Már huszonkét évesen foglalkozott azokkal a problémákkal, amelyek alapján Newton később megalkotta korszakos elméletét. És ő fedezte fel a róla elnevezett híres üstököst, sok egyéb fantasztikus megfigyelései mellett.
Gyermekkorától intenzíven érdeklődött a matematika iránt. Tanulmányait Oxfordban mégsem fejezte be, nem lustaság miatt, hanem mert II. Károly angol király, addigi kutatási eredményeinek jutalmául, vizsga nélkül adományozta neki a diplomát. Az ifjú Halley ugyanis a déli égbolton kezdett megfigyelés-sorozatba, amely miatt meg kellett szakítania tanulmányait. Édesapja pénzügyi támogatásával Szent Ilona szigetére utazott 1676-ban, abból a célból, hogy kijavítsa az addig forgalomban lévő csillagászati katalógusokat. Másfél esztendő alatt létrehozta a Catalogus Stellarum Australium című gyűjteményt, közel háromszázötven csillagra vonatkozó részletes adatbázissal. Ezért a tettéért soron kívül beválasztották a Királyi Társaság akadémikusai közé, amelynek ő lett minden idők legfiatalabb tagja.
Ezután Halleynak Kepler harmadik törvényéből sikerült levezetnie, hogy a nehézségi erő a távolság négyzetével csökken, azonban ehhez a felfedezéshez Newton kellett, hogy megmagyarázza azt, hogy mindebből hogyan következik a bolygók ellipszispályája. A két tudós között barátság alakult ki. A szívélyes természetű Halley egyfajta közvetítő szerepet játszott a vehemens és makacs Newton vitájában, amelyet az Hooke-kal folytatott, aki szintén felfedezte a nehézségi erő csökkenésének törvényét. Amikor a később Halley-üstökös névre elkeresztelt égi objektum feltűnt az égen 1680-81 telén, buzgó tanulmányozásba kezdett. Addig az volt az uralkodó nézet, hogy az effajta jelenségek a légkör kipárolgásaiból keletkeznek. Halley már jóval a newtoni Principia megjelenése előtt feltette magának a kérdést, hogy vajon a megfigyelési adatok alapján pontosabban lehet-e meghatározni az „Isten virgácsainak” nevezett jelenségek pályamozgását. Ezután kikeresett minden létező adatot ezekkel kapcsolatban, és a gravitációs törvény alapján kiszámította az összes pályaelemet. Meglepődve vette észre, hogy három különböző üstökösre vonatkozóan rendkívül hasonló adatokat kapott: a szóban forgó objektumnak ugyanolyan volt a kozmikus menetrendje, mint az 1531-es és az 1607-ik évinek. Halley emiatt úgy vélte, hogy mindhárom jelenség esetében ugyanarról van szó, amely a Nap körüli keringése folytán, meghatározott időközönként újra láthatóvá válik. Ez akkoriban egy óriási tudománytörténeti felfedezés volt, hiszen alapot szolgáltatott végre ahhoz, hogy az üstökösökről szóló évezredes babonákat kiirtsa. Halley később arra is rájött, hogy az általa megfigyelt jelenség azonos az 1305-ben, 1380-ban és az 1456-ban észlelt és hatalmas pánikot keltő objektummal. Számításai szerint az üstökös újbóli megjelenését az 1758. esztendőre előre jelezte. Mindez pontosan be is következett, amelytől hírneve még nagyobb lett, mint valaha. Ezt az eseményt azonban már nem érhette meg, mivel 1742-ben elhunyt. / NEMbulvár-eszgé/
Egy névadás története
Edmond Halley (1656 -1742) életében fontos szerepet játszott az 1680–81-es év tele, amikor fényes üstökös tűnt fel az égen. A jelenséget minden csillagász izgatottan figyelte, és mivel kétszer is látták – egyszer, amint a Nap felé közeledett majd eltűnt, másodszor amikor nemsokára újra feltűnt, a Nap másik oldalán –, ezért először arra gondoltak, hogy két külön üstökösről van szó. Hamar rájöttek azonban, hogy másodszorra távolodik, így valószínűsítették, hogy egyetlen égitestről lehet szó. Az üstökös látványos jelenség volt, London és Párizs utcáiról is tisztán látszott. Amikor először feltűnt, Halley épp egy nagyobb, európai körutazáson járt, és így az üstökös körüli kérdéseket több, neves tudóssal, köztük Giovanni Cassinivel is megbeszélhette. Halley hazatérése után is kitartóan foglalkozott az üstökösökkel, és Newtonnal is hosszasan levelezett a témában. Kimutatta, hogy az üstökösök jelentős hányada ellipszis alakú pályán mozog a Nap körül. A korábbi feljegyzések alapján azt gyanította, hogy az 1682-ben megfigyelt üstökös ugyanaz lehetett, amelyet már három alkalommal –1456-ban, 1531-ben és 1607-ben – is láttak, nagyjából 75 vagy 76 éves időközönként. Ennek alapján biztos volt benne, hogy az 1682-ben megfigyelt üstökös – Newton törvényeinek engedelmeskedve – „valamikor az 1758. esztendő tájékán” vissza fog térni. Ezt a jóslatát az 1705-ben kiadott, Astronomiae Cometiae Synopsis (Az üstökösök csillagászatának összefoglalása) című könyvében írta le. Ám egyúttal azt is kiszámolta, hogy ő maga akkorra éppen 102 éves lenne, amit valószínűleg nem fog megérni. Ezért a legendák szerint arra kérte a nála fiatalabb csillagászokat, hogy figyeljenek majd az üstökösre, és amikor feltűnik, emlékezzenek meg róla. Kérése teljesült.
Miután 1758 karácsonyán egy amatőr csillagász valóban meglátta a visszatérő üstököst, az érkeztét hírül adó társuk iránti tiszteletből a csillagászok Halley nevét adták az égitestnek. Ez volt az első alkalom, hogy nem a felfedező volt egy jelenség névadója. A Halley utoljára 1986-ban járt a Naprendszerünkben, és legközelebb 2061-ben fog visszatérni.
Az üstökösök az égi vándorai Naprendszerünknek.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése