Som, az elfelejtett őshonos gyümölcs

 

A som (cornus) Magyarországon és egész Európában őshonos csonthéjas termésű növény. A legtöbb faja viszont Kínában, Japánban és az Amerika délkeleti részén található. Itthon az Észak-Alföldön igen gyakori, de vadon is terem szinte mindenhol az országban A som már az ókorban is kedvelt gyümölcs volt, törzséből értékes fegyvernyelet készítettek. A középkorban kolostorok kertjeiben termesztették elsősorban, a XIX századig a piacokon sem kellett vadászni rá. 

 

 

 

A honfoglaló magyarok valószínűleg a Volga menti erdőkben ismerték meg a somot. A gyümölcs neve is ótörök eredetű, egyik legrégebbi szavunk, sok földrajzi nevünk ebből ered (Somogy megye, Som község, Somhegy), de keresztnév is alakult ki belőle, a Soma. Még híres somfa is van: az észak-alföldi somfák közül a legértékesebb a császlói Cornus mas f. csaszloiensis, több, mint 150 éves (egyesek szerint 400 éves is megvan) "Öreg som", ami 1989 óta védett. Ma már sokszor csak dísznövénynek ültetik, mivel szép sárga virága van.

Az éretlen termését az olajbogyóhoz hasonlóan már az ókor óta szokás sós vagy ecetes vízben köménymaggal eltenni. Borecetben elrakva a kapribogyót helyettesítheti. Savanyítani is szokták, és vadhúsból készült ételekhez tálalják.
Keserű ízének köszönhetően a somból készült szörp kitűnően csillapítja a szomjat, a gyümölcsből készült bor pedig remekül illik főfogások és sütemények mellé egyaránt. A gyümölcs felhasználása azonban nem csak a konyhában lehetséges, hiszen élénk, piros színe remek festékanyagot biztosít a művészek számára, kellemes illatának köszönhetően pedig a szépségápolásban is alkalmazható.

Van, ahol a gyümölcs mellett még mindig felhasználják a fa törzsét és kérgét is. Az osztrák Pielach-völgyben a gyümölcslé, a likőr és a pálinka mellett a kéregből ékszereket, a törzsből használati tárgyakat készítenek. A som magja a pénztárcában hordva itt a hagyomány szerint szerencsét hoz.

Forrás: NET , Tafelspicc,őszi vitaminforrásaink