Tájfunok és hurrikánok
A meteorológia egyébként mindkettőt trópusi ciklonként definiálja, hiszen tudományos szempontból nincs közöttük különbség. Csak olyan trópusi óceánok felett jönnek létre, ahol a vízhőmérséklet legalább 26,5°C. Az északi félgömbön ezek a feltételek az 5. és a 20.szélességi fok között adottak, ebből a sávból indul ki a trópusi ciklonok háromnegyede, és mindig akkor, amikor a Nap az északi félgömb felett delel. Az Egyenlítő közvetlen környezetében sohasem keletkeznek tájfunok vagy hurrikánok. A déli félgömbön a trópusi ciklonok kialakulásának kisebb az esélye és a kialakultak is ritkán érnek szárazföldek fölé. Így a déli féltekéről sokkal ritkábban érkeznek hírek ilyesféle meteorológiai katasztrófáról. Ha mégis, ezek akkor következnek be, amikor a déli félgömbön van nyár. Az egész Földön éves átlagban ötven trópusi ciklon keletkezik.
A karibi viharistenről elnevezett hurrikánok az északi félgömbön egy átlagos esztendőben hétszer jelennek meg, főleg május és szeptember között. A tájfun, amely a „nagy szelet” jelentő „tai-fun” kínai elnevezésből származik, évente átlag hússzor pusztít. A legveszélyesebb időszakuk augusztus és szeptember. A Bengáli-öbölben egyszerűen a trópusi ciklon elnevezést használják. Az Indiai-óceánnak is megvan a maga trópusi ciklonja, az ún. Mauritius, bár ennek neve kevésbé ismert. A Fülöp-szigeteken a tájfun elnevezése baguiro.
Már egy-egy mérsékelt övi zivatar energiája is nagyobb, mint egy kisebb fajta atombombáé, a trópusi ciklonok energiái azonban felülmúlnak minden, az emberi dimenzióba tartozó erőt.
A hurrikánok intenzív kutatása az ötvenes évek derekán kezdődött az Egyesült Államokban, amikor kettő közülük több milliárd dolláros kárt okozott. A feladat az volt, hogy a hurrikánok keletkezési helyét, ún. fészkét, pontosan meghatározzák, megjósolhassák a pályájukat és a veszélyeztetett területek lakosságát idejében figyelmeztessék. Közvetlen légi megfigyelésük igen veszélyes: még egy mérsékelt övi zivatarfelhőbe sem lehet kockázat nélkül berepülni, a trópusi ciklonokat pedig minden repülőgép messze elkerüli. Viszont a radar révén már negyven éve lehetséges volt, hogy 400 kilométeres távolságból felismerjék a közeledő hurrikánt.
A hatvanas évek derekától a meteorológiai mesterséges holdakat is bevetették ellenük. Így ma egy trópusi vihar megérkezését több nappal előre tudják jelezni, felhasználva a nagy teljesítményű számítógépeket is.
Az űrfelvételek alapján sikerült felderíteni a hurrikánok belső szerkezetét is. Az intenzíven felmelegedő trópusi tengereken keletkező, többnyire néhány száz kilométer átmérőjű ciklon középpontja felé áramló levegő felmelegedve felemelkedik 10-12 kilométeres magasságba. (A legnagyobb magasság azonban elérheti a 20 kilométert is). A felszín közelében keletkező alacsony légnyomás miatti szívó hatás következtében a felemelkedő levegő viharos sebességgel kap utánpótlást, amely úgyszintén felfelé sodródik.
A ciklon középpontja felé tartó légtömegek feláramlása még a ciklon középpontja előtt megtörténik. Így középen kialakul egy néhány száz méter átmérőjű szélcsendes és felhőmentes terület a ciklon szeme, s ezt henger alakban veszi körül a feláramlások övezete, amely vastag felhőzetet is jelez. A ciklon szemében igen kicsi a légnyomás, sokszor csak 900 millibar (675 higanymilliméter). A szemet körülvevő örvénylő, kavargó turbulencia-burokban akár a 300 kilométert is eléri a szélsebesség. A mag körül spirális karok alakulnak ki felhőszakadások kíséretében. A lehulló csapadék mennyisége néhány óra alatt több száz milliméter is lehet. Amerre a hurrikán turbulencia-gyűrűje elhalad, 7-8 méterre csapnak fel a tenger hullámai. A parton ez a turbulencia-zóna okozza a legnagyobb pusztítást. Ha a hurrikán a szárazföldre vagy hidegebb vízfelület fölé ér, a szél gyengül, a felhőtömegek szétterülnek és végül feloszlanak. (Egyébként a vitorlázásban minden 33 m másodpercenkénti sebességnél erősebb szelet hurikánnak neveznek.)
A hurrikánokat kezdetben arra a névre keresztelték, amely név megjelenésük napján a kalendáriumban állott. 1950-től leányneveket adtak nekik, ábécé-sorrendben. Később már férfi nevekkel ruházták fel a természet e szeszélyes lényeit; 1980 augusztusában például a Karib-tengeren pusztító hurrikánt Allen névre keresztelték. A világsajtó Allent akkor „az évszázad szélvészének” titulálta, a szél sebessége helyenként a 300 km/órát is meghaladta. Barbadoson, St. Lucián, haitin, Jamaicán, Kubában és a mexikói Yucatan-félszigeten borzalmas pusztítást végzett, de nem kímélte az USA déli partvidékét sem. A károkat dollármilliárdokra becsülték.
forrás:katasztrófa inf.portál
Juhász Árpád
(Katasztrófák évtizede/
