Csütörtök este kezdődik a világ egyik legnézettebb sporteseménye. A 2014-es labdarúgó-világbajnokságot Brazíliában rendezik 2014. június 12. és július 13. között.A labdarúgás története
"E sport - mai tudásunk szerint - legősibb formája a kínai forrásokban szerepel, ahol az Kr.e. 2000 körül Huang-ti császár a gyalogos katonák kiképzésében használta, hogy gyorsaságukat, ügyességüket és találékonyságukat fejlessze. A rabszolgák kivételével az egész nép körében elterjedt a cu-kü (csu-küh)-nek nevezett játék. Az elnevezés magyarra szó szerint fordítva "rúgni-labdá"-t jelent.
A szabályokról annyit tudni, hogy a játéktér közepére egymástól kb. 4 méter távolságra két kb. 4 méter magas bambuszrudat állítottak, közéjük hálót feszítettek. A háló felső részére egy 60 cm átmérőjű nyílást vágtak, ez volt a "kapu". A háló két oldaláról rúgással, öklözéssel, fejelve, háttal vagy mellel érintve kellett a "kapuba" juttatni, nyitott tenyérrel viszont tilos volt érinteni. Magát a labdát nyolc bőrdarabból varrták össze, tollal és állati szőrrel tömték ki. Kr.e. 2000 körüli időkből fennmaradt a labdarúgás 25 fejezetből álló kézikönyve.
A görög - római testkultúrában ez a fajta játék nem kapott szerepet, legközelebb pedig csak a középkorban találkozhatunk vele Angliában és Franciaországban "tömeg-football" ill. "határlabdázás" néven. E játék eredete a rontásűző mágia pogány szokásaiban keresendő. Egy télutói vagy tavaszi napon a megrontásból származó veszedelmeket egy bőrbatyuba "gyömöszölik" és a falvak apraja - nagyja részvételével kirugdossák a faluból. A cél az volt, hogy a labdában rejlő gonoszságot földjüktől minél távolabbra juttassák mielőtt az a rúgásoktól szét nem szakad. Hitük szerint aki a legtöbbet árt a "labdának", vagyis a legnagyobbakat rúgja bele, az mentesül leginkább a betegségektől. A 14. században Angliában és Franciaországban is betiltották (1314, ill. 1320) a játékot durvasága miatt, gyakran emlegették "ördögi mulatságként", büntetésként pedig börtönnel fenyegették a futballozókat. A 14. század elején megjelent a firenzei calcio, Európában az első körülhatárolt városi pályán zajló, mérkőzésvezető által irányított csapatjáték. Egy-egy csapat 27 főből állt, és a másik fél várát jelképező sátorba kellett belőni a labdát. A játékosok szigorúan meghatározott rend szerint álltak fel: elől 15 csatár, a második sorban 5 fedezet, mögöttük 4 védő, a negyedik sorban megint 3 védő, akik közül a középső a kapus. Egyedül csak ő vehette a kezébe a labdát, a többiek rúghatták vagy ököllel üthették, a bíró vigyázott a szabályok betartására és számolta a gólokat, a büntetőpontokat. A sátrak mellett zenekarok is voltak, zeneszó mellett zajlott a mérkőzés. A játékról nem alakult ki igazán jó véleménye a korabeli értelmiségnek, Philipp Stubbes 16. századi krónikás írta:
"A futball olyan játék, amelyben fiatal emberek bökdösnek egy nagy labdát, nem dobják a levegőbe, hanem lábukkal görgetik a földön. Mondhatom, eléggé megvetendő játék, s szerintem legalábbis sokkal közönségesebb, méltatlanabb, hitványabb, mint bármelyik másik fajta; ritkán végződik kár, baleset vagy a játékosok valami baja nélkül."
A modern labdarúgás
A mai értelemben
vett labdarúgás az 1820-as években a diákok körében virágzott fel,
tiltották a túlzott durvaságot, meghatározták a pálya nagyságát és a
résztvevők számát. 1857-ben alapították meg az első amatőr
futballegyesületet, az FC Sheffieldet. Többször felmerült egy
általánosan elfogadott szabályrendszer kidolgozása, erre végül 1862-ben
került sor, majd 1863-ban az iskolák és a társadalmi egyesületek
létrehozták a Football Associationt. A legfontosabb szabályok
(részletek): 1. Gólnak számít, ha a labdát a kapuba juttatják anélkül,
hogy kézben vitték vagy kézzel ütötték volna. 3. Lábbal csak a labdát
szabad rúgni. 4. A játékosnak nem szabad a labdát érintenie, ha az a
levegőben van. 8. Lesen van a játékos, mihelyt a labda elé kerül. A 19.
század végéig megszülettek a ma is oly ismerős szabályok: 1874-ben
bevezették a büntetőrúgást, 1882-ben a partdobást, 1891-ben a
tizenegyest és egyben hálóval szerelték fel a kaput. 1878-ban jelent meg
a játékvezető, 1891-ben a határbíró. 1895-ben adták ki a lényegében mai
napig érvényes hivatalos játékszabályokat, ez lehetővé tette a
játékosok tevékenységének összehangolását és a feladatok megosztását. Az első világbajnokságot 1930-ban rendezték. 1928-ban a francia Jules Rimet és Maurice Delaunay azzal az ötlettel állt elő, hogy a nemzeti válogatottak világbajnokságon mérjék össze az erejüket. Az ötlet két év múlva valósággá vált, ugyanis 1930 júliusában Uruguayban már össze is csaptak a különböző nemzetek csapatai. Ekkor Argentínát legyőzve a házigazdák lettek a világbajnokok.
A magyar foci története
forrás: a labdarúgás története
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése