"Jegyezd meg jól, de ne csüggedj soha, remény, csalódás, küzdelem, bukás, sírig tartó nagy versenyfutás. Keresni mindig a jót, a szépet, s meg nem találni - ez az élet." (Madách Imre)

2012. március 20., kedd

A női szépség

A női szépség már rengeteg művészt megihletett, de hogy mi a szépség titka, azt már sokkal nehezebb meghatározni. A szépség szubjektív dolog. Ezért van, hogy ami valaki számára szép, az másnak talán távolról sem az. Egy azonban bizonyos, hiába mondjuk, hogy a szépség belülről fakad, mégis csak a külső jegyek alapján ítélünk elsősorban.

Milyen volt valójában a szépségesnek tartott Kleopátra?


Ha ezt a nevet halljuk, Kleopátra, akkor valószínűleg nem Egyiptom, vagy egy tehetséges uralkodónő, Caesar vagy Antonius jut eszünkben, hanem a szépséges asszony, akiről legendák zengenek, akiket a leggyönyörűbb színésznők alakítottak.
Tehát elsőként a szépségére gondolunk, amiben azonban a tudósok szerint erősen kell kételkednünk.

Azt talán már megszokhattuk, hogy a történelem során változtak a szépségideálok, hiszen míg manapság az anorexiás típusú nőket tartják vonzónak, addig a reneszánsz idején a teltebb nők hódítottak, mégis valószínűleg mindannyian meglepődnénk, ha élőben találkozhatnánk Kleopátrával. De ne szaladjunk ennyire előre! Nézzük először, ki is volt ez az asszony.

Kleoptára életében Egyiptom virágzó ország volt, az egyiptomi és a görög kultúra kettőssége jellemezte. Ugyanis miután a makedón Nagy Sándor vezett görög sereg i.e. 331-ben meghódította, görög "fennhatóság" alá került. Alexandros halála után pedig egyik hadvezére Ptolemaiosz és annak utódai kezébe került a hatalmas és gazdag tartomány vezetése.

Ptolemaiosz után 262 évvel, i.e. 69-ben született meg, a Ptolemaiosz dinasztia XII. fáraójának volt egyik gyermeke Kleopátra, aki miután apja meghalt, fivérével Egyiptom uralkodója lett. (Eredetei neve: VII. Kleopátra Philopatór, görögül: Κλεοπάτρα Φιλοπάτωρ, később Cleopatra Thea Neotera Philopator kai Philopatris) Ki kell emelni tehát, hogy nem "eredeti" egyiptomi volt, hanem egyértelműen görög, a görögökre jellemző külső adottságokkal.

Az alig 18 éves lány nem volt elveszett, erőtlen nő, akit a fivére bábként rángathat. Gyermekkorában valószínűleg a kor legjobb görög tudósai tanították, így kiváló műveltséggel bírt, nagyszerű szónok és vezető egyéniség volt, több nyelven beszélt, ráadásul kiválóan bánt "női fegyvereivel" is. Bár nem sikerült a közös uralkodás bátyjával és a belviszályok miatt Kleopátrának menekülnie kellett Egyiptomból, ez a vereség azonban csak rövid időre szólt.

Az "otthonmaradt" testvérnek bizony meggyűlt a baja Rómával. Ott ugyanis éppen Pompejus és Julius Caesar hadakoztak egymással és amikor Pompejus Egyiptomba menekült, Ptolemaiosz azt gondolta, úgy nyerheti meg leginkább Róma jóindulatát, hogy megöli Caesar ellenségét. Nem jöttek be a számításai, hiszen amikor Caesar rájött, hogy tiszteletreméltó ellenfelét orrvul meggyilkolták, ráadásul női vonzerejével "bekerült a képbe" Kleopátra, Ptolemaiosznak végleg befellegzett. A Caesar elleni csatában vesztette életét, míg Kleopátra megszerezte nemcsak Caesar szerelmét, de politikai és katonai támogatását is.

Kleopátra mindent bevetett, hogy meghódítsa Caesart, ami el kell ismernünk, nem lehetett nagyon nehéz feladat, ha figyelembe vesszük, hogy Kleopátra egy hamvas fiatal lány volt, Caesar pedig egy (bár hihetetlenül nagyhatalmú), de meggyötört, öregedő férfi. Kleopátra gyermeket is szült Caesarnak, aki Cesarionnak, "Cézárkának" neveztek el. Amikor Caesart meggyilkolták (i.e.44) három római államférfi kezébe került a hatalom (második triumvirátus)! Lepidus, Octavianus és Antonius közül Kleopátra ez utóbbival került kapcsolatba, mikor a Római Birodalom felosztása után a keleti tartományok, így Egyiptom is Antonius kezébe került.

A megismerkedés után Kleopátra elhatározta, hogy ismét szerencsét próbál Róma leghatalmasabb férfijánál és bája ekkor sem hagyta cserben. Az Antonius és Kleopátra közti szerelem 13 évig tartott és mindkét fél halálával végződött, de el kell ismerni, hogy nem volt olyan század, olyan művészeti ág, ami nem örökítette meg kettejük alakját, szerelmét.

De a történelmi tények után jöjjenek a szépségére vonatkozó adatok. A történetírók és a legendák szerint Kleopátráért odavolt minden férfi, aki csak a közelébe került, de a nők is rajongtak érte, mindegyikük őt akarta utánozni, olyan ruhát viseltek, mint királynőjük, úgy hordták a hajukat és megpróbálták utánozni hanghordozását. A mai tudósok szerint azonban műveltségén, intelligenciáján, sziporkázó szellemességén és hihetetlen kisugárzásán kívül nem sok "szép" volt a királynőn.

Az akkori görög és egyiptomi nőkhöz hasonlóan alacsonyabb lehetett 150 cm-nél és mindenképpen kövér testalkatú volt. A Ptolemaiosz család jegyeit is viselte magán: a Vénusz-gyűrűnek nevezett zsírdaganatot a nyakán, és a hosszú, lelógó orrot. Figyelembe kell vennünk azt, hogy bár Kleopátra tejben-vajban fürdött és korának legjobb "kozmetikai szereit" használta, ő is szenvedett a fertőző víz okozta gyomorbajoktól és a vérszegénységtől, valamint az egyiptomi festékek pusztító hatásától, amelyek nagyon gyorsan tönkeretették a bőrszöveteket.

A feljegyzések alapján Kleopátra olyan maró nátronnal mosott fogat, amit egyébként fehérneműmosáshoz, sőt halottak mumifikálásánál is használták, a fogai mégis rosszak voltak. Mire 29 éves lett, már 3 gyermeket szült és egyszer elvetélt, ami komoly nyomokat hagy egy nő testén. Nem hibáztathatjuk tehát Octavianust, aki nem ámult el Caesar és Antonius után a 39 éves kissé meggyötört Kleopátra bájain.

Mi lehet mégis a titok, amely képes fenntartani a szépségéről szóló legendákat több mint 2000 év után is? Ne gondolkodjatok tovább! A választ már 2000 éve leírták. Plutarkhosz görög filozófus és történetíró így jellemzte a királynőt:

"A külseje önmagában véve nem volt igazán figyelemre méltó. Lényének kisugárzása tette olyan ellenállhatatlanná. Megkapó személyisége elbűvölő beszédstílussal párosult. Intelligenciája és mondanivalója megbabonázta a hallgatóságát. Már az maga volt az öröm, ha a hangját hallotta valaki. Mintha egy többhúros hangszeren játszott volna, úgy váltogatta a nyelveket, melyeken beszélt. Ellenállhatatlan bájjal csevegett, egyedülálló jellemként ismerték, varázslatos és elragadó volt a kisugárzása, amikor új emberekkel találkozott. Kedvesen csengett a hangja, amikor beszélt." És - tette hozzá az ókori tudós - ezzel nemcsak a férfiakat hódította meg. A nők istenítették, úgy öltöztek, úgy viselték a hajukat, ahogyan ő."

Akár Plutharkoszra hallgatunk, akár Caesar és Antonius ízlését vesszük alapul, el kell ismerjük: valamiért mégiscsak fenmaradt szépségének legendája. h
Forrás: sulinet
/Harmat Árpád Péter/történelemclub/

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése