„Azt a kérdést, hogy a készítményekben lévő hatóanyagokat hogyan állítják elő, nem lehet egy lendülettel megválaszolni, hiszen nagyon sokféle anyagról van szó. A különböző anyagokat pedig különböző módszerekkel állítják elő.
Általánosságban azonban elmondható, hogy a vitaminok és vitaminszerű anyagok előállítására alapvetően alig néhányféle módszer létezik.
Talán a legközismertebb az az eljárás, amikor az anyagot kivonják valamilyen forrásból, ami viszonylag nagy mennyiségben tartalmazza azt. Nem csodálkoznék, ha a legtöbb ember azt gondolná, hogy ez mindig nagyon egyszerű. Pedig nincs így. Például Szent-Györgyi Albert, amikor azon fáradozott, hogy felfedezze a C-vitamint és annak tulajdonságait, kezdetben több tonnányi állati mellékvesét dolgozott fel azért, hogy mindössze néhány 10 grammnyi C-vitamint állíthasson elő. Ez herkulesi erőfeszítés volt. Akkoriban úgy hitte, hogy a mellékvesében nagy mennyiségben található a keresett anyag.
Később, amikor Szegeden folytatta a kutatásait, új módszerrel próbálkozott. Többféle pletyka is járja arról, hogy hogyan is történt ez valójában. A híresztelés legelterjedtebb változata szerint Szent-Györgyi egyik este nem akarta megenni a paprikát, amit a felesége a vacsorához adott. Ezt nem szerette volna a feleségének bevallani. Miközben hosszasan nézegette a paprikát, rájött, hogy ezt a növényt még soha nem vizsgálta meg. Kapóra jött az ötlet: „azért nem eszem meg, mert átviszem a laborba" mondta, majd az asztaltársaság helyett a számára izgalmasabb terepet, a laboratóriumot választotta.
A szegediek legnagyobb örömére, Szent-Györgyi sejtése beigazolódott. A paprika viszonylag sok C-vitamint tartalmazott, és ebből könnyebb volt kivonni, mint a korábbi próbálkozások során használt citromból, narancsból, káposztából és mellékveséből. A szegediek szekérszámra hozták a paprikát. A labor minden dolgozója ezen szorgoskodott, így egy hét alatt sikerült másfél kiló C-vitamint produkálni. Ez fantasztikus előrelépés volt ahhoz képest, hogy az amerikai kutatás során egy év alatt mindössze 30 gramm C-vitaminhoz jutottak.
Talán az előző példa is érzékelteti a nehézségeket, de mindenesetre senki ne gondolja, hogy egy anyag kivonása nagyon egyszerű. Egy növényben ugyanis, például a paprikában, a C-vitamin mellett sok száz vagy ezer egyéb anyag is van. Amikor a tiszta C-vitamin kinyerése a cél, minden más anyagtól meg kell azt tisztítani.
Vajon ez hogyan lehetséges?
Talán most sok embernek legörbül a szája, de ez csak mindenféle kémiai eljárás segítségével történhet meg. A természet alkotta anyag kinyeréséhez gyakran nélkülözhetetlen a kémia, az úgynevezett „szintetikus" beavatkozás.
A következő nagyon gyakori módszer, hogy a hasznos anyagot (hatóanyagot) mesterséges módon állítják elő valamilyen kiindulási alapanyagból, úgynevezett kémiai úton. A köznyelv ezt hívja szintetikus módszernek. Ilyenkor keresnek egy olyan kiindulási anyagot, ami viszonylag olcsó, sok van belőle, és eléggé könnyen, gyorsan és kevés költséggel átalakítható a kívánt anyaggá. A C-vitamin példájánál maradva kiindulási anyag lehet valamilyen keményítő, amit például kukoricából, krumpliból, rizsből vagy egyéb gabonából nyertek ki. Ezt néhány (kb. tíz-tizenkettő) lépés során, különböző vegyi anyagok segítségével C-vitaminná alakítják, majd szintén megtisztítják a nem kívánatos, de ott lévő egyéb anyagoktól.
Egy további elterjedt megközelítés, hogy valamilyen aprócska élőlényt - például baktériumot, gombát - használnak az anyag előállítására. Ezt szokás fermentációs eljárásnak is nevezni. Ennek az elvnek az a lényege, hogy az aprócska élőlénynek adnak valamit, amit ő nagyon szívesen fogyaszt el, és amiből valami olyat hoz létre, ami nekünk nagyon hasznos. Talán elsőre nagyon idegenül hangzik, de biztos vagyok benne, hogy mindenki sok ilyen folyamatot ismer.
Segítek egy kicsit.
A bor erjedése a szőlőléből is egy ilyen folyamat. A szőlőlében lévő cukrot az erjesztő gombák „megeszik", és alkohollá alakítják. Itt a cukor az alapanyag, és az alkohol a „hasznos" végtermék.
Szintén nagyon hasonló az aludttej, a kefir és a joghurt keletkezése. Itt is baktériumok, gombák hozzák létre a kívánatos változást. „Megesznek" valamit, ami a tejben található, és valami olyan anyaggá alakítják, ami kívánatos a számunkra.
Sok-sok példát sorolhatnánk még: kovászos uborka, lyukacsos sajt, savanyú káposzta stb. Itt is aprócska élőlények alakítják át az élelmiszereket a kívánt formára.
Természetesen ebben az esetben is az az utolsó feladat, hogy a kívánt anyagot megtisztítsuk minden más, oda nem illő anyagtól.
A negyedik gyakori formája az anyagok előállításának, amikor az előző három technológiát valamilyen formában kombinálják. Például egy természetes alapanyagból - mint a kukoricakeményítő, amit kukoricából vontak ki - részben kémiai úton, részben úgynevezett fermentációs úton állítják elő a kívánt anyagot. Manapság a C-vitamin előállításának ez az egyik lehetséges és viszonylag gyakori módja.
Bármelyik módszerrel is történik egy alapanyag előállítása, a végeredménynek minden esetben nagyon komoly követelményeknek kell megfelelnie, hogy fel lehessen használni élelmiszer, étrend-kiegészítő előállításához. Erre vonatkozóan nemzetközileg elfogadott előírások léteznek, amiket szigorúan be kell tartani.
Talán a kémia tudományában való jártasság nélkül nehéz megérteni, de nagyon fontos tény, hogy a természetben előforduló, illetve a fenti technológiák bármelyikével előállított vitaminok között nincsen különbség. Azaz, a példa kedvéért vegyük azt az L-aszkorbinsavat (a C-vitamin másik elnevezése), amit a paprikában találunk, illetve vegyük azt az L-aszkorbinsavat, amit „mesterségesen" állítanak elő. Adjuk oda a két anyagmintát egy vegyésznek, és kérjük meg, hogy a két anyag között találjon bármilyen különbséget. Legyen az akár a világ legügyesebb, legokosabb vegyésze, akkor sem fog neki sikerülni a legkisebb különbséget sem felfedeznie a két anyag között. Ugyanis a két anyag teljesen egyforma. Ebből logikusan következik, hogy a két anyag élettani hatása is egyforma lesz.
Az étrend-kiegészítőkben alkalmazott alapanyagok előállításával kapcsolatban jellemző, hogy viszonylag kevés olyan hely létezik a világon, ahol gazdaságosan és ipari mennyiségben képesek alapanyagot létrehozni. A C-vitamint például az adataim szerint tíznél kevesebb ilyen helyen állítják elő a világon. Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy minden megvásárolható C-vitamin készítmény alapanyag e tíznél kevesebb előállítási hely valamelyikéről származik.
Azt, hogy egy konkrét anyagot milyen módszerrel állítanak elő, főleg a gazdaságossági szempontok határozzák meg. Azaz van olyan anyag, amihez olcsóbban jutnak hozzá, ha valamilyen természetes forrásból vonják ki. Ezt értelemszerűen főleg így állítják elő. Azonban van olyan anyag is, amit kémiai úton olcsóbb előállítani. Ilyenkor nyilvánvalóan ezt a megoldást fogják választani.
Csak a játék kedvéért bárki végezhet egy gyors, durva számítást, hogy mennyibe kerülne például 1 gramm C-vitamin, ha valamilyen „C-vitaminban gazdag" forrásból vonnánk ki. Példaként vegyük a citromot. Kb. 2,5 kg citrom tartalmaz 1 gramm C-vitamint. 1 kg citrom ára a kiskereskedelemben mostanában kb. 500 Ft. 2,5 kg citrom így 1250 Ft-ba kerül. Tételezzük fel, hogy sikerül a citromban lévő C-vitamin 100 %-át kivonni. (Mondanom sem kell, hogy ez a gyakorlatban nem lehetséges.) Ebben az esetben 1 gramm C-vitamin előállításának költsége 1250 Ft, ha pusztán az alapanyagként szolgáló citrom árát számítjuk. Ebben az esetben nem számítunk fel egyéb költségeket. Például nem vesszük figyelembe azt a költséget, ami a C-vitamin egyéb anyagoktól való megtisztítása során keletkezik. Továbbá nem számítjuk a munkabért, az adókat, a járulékokat, az előállító üzem beruházásának és fenntartásának költségeit, a kereskedelmi hasznot, szállítási és csomagolási költséget, vámot stb. stb. Természetesen a citrom ipari mennyiségben lényegesen olcsóbb, mint a kiskereskedelemben, mégis jól látszik, hogy az úgynevezett kivont C-vitamin meglehetősen drága termék lenne.
Végül hadd jegyezzem meg: az étrend-kiegészítők alkalmazását éppen az a szomorú tény teszi szükségessé, hogy a rendelkezésünkre álló élelmiszerek nem tartalmaznak elegendő vitamint és ásványi anyagot. Vajon hogyan is lehetne nagyon sok vitamint és ásványi anyagot kivonni abból, amiben nagyon kevés van, hiszen pont ebből a problémából indultunk ki?"
dr. Lenkei György háziorvos
Táplálkozáskutatók Tudományos Tanácsának elnöke
Zöld újság
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése