1475. III. 6-án született Michelangelo

Michelangelo Buonarroti (teljes nevén Michelangelo di Lodovico Buonarroti Simoni, Caprese, 1475. március 6. – Róma, 1564. február 18.) az olasz reneszánsz kimagasló mestere, egyike a művészettörténet legnagyobb alakjainak.
   



Gondolatok Michelangelo Pietájáról

A Pieta-szobor 1499-ben készült Rómában, a mester akkor alig huszonöt éves volt. Nem tudjuk, hogy e fiatal, mondhatni az élet tapasztalataiban még járatlan fiatalember honnan vette ezt a mély emberismeretet, a szeretet, a szenvedés, az anyai fájdalom, az örök búcsúzás, a hit megadó, mégis reménykedő érzését, a páratlan külső megformálásra is képes érzelmi beleélést. Ez örök titok marad. Ebben az esetben is igaz az a mondás, mely szerint a dolgok lényegét és az isteni titkok mélyét csak a szentek és az igazi művészek látják.

A szobor páratlanul nagy sikert aratott, messzi földről jöttek megcsodálni, imádkozni előtte, sőt másolni, már a művész életében. Mérték és mérce lett, amit mindenki - ha másként is, de - utánozni akart, ehhez akartak felnőni s a lehetetlent megpróbálni: felérni hozzá. A szerény, de öntudatos szobrász már attól tartott, hogy művét eltulajdonítják tőle, ezért a Szűzanya keblén lévő szalagra bevéste a nevét: "A firenzei Michelangelo Buonarroti készítette." A közelmúltban fedeztek fel egy "M" betűt Mária kezén, amely szintén szignálás lehet.

Az alkotás azt a pillanatot ábrázolja, amikor Jézus testét Mária ölébe helyezték.   Halott gyermek, anyja ölében. Van-e ehhez fogható fájdalom a földön - teszi fel a kérdést a Szentírás.

 
  Páratlanul koncentrált, gyönyörű arc van előttünk, amely minden lényeget rejtve őriz valami végtelenül túlvilágit. Megkérdezték a művészt, hogy miért ilyen fiatal Mária arca, szinte olyan korú, mint Jézusé. Válasza ez volt: ő olyan tiszta, hogy sohasem öregedett meg. Homlokát glória övezi, jelezve: áldott vagy te az asszonyok között. Itt ugyan fájdalmas anyaként, de egykor te leszel minden földi kínon túl a mennyország királynéja.

Szerény alázattal kitárja karját, megadva magát az életnek, a sorsnak, Istennek. Némán mondja ki: Legyen meg a te akaratod! Az ajkak elhallgatnak, az imádság és a szenvedés pillanata ez. Az anya nem sír, nem jajgat, határtalan fájdalmában is erős, mert hiszi, hogy mindennek meg kell történnie, és az utolsó szó nem lehet a halálé. Hiszi: kell a sötétség, hogy majd ragyogjon a fény, meg kell halnia a búzaszemnek, hogy termést hozzon, hogy a keresztben van az üdvösség. Hiszi, hogy az értetlen, megtévesztett, hitetlen tömeg kiabálása után az alleluja várva várt, tiszta dallama csendül fel, hogy nagypéntek után húsvét következik. Hiszi, hogy az emberi szenvedés homályára csak a hit fénye tud világosságot és magyarázatot adni. Ő a kereszt tövében, Pietaként is égő mécses, mert hisz a feltámadásban. Igen, ez a szobor a kőbe zárt fájdalom - a remény sugárzásával.
 
A Pieta 1749 óta áll a római Szent Péter-bazilika jobb első kápolnájában, és nemcsak a templom egyik legféltettebb kincse, de mindmáig a világ egyik legismertebb, legszebb szobra is. Nem véletlen, hogy mindig sokan vannak előtte, és lábujjhegyen járnak körülötte. Misztikus hit lengi körül, mert Isten és ember közös alkotása, mondhatni az ég ajándéka. Minden ember, aki nyitott a szépre és a nemesre, akár hívő, akár hitetlen, nem tud közömbösen elmenni e csoda mellett, mert megérinti egy kimondhatatlan, hívogató, távoli világ, a megígért örök élet.

E felejthetetlen alkotás sugárzó szépsége hangtalanul árasztja szét a tisztaságot, a békét, a jóságot, az önfeláldozást, világunk igazi értékeit - az örök és halhatatlan szeretetet.
/Stella Leontin/


Michelangelo - a szobrász


 
Michelangelo mindig is szobrásznak tartotta magát, és vitathatatlan, hogy legnagyobb hatású alkotásait ebben a művészeti ágban hozta létre. Munkamódszere egyedülálló. Sohasem vázolt hosszas előkészítő tervet a szobraihoz, csak egy egészen kis mintát nagyolt ki viaszból emlékeztetőnek, azután egyenesen a márványból faragta ki a művet, segédminta vagy modell igénybevétele nélkül

A festő Michelangelo nem volt festő, és soha nem is akarta, hogy annak tartsák. Miután Leonardóval közös megbízatása nem jött létre, nem is foglalkozott festészettel egészen addig, míg II. Gyulának eszébe nem jutott: mi lenne, ha kedvenc szobrásza festené ki a Sixtus–kápolnát.



Az építész Ha Michelangelo nem tartotta magát festőnek, építésznek talán még kevésbé. Mégis a híres firenzei építészek mind az ő köpenyéből bújtak ki, az ő stílusában dolgoztak.

A költő
Látszólag nem sokra becsülte verseit, legalább is ez tetszik ki barátainak írt leveleiből. De a fáradhatatlan javítás, csiszolgatás arra vall, hogy inkább csak elégedetlen volt velük, mint annyi mással élete folyamán. Van verse, mely nyolc formában is fennmaradt. Bár a szavak világában nem mozgott olyan biztonsággal, mint más művészetekben, versei nem elhanyagolható részét képezik életművének.
Fiatalabb éveiből nem maradt ránk sok műve, mert 1518-ban hirtelen indulattól vezérelve megsemmisítette őket. Ami az utókorra maradt, az is felbecsülhetetlen ritkaság az irodalom világában: Michelangelo az öregkor költője. Követhetjük életét az időskori szerelmektől a késő öregkori zsoltárokig.


A LEGNAGYOBB MŰVÉSZNEK SINCS OLY ÁLMA


A legnagyobb művésznek sincs oly álma,
amit ne zárna bármely kocka márvány
önnön feleslegébe: míg, kitárván,
a lélek által vont kéz megtalálja.

Igy benned, asszony, szép és büszke bálvány,
rejlik szivemnek minden kínja s vágya,
de művészetem gyenge, hogy kivájja
a boldogság szobrát, ahogy kivánnám.

Nem szépséged hibás hát, s nem szerelmem
sok bánatomban, nem a sorskeménység
vagy balszerencse, végzet, vagy akármi...

Mert halál lakik - és lakik szivedben
irgalom is; de nékem nincs reménység,
mert csak a halált tudom megtalálni.
(Babits Mihály)



AZ ÉN SZEMEIM

Az én szemeim vének és vakok,
a te szemeddel látom csak a fényt meg;
te viszed súlyát terhem nehezének,
te támogatsz, ha összeroskadok.

Tollam kihullt: szárnyaddal szárnyalok,
a te szellemed ragad engem égnek;
tél fagya dermeszt, nyarak heve éget,
s úgy váltok színt, ahogy te akarod.

Szívembe vágyat is csak vágyad olt már,
benned születnek gondolataim,
szavaim lángját lelked tüze szitja;

nem érek többet nélküled a holdnál,
amely az égbolt éji útjain
csak a leszállt nap fényét veri vissza.
(Rónay György)

A női szépség

Az őskori asszony hajnaltól napnyugtáig intenzíven dolgozott. Nem volt hosszú életű, huszadik életévének betöltése előtt meghalt. Csak kevesen érték meg a harmincat. A Willendorfi Vénusz felfedezése és elnevezése óta számos hasonló szoborra bukkantak a régészek többek Magyarországon. (Például a Vas megyei Sében is!). Ezeket közösen Vénusz-figuráknak hívjuk, s közel 25 ezer évesek, kicsi, 10-15 cm magas, többnyire igen telt idomú női szobrok. Az ilyen figurák arcát és végtagjait egyáltalán nem dolgozták ki, a művészek számára az általános női tulajdonságok, a mell, a csípő volt a fontos.

Ókor
A krétai nő példaképe a Nagy Istennő volt, aki mint tenger- ,hegy-, és faistennő uralkodik az embereken és a természeten, az élet és szerelem meztelen megtestesítője. A Nagy Istennő a telt női formák ideálja, dereka keskeny, csípője telt. Viselete a legelőnyösebben hangsúlyozza alakját.

A római nők Keletről és Egyiptomból származó gyapjú-, pamut-, és selyemszövetekből készült színes ruhákat hordtak. Rajongtak az ékszerekért, egész vagyont érő drágakő– és aranykompozicíókat aggattak magukra, ha tehették. A gyöngy, smaragd, beryll számított a legértékesebbnek, a középosztály megelégedett az üveg-,borostyán- és korállékszerekkel. A lányok és asszonyok egyaránt rendkívül gondosan ápolták arcukat és hajukat. Kenőcsmaszkok, festett haj elefántcsont műfogak, parókák korrigálták a természetet. A ráncokat viasszal simították el, a fehér arcfesték pedig előkelő arcszínt adott. Sokféle hajviselet létezett, a feltornyozott magas frizurától a bonyolult lokni-kreációkig, melyeket csak hamis hajrészekkel lehetett felépíteni.

Középkor
Éva vagy Mária. A középkorban a nőről alkotott valamennyi képhez, képalkotáshoz eme kétféle személyiség volt a forrás. Éva maga volt a megtestesült gonosz, akinek hamis báját az ördög maszkként viselte, s ez időtlen időkig minden nőben megismétlődik. Ezzel a démoni káprázattal szemben a Szent Szűz, mint édesanya jelenik meg, aki magára vállalta az első asszony által megrontott emberiség bűneit. A szüzességben maradt édesanyát makulátlan teste különbözteti meg tőle, és szépsége érintetlen testének teljes békéjéből fakad. A középkori nőábrázolás így inkább morális, mint fizikai értékekre épül. A ránk maradt képeken egyedül az elkárhozottak láthatók meztelenül.

A reneszánsz
Az antik forrásokból diadalmenetben hozták vissza a teremtés legcsodálatosabb lényeként méltatott nő káprázatos mezítelen testét. Úgy vélték, a nőnek kötelessége szépnek és vonzónak lennie ahhoz, hogy hiánytalanul betölthesse Isten által előírt hivatását. A nő alakját rendszerbe foglalták. Osztályokba sorolták a különféle szép testi vonásokat, melyből előbb hetet, majd tizennyolcat, végül harmincat különböztettek meg hármas csoportokra osztva valamennyit.
Valamennyi teoretikus szerint az arcra vonatkozó szabály előírja a hosszú nyakat, a vékony és ovális arcformát, a szabályos vonásokat, magas homlokot, egyenes és keskeny orrot, parányi ajkat. Ebben az együttesben három dolognak feltétlenül feketének kellett lennie: a szemnek, a szempilláknak és a szemöldöknek, mely az előírás szerint tökéletes ívet rajzolt a tág szemek fölé. Három dolognak pedig kivétel nélkül fehérnek: a kéznek, a mindig apró fogaknak, valamint a bőrnek, mely olyan áttetsző, hogy "látni lehet, amint a bor lefolyik a torkon", amikor a szépség iszik. Végezetül pedig úgy illik, hogy az ajkak, az orca és a körmök pirosra legyenek festve.
A kövérség akkoriban a tétlen és fényűző életmód jele volt. A vállak, a karok, a mellek megvastagodtak és elnehezedtek. A kor ezt úgy fejezte ki, hogy a szépség "harapnivaló".

Szépség az újkorban
A 18. század végén a szépséget a gömbölyded testalkatban, finom vonású, sima arcban, rövid orrban, kerek ajkakban, hegyes állban, fekete és élénk tekintetben, a porcelánfehér bőrben látták, amely nem lehetett másféle, mint álmodozó, huncut és üde.

A romantika

A titokzatos szépségű hölgyek súlyos, ébenfekete hajtömegük alatt fájdalmasan nyújtogatták hattyúnyakukat, hogy megviselt és vigasztalhatatlan arckifejezéssel, melankolikus tekintettel bámuljanak bele a nagyvilágba. Fekete, illetve tengerkék szemük mindig könnyes és karikás, borús és mégis forró, nézésük, beteges láztól ég. Szemrebbenés nélkül még a legerősebb mérgeket is képesek voltak felhörpinteni, a nadragulyát, az atropint vagy a maszlagot. Ez kölcsönözte a pupilláknak azt a misztikus mélységet és különös mozdulatlanságot, csillogást, mellyel tüzes és szenvedélyes természetüket akarták kifejezni.
Koruk kifejezéseinek megfelelően hol "menyétnek", hol "szitakötőnek" nevezték őket, általános volt közöttük a darázsderék, s testük olyan rugalmas és karcsú volt, akár az orsó. Angyali törékenységüket könnyed, fehér muszlinnal hangsúlyozták ki. Igyekeztek minden hirtelen mozdulatot elkerülni, nehogy elárulják esetleges ösztönös és önkéntelen jókedvüket.

Ízelítő a 20. század gyorsan változó szépségideáljaiból

1900-1910: a kor nőjét fűzőbe szíjazzák, hogy leszorítsák derekát, kidomborítsák kebleit s tomporát, melyeket szükség esetén ruhatöméssel tesznek még formásabbá
1910-1920: A háború viharában Angliában és Franciaországban végleg eltűnik a fűző, a könnyebb járás érdekében a szoknyák virágkehelyként nyílnak szét, sőt, elegendő anyag híján még meg is rövidülnek. Népszerű a sötét színű kosztüm, melynek viselése a nők számára belépés a férfiak korábban tiltott világába. Blúzuk alatt a nők már a csípőszorítónál kényelmesebb melltartót hordják, s igen praktikus kiegészítőként - ekkor jelenik meg a harisnyatartó. A dekoltázsok mérete minden képzeletet felülmúló.

A szépségért minden korban meg kellett szenvedni. De érdekes módon valamiért mindig csak a nőknek.

A nők hihetetlen kényelmetlenségek, sőt fájdalmak eltűrésére is hajlandók, ha úgy vélik, ezzel az aktuális divatot követik.

Krinolin

A „világ legkényelmetlenebb szoknyája” kitüntető címre joggal számot tarthatott a krinolin.

A krinolin a spanyol királyi udvarban, a 16. században bukkan fel és innen indult el három évszázadon át tartó diadalmenete. A szoknyát meglehetősen bonyolult szerkezet merevítette kosár formájúra. A rácsok kezdetben csontból vagy fából készültek, később pedig acélból és lószőrből. Velázquez festményei hűen ábrázolják, a nemes spanyol hölgyek milyen extremitásokra hajlottak, ha divatról volt szó. Idővel a krinolin elöl-hátul lelapult, viszont kétoldalt kibővült, olyan ovál alakú szoknyát eredményezve, amellyel még a korábbinál is bonyolultabb feladat volt átsétálni az ajtón. Különösebben élénk fantázia nélkül is elképzelhetjük, milyen nehezen tudtak felöltözni, lépcsőn járni vagy leülni a krinolinba bújtatott nők.

Turnűr

A krinolint az 1800-as évek vége felé a turnűr váltotta fel. A megfelelő „fardagály” kialakításához itt is egy szoknya alatt rejtőző szerkezetre volt szükség, amely hátul megemelte a textilt annyira, hogy ne csússzon az egész ruhadarab a földön. A találmány célja ugyanaz volt, mint a krinoliné: karcsúbbnak láttatni a derekat, és hangsúlyozni a mellet. Megint csak könnyű elképzelni, milyen nehezen tudott mozogni, leülni, felállni a nő egy ilyen öltözékben, és a fenekén cipelt pluszsúly mennyire tönkretette a hátát.

Fűző

A női test egészségére a legnagyobb veszélyt a fűző jelentette, amely a 16. században kezdte megkeseríteni viselőinek életét, és egészen az első világháború utánig szilárdan tartotta pozícióit. Tervezőit ugyanaz a megfontolás vezette, mint a széles szoknyák és kebelmutogató ruhák kitalálóit: azt a homokóra-vonalat kívánták elérni, amely a férfiak számára legvonzóbb mell-derék-csípő arányt jelenti. A viktoriánus korban a nők kivetették egy-két bordájukat, hogy a derekukat minél karcsúbbra be lehessen fűzni.

Hogy mennyire összenyomorította a belső szerveket a szorosra húzott fűző, azt jól bizonyítja például Scarlett O’Hara esete, akinek az Elfújta a szél egyik jelenetében 20 hüvelykre, azaz 51 centire fűzik be a derekát. Ez akkor is borzasztóan kevés, ha meggondoljuk, hogy akkoriban az emberek jóval alacsonyabbak voltak, és egy 160 centis nőnek nyilvánvalóan karcsúbb a dereka, mint egy 180 centisnek.

Telitalpú cipő

A manapság csak patacipőként emlegetett lábbelik többször is divatba jöttek a történelem folyamán. A legrégebbi példát erre az ókori görög színházak színészei szolgáltatták: a legfontosabb szereplők lábára mindig ilyen cipő került, hogy kiemelje őket a többiek közül, és láthatóvá tegye a leghátsó sorban ülő nézők számára is. Kínában ugyancsak hordtak ilyen cipőt, szintén viselőjének rangját hangsúlyozandó
.Forrás: Ötvenentúl.hu



 1956. december 1.-én mutatta be Mary Quant divattervező az első miniszoknyát.

Szépítő barack

 Az őszibarack 5 áldásos egészségügyi hatása

Nem csupán megszépíti a bőrödet, de csontépítő és szívvédő hatással is bír az ínycsiklandó gyümölcs. Fogyassz belőle minél többet!

 Gyakran mondjuk a fiatal, egészséges arcbőrre, hogy hamvas, mint egy barack. Mindez nem véletlen, hiszen az őszibarack kitűnő csodaszer a száraz és fáradt bőrre. A szépségápoláson túl azonban az egészséges életmódnak is szerves részét képezi ez a kis szőrös gömb.

Antioxidáns hatásának köszönhetően nem csupán a betegségek elleni védekezésben segít, de bőrödet is hidratálja, és megóvja a káros környezeti hatásokkal szemben.
A bőröd szépítésén kívül az őszibarack hajad és körmöd egészségét is óvja. Magas szelén- és cinktartalma serkenti a köröm és a haj növekedését, valamint erősíti azokat. Érdemes rendszeresen fogyasztanod.

Barackos pakolás

Bár belülről is táplál, akár pakolást is készíthetsz belőle. Turmixolj össze egy őszibarackot és egy kanál tejszínt. Vidd fel a bőrödre, hagyd hatni 20 percig, és mosd le. Hetente egyszer ismételd meg.

Diétás és csontépítő

Alacsony kalória-, fehérje-, szénhidrát- és zsírtartalmának köszönhetően nem terheli le szervezetedet, így kitűnően alkalmazhatod a fogyókúrák során is. Ráadásul az őszibarack 85-90%-a víz, ettől lesz olyan lédús és szomjoltó gyümölcs.
De nem csupán a fogyást könnyíti meg, egyúttal erősíti a csontjaidat is. Az őszibarackban található kalcium és magnézium aránya is kiemelkedő, ezért kitűnő hatással van a csontok regenerálódására. Amennyiben megelőznéd a csontritkulás kialakulását, valamint szeretnél fitt maradni, az őszibarack nem maradhat ki az étrendedből.

Emésztésserkentő hatás

Az őszibarack magas rosttartalmának köszönhetően kiváló választás, ha emésztésed lelassult  .
 Célszerű két-három órával az étkezés után fogyasztani, hogy a gyomor akkor már csak a könnyen emészthető barack hatására összpontosíthasson.

A piacon azokat a darabokat keresd, amelyek szép gömbölyűek, sárgás-rózsaszínesek, illetve sérülésmentesek. Igyekezz a gyümölcsöket úgy szállítani, hogy ne törjenek össze, mert utána könnyebben megromlanak. A vásárlást követően a gyümölcs mosás nélkül még általában két-három napig eláll a hűtőben. Fogyasztás előtt azonban hagyd egy kicsit melegedni a barackot, mert igazi zamata szobahőmérsékleten jön csak ki.

Forrás:Napsugár Életház
/Femina/

Szépítő ételek

Gyümölcsök
A sötét színű bogyós gyümölcsök, mint a ribizli, a szeder, az áfonya és a tőzegáfonya, nemcsak édesen ízletesek, hanem a bőrünk egyik legjobb barátai is. Az ezekben a finomságokban található C-vitamin és antocianinok megvédik a szöveteket a korai öregedéstől, feszesítik a bőrt és feltöltik az apró ráncokat.

A citrusfélék sem kevésbé hatékony bőrszépítők. A narancs, a citrom, a grépfrút és társaik magas C-vitamin-tartalmuknak köszönhetően erősítik a szervezet (és így a bőr) védekezőrendszerét, megvédik a sejteket a károsodástól, illetve feszesebbé teszik a kötőszöveteket.
Zöldségek
A brokkolit nemcsak azért szeretjük, mert könnyű és tápláló, hanem mert kiváló öregedésgátló is. A zöld zöldség szulfarofant, azaz szerves ként és cisztein aminosavat tartalmaz, amelyet a párolás után is megőriz.
A kelkáposzta A-vitaminban és többféle antioxidánsban gazdag, amelyek megvédik a bőrt az idejekorán bekövetkező öregedéstől.
A sárgarépában található béta-karotin erősíti a bőr védelmét a káros napsugárzással szemben, és megvéd a korai öregedés hatásaitól, ránctalanít, feszessé, teltebbé varázsolja az arcbőrt.
A hüvelyesek is bőrbarát étkek, a bab, a lencse, a borsó és a többi hüvelyes magas fehérje-, cink- és magnézium-tartalommal dicsekedhetnek, amelyek hatékonyan segítik a sejtek megújulását.
A paprika az egyik legegészségesebb zöldség, egyedülállóan magas a C-vitamin-tartalma, amely bőrfiatalító, bőrszépítő és erősíti a kötőszöveteket.
A spárga a narancsbőr eltüntetésében hatékony zöldség, a benne lévő aminosavak és az aszparaginsav segít a bőr vízháztartásának megőrzésében, ezzel eltüntetve többek között a cellulitiszt és más bőrhibákat.

A spenót magas C-vitamin- és vastartalma lassítja a bőr öregedését, késlelteti a ráncok kialakulását.
Ahogy a spárga, úgy a paradicsom is a cellulitisz ellen nagyszerű. Ezenkívül a sárgarépa mellett a másik nagyszerű zöldség, ami megvédi a bőrödet és a szervezetedet a napsugarak káros hatásaitól.

Tejtermékek
A tej élet, erő, egészség, ráadásul szépít is. Hogy a bőröd sima, üde és ragyogó legyen, segítségedre lehet a tejben és a tejtermékekben bőségesen megtalálható fehérje, kálcium és A-, D-, E-vitamin.
Az író (a vaj, illetve a túró készítése során keletkező melléktermék) amellett, hogy alig tartalmaz kalóriát, kálciumban, fehérjében és B-vitaminokban nagyon gazdag. Ha rendszeresen iszol írót, akár ízesítve, akár natúr, elősegítheted és felgyorsíthatod a bőröd regenerációját.

 Hal

A különböző halfélék húsában található aminosavak feszesebbé teszik a bőrt, a B-vitaminok megfiatalítják, például a B3-vitamin egyenletes tónust ad a bőrnek. A tengeri halak és herkentyűk ráadásul vitalizálttá, puhább tapintásúvá teszik a bőrt.

Gabonafélék és pékáruk
A tönkölybúzában csak úgy hemzsegnek a vitaminok, a jó minőségű fehérjék és a kovasavak. Ezek pedig erősítik a kötőszöveteket, így feszesebb lesz a bőröd, segítenek megőrizni a bőr nedvességtartalmát és rugalmasságát.

Mivel a kölesben sok-sok vitamin, vas és kovasav (más néven szilícium) van, ez a gabonaféle megakadályozza, hogy a bőr idő előtt petyhüdtté váljon.
A tejes kiőrlésű lisztből készült pékáruk sokkal több B-vitamint és magnéziumot tartalmaznak, mint a "fehérek". Ezért a bőröd érdekében is érdemes ezeket választanod, hiszen simábbá, szebbé teszik azt.

Olaj és olajos magvak
A dió gazdag E-vitaminban, cinkben és omega-3-zsírsavakban, így ha rendszeresen csemegézel belőle, megvédheted a bőrödet a korai öregedéstől és az öregedési foltok kialakulásától.
Ugyancsak valódi tápanyagbomba a mandula is. A mandulában különféle vitaminok találhatóak, valamint rengeteg vas és fehérje, de telítetlen omega-zsírsavakban is nagyon gazdag, amelyek a bőrfeszesítő kollagén termelődését segítik. A vékony barna héját azonban soha ne szedd le, hiszen bőrszépítő cinket, foszfort, magnéziumot és antioxidáns E-vitamint tartalmaz.

A női szépség

A női szépség már rengeteg művészt megihletett, de hogy mi a szépség titka, azt már sokkal nehezebb meghatározni. A szépség szubjektív dolog. Ezért van, hogy ami valaki számára szép, az másnak talán távolról sem az. Egy azonban bizonyos, hiába mondjuk, hogy a szépség belülről fakad, mégis csak a külső jegyek alapján ítélünk elsősorban.

Milyen volt valójában a szépségesnek tartott Kleopátra?

Ha ezt a nevet halljuk, Kleopátra, akkor valószínűleg nem Egyiptom, vagy egy tehetséges uralkodónő, Caesar vagy Antonius jut eszünkben, hanem a szépséges asszony, akiről legendák zengenek, akiket a leggyönyörűbb színésznők alakítottak.
Tehát elsőként a szépségére gondolunk, amiben azonban a tudósok szerint erősen kell kételkednünk.

Azt talán már megszokhattuk, hogy a történelem során változtak a szépségideálok, hiszen míg manapság az anorexiás típusú nőket tartják vonzónak, addig a reneszánsz idején a teltebb nők hódítottak, mégis valószínűleg mindannyian meglepődnénk, ha élőben találkozhatnánk Kleopátrával. De ne szaladjunk ennyire előre! Nézzük először, ki is volt ez az asszony.

Kleoptára életében Egyiptom virágzó ország volt, az egyiptomi és a görög kultúra kettőssége jellemezte. Ugyanis miután a makedón Nagy Sándor vezett görög sereg i.e. 331-ben meghódította, görög "fennhatóság" alá került. Alexandros halála után pedig egyik hadvezére Ptolemaiosz és annak utódai kezébe került a hatalmas és gazdag tartomány vezetése.

Ptolemaiosz után 262 évvel, i.e. 69-ben született meg, a Ptolemaiosz dinasztia XII. fáraójának volt egyik gyermeke Kleopátra, aki miután apja meghalt, fivérével Egyiptom uralkodója lett. (Eredetei neve: VII. Kleopátra Philopatór, görögül: Κλεοπάτρα Φιλοπάτωρ, később Cleopatra Thea Neotera Philopator kai Philopatris) Ki kell emelni tehát, hogy nem "eredeti" egyiptomi volt, hanem egyértelműen görög, a görögökre jellemző külső adottságokkal.

Az alig 18 éves lány nem volt elveszett, erőtlen nő, akit a fivére bábként rángathat. Gyermekkorában valószínűleg a kor legjobb görög tudósai tanították, így kiváló műveltséggel bírt, nagyszerű szónok és vezető egyéniség volt, több nyelven beszélt, ráadásul kiválóan bánt "női fegyvereivel" is. Bár nem sikerült a közös uralkodás bátyjával és a belviszályok miatt Kleopátrának menekülnie kellett Egyiptomból, ez a vereség azonban csak rövid időre szólt.

Az "otthonmaradt" testvérnek bizony meggyűlt a baja Rómával. Ott ugyanis éppen Pompejus és Julius Caesar hadakoztak egymással és amikor Pompejus Egyiptomba menekült, Ptolemaiosz azt gondolta, úgy nyerheti meg leginkább Róma jóindulatát, hogy megöli Caesar ellenségét. Nem jöttek be a számításai, hiszen amikor Caesar rájött, hogy tiszteletreméltó ellenfelét orrvul meggyilkolták, ráadásul női vonzerejével "bekerült a képbe" Kleopátra, Ptolemaiosznak végleg befellegzett. A Caesar elleni csatában vesztette életét, míg Kleopátra megszerezte nemcsak Caesar szerelmét, de politikai és katonai támogatását is.

Kleopátra mindent bevetett, hogy meghódítsa Caesart, ami el kell ismernünk, nem lehetett nagyon nehéz feladat, ha figyelembe vesszük, hogy Kleopátra egy hamvas fiatal lány volt, Caesar pedig egy (bár hihetetlenül nagyhatalmú), de meggyötört, öregedő férfi. Kleopátra gyermeket is szült Caesarnak, aki Cesarionnak, "Cézárkának" neveztek el. Amikor Caesart meggyilkolták (i.e.44) három római államférfi kezébe került a hatalom (második triumvirátus)! Lepidus, Octavianus és Antonius közül Kleopátra ez utóbbival került kapcsolatba, mikor a Római Birodalom felosztása után a keleti tartományok, így Egyiptom is Antonius kezébe került.

A megismerkedés után Kleopátra elhatározta, hogy ismét szerencsét próbál Róma leghatalmasabb férfijánál és bája ekkor sem hagyta cserben. Az Antonius és Kleopátra közti szerelem 13 évig tartott és mindkét fél halálával végződött, de el kell ismerni, hogy nem volt olyan század, olyan művészeti ág, ami nem örökítette meg kettejük alakját, szerelmét.

De a történelmi tények után jöjjenek a szépségére vonatkozó adatok. A történetírók és a legendák szerint Kleopátráért odavolt minden férfi, aki csak a közelébe került, de a nők is rajongtak érte, mindegyikük őt akarta utánozni, olyan ruhát viseltek, mint királynőjük, úgy hordták a hajukat és megpróbálták utánozni hanghordozását. A mai tudósok szerint azonban műveltségén, intelligenciáján, sziporkázó szellemességén és hihetetlen kisugárzásán kívül nem sok "szép" volt a királynőn.

Az akkori görög és egyiptomi nőkhöz hasonlóan alacsonyabb lehetett 150 cm-nél és mindenképpen kövér testalkatú volt. A Ptolemaiosz család jegyeit is viselte magán: a Vénusz-gyűrűnek nevezett zsírdaganatot a nyakán, és a hosszú, lelógó orrot. Figyelembe kell vennünk azt, hogy bár Kleopátra tejben-vajban fürdött és korának legjobb "kozmetikai szereit" használta, ő is szenvedett a fertőző víz okozta gyomorbajoktól és a vérszegénységtől, valamint az egyiptomi festékek pusztító hatásától, amelyek nagyon gyorsan tönkeretették a bőrszöveteket.

A feljegyzések alapján Kleopátra olyan maró nátronnal mosott fogat, amit egyébként fehérneműmosáshoz, sőt halottak mumifikálásánál is használták, a fogai mégis rosszak voltak. Mire 29 éves lett, már 3 gyermeket szült és egyszer elvetélt, ami komoly nyomokat hagy egy nő testén. Nem hibáztathatjuk tehát Octavianust, aki nem ámult el Caesar és Antonius után a 39 éves kissé meggyötört Kleopátra bájain.

Mi lehet mégis a titok, amely képes fenntartani a szépségéről szóló legendákat több mint 2000 év után is? Ne gondolkodjatok tovább! A választ már 2000 éve leírták. Plutarkhosz görög filozófus és történetíró így jellemzte a királynőt:

"A külseje önmagában véve nem volt igazán figyelemre méltó. Lényének kisugárzása tette olyan ellenállhatatlanná. Megkapó személyisége elbűvölő beszédstílussal párosult. Intelligenciája és mondanivalója megbabonázta a hallgatóságát. Már az maga volt az öröm, ha a hangját hallotta valaki. Mintha egy többhúros hangszeren játszott volna, úgy váltogatta a nyelveket, melyeken beszélt. Ellenállhatatlan bájjal csevegett, egyedülálló jellemként ismerték, varázslatos és elragadó volt a kisugárzása, amikor új emberekkel találkozott. Kedvesen csengett a hangja, amikor beszélt." És - tette hozzá az ókori tudós - ezzel nemcsak a férfiakat hódította meg. A nők istenítették, úgy öltöztek, úgy viselték a hajukat, ahogyan ő."

Akár Plutharkoszra hallgatunk, akár Caesar és Antonius ízlését vesszük alapul, el kell ismerjük: valamiért mégiscsak fenmaradt szépségének legendája. h
Forrás: sulinet
/Harmat Árpád Péter/történelemclub/

A szépség

Egy nagyvárosi sikeres kozmetikai cég pályázatot hirdetett a lakosság
körében: a legszebb nő fényképét kellett beküldeniük egy rövid történet
kíséretében.
Pár héten belül több ezer levél érkezett.
Az egyik annyira megragadta egy munkatársuk figyelmét, hogy a főnök asztalára tette.
Olyan fiú írta, aki elég nehéz családi körülmények között élt. A következők álltak
levelében: "Az utcánk végén lakik egy gyönyörű asszony. Minden nap
meglátogatom. Amikor nála vagyok, a világ legfontosabb gyerekének érzem
magam. Ha a problémáimról beszélek neki, mindig végighallgat. Megért engem,
és mikor hazaindulok, utánam szól, hogy milyen büszke rám." A fiú a
következőképpen fejezte be levelét: "Ezen a képen láthatják, hogy ő a
legeslegszebb asszony. Ha majd egyszer megnősülök, azt szeretném, hogy nekem
is ilyen szép feleségem legyen, mint ő."
A főnök érdeklődését fölkeltette a levél, elkérte a hozzá tartozó fényképet.
A titkárnője erre megmutatta neki egy idős, ráncos arcú, ősz hajú,
kerekesszékben ülő asszony fényképét.
"Ez az asszony nem nyerheti meg a pályázatot - mondta a főnök. - Ugyanis
akkor az egész világ megtudná, hogy a szépséghez nincs szükségük a mi
termékeinkre."

Úgy tartják, az igazi szépség belülről fakad. Ott lapul mélyen a felszín alatt. Érdemes ezen elgondolkodni, sok bölcsesség van ebben a mondásban.

Persze van aki gondolkozás helyett szimplán szó szerint veszi a dolgokat. Így tett az angol Hugh Turvey is, aki valóban kíváncsi volt mi lapul a szépség mélyén. Turvey 1996-ban kezdett el kísérletezni a röntgensugár és a művészet párosításával, amikor felkérték hogy tervezzen egy igazán egyedi album borítót. Ezen első munkája egy emberi koponyáról készült, és annyira megtetszett neki a technikában rejlő lehetőség, hogy azóta a legkülönfélébb dolgokat hozza össze a mindent látó sugarakkal. A képeket természetesen felvétel után színezni kell, amit Turvey saját állítása szerint legszívesebben kézzel csinál.
Szerencsére az angol művész ritkábban foglalkozik első felkérése óta emberi testrészekkel, így olyan dolgokkal is megajándékozta a világot, mint a virágokról készült bizarr, de lélegzetelállítóan gyönyörű fotósorozata.

Forrás: Érdekesség +foto :
szépség a felszín alatt/