Mind az üstökösök, mind a meteorok csak "vendégei" égboltunknak, de látványos megjelenésük nagy feltűnést kelt.
Az üstökösök olyan égitestek, amelyek külsejükben lényegesen
felülmúlják a saját jelentéktelenségüket. Az üstökösök félelmetes
alakjukkal, szabálytalan feltűnésükkel és különös pályájukkal a szabad szemmel megfigyelhető leglátványosabb égitestek.
Az emberek ősidők óta figyelemmel kísérik az üstökösöket. A
babiloni és a kínai csillagászok feljegyzéseiben több mint négyezer
évvel ezelőtt üstökösök leírását is megtalálhatjuk. Az üstökösökre
évezredeken át a legtöbben úgy tekintettek, mint katasztrófák, háborúk
vagy halálesetek előjelére.
A legtöbb ókori csillagász légköri jelenségnek, a Föld "kipárolgásainak"
vélte az üstökösöket. Egészen 1557-ig nem jöttek rá arra, hogy ezek az
égitestek a Hold mögött járnak. Abban az évben ugyanis feltűnt egy üstökös, amelyet Tycho Brahe
megvizsgált és megállapította, hogy a csillagokhoz viszonyított
helyzete Európa minden pontjáról vizsgálva ugyanaz. Az üstökösöket
elsőként egy angol csillagász, Edmund Halley tekintette olyan, a Nap körül keringő égitesteknek, amelyek Newton gravitációs törvénye által megszabott pályákon keringenek.
Az üstökösöket már az ősi barlangrajzokon is ábrázolták több ezer évvel
ezelőtt. Egyesek az égbolt kaméleonjainak is nevezik őket, mivel akár a
fél égboltot is beteríthetik. Néha az üstökösök szabad szemmel láthatóan
semmisülnek meg, vagy esnek darabokra. Valószínűleg a vizet, de lehet
hogy magát az életet is az üstökösök hozták létre a Földön.
Az emberiséget sújtó csapásokat és katasztrófákat megjövendölő baljós előjelek közül talán az üstökösökkel foglalkoznak a legtöbbet. Az egyik legismertebb a Halley-üstökös, melyhez számos legenda és babona kötődik., A babonák eredete, A francia désastre, az olasz disastro és az angol disaster szó, a rossz csillagot jelentő latin dis astrum szóösszetételből származik. A kifejezés kialakulása a korabeli képzeteken alapul, hisz akkortájt az üstökösök feltűnését súlyos csapások követték. Így kapcsolódtak a legkülönfélébb szörnyűségek az egyszerűen magyarázható égi jelenségekhez, így lettek ezek a fényes égi tünemények a járványok, földrengések, öngyilkosságok, időjárási katasztrófák és politikai harcok előfutárai. A 17. században még Luther Márton is baljóslatúnak tartotta a fényes csóvákat az égen. "Isten nem teremtett egyetlen olyan üstököst sem, amely ne lenne biztos előhírnöke valami súlyos csapásnak."
Halley-üstökös
A brit csillagászról és matematikusról, Edmund Halleyről nevezték el az
egyik legismertebb üstököst. Halley kiszámította, hogy az 1531-ben,
1607-ben és 1682-ben is látható üstökös egy és ugyanaz volt.
Megfigyelését a számos visszamaradt feljegyzés, tragédiák leírása
segítette. A 76 évenként újra meg újra megjelenő jelenségnek ugyanis
mindig is baljóslatú jelentést tulajdonítottak.
A kínai Sang Birodalom bukása az első feljegyzett katasztrófa, melyet
a Halley-üstökössel hoztak kapcsolatba, mivel a döntő csata ideje alatt
elsuhant az égen. Az időszámításunk előtti időkben a 240-ben
bekövetkezett kínai áradásokat, a 164-ben tomboló feketehimlő-járványt
és a 66-ban zajló jeruzsálemi zsidó felkelés leverését is
hozzákapcsolják.
A
hunok Európába érkeztét is megjósolták állítólag az üstökös által, sőt
Attila uralmának előjeleként is említik. 684-ben a Nürnbergi Krónikában
az istencsapásszerű esőzések miatt különös figyelmet tulajdonítanak a
égi csóvának. A híres bayeux-i kárpít megörökítette Harold király
elestét, aki rossz ómennek vélte a csillagot. 1222-ben Dzsingisz kán
betör Oroszországba, Rómában véreső hullik, Európa-szerte földrengések
pusztítanak a csóva megjelenésekor.
Az 1456-os nápolyi földrengést, a titokzatos vörös színű esőket és az
abban az évben született rekord számú beteg gyermeket és állatot az
üstökös következményének tartják. 1682-ben Halley felfedezi az égi
tüneményt, melyet rettentő földrengések kísérnek Angliában. 1759-ben
bebizonyosodik Halley teóriája, hisz az üstökös ismét feltűnik az égen,
magával hozva a földrengéseket, szélviharokat, vulkánkitöréseket.
Jövő novemberben a Föld közelébe ér egy nemrég felfedezett üstökös. A
jelenség különlegessége, hogy a C/2012 S1 névre keresztelt égitest
rekord fényességű lesz: nappali is lehet majd látni.
Az üstökös jövő november végén lesz a legközelebb a Naphoz, fényessége
ekkor a teliholdéval vetekszik majd. A napközelség idején a Földről
nézve gyakorlatilag a Nap mellett lesz, emiatt éjszaka nem lehet majd
megfigyelni. Nappal, pontosabban napkelte és napnyugta környékén viszont
látványos fénygömbként jelenik meg.
A napközelség után az üstökös közeledni fog a Földhöz (ekkor már
éjszaka válik láthatóvá), 2013 december végén lesz legközelebb hozzánk.
Míg az üstökös magja viszonylag rövid ideig lesz látható, látványos
csóvájában hónapokig lehet gyönyörködni. A csillagászati számítások
szerint az üstökös csóvája a földközelség idején a fél éjszakai
égboltot átszeli majd, így rendkívüli látványt nyújt./Meteoline/
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése