Szólások, mondások

 Kosarat kap

Jelentése: visszautasítás, illetve nem fogadják el, amit kínál valaki
A "kosarat kap" kifejezés egy ősrégi szokás emlékét őrzi. A lovagvilágban a szerelmes ifjú áldozatkészsége bebizonyításául nem a kapun, hanem a várkastély ablakán szerette megközelíteni imádottját. Gyakran a hölgy maga is segítette oly módon, hogy kötélre erősített kosarat bocsátott le érte. Ha az ifjú udvarlása nem volt kívánatos, akkor feneketlen kosarat bocsátottak le, amiből megérthette, hoy nem lelt meghallgatásra. 



Hétalvó     Honnan ered ez a kifejezés?

Gondolhatná az ember, hogy azért, mert heteket alszik át az illető, de nem ilyen egyszerű a megoldás. A "hétalvó" szavunk a német "Siebenschläfer" szó tükörfordításából keletkezett. Jelentése pedig egy szír legendára vezethető vissza: a 3. század közepén élt 7 keresztény ifjú Epheszoszban, akik kénytelenek voltak egy barlangba menekülni Traianus Decius császár üldöztetése elől. Az uralkodó megtudta, hová bújtak és betemettette a bejáratot, hogy így vessen véget a hét mártír életének. Isten viszont megkönyörült rajtuk, és 200 esztendőre mély álmot bocsátott rájuk. Mikor felébredtek, szabadon távoztak, és hirdetni kezdték a test feltámadását.

A Hét Szent Alvó epheszoszi sírja sokáig zarándokhely volt, ünnepüket pedig július 27-én tartották.




 

Régi szólások, mondások

A szólás a legrövidebb terjedelmű, legföljebb egy mondat hosszúságú népköltészeti műfaj. Legismertebb fajtái a közmondás, szólás és szóláshasonlat.

 A közmondások a nép ajkán keletkezett sommás iránymutatások. Az bennük a jó, hogy szinte minden élethelyzetre találunk valami odaillő közmondást.

Nyelvünk tele van olyan kifejezésekkel, fordulatokkal, melyeket nem kell szó szerint érteni. Aki használja és aki hallja, egyaránt és egyértelműen azonnal megérti, de mégsem tudná megmondani, honnan ered a kifejezés. A szólások eredetének, származásának kutatásával és magyarázatával sokat foglalkoztak a tudósok.
Elméletüket és a rájuk vonatkozó gyűjtés történetét Tolnai Vilmos írta meg 1910-ben, akadémiai székfoglalójában. Az egyes szólások magyarázatával Kertész Manó foglalkozott Szólásmondások c. könyvében (1922).

Ágról szakadt annyi, mint: élhetetlen szegény ember. Összefügg az akasztófáról szakadt kifejezéssel, amely olyan embert jelentett a régi világban, aki - bár annak rendje-módja szerint fölakasztották - elevenen esett le az akasztófáról, mert a kötél elszakadt. S ezért megkegyelmeztek az életének, de az országból kiutasították, földönfutóvá lett.

Agyafúrt annyi, mint eszelős, bolond, együgyű, másik jelentése szerint pedig ravasz. Eredetét az orvostudomány története magyarázza, ugyanis a koponyalékelés, a trepanáció a koponyának, az agyüregnek megfúrása, amelyet a középkorban a legkülönfélébb betegségek ellen alkalmazták, így az elmebetegeket is trepanációval próbálták gyógyítani.

A "bottal ütheti a nyomát" jelentése hiába üldöz valakit, el nem érheti, mert már elmenekült. Ez a kifejezés a vadászéletből ered. A hajtók szokták bottal verni az avart, a bokrot, hogy a vadat felzavarják és a puskacső elé hajtsák.

Dugába dől egyenlő azzal, ha valamely szándékunk vagy tervünk, amelyhez nagy reménységet fűztünk, nem sikerül. A szólás a kádármesterségből ered, és a hordó dongáinak, dugáinak összedőlésére utal. Régen, mikor még a boroshordókat is faabronccsal kötötték, a dugába dőlés gyakori dolog volt.

Egy követ fújni vagyis titkon egyetérteni, összeesküdni... Abból a nemzetközi babonából ered, hogy a kígyók, mikor tavasszal párzás idején összebújva sziszegnek, szájukból tajtékot fújnak, a tajték megkeményedik és kővé válik. Ez az a csodaerejű kígyókő, mellyel különféle betegségeket gyógyítanak.

Faképnél hagyjuk azt, akitől szó nélkül, búcsúzatlanul távozunk. Tolnai Vilmos a szólás keletkezésének idejét a reformáció korába tette, mikor a nép kezdett nem bízni a szent képek, feszületek erejében. Csefkó Gyula fejtegetésében a fakép, kapufélfa stb. egész szó - és az országszerte dívó emberformájú kapufélfák kapubálványával, emberi felső testet vagy fejet ábrázoló kapuszobrával hozza kapcsolatba. A kapufánál vagy a faképnél szokott beszélgetni a gazda ismerőseivel vagy távozó vendégeivel. Ha ezek búcsú nélkül mentek onnan tovább, akkor méltán mondhatták róluk, hogy otthagyták a faképnél.

Kesztyű, kosár

Kesztyűbe dudálni talán nem nehéz feladat, s ha valakit azzal fenyegetünk meg, hogy megtanítjuk kesztyűbe dudálni, a mai ember szemében ártatlan, sőt nevetséges fenyegetésnek látszik, valaha azonban nem volt az. A szólás csak a XVIII. század végén kezdett elterjedni, Csokonainál így szerepelt: megtanítlak vaskesztyűbe fütyölni. A vaskesztyű bizonyára a Mária Terézia büntető rendtartása értelmében meghonosult kínvallató eljárásnak egyik eszköze volt, valószínűleg hüvelyk- vagy körömszorító, mellyel valósággal kisrófolták a vádlottból a vallomást. A kínzott fájdalmában jajgatott, cinikusan kifejezve: dudált. /forrás: Gyulai Ágost, régi magyar szólások/

 
A "kosarat kap" kifejezés egy ősrégi szokás emlékét őrzi. A lovagvilágban a szerelmes ifjú áldozatkészsége bebizonyításául nem a kapun, hanem a várkastély ablakán szerette megközelíteni imádottját. Gyakran a hölgy maga is segítette oly módon, hogy kötélre erősített kosarat bocsátott le érte. Ha az ifjú udvarlása nem volt kívánatos, akkor feneketlen kosarat bocsátottak le neki, amiből megérthette, hogy nem lelt meghallgatásra.

A régi paraszti élet szokásai között is fellelhetjük szólásunk elődjét a leánykéréshez kapcsolódóan: faluhelyen a nem óhajtott kérő után lyukas kosarat dobtak.


Diós mondások:

Kemény dió - fogas kérdés, nehezen meggyőzhető, a makacsságig kitartó ember
Kemény dióba harapott - nehéz feladatra vállalkozott
Üres dión kocódnak - semmiség miatt veszekednek
Akkor már diót dobálnak csontjaimmal - akkor én már régen halott leszek
Diót lehetne verni vele - a kelleténél hosszabb
Diót törne a homlokán, úgy szereti - egyáltalán nem szereti, inkább gyűlöli
Egy férges diót sem adnék érte - semmit sem ér
Törd meg a diót, ha a belét meg akarod enni - a kitűzött célért a nehézségeket is vállalni kell
Olyan, mint a dióbél - nagyon finom
Diófa alatt esküdtek - nem esküdtek meg, de együtt élnek
Adjon Isten minden jót, diófából koporsót - tréfás jókívánság 

Szólások

Nyelvünk tele van olyan kifejezésekkel, fordulatokkal, melyeket nem kell szó szerint érteni. Aki használja és aki hallja, egyaránt és egyértelműen azonnal megérti, de mégsem tudná megmondani, honnan ered a kifejezés. A szólások eredetének, származásának kutatásával és magyarázatával sokat foglalkoztak a tudósok. 

Ágról szakadt annyi, mint: élhetetlen szegény ember. Összefügg az akasztófáról szakadt kifejezéssel, amely olyan embert jelentett a régi világban, aki - bár annak rendje-módja szerint fölakasztották - elevenen esett le az akasztófáról, mert a kötél elszakadt. S ezért megkegyelmeztek az életének, de az országból kiutasították, földönfutóvá lett.

Agyafúrt annyi, mint eszelős, bolond, együgyű, másik jelentése szerint pedig ravasz. Eredetét az orvostudomány története magyarázza, ugyanis a koponyalékelés, a trepanáció a koponyának, az agyüregnek megfúrása, amelyet a középkorban a legkülönfélébb betegségek ellen alkalmazták, így az elmebetegeket is trepanációval próbálták gyógyítani.

A "bottal ütheti a nyomát" jelentése hiába üldöz valakit, el nem érheti, mert már elmenekült. Ez a kifejezés a vadászéletből ered. A hajtók szokták bottal verni az avart, a bokrot, hogy a vadat felzavarják és a puskacső elé hajtsák.

Dugába dől egyenlő azzal, ha valamely szándékunk vagy tervünk, amelyhez nagy reménységet fűztünk, nem sikerül. A szólás a kádármesterségből ered, és a hordó dongáinak, dugáinak összedőlésére utal. Régen, mikor még a boroshordókat is faabronccsal kötötték, a dugába dőlés gyakori dolog volt.

Egy követ fújni vagyis titkon egyetérteni, összeesküdni... Abból a nemzetközi babonából ered, hogy a kígyók, mikor tavasszal párzás idején összebújva sziszegnek, szájukból tajtékot fújnak, a tajték megkeményedik és kővé válik. Ez az a csodaerejű kígyókő, mellyel különféle betegségeket gyógyítanak.

Faképnél hagyjuk azt, akitől szó nélkül, búcsúzatlanul távozunk. Tolnai Vilmos a szólás keletkezésének idejét a reformáció korába tette, mikor a nép kezdett nem bízni a szent képek, feszületek erejében. Csefkó Gyula fejtegetésében a fakép, kapufélfa stb. egész szó - és az országszerte dívó emberformájú kapufélfák kapubálványával, emberi felső testet vagy fejet ábrázoló kapuszobrával hozza kapcsolatba. A kapufánál vagy a faképnél szokott beszélgetni a gazda ismerőseivel vagy távozó vendégeivel. Ha ezek búcsú nélkül mentek onnan tovább, akkor méltán mondhatták róluk, hogy otthagyták a faképnél.

Kesztyű, kosár

Kesztyűbe dudálni talán nem nehéz feladat, s ha valakit azzal fenyegetünk meg, hogy megtanítjuk kesztyűbe dudálni, a mai ember szemében ártatlan, sőt nevetséges fenyegetésnek látszik, valaha azonban nem volt az. A szólás csak a XVIII. század végén kezdett elterjedni, Csokonainál így szerepelt: megtanítlak vaskesztyűbe fütyölni. A vaskesztyű bizonyára a Mária Terézia büntető rendtartása értelmében meghonosult kínvallató eljárásnak egyik eszköze volt, valószínűleg hüvelyk- vagy körömszorító, mellyel valósággal kisrófolták a vádlottból a vallomást. A kínzott fájdalmában jajgatott, cinikusan kifejezve: dudált. /forrás: Gyulai Ágost, régi magyar szólások/

„Kimutatta a foga fehérjét”
A foga fehére szókapcsolat már régóta ismert a magyar nyelvben. A fog fehérsége annak a jele volt, ha valaki hosszasan koplalt. Később az ebből kialakult szólás már átvitt értelmet nyert, és arra mondták, aki csalódást okozott, noha előtte csupa jót feltételeztek róla.  . Az egyik legrégebbi feljegyzés a szólásról 1608-ból származik: „Farkast sem hallottunk hogy meg marná kölykét, Láttuk Kolonicznak már foga feirét.”

„Mintha hájjal kenegették volna”
Természetesen a dicséretnek is jutott hely a régi magyar köznyelvben. A mondat eredete egy régi népi praktikából ered: a beteg testrészeket hájjal vagy más zsíros szerrel dörzsölték be, masszírozták. Így segítettek a rossz vérkeringésen és a különböző lerakódások okozta problémákon is. A különböző kenőanyagokkal járó dögönyözés pedig olyannyira kellemes érzést nyújtott a betegnek, hogy ebben a formában is emléket állítottak neki.

„Ha begyógyul is a seb, megmarad a helye”
Ez a régies közmondás a testi tüneteket vetíti ki a lelki fájdalmakra. Az el nem múló sebhelyek szimbolizálják azokat a mély lelki bánatokat, amelyeket nem lehet könnyedén elfelejteni. A kutatók szerint eredeti értelemben főként közeli hozzátartozók halálakor használták a kifejezést, csak később fejeztek ki vele megbántottságot, csalódottságot.

„Ne szólj szám, nem fáj fejem”
A mai napig az egyik leggyakrabban használt szólás, amelyben szintén egy érzés és egy testi tünet között vontak párhuzamot őseink. A jelentés szerint jobb elkerülni a túl sok beszédet, mert az sok gondot, bonyodalmat, esetleg fájdalmat is okozhat. A rosszérzés nem csak fizikai lehet, hiszen a túl sok pletyka akár olyan lelki sérüléseket is okozhat, amelyek után már késő lesz a „Ha hallgattál volna, bölcs maradtál volna” szólást használni.

Lovas szólások, közmondások

Ha ló nincs, szamár is jó.

Ajándék lónak ne nézd a fogát.

Minden cigány a maga lovát dícséri.

Veri, mint szódás a lovát.
 
Nagy a feje, búsuljon a ló.

A lónak négy lába van, mégis megbotlik.

Közös lónak túrós a háta.

Rossz lóra tesz.

Csapjunk a lovak közé!

Azt a lovat ütik, amelyik húz.
 
Kilóg a lóláb
Ha valaki valóságos szándékát el akarja leplezni, de ez nem sikerül neki, és észreveszik tervét, akkor mondják, hogy kilóg a lóláb..

Régen, ha valaki vidéken ismeretlenül bort kért valamilyen kimérésben, akkor a kérőnek megnézték a cipőjét…”nem lóg – e ki a lóláb”…azaz nincs – e rajta kincstári cipő, mert akkor az finánc és le akarja leplezni az engedély nélküli árust. 

Szólások, mondások

Ha adnak, vedd el, ha ütnek, szaladj el.
Ki mint veti ágyát, úgy alussza álmát.
Nem akarásnak nyögés a vége.
Alkalom szüli a tolvajt.
A piros alma is lehet férges.
Nem esik messze az alma a fájától.
Nézd meg az anyját, vedd el a lányát!
Ki korán kel, aranyat lel.
Nem mind arany, ami fénylik.
Árnyékáért becsüljük az öreg fát.
Asztal alá itta magát.

Sok bába közt elvész a gyerek.
A baj nem jár egyedül.
Sok beszédnek sok az alja.
A hosszú betegségnek kapa a vége.
Neki kapáltak.
Betyárból van a jó pandúr.
Egy bolond százat csinál.
Borban az igazság.
Minden botnak két vége van.
Kis ember nagy bottal jár.

A cérna is ott szakad, ahol a legvékonyabb.
Csalánba nem üt a ménkű.
Minden csoda három napig tart.

Nem mindenki deák, ha tintás az ujja.
Ő sem jobb a Deákné vásznánál.
Előbb van a dínom-dánom, azután a szánom-bánom.
Két dudás nem fér meg egy csárdában.
Kinek szűken elesége, annak van jó egészsége.
Egyet mondok, kettő lesz belőle.
Egyszer annyi, mint egyszer sem.
Szegény az eklézsia, maga harangozik a pap.
Úgy szép az élet, ha zajlik.
Ha ellenséget akarsz szerezni, adj kölcsön!
A tehetetlen ember káromkodik.
Emberé a munka, Istené az áldás.
Ember tervez, Isten végez.
Emberére akadt.
Ha tudná az ember, hogy elesik, leülne.
Nem tesz ki egy embernyit.
Tele erszénnyel könnyű úrnak lenni.
A májusi eső aranyat ér.
Ésszel, pénzzel járják a vásárt.

Jó a vén fa árnyékában megpihenni.
Nagy fának nagy az árnyéka.
Minden farsangnak megvan a böjtje.
Most jön még csak a feketeleves!
Jobb félni, mint megijedni.
Fiamnak mondom, menyem értsen róla!
Letagadná még a csillagos eget is!
Nem esünk a földnél lejjebb.
Nagyobb a füstje, mint a lángja.
Halottról jót vagy semmit.
Aki haragszik, annak nincs igaza.

Könnyű jóllakott hassal a böjtöt dícsérni.
Olcsó húsnak híg a leve.



Mondj igazat, betörik a fejed.
Ahol nincs, ott az Isten se talál.
Áldja meg az Isten mind a két kezével.

Isten malmai lassan őrölnek.
Isten nem ver bottal.
Isten se győzi pénzzel.

Üres kamrának bolond a gazdasszonya.
Nem káptalan / kalendárium az én fejem.
Ha rövid a kardod, toldd meg egy lépéssel.
Kanál nincs csörrenés nélkül.
Fekete kézzel keresik a fehér kenyeret.
Minden szentnek maga felé hajlik a keze.
Krisztus koporsóját sem őrizték ingyen.
Addig jár a korsó a kútra, amíg el nem törik.

A szólás a legrövidebb terjedelmű, legföljebb egy mondat hosszúságú népköltészeti műfaj. Legismertebb fajtái a közmondás, szólás és szóláshasonlat.

 A közmondások a nép ajkán keletkezett sommás iránymutatások. Az bennük a jó, hogy szinte minden élethelyzetre találunk valami odaillő közmondást. Közmondással majdnem minden és annak az ellenkezője is megindokolható. Pl. "Járt utat a járatlanért el ne hagyj!"

Szent Márton számos népi szólásunkban szerepel:

„Aki Márton napján ludat nem eszik, ehetik az bármit, mégis éhezik.”
 
 „Szent Márton napján, aki nem iszik bort az szamár, aki túl sokat iszik, az kétszeresen az.”

 „Kövér, mint Márton lúdja.” (nagyon kövér)

„Sok Szent Márton lúdja elkelt azóta.” (régen volt az)

„A bornak Szent Márton a bírája.” (az őszi időjárás dönti el, hogy milyen minőségű lesz a bor.)

„Eljött Márton szürke lovon.” (havazik)

„Ha Márton fehér lovon jön, enyhe tél lesz; ha barnán akkor kemény tél várható.”

„Ha a Márton napja ködös, zűrzavaros tél lészen, ha peniglen hideg, száraz tél.”

„A Márton-lúd mellye, ha világos, hó lészen, ha fekete, eső.”

„Márton napján, ha a lúd jégen jár, akkor karácsonykor vízben poroszkál.”
 

  A Rábaközben és Zalában a pásztornak minden háztól szentmártonrétes járt. Járandóságát nem egyszerre szedte össze, hanem beosztotta: újévig is eltartott, amíg minden háztól megkapta. Göcsejben a csordás és a kanász a falut végigjárta, közben tarisznyájába sütemény, korsójába bor került. Néhol bélesadó, rétespénz járt neki. A gazdasszony azért sütött ezen a napon rétest, hogy Szent Márton köpönyegét kinyújtsa, így az ő könyörületességéből a család ne szűkölködjék, és másokon is tudjon segíteni.

 

A Márton-napi finomságok nem éppen a sovány, zsírszegény, kalóriaszegény ételek közé tartoznak, bár, ha pecsenyelibából (nemtől függetlenül a 9 hétnél nem idősebb, fehértollú liba) készül az ünnepi étek, akkor nincs miért aggódnunk!

Fodros lúd

Mint minden házilúd fajtának, ennek is a nálunk vadon élő nyári lúd az őse. A magyar lúdfajták legérdekesebb képviselője. Érdekessége, hogy a háttollak dísztoll szerűen megnyúltak és forgókat képezve borítják azt. Ez különleges megjelenést kölcsönöz a fodros lúdnak. Előfordul fehér és tarka színben egyaránt. Magyarországon kívül a Duna völgyében több helyütt ismert. A fodros tollazat mutáció eredménye, és valószínűleg az állatok különleges szépsége miatt maradt fenn tartósan a köztenyésztésben. Parlagi fajta maradt, amely viszonylag keveset tojik és lassabban fejlődik, de állítólag a mája különleges nagyságot ér el. A fodros lúd megmentésében és tenyésztésében fő szerepet a Debreceni Agrártudományi Egyetem Állattenyésztési Tanszéke vállalta és ma is ott tartják fenn a legnagyobb állományt.

Forrás Márton nap

Szólások, mondák

Ha valaki valóságos szándékát el akarja leplezni, de ez nem sikerül neki, és észreveszik tervét, akkor mondják, hogy kilóg a lóláb..

 Régen, ha valaki vidéken ismeretlenül bort kért valamilyen kimérésben, akkor a kérőnek megnézték a cipőjét…”nem lóg – e ki a lóláb”…azaz nincs – e rajta kincstári cipő, mert akkor az finánc és le akarja leplezni az engedély nélküli árust.

A szólás azonban régebbi eredetű és meseszerű formái is ismertek.

Ilyen pl. Salamon király és Sába királynő esete:
Sába királynőjéről az a hír járta, hogy lúd lába van és azt hosszú szoknyája alá rejti. Amikor egyszer Salamonhoz ment látogatóba, a király a fogadó termet átalakítatta, hogy utána járjon a dolognak. Egy helyen a padlót kristály lapokkal kicseréltette és alá vizet vezettetett. Amikor a királynő odaért, azt hitte víz van ott és a szoknyáját megemelve átlépett rajta. Így kiderült, alaptalan a hír, mert a királynőnek emberi lába volt.

Az ördög
A középkorban  a varázslatos cselekmények főszereplője az ördög, aki egyes embereket hatalmába kerít. Ezek az ördöggel cimboráló , gonosz varázslatokat űző, fekete mágiát folytató alakok gyakoriak a népek mondavilágában.

Nálunk a garabonciás diák alakját figyelhetjük meg. Már az elnevezés is a fekete mágiára utal, mert a garabonciás nem más mint a mágia görög nevéből alakult kifejezés.

A varázslók legtöbbször egy fekete könyv segítségével végzik cselekményeiket, fantasztikus tetteket visznek végbe, de végül sorsukat nem kerülhetik el, mert az ördög elviszi őket.

Mátyás királyról is feljegyeztek ilyen motívumokat tartalmazó történetet. Egyszer Mátyás a törökkel való háborúskodása idején álruhában kémkedett és eljutott Konstantinápolyig, de itt elfogták és ki akarták végezni. Kérésére jobb kezét szabadon hagyták, ezzel köpenye alól elővette fekete könyvét. Amikor azt kinyitotta, megjelent előtte három ördög, és parancsára elröpítették Budára, de vele együtt a szultánt is, feleségestül. Most Mátyás börtönözte be a szultánt és csak úgy engedte szabadon, miután megígérte, hogy nem háborgatja Magyarországot.

Később a reneszánsz idején a garabonciás diák szerepét tudósok, orvosok vették át, akiknek valóságos kísérleteik, vagy csalásaik a köztudatban az ördöggel való cimborálásban találtak magyarázatra.

Legismertebb történet Faust doktor nevéhez kapcsolódik.

Faust parasztszülők tehetséges gyermeke volt, Heidelbergben egyetemet végzett, majd tanári állást vállalt, de nyughatatlan természete miatt nem tudott sehol megmaradni, utazásai során kihasználta tudományos képzettségét és az emberek hiszékenységét is. Igyekezett elhitetni az emberekkel, hogy emberfeletti hatalommal rendelkezik. Többször összeütközésbe került ezért a hatóságokkal is. 1540 körül halt meg, valószínű nem természetes körülmények között.

Egy emberöltő múlva már ezt a nyughatatlan, sokszor csaló alakot már a mágikus mondák özöne veszi körül. Egy 1580 körül megjelent könyv ugyanis már az ördöggel cimboráló Faust mondáit tartalmazza. E szerint Faust, aki mindent akart tudni a világról, fekete könyve segítségével megidézi az ördögöt, és megállapodik vele, hogy 24 éven keresztül mindenben szolgálni fogja őt, de ezen idő elteltével Faust lelke az ördögé lesz. A megállapodás valóra válik, az ördög ellátja Faustot minden jóval, a tudás mélységeibe is bevezeti. Faust sok helyen jár, mindenütt elkápráztatja az embereket csodálatos hatalmával. Az ördög a paradicsomot és a poklot is megmutatja neki. A 24 év elteltével azonban szörnyű halállal pusztítja el.

Az ördögöt a középkorban általában szörnyalaknak ábrázolták, de volt amikor úgy képzelték el, hogy – éppen praktikái sikere érdekében – teljesen emberi alakot ölt, s így nem lehet felismerni. Az ördög ábrázolás igen gazdag formáival találkozhatunk a reneszánsz festőművészetben. Az ördögök kékek, vörösek, sárgák, arcuk torz, szamár fülük, sz*rvuk, tüskéjük van. Van kos és farkas fejű ábrázolás is. A lábuk is változatos: egyeseknek majdnem emberi lábuk van, de van kecskelábú és lólábú is.

A szólás tekintetében legérdekesebb Hatvani István, professzor esete, aki a debreceni református kollégiumban tanított 1749 – 1786 között. Nagy tudását gyakran értetlenség fogadta s az ördöggel való cimborálást – a halála után – nevéhez kapcsolták: ő lett a magyar Faust. Ilyen mondák terjedtek róla:

„Egyszer a professzor kihirdette, ezentúl éjfélkor tartja csillagászati előadásait. Meg is jelentek a kitűzött időben, de a diákok nem értették az előadás bonyolult mondanivalóját. Néhány nap múlva megkérdezték a professzort az egyik feladatról. Ő csodálkozva mondta:…hogy?..s mi?…ő semmit se tud az éjszakai előadásokról. Azt tanácsolta diákjainak, hogy a következő éjjel hintsenek finom hamut a padlóra, és nézzék meg benne a lábnyomokat. Amikor éjszaka Hatvani jött, az ajtó mellett ülő diákok észrevették, hogy a hamuban lóláb nyomok voltak. Azonnal rázendítettek egy ördögűző énekre. Az ál-Hatvani megdöbbenve rivallt a diákokra: ha ezt az órát is megtarthattam volna, úgy enyéim lehettetek volna! Ezután kinyílt az ablak és kénköves lángok között kirepült az ördög.”

A magyar Faust története érdekes és tanulságos a szólás megértése szempontjából, mert ebben az esetben az ördög teljesen Hatvani alakját vette fel, még a lólába sem látszott (csak a nyoma a hamuban), …tehát „nem lógott ki a lóláb”.

Valójában azonban mindenképpen kilóg a lóláb (ha még hamu segítségével is), mert a hamis ember rejtett, nem tisztességes szándéka felfedezhető, leleplezhető még akkor is, ha első pillanatra nem vehető észre.

forrás: Fókusz