Tömegét tekintve a Jupiter messze a legnagyobb bolygó, egymaga kétszer akkora tömegű, mint a többi naprendszerbeli égitest együttvéve (a Napot kivéve). A Jupiter tömege a Nap tömegének egy ezrede, a Föld tömegének pedig 318-szorosa.
A római mitológiában Jupiter az ég, a nappali világosság, a vihar istene, az istenek királya,
akit a görög Zeusszal azonosítottak. Zeusz a görög mitológiában a
legfelsőbb istenség, az istenek és emberek ura, az olümposzi isteni
család feje; nevének jelentése "fényes égbolt".
Méltóságteljes, sárgásfehér ragyogása miatt az égen elmozduló, vándorló égitestet istenként tisztelték, sokszor az istenek királyának tartották az ókori népek.
A Jupiter - a Napot és a Holdat leszámítva - a
Vénusz utáni legfényesebb égitest. Távcsővel először 1610-ben Galilei
vizsgálta, aki felfedezte a Jupiter négy legnagyobb holdját, melyeket
azóta felfedezőjük tiszteletére Galilei-féle holdaknak neveznek. Ezek az
Io, Europa, Ganymedes és Callisto. Ez volt az első olyan felfedezés,
mely igazolta, hogy nem minden égi mozgás középpontja a Föld, így
felfedezésük fontos lépést jelentett a heliocentrikus világ
elfogadásának irányában.
A Jupiter egy gázóriás, felépítése és összetétele merőben különbözik a Föld-típusú, terresztrikus bolygókétól. A Jupiter közel 90 %-a hidrogén, 10%-a hélium, valamint nyomokban tartalmaz még metánt, ammóniát és sziklás kőzetet.
A Jupiter légkörének leglátványosabb jelensége a Nagy Vörös Folt (NVF),
mely a földi megfigyelők számára már több mint 300 éve ismert.
Elsőként egy francia csillagász, Cassini figyelte meg 1665-ben. Az ovális alakú folt mintegy 30 - 40000 km hosszú és 14000 km széles,
és úgy helyezkedik el a bolygó felszínén, hogy nagytengelye párhuzamos a
Jupiter egyenlítőjével. Az idők folyamán mérete, alakja és színe is
gyakran változott. 1878-ban élénk téglavörössé vált, de azóta lényegesen
halványabb lett, és időnként alig volt felismerhető. A Nagy Vörös Folt
figyelemre méltó tulajdonsága, hogy hajóhoz vagy úszó szigethez
hasonlóan vándorol az őt közrefogó sávok mentén. A Pioneer és a Voyager űrszondák kimutatták, hogy a Nagy Vörös Folt örvénylő vihar.
Hosszú életét rendkívüli méreteinek köszönheti. Magasnyomású régiónak
tűnik, amelynek teteje mintegy 8 kilométerrel a környező felhőréteg
felett helyezkedik el. A belsejében levő anyag az óramutató járásával
ellentétes körforgást végez, ami teljesen normális egy déli féltekén
lévő nagynyomású rendszerben. Valószínű, hogy az anyag az alacsonyabban
lévő légköri szintekről áramlik felfelé a folt tetejének az irányába,
hogy azután ott szétterjedve a folt széleinél ereszkedjen le.
A Jupiter több energiát sugároz, mint amennyit a Naptól kap. A Jupiter
belseje forró, a mag hőmérséklete eléri a 20 ezer C fokot. A hőt a
bolygó gravitációs összehúzódása termeli, amely a Jupiter folyékony
rétegeiben konvekciót okoz, ez felelős a légkörben uralkodó komplex
mozgásokért és turbulens viszonyokért.
A Jupiter átmérője a lehető legnagyobb, amit egy gázbolygó elérhet. Ha
több anyag kerülne bele, már nem az átmérőjét, hanem a tömegét növelné.
Érdekességként meg kell említeni, hogy a Jupiternek nyolcvanszor nagyobb
tömegűnek kellene lennie ahhoz, hogy csillaggá válhasson.
A Jupiter mágneses tere sokkal erősebb a Föld mágneses terénél, és 650
millió kilométerre is kiterjed, így a Szaturnusz pályáját is eléri.
Ennélfogva a Jupiter holdjai a bolygó magnetoszférájában keringenek.
"A csodálatos, minduntalan változó égitest megfigyelése az egyik legemlékezetesebb csillagászati élmény.Az égen csillagnak tűnő fénypont a legkisebb távcsövekben is azt a látványt nyújtja, amit Galilei 404 éve megpillantott"
Földgömb/
Forrás:Jupiter
/NET/
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése