Borokról

 Egy jó karácsonyi vacsora mellé nem hiányozhat az asztalról a minőségi bor sem. Ahhoz hogy teljes legyen a vacsora vagy az ebéd, a megfelelő bort kell kiválasztani a megfelelő ételhez.

 Az első és talán legfontosabb szabály hogy éhgyomorra nem fogyasztunk bort, így érdemes a vendégeknek egy kis előételt felkínálni.



Előételnek kínálhatunk a vendégeknek rákot, szendvicseket, vagy hidegtálat, amely után egy alacsonyabb szeszfokú világos fehérbor a jó választás.

A főételeknél már érdemes az adott fogáshoz illő bort kiválasztani. Főtt halakhoz leginkább a Rajnai rizling, vagy a burgundi fehér bor illik. Sült vagy rántott halhoz az illatos könnyű fajborok valók, mint pl. a rizlingszilváni, vagy a tramini. A pisztránghoz és a lazachoz nem a száraz, hanem a testes félédes vagy édes bort kínáljuk, mint pl. a debrői hárslevelű, vagy a badacsonyi szürkebarát.

A zöldségfélékhez, mint pl. a híres töltött káposzta mellé a száraz borok passzolnak, mint a Móri ezerjó, a száraz tokaji furmint, vagy a Badacsonyi kéknyelű.

Az édességek, sütemények és desszertek mellé az édes fehérborok illenek, ezek közül a legjobb választás a Tokaji szamorodni, vagy torták és cukrászsütemények mellé kínáljunk tokaji aszút.
Ha szánunk rá időt és fáradtságot hogy az ünnepi menősor mellé a megfelelő bort szolgáljuk fel a vendégek számára, egy valódi kulináris élvezetben lesz részük, ahol az ízek és aromák teljes összhangban lesznek egymással.

forrás:kertvarázs

Tokaj-Hegyaljai Szüreti Napok

Ki ne hallott volna az egri bikavérről vagy a tokaji aszuról?

A Máta és a Bükk alján is szép borok teremnek, ilyen adottságok mellett Észak_Magyarországon még októberben is tartanak a szüreti mulatságok és bornapok.

A Tokaj-hegyaljai Szüreti napok /október 5-7/ a térség legnagyobb szüreti fesztiválja.


   Szüret..

A szüret a különböző történelmi korokban mindig többet jelentett egyszerű munkánál. Ünnepnek számított és számít ma is, hiszen egy egész évi munka gyümölcsével szembesül a szőlőművelő. "A szüret a XVI. és XVII. században igazi sátorosünnep volt, melyre még a hadviselő vitézek is hazasiettek. Városaink statumai szerint szüret idején még a törvénykezés is szünetelt!" Az 1700-as évektől az 1900-as évek közepéig mindig október végén zajlott a szőlőtermés betakarítása Tokaj-hegyalján. Október 28-a, Simon-Júda - a szőlők védőszentjének napja - volt a nyitány: ezelőtt szüret hivatalosan nem kezdődhetett. Annyira szigorúan betartották ezt a fordulónapot, hogy egyes községekben harangzúgás és mozsárágyúk dörgése jelezte a munka kezdetét.

A szüret menete egyszerű volt: kisebb birtokosoknál kalákában szedték le a szőlőt, rokonok, ismerősök segítettek be, akiket a gazda látott el ebéddel. Elmaradhatatlan volt a pogácsa, pálinka, lacipecsenye, gulyás és a bor. A nők szedtek, a férfiak puttonyoztak.
Minden puttonyos kezében ott volt a frissen vágott vessző, melyre minden puttony szőlő után egy-egy rovást faragtak.


A szedők mögött, kezében kis pálcával, a pallér csapkodta a leveleket - ügyelve arra, hogy sor ki ne maradjon, tőke szedetlen ne legyen -, továbbá irányította a munka menetét is. A puttonyból a szőlőt a terhesbe öntötték, amely mellett ott álltak sorban a gyerekek, és három-négyágú karókkal, az úgynevezett csömöszölővel zúzták a szőlőt. A szüret végeztével felcsendült a végzésnóta, a szekereken hazavitték a az embereket.


Ezután megkezdődött a szőlő feldolgozása: darálás, áztatás, taposás, préselés, fordítás...A régi időkből maradt fenn az a kedves szokás, hogy ha a gazda jó, azaz kivívta a résztvevők megbecsülését, a puttonyos legények vagy a szüretet vezető pallér négyágú szőlőkoronát készített számára. Amit aztán felpántlikázva, a tisztelet jeléül átadtak a házánál, mire ő áldomást ivott szüretelő munkásaival.
. A szüret végeztével rendezték meg aztán a hetedhét országra szóló szüreti bált, amely alkalom volt rokoni látogatásra, ismerkedésre, eljegyzésre és egyszerű szórakozásra.

Borvidék - Magyarország

Igazán nagyszerű élmény kirándulni egy nagyot a borvidékekhez. Néhány gyönyörű környezetben fekvő borvidék, ahol kiváló borok kóstolgatása mellett, a látogatók felfedezhetik Magyarország legszebb tájait.

Tokaji borvidék

Északkelet Magyarország kis városkáját világhírűvé tették az ízletes és kiváló borok. Aki erre kirándulgat, feltétlenül látogasson el a pincesorokhoz, és bátran kóstolgassa e méltán híres borvidék különleges nedűit.

Világhírre csak a XVII. században emelkedett, amikor a jellegzetes kései szüret és a borkészítési eljárás eredményeként ismertté vált a borvidék rangos különlegessége a Tokaji aszú. A Tokaji aszú XIV. Lajos udvarában kapta "a borok királya a királyok bora" kitüntető címet. A híres Tokaji aszú kóstolását tehát semmiképpen se hagyja ki, ha erre jár.

Ma már külföldiek szerint az egyik legjobb hazai borunk a tokaji. A borvidék 2002-ben a világörökség részévé vált, és a Tokaji boroknak a híre az óta is egyre csak nő, sikere töretlen. Ma már a Tokaji név védett, így csak Magyarországon, a Tokaji borvidéken palackozott borok viselhetik ezt a nevet.

A Fehérborainak nagyságát a talaj különlegessége, a borfajták és a készítési mód adja.

A borkülönlegességek készítéséhez az itteni őszi párás, ködös reggelekkel induló október szükséges. A párásabb időt többnyire enyhe, napfényes, derűs száraz időszak váltja fel. A Zempléni hegység déli és keleti lejtői védik a szőlőket a széltől, ugyanakkor elősegítik a pára felemelkedését a szőlőkhöz. Mindez kedvez a szőlő nemes rothadásának, aszúsodásának, ami késő ősszel következik be. Az aszúszemeket kézzel szedik, majd puttonyokba rakják. Ahány puttonyt használtak fel egy liter borhoz, annyi puttonyos lesz a bor, ebből készül a 3-4-5-6 puttonyos Tokaji aszú. Csak 3-5 évente van igazán jó termés, mert ehhez meleg nyárra és hosszú száraz őszre van szükség.

A Borvidékre jellemző fajták furmintból, hárslevelűből, sárga muskotályból készülnek

Egri borvidék

Eger borát ma már külföldön is jól ismerik. Ez a csodaszép város, nemcsak borairól híres, hanem a rengeteg látnivalóiról, mint a híres Egri várról, ahol Dobó István harcolt... Eger klímája hűvös és csapadékos, viszonylag későn tavaszodik, ami ideális a jó borhoz.
A borvidék elsősorban a vörösborairól ismert, melyek a jó évjáratokban testesek, mély színűek és elegánsak. A fehérborok jó évjárat esetén testesek, tüzesek.

A bikavér története

 

A borászat Eger és Szekszárd meghatározó gazdasági ágazatát jelentette. Az egri püspökség és a szekszárdi bencés apátság jóvoltából a kora középkortól virágzó borkultúra jellemezte a területeket egészen a török hódításokig.
 

A honfoglalás után a szekszárdi bencés apátság I. Béla király által kiállított alapító oklevele tartalmazta az első biztos adatot a környék szőlőműveléséről, amely felsorolta az 1061-es adományokat. Ebben név szerint is szerepeltek a Csin és Bika nevű szőlőskertek, amelyek a mai napig létező dűlőnevek. Sokan azt a következtetést vonták le, hogy a bikavér kifejezés a Bika dűlőnévből alakult ki.

 

Az egri hagyományok a bikavér elnevezést Eger első, 1552-es török ostromához kötik. Úgy tartják, hogy a vár parancsnoka, Dobó István kapitány az ostrom szorongató óráiban vörösbort hozatott a várfalon harcolóknak. Az asszonyok hordták a falra a vérszínű folyadékot, mely vörösre festette a védők szakállát, sőt olykor még a páncélját is. Az ostrom döntő napjaiban az a hír terjedt el a török seregben, hogy a magyar katonák bikavért isznak. Így a bika ereje lüktet ereikben, ettől váltak olyan vadakká, ezért inkább abbahagyták az ostromot.
 

A kutatások szerint azonban hazánkban a török hódoltságig csak fehérbort készítettek. A törökök elől menekülő, illetve a török seregekkel együtt beérkező rácok hozták magukkal a kadarka fajtát és a héjon erjesztéses vörösborkészítés technológiáját Magyarországra. A kadarka alapvetően a török hódoltság területén terjedt el, így jutott el a budai, egri, szekszárdi és a villányi borvidékre (1541 Buda és Szekszárd, 1596 Eger elfoglalása). A 19. század közepéig azonban nem szerepel a bikavér kifejezés írott formában sem összeírásokban, sem oklevelekben, sem útleírásokban.

 

A 19. századtól kezdve számos irodalmi alkotásban megjelenik a szekszárdi táj és legfőbb jellegzetessége, a bor. Szekszárd Garay Jánosnak – a nagyotmondó, kicsit itókás Háry János-figura megalkotójának – köszönheti a helyi óvörös borra használt bikavér nevet, amelyet először a Szegzárdi bordal című versében írt le 1846-ban:
 

Töltsd pohárba, és csodát látsz!

Színe, mint a bikavér,
 

S mégis a gyöngy, mely belőle
 

Fölragyog, mint hó, fehér.
 

És a tőke, melyen termett,
 

Nemde oly zöld, mint a rét?
 

Hol leled föl szebben együtt

 

Szép hazánk háromszinét?

 

A bikavér bor jól beérett szőlőből készült, mélyvörös bor, mely két évig érlelhető. Olyan fajtákat válogatott a készítéséhez, amelyek biztosan beérnek és megadják a helyi jellegzetességét. Az Egri bikavér legalább három szőlőfajta borának a házasításával készül. Alapjait a Kékfrankos, Cabernet, Merlot, Kékoportó adják, ezekből lesz az egyedi bársonyos, ám mégis tüzes testes bor. Bikavért csak a jól felkészült pincészetek tudtak készíteni, akik megengedhették maguknak a több fajta termesztését. A borvidéknek kiváló termőhelyi adottságai vannak.

Borvidékre jellemző fajta vörösborokhoz a cabernet franc, cabernet sauvignon, kékfankos, kékoportó, merlot, zweigelt.

Fehérborként az olaszrizling, leányka, tramini, muscat ottonel és rizlingszilváni jelentős.

Badacsonyi borvidék:
Badacsony népszerűségét a Balatoni strandoknak és jó minőségű borainak köszönheti. Az ide látogatók egyszerre gyönyörködhetnek a Balatonban és kortyolgathatják a nagyszerű borokat.

A tónak köszönhető párás egyedi klíma, és a Balaton veri vissza a napsugarakat a szőlőfürtökre, ezáltal alkalmassá teszi szőlő termesztésre a tájat. A környéken leginkább a fehér borok a jellemzők. Régészek kutatási bebizonyították, hogy már 2500 évvel ezelőtt is termesztettek szőlőt ezen a vidéken.

A borok igazán testesek, magas az alkohol és a savtartalmuk. Badacsonyi kirándulás alkalmával finom borokat, ízletes ételek is megkóstolhatunk, és megcsodálhatjuk Magyarország legszebb tájait.

A tájra jellemző borok: Olaszrizling, rizlingszilváni, szürkebarát és muskotály a jellegzetes fajtái. Kisebb mértékben előfordulnak zöldszilváni, budai zöld és kéknyelű
borok is.

Villányi-Siklósi borvidék

Gyönyörű pincesorok, fürdők és szép kirándulóhelyek várják a látogatókat. A borvidék időjárása is hozzájárult a népszerűségéhez.

A Villányi rész a vörösboroké, a Siklósi pedig a fehérborok szülőhelye. A vörösborok között vannak könnyed ízvilágú borok, és többéves érlelésű különlegességek is. A magas csersavtartalom és az érleléskor kialakuló buké teszi jellegzetessé a villányi bort.

Borvidékre jellemző fajta vörösborokhoz a cabernet franc, cabernet sauvignon, kadarka, kékfrankos és zweigelt. Fehérborokhoz chardonnay, olaszrizling, rajnai rizling, rizlingszilváni, tramini.