A laboratóriumokban betanított galambokról már rég bebizonyosodott, hogy remek megfigyelők, ám most először készült olyan kutatás, amely a vadon élő, idomítatlan társaiknál vizsgálta ugyanezt a képességet. A párizsi belváros egyik parkjában végzett kísérlet során két azonos bőrszínű, termetű, ám eltérő színű köpenyt viselő kutató etette a galambokat, ám míg egyikük nem foglalkozott a madarakkal és hagyta azokat nyugodtan csemegézni, addig a másik elhessegette őket.
Később mindketten békésen etették tovább a madarakat, ám a galambok továbbra is elkerülték az először ellenségesen viselkedő kutatót. Később a köpenyek átcserélése sem tévesztette meg a szárnyasokat. “Nagyon valószínű, hogy a galambok az arcuk alapján különböztették meg a kutatókat, mivel mindketten hasonló korúak, testfelépítésűek és bőrszínűek voltak” – mondta az University of Paris Ouest Nanterre la Défense munkatársaként dolgozó Dalila Bovet, a tanulmány társ-szerzője.
Érdekes módon a galambok mindenfajta betanítás nélkül az egyének legbiztosabb megkülönböztető jegyét (valószínűleg az arcot) választották alapul a tájékozódáshoz ahelyett, hogy a kutatók testét nagyjából 90 százalékban elfedő köpenyekre hagyatkoztak volna” – idézte a szakembert a ScienceDaily tudományos hírportál (http://www.sciencedaily.com).
További kutatásokra lesz szükség annak kiderítésére, hogy a galambok vajon megtanulták-e, hogy az emberek rendszeresen cserélik a ruházatukat és ezért választottak inkább egy jóval stabilabb alapot az azonosításhoz, vagy egyfajta genetikai alapja van ennek a képességnek, amely a szárnyasok megszelídítéshez, illetve a városi környezethez való alkalmazkodásukhoz köthető.
Az eredményeket a brit kísérleti biológiai társaság Glasgowban megrendezett éves konferenciáján ismertették a szakemberek.
/Háziállat Magazin/
A kutatók azt tapasztalták, hogy a galambok "szagtérképeket" készítenek a környezetükről, és ezt használják fel a tájékozódásukhoz. Ez felváltja azt az eddigi elképzelést, miszerint a navigációhoz a Föld mágneses mezejének csekély változásait aknázzák ki.
"Ez a vizsgálat azért jelentős, mert első ízben vizsgálta egymás mellett a mágneses és a szagérzékelést" - mondta a kutatás vezetője, Anna Gagliardo a Pisai Egyetemről.
Annak kiderítése, hogy a madaraknak van egy olfaktorikus (szaglószervi) helymeghatározó rendszerük, a legújabb meglepő felfedezés a madárvonulással kapcsolatban. A madarak többek közt például pontosan tudják, hol ehetik tele magukat bogyókkal vagy rovarokkal, hogy meghízzanak a hosszú repülések előtt, és egyes fajok fölismerik a csillagképeket is, ami lehetővé teszi az éjszakai repülést.
A pisai kísérletekben Gagliardo - aki az Aucklandi Egyetem munkatársával, Martin Wilddal dolgozott együtt - egy 2004-ben végzett vizsgálat-sorozatot vett alapul, amely kimutatta, hogy a galambok képesek érzékelni a mágneses mezőket. A kutatónő úgy okoskodott, hogy e képesség megléte még nem jelenti szükségszerűen azt, hogy ténylegesen használják is a madarak.
A kutatás során 24 fiatal postagalambban elvágta a szagjeleket az agyba szállító idegeket. Másik 24 galambban a háromosztatú ideg (nervus trigeminus) folytonosságát szakította meg. Ez az ideg azzal a területtel áll kapcsolatban, ahol az agy a mágneses mező változásait detektálja.
A 48 madarat 50 kilométerre engedték el az otthonukat jelentő padlásuktól. Azok a madarak, amelyeket megfosztottak a mágneses mező érzékelésének képességétől, egy híján valamennyien hazatértek 24 órán belül. Ez azt jelezte, hogy nem a mágneses mező érzékelése segítette őket a navigálásban. Azok a madarak azonban, amelyeket a szaglóképességüktől fosztottak meg, a szélrózsa minden irányába szétrepültek Észak-Olaszországban. Csupán négy jutott haza.
Gagliardo és csoportja ebből azt a következtetést vonta le, hogy a galambok a szagok mintázataként értelmezik a tájat.
Az évről évre útra kelő vándormadarak navigációja még mindig jelentős vitákat vált ki a tudósok között. Egyes elméletek szerint, a madarak vizuálisan emlékeznek a tájra, amely fölött átrepülnek; más fajok a Föld mágneses erővonalait követik; az éjszaka repülők pedig emlékeznek az égbolt csillagtérképére.
Annak fölfedezése azonban, hogy a galambok képesek kiaknázni a szaglást a tájékozódásban, azért is fontos, mert e madarak navigációs képessége az egyik legkifinomultabb a természetben. A postagalambok kiemelkedő eredményeket érnek el abban, hogy hazatalálnak, amikor ismeretlen helyeken bocsátják őket szabadon. Az eddigi ismeretekből kiindulva, igen meglepő, hogy ezt a pontosságot a szaglás segítségével érik el.
/ National Geograpic /
Úgy tűnik, a madarak konkurenciára leltek az egerekben, legalábbis az éneklés terén. Utóbbiak is dalra fakadnak ugyanis a párzási időben, derítették ki bécsi állatorvosok.
Az egerek az emberi fül számára hallhatatlanul, ultrahangon cincognak, és eközben összetett hangsorokat használnak, ha orrukba jut egy nőstény illata, azok pedig figyelik az éneket - írják a bécsi Állatorvostudományi Egyetem kutatói, Frauke Hoffmann, Kerstin Musolf és Dustin Penn a Journal of Ethology valamint a Physiology & Behavior című szaklapokban.
Meglepő módon az egérhölgyek a hangok alapján felismerik, hogy fivérük vagy más közeli hím rokonuk adja-e azokat elő, vagy egy számukra ismeretlen énekes. Az idegenek éneke láthatóan nagyobb hatással van rájuk. Ezen kívül arra is rájöttek a kutatók, hogy a laboratóriumi egerek repertoárja jóval kisebb, mint a szabadon élő házi egereké. A magas frekvenciákon jóval kevesebb hangot tartalmaz az énekük.
Azt még nem vizsgálták, hogy a legbonyolultabb dalok előadói érik-e el a legnagyobb párzási sikereket, ahogy a madaraknál tapasztalható - írja a Die Welt című német lap internetes kiadása.
A szabadon élő házi egerek és laboratóriumi rokonaik közti különbség izgalmas lehet az antropológusok számára is. Az emberi nyelv nyitját kutatva ugyanis már évekkel ezelőtt beültették laboratóriumi egereknek azokat a géneket, amelyek nélkülözhetetlenek az emberi beszédfejődéshez. Természetesen az egerek ezt követően sem tudtak a kutatókkal beszélni. Lehetséges, hogy a tehetségtelen laboratóriumi egerek helyett a változatosabban éneklő vadon élő fajtársaikkal kellett volna próbálkozni - jegyezte meg a német lap.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése