A Máta és a Bükk alján is szép borok teremnek, ilyen adottságok mellett Észak_Magyarországon még októberben is tartanak a szüreti mulatságok és bornapok.
Szüret..
A
szüret a különböző történelmi korokban mindig többet jelentett egyszerű
munkánál. Ünnepnek számított és számít ma is, hiszen egy egész évi
munka gyümölcsével szembesül a szőlőművelő. "A szüret a XVI. és XVII.
században igazi sátorosünnep volt, melyre még a hadviselő vitézek is
hazasiettek. Városaink statumai szerint szüret idején még a törvénykezés
is szünetelt!" 
Az
1700-as évektől az 1900-as évek közepéig mindig október végén zajlott a
szőlőtermés betakarítása Tokaj-hegyalján. Október 28-a, Simon-Júda - a
szőlők védőszentjének napja - volt a nyitány: ezelőtt szüret hivatalosan
nem kezdődhetett. Annyira szigorúan betartották ezt a fordulónapot,
hogy egyes községekben harangzúgás és mozsárágyúk dörgése jelezte a
munka kezdetét.
A szüret menete egyszerű volt: kisebb birtokosoknál kalákában szedték le a szőlőt, rokonok, ismerősök segítettek be, akiket a gazda látott el ebéddel. Elmaradhatatlan volt a pogácsa, pálinka, lacipecsenye, gulyás és a bor. A nők szedtek, a férfiak puttonyoztak.
Minden puttonyos kezében ott volt a frissen vágott vessző, melyre minden puttony szőlő után egy-egy rovást faragtak.
A szedők mögött, kezében kis pálcával, a pallér csapkodta a leveleket - ügyelve arra, hogy sor ki ne maradjon, tőke szedetlen ne legyen -, továbbá irányította a munka menetét is. A puttonyból a szőlőt a terhesbe öntötték, amely mellett ott álltak sorban a gyerekek, és három-négyágú karókkal, az úgynevezett csömöszölővel zúzták a szőlőt. A szüret végeztével felcsendült a végzésnóta, a szekereken hazavitték a az embereket.
Ezután megkezdődött a szőlő feldolgozása: darálás, áztatás, taposás, préselés, fordítás...A régi időkből maradt fenn az a kedves szokás, hogy ha a gazda jó, azaz kivívta a résztvevők megbecsülését, a puttonyos legények vagy a szüretet vezető pallér négyágú szőlőkoronát készített számára. Amit aztán felpántlikázva, a tisztelet jeléül átadtak a házánál, mire ő áldomást ivott szüretelő munkásaival.
. A szüret végeztével rendezték meg aztán a hetedhét országra szóló szüreti bált, amely alkalom volt rokoni látogatásra, ismerkedésre, eljegyzésre és egyszerű szórakozásra.
Az
1700-as évektől az 1900-as évek közepéig mindig október végén zajlott a
szőlőtermés betakarítása Tokaj-hegyalján. Október 28-a, Simon-Júda - a
szőlők védőszentjének napja - volt a nyitány: ezelőtt szüret hivatalosan
nem kezdődhetett. Annyira szigorúan betartották ezt a fordulónapot,
hogy egyes községekben harangzúgás és mozsárágyúk dörgése jelezte a
munka kezdetét.A szüret menete egyszerű volt: kisebb birtokosoknál kalákában szedték le a szőlőt, rokonok, ismerősök segítettek be, akiket a gazda látott el ebéddel. Elmaradhatatlan volt a pogácsa, pálinka, lacipecsenye, gulyás és a bor. A nők szedtek, a férfiak puttonyoztak.
Minden puttonyos kezében ott volt a frissen vágott vessző, melyre minden puttony szőlő után egy-egy rovást faragtak.
A szedők mögött, kezében kis pálcával, a pallér csapkodta a leveleket - ügyelve arra, hogy sor ki ne maradjon, tőke szedetlen ne legyen -, továbbá irányította a munka menetét is. A puttonyból a szőlőt a terhesbe öntötték, amely mellett ott álltak sorban a gyerekek, és három-négyágú karókkal, az úgynevezett csömöszölővel zúzták a szőlőt. A szüret végeztével felcsendült a végzésnóta, a szekereken hazavitték a az embereket.
Ezután megkezdődött a szőlő feldolgozása: darálás, áztatás, taposás, préselés, fordítás...A régi időkből maradt fenn az a kedves szokás, hogy ha a gazda jó, azaz kivívta a résztvevők megbecsülését, a puttonyos legények vagy a szüretet vezető pallér négyágú szőlőkoronát készített számára. Amit aztán felpántlikázva, a tisztelet jeléül átadtak a házánál, mire ő áldomást ivott szüretelő munkásaival.
. A szüret végeztével rendezték meg aztán a hetedhét országra szóló szüreti bált, amely alkalom volt rokoni látogatásra, ismerkedésre, eljegyzésre és egyszerű szórakozásra.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése