Rendkivűli csillagászati esemény lesz október 19.én

Vasárnap, október 19-én mindössze 139 500 kilométerre repül el a Mars mellett a Siding Spring (C/2013 A1) nevű üstökös.

 A Siding Spring a Naprendszer külső tartományából, az 50-100000 csillagászati egységnyire lévő, úgynevezett Oort-felhőből érkezik, ahol milliárdnyi üstökösmag kering. Ezek a jeges objektumok a 4,6 milliárd éve született Naprendszer “törmelékanyaga” – olvasható a NASA honlapján. Az üstökös október 19-én közép-európai idő szerint 20 óra 27 perckor közelíti meg a legkisebb távolságra a Marsot, amikor a vörös bolygótól 139 500 kilométer választja el. Ez a Föld-Hold távolság fele, és alig egytizede annak a távolságnak, amelyre bolygónkat eddig az üstökösök megközelítették. Az égitest sebessége 56 kilométer másodpercenként. A NASA felkészült az egymillió évenként bekövetkező eseményre.
/Érdekes Világ/






Valószínűleg feltűnő vörös színe ihlette az ókor emberét, hogy a római hadistenről nevezze el. Noha csak feleakkora, mint a Föld, az összes égitest közül mégis ez hasonlít legjobban lakóhelyünkhöz. A Marson egy nap alig tart tovább, mint a mi bolygónkon, és hasonló tengelyferdeségének köszönhetően még évszakok is megfigyelhetők rajta. A felszíne is csaknem ugyanolyan változatos.

A sarkokat fehér, víz és szén-dioxid alkotta jeges pólussapkák fedik. Hegyeket, sőt óriási, régen kialudt tűzhányókat mászhatnánk meg a bolygón. A Marson található a Naprendszer legnagyobb vulkánja, az Olympus Mons, amely közel huszonhat kilométer magas (háromszor magasabb, mint a Föld legnagyobb hegyei) és a lába a Kárpát-medence egészét(!) betakarná. A Földön a hasonlóan nagy vulkánok a súlyuk miatt belesüllyednének a kéregbe, itt viszont a Mars gyenge gravitációja miatt a vulkáni hegyek kisebb súlyúak.
A viszonylag kis gravitáció egy nagyon ritka szén-dioxid légkört tart a bolygó körül, felszínén százszor kisebb a légnyomás, mint a Földön. Mégis, a Marsot övező gázréteg elegendő ahhoz, hogy időnként akár a fél bolygót is betakaró homokviharok söpörjenek végig a felszínen. Éghajlata kismértékben eltér a Földétől, a hőmérséklet a legtöbb helyen a fagyos -120 és a langyos +20 Celsius fok között változik.
Évmilliárdokkal ezelőtt a Mars éghajlata sokkal melegebb volt, és a felszínén vízfolyások hömpölyögtek. Erre a kiszáradt folyómedrek utalnak. A víz kölcsönhatásba lépett a felszínt alkotó vassal, ami ennek következtében "elrozsdásodott". A rozsda jellegzetes vöröses színt ad a felszínnek.
Felülete ma száraz. Sok helyütt kövekkel borított száraz sivatagokat találunk. Két Viking-űrszonda is ilyen vidékre ereszkedett le. 1976-ban a Viking űrszondák életet is kerestek a Mars felszínén. Számos kísérletet végeztek az élet kimutatására, de nem jártak sikerrel. Találtak ugyan érdekes és gyanús gázcserére emlékeztető kémiai folyamatokat, de nem lehetett egyértelműen megállapítani, hogy azok élő vagy élettelen anyagtól származnak-e. (Azonban az Antarktisz jegében több, a Marsról származó kőzetre bukkantak, amelyekben - úgy tűnik - életnyomok is fellelhetőek.)

Az üstökösök mindig lázba hozzák a csillagvadászokat..

Ma lesz a legközelebb a Naphoz az ISON üstökös. Ha túléli, gyönyörködhetünk benne. És jön a Lovejoy is.

Örülhetnek az üstökösvadászok, úgy tűnik, van esély rá, hogy az ISON túléli a napközelséget, és távolodva tőle láthatjuk felfényesedő csóváját. Az ISON ma 19.38-kor lesz legközelebb a naphoz. A csillagászok azt remélik, hogy az üstökös nem esik szét, és 29-30-án a napfigyelő szondákon ismét megfigyelhető lesz.

Szabad szemmel december 2-tól van esélyünk megpillantani az égi jelenséget, és december első hetében a hajnali égbolton, napkelte előtt láthatjuk a látványos csóvát.

Az évszázad üstökösének is nevezett ISON mellett még egy üstökösben gyönyörködhetünk idén. A Lovejoy az előrejelzések szerint kedvező körülmények esetén akár szabad szemmel is megfigyelhető lesz év végéig, amii azért is nagyszerű lenne, mert 346 évenként tűnik fel a Nap közelében.

A Lovejoyt szeptember elején fedezte fel egy ausztrál amatőr csillagász, Terry Lovejoy. Ez hajnalonként látható a keleti égbolton.

Forrás:Fényörvény

Kép: Juan Carlos Casado felvétele a Tenerife szigetén található Teide Obszervatóriumból készült november 21-én hajnalban. 

ISON üstökös

A 2013-as év leglátványosabb csillagászati eseménye a novemberben érkező C/2012 S1 (ISON) üstökös lesz.

Az ISON az elmúlt két hónapban elrejtőzött a csillagászok szeme elől, mert a Földről nézve éppen a Nap átellenes oldalán tartózkodott.

A NASA kezdeményezésére az űreszközökkel dolgozó, valamint a földi hivatásos és amatőr csillagászok összehangolt észlelési kampányt (Comet ISON Observing Campaign, CIOC) indítottak a nem mindennapi égitest megfigyelésére.

Az üstökös november 28-án 1,16 millió km-re halad el a Nap izzó felszíne fölött (ez nagyon kis naptávolságnak számít, vagyis az ISON egy úgynevezett napsúroló üstökös). Látszó fényessége ekkor a teliholdét is elérheti, így a nappali égbolton is láthatjuk.

Az ISON nemcsak rendkívül szoros napközelsége miatt különleges, hanem azért is, mert igencsak messziről jön. Nagyon elnyúlt ellipszispályáján az üstökösmagokból álló Oort-felhőből érkezik, vagyis a legtávolabbi bolygók pályáján messze túlról. Eddig soha nem sikerült még közvetlenül az Oort-felhőből jövő és ilyen szorosan a Nap közelében elhaladó üstököst részletesen tanulmányozni. A remélhető látvány mellett az ISON érdekes tudományos felfedezéseket is ígér.

A csillagászat.hu a következőket írja róla:

.. Egy héttel a november 28-i napközelség előtt már mindenkinek érdemes lesz az ég alatt töltenie a derült hajnalokat, az üstökös feje ekkor már a legfényesebb csillagok fényével fog vetekedni, csóvája pedig több csillagképen is átívelhet. A napközelség idején majd nagyon kell vigyázni, hogy az üstökös nappali megfigyelésénél a Napot kitakarjuk, kizárjuk a látómezőnkből. Az igazi látványosságot az immáron távolodó üstököstől várjuk decemberben, hiszen a kométa a hónap végéig még közeledik bolygónkhoz (legkisebb távolsága mintegy 65 millió km lesz), csóvájára pedig pontosan oldalról fogunk rálátni, amely az intenzív anyagkibocsátásnak köszönhetően akár a fél égbolton is átívelhet.
Megtörténhet azonban, hogy az üstökös magja széthullik, elporlad, ami az égitest végét jelenti, hiszen a több millió km hosszú csóvának nem marad anyagutánpótlása.

Mind az üstökösök, mind a meteorok csak "vendégei" égboltunknak, de látványos megjelenésük nagy feltűnést kelt. Az üstökösök olyan égitestek, amelyek külsejükben lényegesen felülmúlják a saját jelentéktelenségüket. Az üstökösök félelmetes alakjukkal, szabálytalan feltűnésükkel és különös pályájukkal a szabad szemmel megfigyelhető leglátványosabb égitestek.

Az emberek ősidők óta figyelemmel kísérik az üstökösöket. A babiloni és a kínai csillagászok feljegyzéseiben több mint négyezer évvel ezelőtt üstökösök leírását is megtalálhatjuk. Az üstökösökre évezredeken át a legtöbben úgy tekintettek, mint katasztrófák, háborúk vagy halálesetek előjelére.

Üstökös adta hírül például Attila, Valentinian, Vespasianus vagy I. Nagy Károly halálát. Vespasianus például kifejezetten kigúnyolta az érkező üstökös állítólagos jelentőségét, azonban még abban az évben meghalt. Josephus, a híres zsidó történetíró „tűzkardként” jellemezte a Halley-üstökös i.sz. 66-os megjelenését, ahogy áthaladt Jeruzsálem felett néhány évvel a város elpusztítása előtt. Ugyanez az üstökös jelezte Konstantinápoly elestét és Anglia legyőzését a normannok által.
Az 1528-as „nagy üstököst” olyan rémisztőnek tartották Európában, hogy néhányan szó szerint szörnyethaltak az ijedtségtől, mások pedig ámultak az üstökös hatalmas vérvörös csóvája láttán

forrás: ISON üstökös,idők jelei,Origo

Üstökösök

Az ősi kultúrában nagy becsben tartották az üstökösöket és a hullócsillagokat. Az üstökösök általában Nap körüli pályán keringenek, szilárd magból, az ezt körülvevő, égő gázburokból és csóvából álló égitestek. Szabályos pályát futnak be, és néhányuk több év eltűnés után újra láthatóvá válik az emberi szem számára. Legismertebb a Halley-üstökös, amely 76 évente visszatér. 1986-ban járt utoljára a Föld közelében. A nagysága megfelel egy kisbolygónak.

Az emberek a történelem során mindig tartottak az üstökösöktől. A megjelenésüket háborúk kitörésével, éhínségekkel és járványokkal és egyébkatasztrófákkal hozták összefüggésbe. Lehet, hogy nem alaptalanul…

A kínai Sang birodalom bukása az első feljegyzett katasztrófa, amelyet azzal indokoltak, hogy a Halley üstökös a Föld közelébe ért. A 76 évenként visszatérő üstökös megjelenését számos balszerencsével kapcsolták össze.

– i.e. 240: hatalmas áradások pusztítanak Kínában.
– i.e. 164: Európában fekete-himlő járvány söpör végig.
– i.sz. 66: Az üstökös éppen megjelenik, amikor a zsidók felkelést indítanak a római uralom ellen. A háborúban 1 millió ember hal meg, és Jeruzsálem pusztulásával ér véget.
– i.sz. 374: A hunok elözönlik Európát.
– i.sz. 451: Attila betör Galliába, a csatában 30 ezer harcosát veszti el.
– i.sz. 684: A Nürnbergi Krónikában megörökítik az üstökös képét. Európában és Ázsiában 3 hónapon keresztül esik az eső, a vetés tönkre megy, és az ezt követő éhínségben milliók pusztulnak el.
– 1066: Hódító Vilmos megtámadja Angliát; Harold király elesik a hastingsi csatában.
– 1222: A mongolok, élükön Dzsingisz kánnal, betörnek Oroszországba. Rómában állítólag véreső esik, és Európa szerte földrengéseket észleltek.
– 1456: A törökök elfoglalják Athént. Nápolyban 35 ezer halottja van a földrengésnek.
– 1682: Földrengés Angliában
– 1759: Meghal VI. Ferdinánd spanyol király. Világszerte földrengések és szélviharok pusztítanak, kitör a Vezúv Itáliában.
– 1865: Egyiptomban milliókat pusztít el a döghalál. Itáliában földrengéseket észlelnek, Japánban szökőár, Floridában hurrikán pusztít.
– 1910: VII. Edward angol király meghal. Egyiptom miniszterelnökét meggyilkolják. Öngyilkossági hullám söpör végig Európán s Amerikán. Kínában áradások pusztítanak. Indiában milliók esnek áldozatul a bubó-pestisnek.
– 1986. áprilisában felrobban a csernobili atomreaktor, a svéd miniszterelnököt meggyilkolják.

Az emberek zöme még ma is félelemmel gondol egy üstökös megjelenésére.
A legismertebb meteor, ami egy „kis zűrt” okozott, Szibériában a Tunguzka folyónál becsapódó volt. Az 1900-as évek elején találkozott a Földdel (szerencsére, nagyon gyéren lakott területen), és olyan pusztulást okozott a faunában, hogy még napjainkban is kivehetők az átrendeződés nyomai. Az űrkutatás fejlődésével kezdődött az ilyen égi balesetek kutatása. Felfedezték, hogy az űrből is látható néhány ilyen becsapódás helye a Földön. Azonban, ha figyelembe vesszük a föld néhány millió éves múltját, nem kell nagyon félnünk, a közelünkben elhaladó meteorok közül elenyészően kevés találja el Földet.
/forrás: Abafi C./

Halley-üstökös (hivatalos nevén 1P/Halley) a Kuiper-övből származó rövid periódusú üstökösök legismertebb és legfényesebb példánya. Nevét Edmond Halley angol csillagászról kapta, aki kiszámította pályáját, elsőként a periodikus üstökösök közül (innen az 1/P szám). Keringési periódusa 76 év, legutoljára 1986-ban járt a Naprendszerünkben, így legközelebb 2061-ben fog visszatérni.

Halley úgy vélte, hogy az 1531-es, 1607-es és az 1682-es fényjelenségek egy olyan üstökösnek tulajdoníthatóak, amely 76 éves periódussal kering a Nap körül, és tagja a Naprendszernek. Számításai alapján az égitestnek 1758 karácsonyán kellett feltűnni. Tudta, hogy akkor már nem él, ezért megkérte a csillagászokat: keressék meg az üstököst, és emlékezzenek meg arról az emberről, aki megjósolta annak visszatérését. A kérése teljesült.

1758 karácsonyán egy amatőr csillagász fedezte fel a már szabad szemmel is látható üstököst. Charles Messier, aki fontosnak tartotta az üstökösök kutatását, másfél évet töltött feleslegesen a Halley által megjósolt üstökös feltűnésére várva, amit csak annak felfedezése után egy hónappal vett észre. /Wikipedia/

Márciusi üstökös

A csillagászok reményei szerint 2013 emlékezetes lesz az üstökösök szempontjából is. Az idei első magányos égi vándor, a 2011 L4 katalógusjelű üstökös (PANSTARRS) lesz, amely március 8. és 12. között ragyog a legfényesebben.

A C/2011 L4 (PANSTARRS) március 10-én kerül napközelbe és körülbelül ettől a naptól próbálkozhatunk észrevételével hazánkból.

forrás:Meteoline

forrás NASA

EDMOND HALLEY - természettudós, angol csillagász, geofizikus, matematikus, meteorológus és fizikus

A London közelében fekvő (ma már Londonhoz tartozó) Haggerston községben született 1656. október 29-én (az Angliában akkor még használatban lévő Julián-naptár szerint, a mai Gergely-naptárban ez november 8-ának felel meg).

Már huszonkét évesen foglalkozott azokkal a problémákkal, amelyek alapján Newton később megalkotta korszakos elméletét. És ő fedezte fel a róla elnevezett híres üstököst, sok egyéb fantasztikus megfigyelései mellett. 



Gyermekkorától intenzíven érdeklődött a matematika iránt. Tanulmányait Oxfordban mégsem fejezte be, nem lustaság miatt, hanem mert II. Károly angol király, addigi kutatási eredményeinek jutalmául, vizsga nélkül adományozta neki a diplomát. Az ifjú Halley ugyanis a déli égbolton kezdett megfigyelés-sorozatba, amely miatt meg kellett szakítania tanulmányait. Édesapja pénzügyi támogatásával Szent Ilona szigetére utazott 1676-ban, abból a célból, hogy kijavítsa az addig forgalomban lévő csillagászati katalógusokat. Másfél esztendő alatt létrehozta a Catalogus Stellarum Australium című gyűjteményt, közel háromszázötven csillagra vonatkozó részletes adatbázissal. Ezért a tettéért soron kívül beválasztották a Királyi Társaság akadémikusai közé, amelynek ő lett minden idők legfiatalabb tagja.

Ezután Halleynak Kepler harmadik törvényéből sikerült levezetnie, hogy a nehézségi erő a távolság négyzetével csökken, azonban ehhez a felfedezéshez Newton kellett, hogy megmagyarázza azt, hogy mindebből hogyan következik a bolygók ellipszispályája. A két tudós között barátság alakult ki. A szívélyes természetű Halley egyfajta közvetítő szerepet játszott a vehemens és makacs Newton vitájában, amelyet az Hooke-kal folytatott, aki szintén felfedezte a nehézségi erő csökkenésének törvényét. Amikor a később Halley-üstökös névre elkeresztelt égi objektum feltűnt az égen 1680-81 telén, buzgó tanulmányozásba kezdett. Addig az volt az uralkodó nézet, hogy az effajta jelenségek a légkör kipárolgásaiból keletkeznek. Halley már jóval a newtoni Principia megjelenése előtt feltette magának a kérdést, hogy vajon a megfigyelési adatok alapján pontosabban lehet-e meghatározni az „Isten virgácsainak” nevezett jelenségek pályamozgását. Ezután kikeresett minden létező adatot ezekkel kapcsolatban, és a gravitációs törvény alapján kiszámította az összes pályaelemet. Meglepődve vette észre, hogy három különböző üstökösre vonatkozóan rendkívül hasonló adatokat kapott: a szóban forgó  objektumnak ugyanolyan volt a kozmikus menetrendje, mint az 1531-es és az 1607-ik évinek. Halley emiatt úgy vélte, hogy mindhárom jelenség esetében ugyanarról van szó, amely a Nap körüli keringése folytán, meghatározott időközönként újra láthatóvá válik. Ez akkoriban egy óriási tudománytörténeti felfedezés volt, hiszen alapot szolgáltatott végre ahhoz, hogy az üstökösökről szóló évezredes babonákat kiirtsa. Halley később arra is rájött, hogy az általa megfigyelt jelenség azonos az 1305-ben, 1380-ban és az 1456-ban észlelt és hatalmas pánikot keltő objektummal. Számításai szerint az üstökös újbóli megjelenését az 1758. esztendőre előre jelezte. Mindez pontosan be is következett, amelytől hírneve még nagyobb lett, mint valaha. Ezt az eseményt azonban már nem érhette meg, mivel 1742-ben elhunyt. / NEMbulvár-eszgé/
 
Egy   névadás története

 Edmond Halley (1656 -1742) életében fontos szerepet játszott az 1680–81-es év tele, amikor fényes üstökös tűnt fel az égen. A jelenséget minden csillagász izgatottan figyelte, és mivel kétszer is látták – egyszer, amint a Nap felé közeledett majd eltűnt, másodszor amikor nemsokára újra feltűnt, a Nap másik oldalán –, ezért először arra gondoltak, hogy két külön üstökösről van szó. Hamar rájöttek azonban, hogy másodszorra távolodik, így valószínűsítették, hogy egyetlen égitestről lehet szó. Az üstökös látványos jelenség volt, London és Párizs utcáiról is tisztán látszott. Amikor először feltűnt, Halley épp egy nagyobb, európai körutazáson járt, és így az üstökös körüli kérdéseket több, neves tudóssal, köztük Giovanni Cassinivel is megbeszélhette. Halley hazatérése után is kitartóan foglalkozott az üstökösökkel, és Newtonnal is hosszasan levelezett a témában. Kimutatta, hogy az üstökösök jelentős hányada ellipszis alakú pályán mozog a Nap körül. A korábbi feljegyzések alapján azt gyanította, hogy az 1682-ben megfigyelt üstökös ugyanaz lehetett, amelyet már három alkalommal –1456-ban, 1531-ben és 1607-ben – is láttak, nagyjából 75 vagy 76 éves időközönként. Ennek alapján biztos volt benne, hogy az 1682-ben megfigyelt üstökös – Newton törvényeinek engedelmeskedve – „valamikor az 1758. esztendő tájékán” vissza fog térni. Ezt a jóslatát az 1705-ben kiadott, Astronomiae Cometiae Synopsis (Az üstökösök csillagászatának összefoglalása) című könyvében írta le. Ám egyúttal azt is kiszámolta, hogy ő maga akkorra éppen 102 éves lenne, amit valószínűleg nem fog megérni.  Ezért a legendák szerint arra kérte a nála fiatalabb csillagászokat, hogy figyeljenek majd az üstökösre, és amikor feltűnik, emlékezzenek meg róla. Kérése teljesült.
 Miután 1758 karácsonyán egy amatőr csillagász valóban meglátta a visszatérő üstököst, az érkeztét hírül adó társuk iránti tiszteletből a csillagászok Halley nevét adták az égitestnek. Ez volt az első alkalom, hogy nem a felfedező volt egy jelenség névadója. A Halley utoljára 1986-ban járt a Naprendszerünkben, és legközelebb 2061-ben fog visszatérni.

Az üstökösök az égi vándorai  Naprendszerünknek.

Üstökösök

Mind az üstökösök, mind a meteorok csak "vendégei" égboltunknak, de látványos megjelenésük nagy feltűnést kelt. Az üstökösök olyan égitestek, amelyek külsejükben lényegesen felülmúlják a saját jelentéktelenségüket. Az üstökösök félelmetes alakjukkal, szabálytalan feltűnésükkel és különös pályájukkal a szabad szemmel megfigyelhető leglátványosabb égitestek.

Az emberek ősidők óta figyelemmel kísérik az üstökösöket. A babiloni és a kínai csillagászok feljegyzéseiben több mint négyezer évvel ezelőtt üstökösök leírását is megtalálhatjuk. Az üstökösökre évezredeken át a legtöbben úgy tekintettek, mint katasztrófák, háborúk vagy halálesetek előjelére.

A legtöbb ókori csillagász légköri jelenségnek, a Föld "kipárolgásainak" vélte az üstökösöket. Egészen 1557-ig nem jöttek rá arra, hogy ezek az égitestek a Hold mögött járnak. Abban az évben ugyanis feltűnt egy üstökös, amelyet Tycho Brahe megvizsgált és megállapította, hogy a csillagokhoz viszonyított helyzete Európa minden pontjáról vizsgálva ugyanaz. Az üstökösöket elsőként egy angol csillagász, Edmund Halley tekintette olyan, a Nap körül keringő égitesteknek, amelyek Newton gravitációs törvénye által megszabott pályákon keringenek.

  Az üstökösöket már az ősi barlangrajzokon is ábrázolták több ezer évvel ezelőtt. Egyesek az égbolt kaméleonjainak is nevezik őket, mivel akár a fél égboltot is beteríthetik. Néha az üstökösök szabad szemmel láthatóan semmisülnek meg, vagy esnek darabokra. Valószínűleg a vizet, de lehet hogy magát az életet is az üstökösök hozták létre a Földön.
    Az emberiséget sújtó csapásokat és katasztrófákat megjövendölő baljós előjelek közül talán az üstökösökkel foglalkoznak a legtöbbet. Az egyik legismertebb a Halley-üstökös, melyhez számos legenda és babona kötődik., A babonák eredete, A francia désastre, az olasz disastro és az angol disaster szó, a rossz csillagot jelentő latin dis astrum szóösszetételből származik. A kifejezés kialakulása a korabeli képzeteken alapul, hisz akkortájt az üstökösök feltűnését súlyos csapások követték. Így kapcsolódtak a legkülönfélébb szörnyűségek az egyszerűen magyarázható égi jelenségekhez, így lettek ezek a fényes égi tünemények a járványok, földrengések, öngyilkosságok, időjárási katasztrófák és politikai harcok előfutárai. A 17. században még Luther Márton is baljóslatúnak tartotta a fényes csóvákat az égen. "Isten nem teremtett egyetlen olyan üstököst sem, amely ne lenne biztos előhírnöke valami súlyos csapásnak."  


Halley-üstökös

A brit csillagászról és matematikusról, Edmund Halleyről nevezték el az egyik legismertebb üstököst. Halley kiszámította, hogy az 1531-ben, 1607-ben és 1682-ben is látható üstökös egy és ugyanaz volt. Megfigyelését a számos visszamaradt feljegyzés, tragédiák leírása segítette. A 76 évenként újra meg újra megjelenő jelenségnek ugyanis mindig is baljóslatú jelentést tulajdonítottak.
A kínai Sang Birodalom bukása az első feljegyzett katasztrófa, melyet a Halley-üstökössel hoztak kapcsolatba, mivel a döntő csata ideje alatt elsuhant az égen. Az időszámításunk előtti időkben a 240-ben bekövetkezett kínai áradásokat, a 164-ben tomboló feketehimlő-járványt és a 66-ban zajló jeruzsálemi zsidó felkelés leverését is hozzákapcsolják.
A hunok Európába érkeztét is megjósolták állítólag az üstökös által, sőt Attila uralmának előjeleként is említik. 684-ben a Nürnbergi Krónikában az istencsapásszerű esőzések miatt különös figyelmet tulajdonítanak a égi csóvának. A híres bayeux-i kárpít megörökítette Harold király elestét, aki rossz ómennek vélte a csillagot. 1222-ben Dzsingisz kán betör Oroszországba, Rómában véreső hullik, Európa-szerte földrengések pusztítanak a csóva megjelenésekor.
Az 1456-os nápolyi földrengést, a titokzatos vörös színű esőket és az abban az évben született rekord számú beteg gyermeket és állatot az üstökös következményének tartják. 1682-ben Halley felfedezi az égi tüneményt, melyet rettentő földrengések kísérnek Angliában. 1759-ben bebizonyosodik Halley teóriája, hisz az üstökös ismét feltűnik az égen, magával hozva a földrengéseket, szélviharokat, vulkánkitöréseket.

Jövő novemberben a Föld közelébe ér egy nemrég felfedezett üstökös. A jelenség különlegessége, hogy a C/2012 S1 névre keresztelt égitest rekord fényességű lesz: nappali is lehet majd látni.
Az üstökös jövő november végén lesz a legközelebb a Naphoz, fényessége ekkor a teliholdéval vetekszik majd. A napközelség idején a Földről nézve gyakorlatilag a Nap mellett lesz, emiatt éjszaka nem lehet majd megfigyelni. Nappal, pontosabban napkelte és napnyugta környékén viszont látványos fénygömbként jelenik meg.
A napközelség után az üstökös közeledni fog a Földhöz (ekkor már éjszaka válik láthatóvá), 2013 december végén lesz legközelebb hozzánk.
Míg az üstökös magja viszonylag rövid ideig lesz látható, látványos csóvájában hónapokig lehet gyönyörködni. A csillagászati számítások szerint az üstökös csóvája a földközelség idején a  fél éjszakai égboltot átszeli majd, így rendkívüli látványt nyújt./Meteoline/