.
A bőr szépítésére és díszítésére való hajlam az ember fejlődésének már igen korai szakaszában jelentkezett. Idõszámításunk elõtt Menes fáraó sírjában a sok ékszer mellett szempillafestékre, rúzsra, fésűkre, egyéb szépítőszerekre- és eszközökre leletek a régészek. Az előkelő, gazdag hölgyek szintén ilyen kozmetikumokat használtak.
Magas színvonalú testápolásról árulkodnak a Mezopotámiában, Perzsiában, és az Arab-öbölben talált leletek. Babilonban a nők a mellüket is "sminkelték". Kleopátra az ókorban szemét felül kékkel alul zölddel kontúrozta, száját pirosra festette. Szemöldökét vastagon szénnel feketítette. A dekoratív kozmetika, mint képzőművészeti ág is az Ókorban fejlődött ki. A görögök legendás testkultúrája jóval később alakult ki – tőlük ered a kozmetika (kozmetikosz) szó is, de őrizték az egyiptomi hatást: a nők alapozót használtak, hogy világosabbá varázsolják arcuk bőrét, ezt a görög-római kultúrában a nők fehér krétaporral váltották ki. Nem sminkelték magukat, de a sápadtság divatját a középkori nemesség hölgyei is követték, akkor ugyanis a barna, napsütötte bőr az alsóbb társadalmi osztályok, a parasztok ismertetőjegyének számított. Egész a XIX. századig megvetették az arcfestést, úgy gondolták, hogy csak a prostituáltak festik magukat. Az 1800-as évek halvány, lehelletnyi rózsaszín arcpír divatja után a XX. század izgalmas időszaka következik, hiszen a nők előtérbe kerülésével, a mozi hódításával a smink is elindult diadalútján.
Alkalmi smink
Színpadi smink
Az arc festése régebben csupán a figyelemfelkeltés eszköze volt. A színházban azért alkalmazták, hogy a nézők a hátsó sorokból is jól lássák a színészek arcát. Előszeretettel alkalmazták a japán, kínai, görög színházakban, így tudták élethűbben megjeleníteni az eljátszott személy egyéniségét; az "alakok" látványosabbá váltak. Nagy hangsúlyt kapott a szem és a száj. A görögök színjátszási hagyományaihoz képest sokat finomodtak a szokások, hisz az antik színészek óriási mimika-maszkokat ragasztottak képükre. A színpadi smink feladata, hogy fokozza a drámai hatást, kiemelje a karaktert.Testfestés, kulturális smink
A testfestés eredete régről való, ősi védelmi és áldást biztosító módszer. Legyen akár hennafestésről vagy arcdekorálásról szó, minden földrészen végigkíséri a történelmet, a maga kulturális közegéhez alkalmazkodva: az indiánoktól a keleti népekig alkalmazták a testfestést, mert hittek annak áldó hatásában. A festés elkészítője a közösség megbecsült tagja volt, mely gyógyító és áldó formulákat, szimbólumokat is alkalmazott a beteg testrészre, de a lelki sebekre is alkalmazták; a szerencse, boldogság szimbólumai védték viselőjét. Festettek még a törzsi-családi hovatartozás kifejezésére, a férfivá avatás megtörténtének jelzésére csakúgy, mint harcra készülődéskor a rémület leplezésére illetve rémület keltésre vagy gyász, ünnep kifejezésére. Ez a szokás korunkban is tovább él bohócok nélkülözhetetlen eszköze vagy a karneváli, báli alkalmakon, hagyományőrző viseleteken (japán gésák) illetve egyes sportversenyeken. (amerikai foci, rögbi csapatok illetve szurkolók arcfestése)forrás: smink története ,Wikipédia
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése