Nyári csillagképek

 A hattyú  /Cygnus/ az égbolt talán leggyönyörűbb csillagképe




Fejünk felett szálló, kiterjesztett szárnyú hattyút formáz. Kereszthez hasonló rajzolata miatt néha Északi Kereszt néven is említik. Az egyik legenda szerint nem más, mint a görögök átváltozott főistene, Zeusz. Más mondák arról regélnek, hogy a hattyú Orfeuszt, a költőt ábrázolja. Orfeusz feleségét kígyómarás érte, amibe belehalt. Orfeusz elhatározta, hogy bármi áron is, de fölhozza őt az Alvilágból. Ezért hattyúvá változott, de vállalkozása, nem járt sikerrel. Orfeusz kitűnő költő volt, aki dalaival az isteneket is elkápráztatta, ezért kapta tőlük jellegzetes kétszarvú lantját. Ez is ott látható mellette az égbolton.
A Hattyú legfényesebb csillaga a Deneb (arabulfarok). Kékesfehér színű óriáscsillag. A csillagképben található a sejtelmes alakú Fátyol-köd, amely csak távcsövekkel figyelhető meg. A Fátyol-köd egy 50 000 évvel ezelőtt felrobbant csillag maradványa. A csillagkép jellegzetes alakzata egy sötét porsáv, amely a Tejutat kétfelé hasítja. Északi Szeneszsák néven emlegetik. További érdekesség, hogy a csillagképben található az egyik legerősebb sugárzásúrádiógalaxis (Cygnus A), továbbá az elsőként azonosított fekete lyuk (Cygnus X-1).

A Lant (Lyra)
Ez Orfeusz lantja. Apró területű, jellegzetes csillagkép. Legfényesebb csillaga a Vega (kőszáli sas). Gyönyörűen ragyogó kékesfehér csillag, az égbolton az ötödik legfényesebb. A Lantban található a planetáris ködök leghíresebb képviselője, a Gyűrűs-köd.

A Sas (Aquila)
 Az égi egyenlítőn lévő, sasmadarat formázó csillagkép. A monda szerint Zeusz egyszer megirigyelte egy ifjú szépségét és elraboltatta egy nagy sasmadárral. A Sas jutalomképpen került az égboltra. Legfényesebb csillaga az Altair, ami repülő sast jelent. Erősen fénylő, fehéres színű csillag.
Az imént felsorolt három csillagkép legfényesebb csillagaiDeneb, Vega és Altair alkotják a Nagy Nyári Háromszögnek nevezett alakzatot.

A Delfin (Delphinus)
 A Sascsillag képtől keletre egy bájos kis csillagképet láthatunk, ez a Delfin. A monda szerint Poszeidónnak, a tengeristenének tett egyszer jó szolgálatot. Rábeszélt ugyanis egy gyönyörű leányzót, hogy legyen az isten felesége.

A Herkules (Hercules)
Az északi égbolt ötödik legnagyobb csillagképe. A görög mitológia szerint Herkules Zeusz fia volt, aki dührohamában megölte feleségét és gyermekeit. Büntetésképpen apja tizenkét feladat elvégzésére ítélte. Herkules rettenetes erejű hős volt, teljesítette is ezeket. Az egyik próbatétele az volt, hogy megkaparintsa a három aranyalmát a Heszperidák kertjéből, amelyeket a Sárkány őrzött. Herkules megölte a Sárkányt és elhozta az almákat. Ezt a jelenetet képzelték a görögök az égboltra: a hős a legyőzött szörnyeteg fején térdel. Alakját ezért fejtetőre állítva képzelhetjük el. A Herkulesben található az M13 jelű híres gömbhalmaz, amely a gömbhalmazok közül talán a legcsodálatosabb. Szabad szemmel csak halvány ködpamacsnak látszik, de a távcsöves megfigyelés igen szép látványt nyújt.

forrás: sulinet

A bolygók királya

A Jupiter

Tömegét tekintve a Jupiter messze a legnagyobb bolygó, egymaga kétszer akkora tömegű, mint a többi naprendszerbeli égitest együttvéve (a Napot kivéve). A Jupiter tömege a Nap tömegének egy ezrede, a Föld tömegének pedig 318-szorosa.  

A római mitológiában Jupiter az ég, a nappali világosság, a vihar istene, az istenek királya, akit a görög Zeusszal azonosítottak. Zeusz a görög mitológiában a legfelsőbb istenség, az istenek és emberek ura, az olümposzi isteni család feje; nevének jelentése "fényes égbolt". 

Méltóságteljes, sárgásfehér ragyogása miatt az égen elmozduló, vándorló égitestet istenként tisztelték, sokszor az istenek királyának tartották az ókori népek. 

A Jupiter - a Napot és a Holdat leszámítva - a Vénusz utáni legfényesebb égitest. Távcsővel először 1610-ben Galilei vizsgálta, aki felfedezte a Jupiter négy legnagyobb holdját, melyeket azóta felfedezőjük tiszteletére Galilei-féle holdaknak neveznek. Ezek az Io, Europa, Ganymedes és Callisto. Ez volt az első olyan felfedezés, mely igazolta, hogy nem minden égi mozgás középpontja a Föld, így felfedezésük fontos lépést jelentett a heliocentrikus világ elfogadásának irányában. 

A Jupiter egy gázóriás, felépítése és összetétele merőben különbözik a Föld-típusú, terresztrikus bolygókétól.  A Jupiter közel 90 %-a hidrogén, 10%-a hélium, valamint nyomokban tartalmaz még metánt, ammóniát és sziklás kőzetet.

A Jupiter légkörének leglátványosabb jelensége a Nagy Vörös Folt (NVF), mely a földi megfigyelők számára már több mint 300 éve ismert. 

Elsőként egy francia csillagász, Cassini figyelte meg 1665-ben. Az ovális alakú folt mintegy 30 - 40000 km hosszú és 14000 km széles, és úgy helyezkedik el a bolygó felszínén, hogy nagytengelye párhuzamos a Jupiter egyenlítőjével. Az idők folyamán mérete, alakja és színe is gyakran változott. 1878-ban élénk téglavörössé vált, de azóta lényegesen halványabb lett, és időnként alig volt felismerhető. A Nagy Vörös Folt figyelemre méltó tulajdonsága, hogy hajóhoz vagy úszó szigethez hasonlóan vándorol az őt közrefogó sávok mentén. A Pioneer és a Voyager űrszondák kimutatták, hogy a Nagy Vörös Folt örvénylő vihar. Hosszú életét rendkívüli méreteinek köszönheti. Magasnyomású régiónak tűnik, amelynek teteje mintegy 8 kilométerrel a környező felhőréteg felett helyezkedik el. A belsejében levő anyag az óramutató járásával ellentétes körforgást végez, ami teljesen normális egy déli féltekén lévő nagynyomású rendszerben. Valószínű, hogy az anyag az alacsonyabban lévő légköri szintekről áramlik felfelé a folt tetejének az irányába, hogy azután ott szétterjedve a folt széleinél ereszkedjen le. 

A Jupiter több energiát sugároz, mint amennyit a Naptól kap. A Jupiter belseje forró, a mag hőmérséklete eléri a 20 ezer C fokot. A hőt a bolygó gravitációs összehúzódása termeli, amely a Jupiter folyékony rétegeiben konvekciót okoz, ez felelős a légkörben uralkodó komplex mozgásokért és turbulens viszonyokért.

A Jupiter átmérője a lehető legnagyobb, amit egy gázbolygó elérhet. Ha több anyag kerülne bele, már nem az átmérőjét, hanem a tömegét növelné. Érdekességként meg kell említeni, hogy a Jupiternek nyolcvanszor nagyobb tömegűnek kellene lennie ahhoz, hogy csillaggá válhasson. 

A Jupiter mágneses tere sokkal erősebb a Föld mágneses terénél, és 650 millió kilométerre is kiterjed, így a Szaturnusz pályáját is eléri. Ennélfogva a Jupiter holdjai a bolygó magnetoszférájában keringenek.

 

"A csodálatos, minduntalan változó égitest megfigyelése az egyik legemlékezetesebb csillagászati élmény.Az égen csillagnak tűnő fénypont a legkisebb távcsövekben is azt a látványt nyújtja, amit Galilei 404 éve megpillantott"
Földgömb/


Forrás:Jupiter
/NET/

 

 

 

Üstökösök

Az ősi kultúrában nagy becsben tartották az üstökösöket és a hullócsillagokat. Az üstökösök általában Nap körüli pályán keringenek, szilárd magból, az ezt körülvevő, égő gázburokból és csóvából álló égitestek. Szabályos pályát futnak be, és néhányuk több év eltűnés után újra láthatóvá válik az emberi szem számára. Legismertebb a Halley-üstökös, amely 76 évente visszatér. 1986-ban járt utoljára a Föld közelében. A nagysága megfelel egy kisbolygónak.

Az emberek a történelem során mindig tartottak az üstökösöktől. A megjelenésüket háborúk kitörésével, éhínségekkel és járványokkal és egyébkatasztrófákkal hozták összefüggésbe. Lehet, hogy nem alaptalanul…

A kínai Sang birodalom bukása az első feljegyzett katasztrófa, amelyet azzal indokoltak, hogy a Halley üstökös a Föld közelébe ért. A 76 évenként visszatérő üstökös megjelenését számos balszerencsével kapcsolták össze.

– i.e. 240: hatalmas áradások pusztítanak Kínában.
– i.e. 164: Európában fekete-himlő járvány söpör végig.
– i.sz. 66: Az üstökös éppen megjelenik, amikor a zsidók felkelést indítanak a római uralom ellen. A háborúban 1 millió ember hal meg, és Jeruzsálem pusztulásával ér véget.
– i.sz. 374: A hunok elözönlik Európát.
– i.sz. 451: Attila betör Galliába, a csatában 30 ezer harcosát veszti el.
– i.sz. 684: A Nürnbergi Krónikában megörökítik az üstökös képét. Európában és Ázsiában 3 hónapon keresztül esik az eső, a vetés tönkre megy, és az ezt követő éhínségben milliók pusztulnak el.
– 1066: Hódító Vilmos megtámadja Angliát; Harold király elesik a hastingsi csatában.
– 1222: A mongolok, élükön Dzsingisz kánnal, betörnek Oroszországba. Rómában állítólag véreső esik, és Európa szerte földrengéseket észleltek.
– 1456: A törökök elfoglalják Athént. Nápolyban 35 ezer halottja van a földrengésnek.
– 1682: Földrengés Angliában
– 1759: Meghal VI. Ferdinánd spanyol király. Világszerte földrengések és szélviharok pusztítanak, kitör a Vezúv Itáliában.
– 1865: Egyiptomban milliókat pusztít el a döghalál. Itáliában földrengéseket észlelnek, Japánban szökőár, Floridában hurrikán pusztít.
– 1910: VII. Edward angol király meghal. Egyiptom miniszterelnökét meggyilkolják. Öngyilkossági hullám söpör végig Európán s Amerikán. Kínában áradások pusztítanak. Indiában milliók esnek áldozatul a bubó-pestisnek.
– 1986. áprilisában felrobban a csernobili atomreaktor, a svéd miniszterelnököt meggyilkolják.

Az emberek zöme még ma is félelemmel gondol egy üstökös megjelenésére.
A legismertebb meteor, ami egy „kis zűrt” okozott, Szibériában a Tunguzka folyónál becsapódó volt. Az 1900-as évek elején találkozott a Földdel (szerencsére, nagyon gyéren lakott területen), és olyan pusztulást okozott a faunában, hogy még napjainkban is kivehetők az átrendeződés nyomai. Az űrkutatás fejlődésével kezdődött az ilyen égi balesetek kutatása. Felfedezték, hogy az űrből is látható néhány ilyen becsapódás helye a Földön. Azonban, ha figyelembe vesszük a föld néhány millió éves múltját, nem kell nagyon félnünk, a közelünkben elhaladó meteorok közül elenyészően kevés találja el Földet.
/forrás: Abafi C./

Halley-üstökös (hivatalos nevén 1P/Halley) a Kuiper-övből származó rövid periódusú üstökösök legismertebb és legfényesebb példánya. Nevét Edmond Halley angol csillagászról kapta, aki kiszámította pályáját, elsőként a periodikus üstökösök közül (innen az 1/P szám). Keringési periódusa 76 év, legutoljára 1986-ban járt a Naprendszerünkben, így legközelebb 2061-ben fog visszatérni.

Halley úgy vélte, hogy az 1531-es, 1607-es és az 1682-es fényjelenségek egy olyan üstökösnek tulajdoníthatóak, amely 76 éves periódussal kering a Nap körül, és tagja a Naprendszernek. Számításai alapján az égitestnek 1758 karácsonyán kellett feltűnni. Tudta, hogy akkor már nem él, ezért megkérte a csillagászokat: keressék meg az üstököst, és emlékezzenek meg arról az emberről, aki megjósolta annak visszatérését. A kérése teljesült.

1758 karácsonyán egy amatőr csillagász fedezte fel a már szabad szemmel is látható üstököst. Charles Messier, aki fontosnak tartotta az üstökösök kutatását, másfél évet töltött feleslegesen a Halley által megjósolt üstökös feltűnésére várva, amit csak annak felfedezése után egy hónappal vett észre. /Wikipedia/

Csillagos égbolt augusztus

Augusztus 4-én hajnalban a Merkúr, a Mars és a Jupiter nagyjából egy egyenest alkot az égen, míg a fogyó Hold vékony sarlója a közelükben látszik majd. A bolygók közül legkorábban a Jupiter kel, aztán a Mars, a Merkúr pedig csak kevéssel hajnali 4 előtt emelkedik a horizont fölé, ám ekkor még majdnem másfél óra van napkeltéig. A jelenségre az Ikrek csillagkép háttere előtt kerül sor.


Nagyon jó időtöltés, kellemes érzés szép nyárestéken a tiszta égboltot nézegetni, a csillagképeket (Fiastyúk, Göncölszekér, Bika…) felismerni, és egyáltalán elábrándozni az élet dolgai felől az esti mennybolt alatt. Ilyenkor talán azon is elmerenghetünk, hogy mennyire kicsi kis semmik, porszemnyi lények vagyunk a teljességhez, az egész Univerzumhoz képest. Ez a kis ön-megmérettetés valamennyire visszahelyezheti, helyére teheti a magát oly nagyra tartó, a hatalmát óriásira értékelő embert, és valamelyest taníthatja alázatra, tiszteletre.

A csillagok minden időben nagy szerepet játszottak az ember életében. Az időszámítás, a naptár megalkotásában is hatalmas része volt a bolygók állásának, de, mondhatni a csillagászati megfigyelések nélkül egyéb tudományágak sem alakulhattak volna ki. Betlehem csillaga mindenféle nemzet és bármely korosztály számára ismert. A magyar népéletben is fontos rendeltetése volt a csillagoknak, a csillagok megfigyelésének. Az égboltozatra nagyobb figyelem összpontosult a korábbi évszázadok emberének hétköznapjaiban, mint ma, hiszen kevesebb volt az olyan tényező, ami elvonta volna a figyelmet a környezet, az éjszakai ég megfigyelésétől. A tiszta „csillagszeplős” éjszakai égnek óriási hatása volt az ember érzelmi világára is. Az égitestek látványában gyönyörködő, bámészkodó ember vigasztalást kapott keserűségére, reményt nyert a reménytelenségére. A ragyogó éjszakai ég a tisztaság, a szépség jelképe volt, de egyben a vágyódás és emlékezés eszköze is, a hétköznapi életet széppé tevő, csodálatos, ugyanakkor sejtelmes és félelmetes világ. Olyan világ, ami valamiféle állandóságot nyújtott a folyton változó életben. Hiszen évszázadok jöttek, mentek, emberek születtek és meghaltak, tavak, folyók születtek és száradtak ki, de a csillagok mindig ugyanúgy tekintettek a lent bolyongó, biztonságot kereső vándorlóra, tévelygőre, mint sok ezer éve mindig, a zavaros és forrongó világban. A magyar népköltészet, népdalkincs ezernyi szép példáját adja annak, hogy valaha mennyire egybeforrt az ember és környezete, az ember és a csillagok: Csillagok, csillagok, szépen ragyogjatok, a szegény legénynek utat mutassatok, vagy Mikor Isten csillagokat teremtett, Véletlenül egy a földre leesett. Leesett a legszebb csillag a földre, Ott ragyog a babám két szemében.

Augusztus a hullócsillagok hónapja – bár több-kevesebb meteort, illetve látványos meteorrajok jelentkezését más időpontokban is megfigyelhetjük.   A Perseidák néven ismert meteorraj,   légkörünkben elégve meteorjelenséget okoznak,  Érdekes, hogy a meteorrajok közül a Perseidák rendelkezik az egyik legnagyobb sebességgel, a törmelékfelhő kicsiny porszemeinek átlagsebessége 59 km/s. A raj akár 60-100 meteort is adhat óránként.

A Perseidák első megfigyelése Kr.u. 36-ban történt Kínában, vagyis egy régóta létező meteorrajról van szó. A meteorokat létrehozó porszemek a 130 éves keringési idejű 109P/Swift-Tuttle-üstökösből származnak, melyet szintén láttak az ókori Kínából Kr.e. 68-ban. A számítások szerint az üstökös már ezt megelőzően is keresztezhette a földpályát, így akár sok ezer éves is lehet az áramlat, csak feljegyzések nem maradtak róla.

Üstökösök

Mind az üstökösök, mind a meteorok csak "vendégei" égboltunknak, de látványos megjelenésük nagy feltűnést kelt. Az üstökösök olyan égitestek, amelyek külsejükben lényegesen felülmúlják a saját jelentéktelenségüket. Az üstökösök félelmetes alakjukkal, szabálytalan feltűnésükkel és különös pályájukkal a szabad szemmel megfigyelhető leglátványosabb égitestek.

Az emberek ősidők óta figyelemmel kísérik az üstökösöket. A babiloni és a kínai csillagászok feljegyzéseiben több mint négyezer évvel ezelőtt üstökösök leírását is megtalálhatjuk. Az üstökösökre évezredeken át a legtöbben úgy tekintettek, mint katasztrófák, háborúk vagy halálesetek előjelére.

A legtöbb ókori csillagász légköri jelenségnek, a Föld "kipárolgásainak" vélte az üstökösöket. Egészen 1557-ig nem jöttek rá arra, hogy ezek az égitestek a Hold mögött járnak. Abban az évben ugyanis feltűnt egy üstökös, amelyet Tycho Brahe megvizsgált és megállapította, hogy a csillagokhoz viszonyított helyzete Európa minden pontjáról vizsgálva ugyanaz. Az üstökösöket elsőként egy angol csillagász, Edmund Halley tekintette olyan, a Nap körül keringő égitesteknek, amelyek Newton gravitációs törvénye által megszabott pályákon keringenek.

  Az üstökösöket már az ősi barlangrajzokon is ábrázolták több ezer évvel ezelőtt. Egyesek az égbolt kaméleonjainak is nevezik őket, mivel akár a fél égboltot is beteríthetik. Néha az üstökösök szabad szemmel láthatóan semmisülnek meg, vagy esnek darabokra. Valószínűleg a vizet, de lehet hogy magát az életet is az üstökösök hozták létre a Földön.
    Az emberiséget sújtó csapásokat és katasztrófákat megjövendölő baljós előjelek közül talán az üstökösökkel foglalkoznak a legtöbbet. Az egyik legismertebb a Halley-üstökös, melyhez számos legenda és babona kötődik., A babonák eredete, A francia désastre, az olasz disastro és az angol disaster szó, a rossz csillagot jelentő latin dis astrum szóösszetételből származik. A kifejezés kialakulása a korabeli képzeteken alapul, hisz akkortájt az üstökösök feltűnését súlyos csapások követték. Így kapcsolódtak a legkülönfélébb szörnyűségek az egyszerűen magyarázható égi jelenségekhez, így lettek ezek a fényes égi tünemények a járványok, földrengések, öngyilkosságok, időjárási katasztrófák és politikai harcok előfutárai. A 17. században még Luther Márton is baljóslatúnak tartotta a fényes csóvákat az égen. "Isten nem teremtett egyetlen olyan üstököst sem, amely ne lenne biztos előhírnöke valami súlyos csapásnak."  


Halley-üstökös

A brit csillagászról és matematikusról, Edmund Halleyről nevezték el az egyik legismertebb üstököst. Halley kiszámította, hogy az 1531-ben, 1607-ben és 1682-ben is látható üstökös egy és ugyanaz volt. Megfigyelését a számos visszamaradt feljegyzés, tragédiák leírása segítette. A 76 évenként újra meg újra megjelenő jelenségnek ugyanis mindig is baljóslatú jelentést tulajdonítottak.
A kínai Sang Birodalom bukása az első feljegyzett katasztrófa, melyet a Halley-üstökössel hoztak kapcsolatba, mivel a döntő csata ideje alatt elsuhant az égen. Az időszámításunk előtti időkben a 240-ben bekövetkezett kínai áradásokat, a 164-ben tomboló feketehimlő-járványt és a 66-ban zajló jeruzsálemi zsidó felkelés leverését is hozzákapcsolják.
A hunok Európába érkeztét is megjósolták állítólag az üstökös által, sőt Attila uralmának előjeleként is említik. 684-ben a Nürnbergi Krónikában az istencsapásszerű esőzések miatt különös figyelmet tulajdonítanak a égi csóvának. A híres bayeux-i kárpít megörökítette Harold király elestét, aki rossz ómennek vélte a csillagot. 1222-ben Dzsingisz kán betör Oroszországba, Rómában véreső hullik, Európa-szerte földrengések pusztítanak a csóva megjelenésekor.
Az 1456-os nápolyi földrengést, a titokzatos vörös színű esőket és az abban az évben született rekord számú beteg gyermeket és állatot az üstökös következményének tartják. 1682-ben Halley felfedezi az égi tüneményt, melyet rettentő földrengések kísérnek Angliában. 1759-ben bebizonyosodik Halley teóriája, hisz az üstökös ismét feltűnik az égen, magával hozva a földrengéseket, szélviharokat, vulkánkitöréseket.

Jövő novemberben a Föld közelébe ér egy nemrég felfedezett üstökös. A jelenség különlegessége, hogy a C/2012 S1 névre keresztelt égitest rekord fényességű lesz: nappali is lehet majd látni.
Az üstökös jövő november végén lesz a legközelebb a Naphoz, fényessége ekkor a teliholdéval vetekszik majd. A napközelség idején a Földről nézve gyakorlatilag a Nap mellett lesz, emiatt éjszaka nem lehet majd megfigyelni. Nappal, pontosabban napkelte és napnyugta környékén viszont látványos fénygömbként jelenik meg.
A napközelség után az üstökös közeledni fog a Földhöz (ekkor már éjszaka válik láthatóvá), 2013 december végén lesz legközelebb hozzánk.
Míg az üstökös magja viszonylag rövid ideig lesz látható, látványos csóvájában hónapokig lehet gyönyörködni. A csillagászati számítások szerint az üstökös csóvája a földközelség idején a  fél éjszakai égboltot átszeli majd, így rendkívüli látványt nyújt./Meteoline/

Mi történik június 6-án?

Reménykedjünk, hogy 2012. június 6-án hajnalban felhőtlen lesz az ég! Aki ekkor meglesi a kelő napkorongot, pici, sötét, kerek foltot láthat rajta, távcső nélkül is. Ekkor ugyanis a Vénusz bolygó - népies nevén Esthajnalcsillag - a Földről nézve épp a Nap előtt fog elvonulni. Mivel naptevékenységi maximum közelében járunk, valószínűleg más sötét foltok is lesznek a Napon, ezek az ún. napfoltok azonban kisebbek, rendszerint nem szabályos kör alakúak, és a Nap forgásával együtt viszonylag lassan látszanak elmozdulni. A "Fekete Vénusz" viszont gyorsabb lesz, és néhány óra alatt végigsétál a Nap előtt, majd (nyári időszámítás szerint) 7 óra előtt pár perccel már elhagyja a napkorongot.

FIGYELEM! SOHA NE NÉZZÜNK MEGFELELŐ VÉDŐESZKÖZ NÉLKÜL A NAPBA, SE TÁVCSŐVEL, SE KAMERA KERESŐJÉVEL, SE SZABAD SZEMMEL!

Mi történik június 6-án?

Naprendszerünk nagybolygói - köztük a Föld - a Nap körül keringenek. Pályájuk síkja, ha nem is pontosan, de nagyjából azonos. (Ha a Naprendszert nagy, korong alakú dobozba képzelnénk, a doboz vastagsága az átmérőjének csupán a 60-ad része lenne. Ebből a dobozból a kisbolygók, üstökösök pályája kilógna, de a nagybolygóké mind benne volna.)
A Vénusz közelebb kering a Naphoz, mint a Föld, hiszen közepes naptávolsága 108 millió km (a Földé 150 millió km). Keringési ideje kb. 225 nap, de mivel a mozgó Földről figyeljük, úgy látjuk, mintha 584 nap alatt kerülné meg a Napot. Ha a Föld és a Vénusz pályasíkja egybeesne, akkor a Vénusz minden keringés során egyszer elhaladna a Föld és a Nap között, vagyis a Földről nézve a napkorong előtt.
A két bolygó keringési síkja azonban 3,4 fokos szöget zár be, ezért általában úgy látjuk (azaz látnánk, ha erre nem a nappali égen kerülne sor, és a Vénusz nem az árnyékos oldalát fordítaná felénk), hogy a Vénusz a Nap alatt vagy fölött halad el. A Föld, a Vénusz és a Nap csak ritkán kerül egy egyenesbe, és ha ekkor a Vénusz van középen, sötét korongját megpillanthatjuk a Nap előtt. Ez (ahogy a csillagászok sokszor nevezik: fedés vagy okkultáció, illetve átvonulás avagy
tranzit) következik be június 6-án reggel is.

Mikor figyelhetjük meg a jelenséget?
Június 6-án reggel 4.37 és 4.59 között emelkedik a látóhatár fölé a napkorong Magyarországon   azaz nálunk csak ekkortól lehet próbálkozni a megfigyeléssel. Napkeltekor a Vénusz korongja már a Nap előtt lesz, így Magyarországról az átvonulásnak csak az utolsó óráját láthatjuk.
A Vénusz a napkorong felső részén lesz, és jobbra felfelé fog levonulni róla.
Nem sokkal 7 óra előtt a jelenség már véget is ér: 6.37-kor a Vénusz belülről érinti a napkorongot, 6.55-kor pedig a Naptól távolodó Vénusz kívülről érinti a napkorongot.

Honnan érdemes megfigyelni a jelenséget?
A Vénusz átvonulása bárhonnan megfigyelhető, ahonnan a felkelő, a horizonton lévő napkorong is látszik. Magasabb fák vagy épületek mellett előfordulhat, hogy mire a Nap elég magasra emelkedik, hogy megpillanthassuk, már vége is a jelenségnek.
Hazánktól északabbra és keletebbre többet figyelhetnek meg a jelenségből: Alaszkából, Kína, Szibéria és Ausztrália keleti részéről például az egész átvonulás látható. Skandinávia legészakibb csücskéből szintén (de ott a Nap alacsony állása miatt a megfigyelés kényelmetlen és bizonytalan).

A Vénusz 2004. június 8-án is átvonult a Nap előtt (Hingyi Gábor, MCSE)

Hogyan kövessük biztonságosan a jelenséget?
A Napra soha nem szabad közvetlenül rátekinteni, még kevésbé távcsővel. Napunk erős sugárzása komolyan veszélyeztetné szemünk épségét, és akár vakságot is okozhat. Ne kockáztassunk! Ha meg akarjuk nézni a jelenséget, akkor minimum 12-14-es hegesztőüveg vagy speciális napfogyatkozás-néző szemüveg segítségével tegyük szabad szemmel!
 A speciális napnéző szemüveg ára 690 forint. A szakember a régi - például az 1999-es teljes napfogyatkozásról megmaradt - szemüvegeket azért nem ajánlja, mert ezek anyaga már sérülhetett, károsodhatott. A speciális napnéző szemüvegekkel a mostanában gyakori nagy napfoltcsoportok is láthatók szabad szemmel.
Fontos: napszemüvegből akár több, egymás elé helyezett darab sem ad megfelelő védelmet!
Akinek távcsöve van, az e célra árusított napszűrőn át nézheti meg vele a Napot. A szabad szemes megfigyeléshez készült szűrőket távcsővel ne próbáljuk használni!
Kényelmes és biztonságos megfigyelési lehetőség a napkép kivetítése is: a távcsövet anélkül, hogy belenéznénk (mondjuk a cső árnyéka segítségével) állítjuk a Napra, majd a szemlencse mögé tartunk egy fehér papírlapot. A lapon megjelenik a Nap képe, amely a lap helyétől függően lesz kisebb vagy nagyobb, és a szemlencse mozgatásával élesre tudjuk állítani. Ez a módszer nemcsak azért célszerű, mert a szemünket nem veszélyezteti, hanem azért is, mert így egyszerre többen is láthatják a képet. De itt is vigyázni kell, mert a Nap összegyűjtött sugarai képesek tönkretenni a távcső okulárját, ha abban ragasztott lencsék is vannak. Bár napkeltekor, alacsony napállásnál nem olyan erős a Nap sugárzása, mint délben, ám még ekkor is csak néhány percig ajánlatos a távcsövet a nap felé irányítani, nehogy az okulárban a lencsék túlmelegedjenek és elpattanjanak.

Unokáink sem fogják látni

A 20. században nem volt Vénusz-átvonulás, legutóbb 2004-ben figyelhettük meg a ritka jelenséget. Ez Magyarországról jól látható volt, mert délelőtt, derült égbolton játszódott le.
Az idei után legközelebb 2117 decemberében lesz Vénusz-átvonulás, de az hazánkból nem látszik majd. A következőnek - 2125 decemberében - is csak a legelejét láthatjuk. Kései utódaink számára Magyarországról 2247 júniusában következik be ismét olyan Vénusz-átvonulás, amelyet jól megfigyelhetnek, ha az idő derült lesz.

Régebbi megfigyelések
Bár a jelenség elvileg szabad szemmel is megfigyelhető, a távcső feltalálása előtti időből nem maradt ránk feljegyzés róla. A legrégibb adat 1639 decemberéből, Angliából származik. Ettől kezdve a csillagászok már figyelték a Vénusz-tranzitokat. A Halley-üstökös névadója, Edmund Halley ugyanis rájött, hogy ha a földön több helyen megfigyelik az átvonulást, és pontosan feljegyzik a bolygó be- és kilépésének idejét, akkor a különböző megfigyelők különböző adatokat fognak mérni; ezekből pedig, ismerve a megfigyelőhelyek távolságát, kiszámítható a Nap-Föld távolság, az ún. csillagászati egység. Az elv helyes, de mint kiderült, a mérés gyakorlati nehézségei miatt igen bonyolult lenne belőle elég pontos eredményt kapni. Mégis, mivel a csillagászati egység értékét akkor még csak nagyjából ismerték, Európa több pontjából megfigyelték az 1761. júniusi átvonulást. Ezek a megfigyelések azonban még nem voltak elég pontosak.
A világ csillagászai alaposan fölkészültek a következő, 1769. júniusi okkultáció megfigyelésére. Ebben vett részt Hell Miksa, a kiváló magyar csillagász, a bécsi csillagda igazgatója is, aki már az előző átvonulást is észlelte Bécsben. Az 1769-es jelenség Európa nagy részéről nem volt látható, ezért VII. Keresztély dán király meghívására Hell expedíciót vezetett a sarkkörön túli Vardö szigetére, hogy ott végezze el a megfigyelést. E veszélyes és megerőltető vállalkozás, Európában egyedül, sikerrel járt. Más expedíciók a Föld déli félgömbjén szintén elvégezték a mérést, és az adatok alapján többen is kiszámolták a csillagászati egység értékét. Hell kapta a legpontosabb eredményt (bár később szakmai és emberi rosszindulatból többen is - alaptalanul - kétségbe vonták számításainak korrektségét).


A Vénusz tanulmányozása ma is fontos terület, jelenleg az európai Venus Express-űrszonda kering a bolygó körül, és vizsgálja a légkörét. Mérései alapján sikerült megállapítani, hogy a sűrű atmoszférában a korábbi megfigyeléseknek megfelelően alkalmanként ingadozik a kén-dioxid-tartalom - talán változó vulkáni aktivitással kapcsolatos a jelenség. Az elemzések alapján néhány lávafolyás a bolygón viszonylag fiatalnak mutatkozik, akár az elmúlt néhány millió évben alakultak ki, utalva arra, hogy a bolygó még aktív lehet. Talán a legérdekesebb, és sajnos elég bizonytalan megfigyelés a Venus Expresstől, amely szerint a kiemelkedő, gyűrt felszínű és már korábban is a földi kontinensekhez hasonlított tesszera alakzatai talán gránitból állnak. Ha valóban ez építi fel őket, talán egykor globális lemeztektonika is volt a bolygón, és az ősi óceánok léte sem zárható ki. De a biztos eredményhez további mérések kellenek.
Magyarország bemutató csillagvizsgálói június 6-án a hajnali időpont ellenére rendkívüli nyitva tartással várják az érdeklődőket, hogy minél többen láthassák a Vénusz-átvonulást, valamint a Napon esetleg éppen látható egyéb jelenségeket (napfoltokat stb.) is. Akinek szerény a tapasztalata a jelenség megfigyelésének módjáról, az a Polaris Csillagvizsgálóban május 26-án rövid tanfolyamon sajátíthatja el a biztonságos megfigyelés módszereit.

forrás: origo 
Csaba György Gábor - Kereszturi Ákos

Vasárnapi szuperhold

Vasárnap a Hold a Földnek a Nappal ellentétes oldalán helyezkedik majd el, vagyis telihold lesz. Ilyenkor a legfényesebb és legfeltűnőbb az égen, derült idő esetén egész éjszaka megfigyelhető. Ezen a hétvégén az átlagosnál is valamivel feltűnőbb, amit néhol szuper teliholdnak is neveznek - noha semmilyen különleges tulajdonsága vagy következménye nincsen.

A Hold elliptikus pályán kering a Föld körül. Ennek eredményeként földtávolsága 356 410 kilométer és 406 680 kilométer között változik. Ezen a hétvégén éppen földközelben jár, amikor telehold fázist mutat, így most lesz a legfényesebb 2012-ben.

Vasárnap a Hold látszó mérete mintegy 14%-kal lesz nagyobb, és 30%-kal lesz fényesebb, mint átlagosan. A fázisától függetlenül a Hold akkor a legfeltűnőbb, amikor alacsonyan van az égen, tehát holdkeltéhez vagy holdnyugtához közel jár - ekkor ugyanis a tereptárgyakhoz tudjuk viszonyítani méretét, és agyunk látszólag nagyobbnak érzékeli azt, mint amikor magasan jár az égen. A Hold folyamatosan árapályhatást fejt ki bolygónkra. Ennek keretében nemcsak a világtenger szintje emelkedik és süllyed periodikusan, hanem a szilárd kőzetburokban is történnek mozgások. Az árapály (a Hold távolságától függetlenül) mindig telihold és újhold idején a legnagyobb, mivel ekkor a Hold a Nappal egy vonalba kerül, és a két égitest árapálykeltő hatása összeadódik.

Forrás:origo.

Venusz, Jupiter, Hold

A következő napokban három égitest tűnik fel egymás mellett a szürkületben, a nyugati látóhatár felett: a Vénusz, a Jupiter és a Hold. Míg a két fényes bolygó egymáshoz képest nem mozdul el látható mértékben, a sokkal gyorsabban haladó Hold változatossá teszi a képet.

Az együttállás megfigyelése szabad szemmel ideális. A sikeres megfigyelésre még a városokból is van esély, bár a lámpáktól mindenképpen érdemes eltávolodni. A másik feltétel a jó rálátás a nyugati horizontra: magas házak és fák közelében sajnos nem figyelhetjük meg az együttállást.

Szombaton este a keskeny holdsarló a Vénusz mellé araszol - talán ekkor lesz a legizgalmasabb az együttállás. Feltűnő lesz a Holdon a hamuszürke fény, amelynek révén az egész holdkorong halványan derengeni fog. Szerencsés esetben szabad szemmel, távcsővel pedig minden esetben láthatjuk rajta a tengereket, azaz a sötétebb lávasíkságokat. A hamuszürke fényt egyébként a Földről a Hold felé szórt napfény hozza létre.
Még vasárnap este is szép lesz a látvány: a Hold ekkorra már továbbhalad Föld körüli pályáján kelet felé, így a Jupiter és a Vénusz között mutatkozik, valamivel már fényesebb formában, mivel lassan "hízik", tehát a holdfázis növekszik. A következő napokban még jobban eltávolodik a két bolygótól az égen, Föld körüli keringését így könnyen nyomon követhetjük.

Forrás: Keresztúri Ákos

Kép:
/A Vénusz és a Hold egy korábbi együttállása
(Landy-Gyebnár Mónika)/

Eros kisbolygó

Harminchét éve nem volt olyan közel hozzánk az Eros kisbolygó, mint a héten kedden lesz. Aggodalomra azonban nincs ok, a Holdnál majdnem hetvenszer távolabb halad el mellettünk.

Az Eros kisbolygó 2012-ben január 31-én jár legközelebb a Földhöz. Az égitest egy sokat vizsgált, híres objektum, mert az egyik legnagyobb méretű a Földet becsapódással veszélyeztető kisbolygók között.

A 433 Eros kedden 26,7 millió kilométerre halad el a Föld mellett, az elmúlt 37 év során most lesz a legközelebb. A távolság azonban így is biztonságos, ugyanis közel hetvenszer lesz távolabb a Holdnál. "Legutóbb 1975-ben volt ilyen távolságra, legközelebb pedig 2056-ban lesz ilyen közel hozzánk" - olvasható a Universe Today csillagászati hírportálon.

A 34 kilométer átmérőjű aszteroida viszonylag fényes, így akár amatőr távcsövekkel is megfigyelhető lesz nagyjából február 10-ig, amint a Leo (Oroszlán), Sextans (Szextáns), majd a Hydra (Északi Vízikígyó) csillagképeken halad át az éjszakai égbolton. Egy apró fénypontnál azonban ekkor sem mutat többet magából.

forrás: kisalföld.h

Jupiter a bolygók királya

Az elmúlt tizenkét év óta a legfényesebben tündökölt a bolygók királya, a Jupiter, szerda éjjel.

Jupiter már napnyugta előtt kel és az éjszaka nagy részében látszik, a briliánsként ragyogó égitest a Holdtól jobbra található. Fényessége -2,9 magnitúdó: ez a legnagyobb luminozitása 1999 óta, legközelebb pedig 2023-ban lesz ilyen ragyogó a bolygók királya.

Szerdán a Jupiter egyik oldalán sorakozott a négy legnagyobb holdja, az úgynevezett Galilei-holdak, amelyeket Galileo Galilei olasz csillagász fedezett fel 1610-ben.

Jupiter a Nap után a legjelentõsebb égitest a Naprendszerben. Tömege 2,5-szerese a többi bolygó tömegének. Látszólagos fényességét csupán a Vénuszé és idõnként a Marsé szárnyalja túl.

Gyorsabban forog bármelyik bolygótársánál: alig 10 óra egy nap hossza. Mivel rendkívül gyorsan forog tengelye körül, erõsen lapult; sarki átmérõje mintegy 6%-kal rövidebb, mint az egyenlítõi. 90%-ban hidrogénbõl, 10%-ban héliumból áll, más elemek csak nyomokban találhatók meg benne.
Magja forróbb, mint a Nap felszíne, de az ûrbe került felhõk roppant hidegek.

Nagy Medve csillagkép

Neve a görög mitológiából ered. Kallisztó nimfa hiába tett szüzességi fogadalmat, nem tudott ellenállni Zeusznak. A kapcsolatból fiú született, a neve Arkasz. Artemisz istennő megölte a nimfát, de Zeusz az égre helyezte Kallisztót a fiával együtt, ők a Nagy- és a Kis Medve. Héra istennő még a halott vetélytársnőjére is haragudott, és kijárta, hogy az anya és fia soha ne fürödhessenek meg a hűsítő óceánban (a két csillagkép a valóságban is cirkumpoláris).

A magyar kultúrkörben Nagy Medve 7 csillagából a középső, legfényesebb rész a Göncölszekér. A magyar mondavilágban Göncöl csodatevő táltos volt, értett az állatok nyelvén, ismerte a gyógyfüveket, betegeket gyógyított. Amikor eltörött a szekerének a kereke, hiába várt segítséget az emberektől, ezért a szekérrel együtt az égbe repült. Más monda úgy tartja, hogy Göncöl az ég kapuőre, csak ő engedhet bárkit az Öregisten elé, de egyesek úgy tartották, hogy ő maga az Öregisten.

A csillagos ég látványa, valamint az ott megfigyelhető szabályosan és szabálytalanul ismétlődő jelenségek megfigyelése indította el az emberiséget a természettudományos fejlődés máig is tartó útján. Tudjuk, hogy már a legrégebbi korok csillagász-megfigyelői is kiterjedt ismeretekkel rendelkeztek az égbolton való tájékozódás tudományáról. A csillagos ég látványa akaratlanul is vonzza az emberi tekintet, és képzeletünk hajlamos a fényesebb csillagokból különböző alakzatok létrehozására. Pár ezer évvel előttünk már mindezt megtették helyettünk a különböző népcsoportok, akik egymástól eltérő elnevezéssel láttak el egyes égi alakzatokat. Különös például a Göncölszekér, latinul Ursa Maior  Nagy Medve   esete, amelyben a közép-amerikai indiánok egylábú embert láttak, míg az Észak-Amerikában élő társaik ugyanezt a csillagalakzatot merítőkanálnak vélték.

 Az arabok a négy csillaggal kijelölt szekeret koporsónak, és a szekérrúd három csillagát gyászmenetnek hitték.

 Hazánkban a legismertebb csillagkép, melynek neve régi magyar mondából ered. A hét csillagból álló Göncölszekeret csak a magyar néphagyomány tekinti külön csillagképnek, valójában egy nagyobb csillagkép, a Nagy Medve része. 

Hullócsillag- október 8.

Szombat estére várjuk a Draconida meteorraj maximumát, amely szerencsés esetben több száz hullócsillag feltűnését jelentheti egyetlen óra alatt.

A Draconidák egy igazi XX. századi meteorraj, ugyanis az 1900-as évek előtt még nem létezett, pontosabban a meteorrajt létrehozó 21P/Giacobini-Zinner-üstökös korábban nem keresztezte a földpályát. A számunkra lényeges változások 1898 októberében történtek, amikor az égitest megközelítette a Jupitert, melynek gravitációs tere megváltoztatta az üstökös pályáját. Az akkor még ismeretlen égitest napközelpontja ezt követően már a földpályán belülre esett. Az ismeretlenség azonban nem tartott sokáig, mert a soron következő, 1900-as napközelségkor Michel Giacobini felfedezte az üstököst. Az 1913-as újrafelfedezés - ekkor Ernst Zinner találta meg - után jöttek rá a csillagászok, hogy az üstökös egy új meteorrajt hozhat létre, melyet a későbbi években többször is sikeresen megfigyeltek, de az október 9-10-e környékén jelentkező áramlat nem mutatott különösen nagy aktivitást.

Nem úgy 1933-ban, amikor európai megfigyelők a XX. század, sőt minden idők egyik legnagyobb meteorkitörésének lehettek szemtanúi. Az esti órákban jelentkező meteorvihar legaktívabb időszakában percenként 200-300 meteort lehetett látni, de az írországi Armagh Obszervatóriumból feljegyeztek egy olyan 5 másodperces időszakot, amikor nagyjából 100 draconida meteor tűnt fel az égen! A hullócsillagok többnyire halványak és lassúak voltak, de sok tűzgömböt (a Vénusznál fényesebbnek látszó meteor) is láttak. A 6,5 évenként visszatérő üstökös 1940-ben nem okozott kitörést, 1946-ban viszont ismét jelentkezett a meteorraj, ekkor az észak-amerikai megfigyelők számoltak be 50-60 meteor/perces kitörésről. Ezek után nem meglepő, hogy a későbbi években mindig nagy reményekkel várták az üstökös, és így a meteorraj visszatérését.

A további kitörések azonban elmaradtak, 1972-ben 10-15 meteor jelentkezett óránként, 1985-ben pedig teljesen elmaradt a maximum. Ezek után szinte feledésbe merült a raj, ám 1998 elején több számítást is közzétettek, melyek alapján október 8-án ismét jelentkezhetnek a Draconidák. A korábbi évek tapasztalatai alapján mindenki szkeptikus volt, ám távol-keleti észlelők megfigyelései szerint 1998. október 8-án "visszatértek" a Draconidák. A 100 meteor/órás hullás ugyan nem meteorvihar, de megegyezik az augusztusi Perseidák aktivitásával, vagyis igen szép hullást jelent. Ilyen előzmények után igen nagy érdeklődéssel várjuk október 8-át, hiszen 2011-re ismét kitörést jeleznek előre a számítások.

 

A Draconida meteorraj radiánsa a Draco csillagképben, a sárkány fejénél található. A meteorok innen látszanak szétsugárzódni, ám az égbolt bármely részén feltűnhetnek. (imo.net)

Ezek alapján két meteorfelhőn fogunk áthaladni szombat este 6 óra és éjfél között, melyek közül a második, este 10-re előrejelzett maximum tűnik a biztosabbnak. A napnyugta környékére előrejelzett, fényesebb meteorokból álló maximumot olyan porfelhőktől várják, melyeket az 1800-as évek végén dobhatott ki az üstökös, ám mivel 1900 előtt nincs megfigyelésünk az üstökösről, nem tudhatjuk, hogy valóban mutatott aktivitást, vagy sem.


Forrás:Csillagászat-hu

Vörös lidérc, világító felhők az égen

A  vörös lidérc (ködfénykisülés) az ún. magaslégköri fényjelenségek vagy rövid életű felvillanások közé tartozó fényjelenség. 1989-ben fedezték fel az Egyesült Államokban, amikor viharfelhőket figyeltek megA vörös lidércek kizárólag viharfelhők felett keletkeznek, nagyobb villámkisülések után. A színe után nevezik vörösnek .A vörös lidércek a viharfelhők felett 40-50 km-es magasságban keletkeznek és kiterjedésük felfelé elérheti az 50 km-t, horizontális kiterjedésük szintén elérheti a 40-60 km-t. A kisülés alakja néha oszlopszerű, de előfordulnak fa- vagy medúzaalakú formák is.

Szabad szemmel szinte megfigyelhetetlen, mivel a felvillanás általában csak néhány ezredmásodpercig tart, amit az emberi szem nem képes feldolgozni. A másik nehézség a megfigyelésnél az, hogy rá kell látni a viharfelhők tetejére, ami általában több száz kilométeres távolságot jelent a megfigyelő számára. Közvetlen megfigyelésük csak sötétben lehetséges.

Világító felhők

Ezek a sejtelmesen fénylő légköri tünemények 80-85 km-es magasságban, a mezoszférában fordulnak elő, ezért a lenyugvó Nap sokkal tovább megvilágítja őket, mint a hagyományos felhőket. A már szinte sötét égen látszanak, ezért látjuk őket világítani, bár a kékes szín valamilyen emissziós, tehát fénykibocsátási folyamatot is sejtet. Kiterjedésük a 10-100 ezer km-t is elérheti, azonban igen ritka szerkezetüknek köszönhetően össztömegük ilyenkor is csak 1-2 kg vízjégnek felel meg. Ennek köszönhetően a fényesebb csillagok fénye minden akadály nélkül áthalad rajtuk. Kialakulásukra, a felhőket létrehozó por és víz jelenlétére a mezoszférában nincs elfogadott magyarázat, ám a por származhat a légkörben, kb. 80-100 km magasan elégő meteoroktól is.