1882. október 22-én halt meg Arany János

 1882. október 22-én halt meg Arany János, a verses epika legkiemelkedőbb magyar művelője,a magyar költészet kiemelkedő alakja, a magyar nyelv egyik legnagyobb mestere.

Arany János 1817. március 2-án született Nagyszalontán, elszegényedett köznemesi családban. Születésekor anyja, Megyei Sára és apja, Arany György már elég idős. 14 évesen segédtanítói állása van. 16 éves korában beiratkozik a Debreceni Református Kollégiumba. Csak megszakításokkal tud itt tanulni. Később vándorszínész lesz. Vándorszínész évei alatt ismerkedik meg Shakespeare műveivel és a Bánk Bánnal. Hazatérve apját vakon találja, anyja is nagyon beteg. Letelepedik Nagyszalontán és feleségül veszi Ercsey Júliát. Másodjegyző lesz.  1842-ben Szalontára kerül Szilágyi István, akinek tanácsára Arany elkezdi a műfordításokat (legjelentősebb Shakespeare fordítása a Hamlet). 1845-ben választások ("tisztújítás") vannak. Ennek hatására kezdi írni Az elveszett alkotmányt, amivel megnyeri a Kisfaludy Társaság pályázatát. 1846-ban újabb pályázatot írnak ki, ahol a főhősnek népi hősnek kell lennie, és a műnek is népiesnek kell lennie. A Toldival ezt a pályázatot is megnyerte. 1848-ban megírja a Toldi estéjét. Világos után állását elveszti, 1850-ben Geszten lesz házitanító. 1853-1860-ig Nagykőrösön tanári állást kap. 1860 őszétől Pesten él. A Először a Szépirodalmi Figyelő, majd a Koszorú című folyóiratot szerkeszti. A Kisfaludy Társaság igazgatója, az Akadémia titkára lesz. Kritikai, elméletírói tevékenységet folytat. A Magyarországi irodalomelmélet megtestesítője lesz. Újra belefog a Csaba-trilógiába. 1865-ben meghal Juliska lánya, rajta is elhatalmasodik a betegség. Teljesen összeomlott, tíz évig nem is írt verseket. 1876-ban lemond a főtitkárságáról. Az 1877-es boldog nyarat a Margitszigeten töltötte. Ekkor írta, nem a nyilvánosság számára az Őszikék verseit. 1879-ben befejezte a Toldi szerelmét. 1882. október 22-én halt meg Pesten. 

Arany János 1856-ban kis bőrkötésű könyvet kapott ajándékba Gyulai Páltól, melynek kapcsos zárát kulccsal lehetett zárni. A zárható, „kapcsos könyv” alkalmas volt arra, hogy legbelső magánügyeit írja bele.

Őszikék

Meddő órán
 Belenézek a nagy éjszakába,
Alszik a föld, maga árnyékába';
Itt vagy amott csillagok röppennek:
Gondolatim is úgy jönnek-mennek.
Gondolatom szappanbuboréki
Csillogók, mint odafenn az égi:
De töredék mindkettőnek utja --
Mind szétpattan, mielőtt megfutja.
(1877. aug. 9.)