A középkor, az a történelmi korszak, mely a római birodalom bukásától kezdődik és Amerika felfedezésével végződik. Sokan sötét középkornak nevezik, amikor is az egyház befolyása volt a legjelentősebb.
A "sötét" középkor..
A kedvező időjárás és a fejlett mezőgazdasági ismeretek révén a nyugati kultúráknak igen jól ment a sora. A Bizánci Birodalomban vaseszközöket használtak, a feudalizmus lehetővé tette a föld hatékonyabb kihasználását, hatalmas többlet halmozódott fel, az állatokat legeltetés helyett gabonával etették.
A kora középkor bonyolult jogrendszerekkel rendelkezett, amelyek ugyan nem kapcsolódtak egymáshoz, de hatékonyak, és nagyrészt igazságosak voltak. Az utazó kereskedők jogait a Lex Mercatoria (kereskedők joga) védte, amely az idők folyamán alakult ki a szokásjogból. Az angolszász törvénykezés középpontjában a béke fenntartása állt. Miközben született néhány igen szigorú törvény, a törvénykezés rugalmas és a többség számára igazságos volt. A harmadik fontos jogrendszert a germánok hozták létre, amely megengedte, hogy mindenki fölött a saját emberei ítélkezzenek, hogy senkit ne érjen hátrány tudatlanság vagy kulturális különbségek miatt.
Jelentéktelen dolognak tűnik, de az időjárás igen nagy szerepet játszott a kora középkori emberek hétköznapjaiban. Ha a "sötét korra" gondolunk, akkor viharok, esők, mennydörgés és sötétség jelenik meg a képzeletünkben, ahogy például a "Rózsa neve" című filmben láttuk. Pedig ebben a korszakban az észak-atlanti térség éppen felmelegedőben volt. E felmelegedésnek köszönhető, hogy északon megolvadt a hó, ami lehetővé tette a vikingek számára Grönland és más északi területek gyarmatosítását. Furcsa módon épp a reformációtól a 19. századig tartó évszázadokra esett a kis jégkorszak, így a "felvilágosodás" sokkal sötétebb és hidegebb volt, mint maga a "sötét kor". Ekkor reformokkal és jobb mezőgazdasági ismeretekkel kellett biztosítani az élelmiszer-ellátást.
A korai középkor idején az építészet változatos és újító szellemű volt. Ekkor terjedtek el a művészetekben az élethű ábrázolások, és itt vetették meg az érett középkorban virágzó román stílus alapjait. Ekkor terjedtek el a klasszikus formák az építészetben, és ez volt a magas művészet első időszaka, amely bámulatos és csodálatos műveket produkált.
Az iszlám tudományt dícséri az első, algebrával foglalkozó könyv. Al-Hvárizmí, arab matematikus (790-840) híres könyvének címében szereplő egyik szóból származik maga az algebra kifejezés is. Az algoritmus szó is nevének félrefordított latin változatából ered. Al-Hvárizmí állította fel az első- és másodfokú egyenletek megoldásának rendszerét. Az ő munkái ismertették meg Európával a tizedes helyiérték-rendszer használatát. Őt és Diophantoszt tartják az algebra atyjának.
A mindennapi élet:
A középkor emberének élete sokban különbözött a mai ember életétől, de napjainkhoz hasonlóan életkörülményeiket alapvetően vagyoni helyzetük befolyásolta.
A bútorok közül még a vagyonosabbaknál is csak az ágy, a pad, az asztal és a karosszék jelent meg; ingóságaikat ládákban tartották, amik egyben ülőalkalmatosságként is szolgáltak. A paraszt gerendákból ácsolt, szalmával fedett kunyhóban lakott, melyek többségben szabad tűzhely volt. A berendezést csak a legszükségesebb szerszámok egészítették ki. A paraszt általában egy váltás ruhával rendelkezett, melyet köpönyeg egészített ki, a fehérnemű sokáig ismeretlen volt. A világítást az ókorhoz hasonlóan fáklyák és mécsesek szolgáltatták. Az étkezéseken a jómódúaknál a hús, a jobbágyoknál a gabonából készült ételek voltak túlsúlyban. (* A középkorban a nemesi családok férfitagjai sokszor szenvedtek köszvénytől, ami a húsételek gyakori fogyasztásától alakult ki.) Általában közös tálból ettek, evőeszközeink közül ekkor még csak a kést használták. A keresztes hadjáratok hatására terjedt a keleti pompaszeretet, a finomabb ételek, finomabb kelmék, díszesebb bútorok iránti igény.
A parasztság életét jórész a munka töltötte ki, az egyház által támogatott vagy ellenzett ünnepeken azonban alkalom nyílott a szórakozásra: falusi versenyekre, játékokra, s a földesúr borának, esetleg az otthon készülő almabornak fogyasztására. A 13. században bontakozott ki az a népi kultúra (folklór), melynek hagyományai a 15-16. századi parasztság életében immár dokumentáltan fellelhetőek (farsang, karácsonyi rítusok, ballada, bolondünnep stb.) A paraszttömegekre mindig is nagy hatással voltak a vándorprédikátorok, a világvégét hirdető tanítók, a misztikus elképzelések, valamint az egyház tanításai. (A társadalom alsó rétegéből sokszor indultak az egyház által eretneknek bélyegzett, s üldözött mozgalmak, melyek csúcspontjai a 14-15. századi nagy parasztfelkelések jelentették.)
A társadalom magasabb szintje, szórakozását lovagi tornákban lelte. A középkor világi társadalmának legfontosabb szereplője, a huszadik századig a férfi viselkedésének megalapozója a lovag. A lovagság soraiban egyaránt megtalálható volt a Karoling- arisztokrácia maradéka, a vidéki nemes és a vidéket járó, fegyveres szolgálatra bármikor kész kalandor. A harcon kívül lényegében egyféle munkát végeztek, ami egyszersmind a szórakozás is volt: vadászatot. A lovagi kultúra a 12. században Aquitánia és Provence vidékén bontakozott ki. A lovagi kultúra velejárója volt az udvari kultúra kialakulása is és az udvari szerelem is, amit az egyház nem nézett jó szemmel, létrejött a trubadúr – líra és a lovagi epika is.(melynek központjában a misztikus vallásosság állt)
A középkor embere számára döntő volt egyházához való tartozása, és a kor társadalmában elfoglalt helye (nemes, polgár, jobbágy) az, hogy milyen joghatóság alá tartozik, milyen kiváltságai vannak.(csak ezután következett a mai szempont: nyelv, szülőföld)
Az élet és a halál problémáját is másféleképpen élték meg, hiszen a halál a mindennapi életük velejárója volt. Az átlagéletkor nagyon alacsony volt, az emberek nem éltek meg magas kort és óriási volt a csecsemő- és gyermekhalandóság. ( A gyermekek fele meghalt 5 éves kor alatt, az asszonyok tekintélyes része nem élte túl az 1. szülést.) Megfékezhetetlenek voltak a gyógyíthatatlan betegségeket terjesztő járványok. A városok higiéniai hiánya is rendkívül magas volt, mindez köszönhető volt a kor egészségügyi tapasztalatlanságának. Ezen kívül nagy veszélyt jelentett a városokra a tűzvész is. A középkori családokban mindennapos volt a halál, együtt kellett vele élni: sok volt az árva.
Forrás: sulinet, Múlt kor
Történelmi Portál
/
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése