Arany
János 1817. március 2-án született Nagyszalontán, elszegényedett
köznemesi családban.
Születésekor anyja, Megyei Sára és apja, Arany György már elég idős. 14
évesen segédtanítói állása van. 16 éves korában beiratkozik a Debreceni
Református Kollégiumba. Csak megszakításokkal tud itt tanulni. Később
vándorszínész lesz. Vándorszínész évei alatt ismerkedik meg Shakespeare
műveivel és a Bánk Bánnal. Hazatérve apját vakon találja, anyja is
nagyon beteg. Letelepedik Nagyszalontán és feleségül veszi Ercsey
Júliát. Másodjegyző lesz. 1842-ben Szalontára kerül
Szilágyi István, akinek tanácsára Arany elkezdi a műfordításokat
(legjelentősebb Shakespeare fordítása a Hamlet). 1845-ben választások
("tisztújítás") vannak. Ennek hatására kezdi írni Az elveszett
alkotmányt, amivel megnyeri a Kisfaludy Társaság pályázatát. 1846-ban
újabb pályázatot írnak ki, ahol a főhősnek népi hősnek kell lennie, és a
műnek is népiesnek kell lennie. A Toldival ezt a pályázatot is
megnyerte. 1848-ban megírja a Toldi estéjét. Világos után állását
elveszti, 1850-ben Geszten lesz házitanító. 1853-1860-ig Nagykőrösön
tanári állást kap. 1860 őszétől Pesten él. A Először a Szépirodalmi
Figyelő, majd a Koszorú című folyóiratot szerkeszti. A Kisfaludy
Társaság igazgatója, az Akadémia titkára lesz. Kritikai, elméletírói
tevékenységet folytat. A Magyarországi irodalomelmélet megtestesítője
lesz. Újra belefog a Csaba-trilógiába. 1865-ben meghal Juliska lánya,
rajta is elhatalmasodik a betegség. Teljesen összeomlott, tíz évig nem
is írt verseket. 1876-ban lemond a főtitkárságáról. Az 1877-es boldog
nyarat a Margitszigeten töltötte. Ekkor írta, nem a nyilvánosság számára
az Őszikék verseit. 1879-ben befejezte a Toldi szerelmét. 1882. október
22-én halt meg Pesten.
Arany János 1856-ban kis bőrkötésű könyvet kapott ajándékba Gyulai
Páltól, melynek kapcsos zárát kulccsal lehetett zárni. A zárható,
„kapcsos könyv” alkalmas volt arra, hogy legbelső magánügyeit írja bele.
Meddő órán
Belenézek a nagy éjszakába,
Alszik a föld, maga árnyékába';
Itt vagy amott csillagok röppennek:
Gondolatim is úgy jönnek-mennek.
Gondolatom szappanbuboréki
Csillogók, mint odafenn az égi:
De töredék mindkettőnek utja --
Mind szétpattan, mielőtt megfutja.
(1877. aug. 9.)
Őszikék
Alszik a föld, maga árnyékába';
Itt vagy amott csillagok röppennek:
Gondolatim is úgy jönnek-mennek.
Gondolatom szappanbuboréki
Csillogók, mint odafenn az égi:
De töredék mindkettőnek utja --
Mind szétpattan, mielőtt megfutja.
(1877. aug. 9.)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése