legeslegelsők!
Az emberek időtlen idők óta utaztak, vándoroltak. Nagy területeket jártak be, sokkal korábban, mint írni tudtak.
A nyugati világok híres utazóiról: a föníciaiakról, görögökről, vikingekről elég sokat hallottunk, de a távoli, keleti országoknak is megvoltak a maguk bátor felfedezői. Kína felfedezte magának Délkelet-Ázsia szigetvilágát, melyet az európaiak csak másfél évezreddel később ismertek meg. Indiában már hat évezreddel ezelőtt fejlett kultúra virágzott, gazdag, szép városaik voltak, ahonnan a kereskedők és más bátor tengerjárók szintén messzi földekre indultak. Persze ezek is csak a maguk számára fedezték fel a távoli tájakat. A felfedezések akkor váltak az emberi tudás közkincsévé, amikor a beutazott világról egyetlen egységes képet alkotott végre a tudomány. Az a tudomány, melyet görögül geográfiának, magyarul földrajznak nevezünk. Ennek a tudománynak bölcs művelői és bátor hősei voltak. . Így ismerte meg lakóhelyét, a Földet, az emberiség.
forrás: Lászlóffy Aladár Felfedezések
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése