Sandro Botticelli, eredeti nevén Alessandro di Mariano Filipepi (Firenze, 1445. március 1. – 1510. május 17.) itáliai festő, a korai reneszánsz (quattrocento) idején a firenzei iskola legjelesebb képviselője.
Annak ellenére, hogy Botticelli a leghíresebb reneszánsz festők közé tartozik, életéről alapvetően keveset lehet tudni.
Alessandro di Mariano Filipepi 1445. március 1-jén látta meg a napvilágot Firenzében, az Ognissanti-templom közelében álló házban a Via Porcellanán. Apja, Mariano di Vani Filipepi mesterségét tekintve cserzővarga volt.
Sandro a negyedik fiúként jött világra, és egy 1457-es dokumentum szerint még két lány is volt a családban. Szülei ekkor már elég idősek lehettek, ennek következményeként a legkisebb fiú gyenge szervezetet örökölt, és gyakran betegeskedett.
Bár az ifjú Botticellit tehetséges gyermeknek tartották, a tanulmányi eredményei erősen ingadoztak. Az édesapja kezdetben támogatta, hogy elsajátítson minden elérhető tudományt, ám végül letett arról, hogy a legkisebb fiából tudós legyen.
Ám ez éppen elég volt Botticellinek arra, hogy biztos alapja legyen a későbbi fejlődésének. Későbbi festményein észrevehető, hogy egyaránt jól ismeri a Bibliát, a klasszikus irodalmat és a mitológiát.
1457 körül aranyműves tanoncnak állt Antonio nevű bátyja ötvösműhelyében. Antonio felfigyelt öccse kézügyességére, és a kor egyik híres festője, Fra Filippo Lippi figyelmébe ajánlotta a fiút.
Botticelli valószínűleg 1459-ben lépett a mester szolgálatába Pratóban. Fra Filippo állítólag baráti viszonyban volt a tanítványaival, és tudatosan segített nekik a tehetségük kibontakoztatásában. Mester és tanítvány bensőséges kapcsolatáról árulkodik, hogy 1470-től Fra Filippo Botticellire bízta 13 éves fiát, hogy tőle tanulja meg a festészet alapjait.
Fra Filippo munkássága természetesen nagy hatással volt Botticelli saját festői stílusának kialakulására. Számos képet, amit korábban Fra Filippónak vagy a fiának tulajdonítottak, ma már Botticelli ifjúkori művei között tartanak számon.
Botticellit szoros szálak fűzték a Firenze városát irányító Medici családhoz. Lorenzo il Magnifico, a család feje nem csak kiváló államférfi volt, hanem a művészeteket is értékelte. A Firenzében élő alkotókat pénzzel és megrendelésekkel támogatta, ami nélkül azok talán soha nem lettek volna híresek. Pártfogoltjai közé tartozott Botticellin kívül Verrocchio, Leonardo da Vinci és Michelangelo is.
Botticelli soha nem nősült meg, sőt egyszer azt mondta, hogy már a házasság gondolatától is rémálmai vannak.
A legenda azonban úgy tartja, hogy a festő reménytelenül szerelmes volt egy nemesúr feleségébe, Simonetta Vespucciba. Állítólag ő volt Vénusz modellje, annak ellenére, hogy jóval a festmény születése előtt meghalt. Botticelli azt kérte, hogy majd őt is az Ognissanti (Mindenszentek) templomba temessék, ahol szíve hölgye nyugszik.
Botticelli 1510. május 17-én halt meg; szívének kedves helyen, az Ognissanti-templom temetőjében helyezik örök nyugalomra. Sírja ma a San Pietro d’Alcantara-kápolnában található.
Amennyire népszerű volt pályája csúcsán, éppen annyira feledésbe is merült a halála utáni évszázadokban. Botticellivel lezárult a reneszánsz korai szakasza, s színre léptek az érett reneszánsz művészei, mint Leonardo da Vinci és Michelangelo. Botticelli csak a XIX. században vált ismét közkedveltté, különösen Nagy-Britanniában.
A mester művészetének van egy érdekes hazai vonatkozása is. 2007-ben a magyar sajtót bejárta a hír, miszerint az esztergomi királyi palota egyik freskóját maga Botticelli festette.
Wierdl Zsuzsanna restaurátor és dr. Prokopp Mária, az ELTE művészettörténész professzora jutott arra a következtetésre, hogy a Mértékletesség allegóriája című freskót egy kiemelkedően tehetséges firenzei művész készíthette.
Azt feltételezik, hogy Botticelli Vitéz János esztergomi érsek meghívására jött Magyarországra, akinek udvara a közép-európai reneszánsz kultúra központja volt. A felfedezés megosztotta a szakmai közvéleményt, és sem bizonyítani, sem cáfolni nem tudták egyértelműen.
forrás: e kultúra
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése