/ E. G Squier és E. H Davis/
Az Egyesült Államokban a Nagy-tavak és a Mexikói-öböl közti területen százezernél is több mesterséges domb azaz mound található. A földdombok elsősorban az Ohio és a Mississippi folyók völgyeiben helyezkednek el. Vannak kúp alakúak, piramis formájúak, a legkülönösebbek mégis azok, melyek állatok alakját mintázzák: kígyót, sast, rókát, medvét, jávorantilopot, bivalyt, s esetenként embert.
Az Ohióban lévő Adams megyei Brush Creek fölött egy hatalmas szerpentin földmű kígyózik kanyarogva egy kiemelkedő hegygerinc meredek, erdős hegyoldalak és csupasz sziklák övezte csúcsa mentén. A Nagy Kígyó-halom egy letekeredő, és a földön hét széles hurokkal, valamint a farkán három lágyabb kunkorral továbbsikló kígyóra hasonlít. A földmű olyan hosszú, hogy csak a levegőből lehet teljesen áttekinteni. Az építkezés méretei arra utalnak, hogy az építők igen szervezettek és hatékonyak lehettek, mert bizonyára hatalmas közösségi erőfeszítést igényelt annak a sok ezer tonnányi földnek a valószínűleg kosaranként történő felhalmozása, melyből megépült a képmás. Befejezése sok száz ember sokéves munkáját vette igénybe.
Leginkább a perui Nazca-vonalakhoz lehetne hasonlítani ezeket, mert a körvonalaik szintén csak fentről, vagy valamilyen magaslatról rajzolódnak ki. Csak találgatások folynak, kik és miért építették.
Nem tudjuk, kik emelték ezt a monumentális földművet, de valószínűleg az Adena-kultúra (körülbelül Kr. e. 500 - Kr. u. 200) vagy a későbbi Ft. Ancient-kultúra műve. Bár magából a kígyóból nem került elő keltezhető műtárgy, de mindössze 122 méterre áll tőle egy biztosan az Adena-kultúrához kapcsolódó kúpos sírhalom. A halomépítés mind az Adena-, mind a későbbi Hopewell-kultúrára jellemző volt.
Sajátos rejtély és az ősi mágia ereje sugárzik a 300 méternél hosszabb Kígyó-halomból.
.
Ma sem tudni pontosan,
miért készült a Kígyó, s azt sem, mit jelképezett. Némi támpontot a kozmológia
és a mítoszok adnak. Az ókori görögöktől az ausztrál bennszülöttekig a világon
minden nép mítoszaiban és vallásaiban kiemelkedő szerepe volt a kígyónak. Az
indián legendákban a szarvaskígyó a víz termékenyítő erejét jelképezi, míg az
aztékok hite szerint a Tollaskígyó nemcsak a Nap, hanem az eső és a vihar
istene is. A Nagy Kígyó-mound talán a föld és a víz mindennél fontosabb
egységét testesíti meg; hiszen e két őselem erejének köszönhetően csírázik ki a
mag és újul meg a föld.
A Kígyó-halmot először Ephraim Squier újságíró és Edwin Davis orvos mérte fel
1846-ban. Pontos leírásokat készítettek a helyszínről, de az építők kilétét és
a keletkezési időt nem tudták megállapítani. A fehér telepeseket valójában már
az első találkozás óta zavarba hozták ezek a rejtélyes földhalmok. Sokat
megbolygattak, és néhány belsejében a fehér csontok mellett gyönyörűen
megmunkált arany- és ezüstékszereket, festett agyagedényeket találtak. Egy
dologban mindenki véleménye azonos volt a titokzatos dombokkal kapcsolatban:
nem hitték, hogy az általuk primitívnek tartott indiánok építették ezeket,
hiszen a leletek és a mérnökien pontos kivitelezés fejlett kultúráról
tanúskodott. Hamarosan legendák keltek szárnyra a keletkezésükkel kapcsolatban,
egyesek szerint valamikor réges-régen egyiptomiak egy csoportja száműzetésre
kényszerült, és Amerika partjaira sodródtak. Ide magukkal hozták kultúrájukat,
és halottaiknak emelték a dombokat a piramisok mintájára. A másik változat
szerint a vikingek tévedtek erre szokásos világfelfedező hajókázásaik során, és
egy csoportjuknak annyira megtetszett a hely, hogy letelepedett, és elkezdték a
moundok építését isteneik és halottaik tiszteletére. Az Újvilág első
telepeseinek és az indiánok ádáz harcát ismerve nem csoda, hogy csupán a XIX.
század vége óta elfogadott tény, hogy az ősi földdombok bizony az amerikai indiánoktól
származnak. Sok tudós vallja, hogy a Nagy Kígyó-mound az adena nép századokat túlélő, legnagyobb munkája. Az adenák az Ohio folyó völgyében éltek, s azon törzsek közé tartoztak, akik a legkorábban termesztettek édeskukoricát Amerikában. Velük kapcsolatos ismereteink jórészt azokból a dombsírokból származnak, melyeket ezerszámra emeltek a Kr. e. 1. évezred második felében. A dombok belsejében négyszögletű sírkamrákat alakítottak ki a halottak és a velük együtt eltemetett használati tárgyak számára, amelyek ember és állat alakú kőpipák, absztrakt rajzok és állatfigurák díszítette kőtáblák és réztárgyak voltak. Az adena nép eredete mára a múlt ködébe veszett.
Bármilyen szándékkal készült Ohio Nagy Kígyó-halma, tökéletes szépségű alkotás lett, és felejthetetlen emlékként marad meg az évente odalátogató sok ezer ember számára.
Forrás: LEGENDÁK FÖLDJÉN, Wikipedia
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése