Régi szólások, mondások

A szólás a legrövidebb terjedelmű, legföljebb egy mondat hosszúságú népköltészeti műfaj. Legismertebb fajtái a közmondás, szólás és szóláshasonlat.

 A közmondások a nép ajkán keletkezett sommás iránymutatások. Az bennük a jó, hogy szinte minden élethelyzetre találunk valami odaillő közmondást.

Nyelvünk tele van olyan kifejezésekkel, fordulatokkal, melyeket nem kell szó szerint érteni. Aki használja és aki hallja, egyaránt és egyértelműen azonnal megérti, de mégsem tudná megmondani, honnan ered a kifejezés. A szólások eredetének, származásának kutatásával és magyarázatával sokat foglalkoztak a tudósok.
Elméletüket és a rájuk vonatkozó gyűjtés történetét Tolnai Vilmos írta meg 1910-ben, akadémiai székfoglalójában. Az egyes szólások magyarázatával Kertész Manó foglalkozott Szólásmondások c. könyvében (1922).

Ágról szakadt annyi, mint: élhetetlen szegény ember. Összefügg az akasztófáról szakadt kifejezéssel, amely olyan embert jelentett a régi világban, aki - bár annak rendje-módja szerint fölakasztották - elevenen esett le az akasztófáról, mert a kötél elszakadt. S ezért megkegyelmeztek az életének, de az országból kiutasították, földönfutóvá lett.

Agyafúrt annyi, mint eszelős, bolond, együgyű, másik jelentése szerint pedig ravasz. Eredetét az orvostudomány története magyarázza, ugyanis a koponyalékelés, a trepanáció a koponyának, az agyüregnek megfúrása, amelyet a középkorban a legkülönfélébb betegségek ellen alkalmazták, így az elmebetegeket is trepanációval próbálták gyógyítani.

A "bottal ütheti a nyomát" jelentése hiába üldöz valakit, el nem érheti, mert már elmenekült. Ez a kifejezés a vadászéletből ered. A hajtók szokták bottal verni az avart, a bokrot, hogy a vadat felzavarják és a puskacső elé hajtsák.

Dugába dől egyenlő azzal, ha valamely szándékunk vagy tervünk, amelyhez nagy reménységet fűztünk, nem sikerül. A szólás a kádármesterségből ered, és a hordó dongáinak, dugáinak összedőlésére utal. Régen, mikor még a boroshordókat is faabronccsal kötötték, a dugába dőlés gyakori dolog volt.

Egy követ fújni vagyis titkon egyetérteni, összeesküdni... Abból a nemzetközi babonából ered, hogy a kígyók, mikor tavasszal párzás idején összebújva sziszegnek, szájukból tajtékot fújnak, a tajték megkeményedik és kővé válik. Ez az a csodaerejű kígyókő, mellyel különféle betegségeket gyógyítanak.

Faképnél hagyjuk azt, akitől szó nélkül, búcsúzatlanul távozunk. Tolnai Vilmos a szólás keletkezésének idejét a reformáció korába tette, mikor a nép kezdett nem bízni a szent képek, feszületek erejében. Csefkó Gyula fejtegetésében a fakép, kapufélfa stb. egész szó - és az országszerte dívó emberformájú kapufélfák kapubálványával, emberi felső testet vagy fejet ábrázoló kapuszobrával hozza kapcsolatba. A kapufánál vagy a faképnél szokott beszélgetni a gazda ismerőseivel vagy távozó vendégeivel. Ha ezek búcsú nélkül mentek onnan tovább, akkor méltán mondhatták róluk, hogy otthagyták a faképnél.

Kesztyű, kosár

Kesztyűbe dudálni talán nem nehéz feladat, s ha valakit azzal fenyegetünk meg, hogy megtanítjuk kesztyűbe dudálni, a mai ember szemében ártatlan, sőt nevetséges fenyegetésnek látszik, valaha azonban nem volt az. A szólás csak a XVIII. század végén kezdett elterjedni, Csokonainál így szerepelt: megtanítlak vaskesztyűbe fütyölni. A vaskesztyű bizonyára a Mária Terézia büntető rendtartása értelmében meghonosult kínvallató eljárásnak egyik eszköze volt, valószínűleg hüvelyk- vagy körömszorító, mellyel valósággal kisrófolták a vádlottból a vallomást. A kínzott fájdalmában jajgatott, cinikusan kifejezve: dudált. /forrás: Gyulai Ágost, régi magyar szólások/

 
A "kosarat kap" kifejezés egy ősrégi szokás emlékét őrzi. A lovagvilágban a szerelmes ifjú áldozatkészsége bebizonyításául nem a kapun, hanem a várkastély ablakán szerette megközelíteni imádottját. Gyakran a hölgy maga is segítette oly módon, hogy kötélre erősített kosarat bocsátott le érte. Ha az ifjú udvarlása nem volt kívánatos, akkor feneketlen kosarat bocsátottak le neki, amiből megérthette, hogy nem lelt meghallgatásra.

A régi paraszti élet szokásai között is fellelhetjük szólásunk elődjét a leánykéréshez kapcsolódóan: faluhelyen a nem óhajtott kérő után lyukas kosarat dobtak.


Diós mondások:

Kemény dió - fogas kérdés, nehezen meggyőzhető, a makacsságig kitartó ember
Kemény dióba harapott - nehéz feladatra vállalkozott
Üres dión kocódnak - semmiség miatt veszekednek
Akkor már diót dobálnak csontjaimmal - akkor én már régen halott leszek
Diót lehetne verni vele - a kelleténél hosszabb
Diót törne a homlokán, úgy szereti - egyáltalán nem szereti, inkább gyűlöli
Egy férges diót sem adnék érte - semmit sem ér
Törd meg a diót, ha a belét meg akarod enni - a kitűzött célért a nehézségeket is vállalni kell
Olyan, mint a dióbél - nagyon finom
Diófa alatt esküdtek - nem esküdtek meg, de együtt élnek
Adjon Isten minden jót, diófából koporsót - tréfás jókívánság 

Szólások

Nyelvünk tele van olyan kifejezésekkel, fordulatokkal, melyeket nem kell szó szerint érteni. Aki használja és aki hallja, egyaránt és egyértelműen azonnal megérti, de mégsem tudná megmondani, honnan ered a kifejezés. A szólások eredetének, származásának kutatásával és magyarázatával sokat foglalkoztak a tudósok. 

Ágról szakadt annyi, mint: élhetetlen szegény ember. Összefügg az akasztófáról szakadt kifejezéssel, amely olyan embert jelentett a régi világban, aki - bár annak rendje-módja szerint fölakasztották - elevenen esett le az akasztófáról, mert a kötél elszakadt. S ezért megkegyelmeztek az életének, de az országból kiutasították, földönfutóvá lett.

Agyafúrt annyi, mint eszelős, bolond, együgyű, másik jelentése szerint pedig ravasz. Eredetét az orvostudomány története magyarázza, ugyanis a koponyalékelés, a trepanáció a koponyának, az agyüregnek megfúrása, amelyet a középkorban a legkülönfélébb betegségek ellen alkalmazták, így az elmebetegeket is trepanációval próbálták gyógyítani.

A "bottal ütheti a nyomát" jelentése hiába üldöz valakit, el nem érheti, mert már elmenekült. Ez a kifejezés a vadászéletből ered. A hajtók szokták bottal verni az avart, a bokrot, hogy a vadat felzavarják és a puskacső elé hajtsák.

Dugába dől egyenlő azzal, ha valamely szándékunk vagy tervünk, amelyhez nagy reménységet fűztünk, nem sikerül. A szólás a kádármesterségből ered, és a hordó dongáinak, dugáinak összedőlésére utal. Régen, mikor még a boroshordókat is faabronccsal kötötték, a dugába dőlés gyakori dolog volt.

Egy követ fújni vagyis titkon egyetérteni, összeesküdni... Abból a nemzetközi babonából ered, hogy a kígyók, mikor tavasszal párzás idején összebújva sziszegnek, szájukból tajtékot fújnak, a tajték megkeményedik és kővé válik. Ez az a csodaerejű kígyókő, mellyel különféle betegségeket gyógyítanak.

Faképnél hagyjuk azt, akitől szó nélkül, búcsúzatlanul távozunk. Tolnai Vilmos a szólás keletkezésének idejét a reformáció korába tette, mikor a nép kezdett nem bízni a szent képek, feszületek erejében. Csefkó Gyula fejtegetésében a fakép, kapufélfa stb. egész szó - és az országszerte dívó emberformájú kapufélfák kapubálványával, emberi felső testet vagy fejet ábrázoló kapuszobrával hozza kapcsolatba. A kapufánál vagy a faképnél szokott beszélgetni a gazda ismerőseivel vagy távozó vendégeivel. Ha ezek búcsú nélkül mentek onnan tovább, akkor méltán mondhatták róluk, hogy otthagyták a faképnél.

Kesztyű, kosár

Kesztyűbe dudálni talán nem nehéz feladat, s ha valakit azzal fenyegetünk meg, hogy megtanítjuk kesztyűbe dudálni, a mai ember szemében ártatlan, sőt nevetséges fenyegetésnek látszik, valaha azonban nem volt az. A szólás csak a XVIII. század végén kezdett elterjedni, Csokonainál így szerepelt: megtanítlak vaskesztyűbe fütyölni. A vaskesztyű bizonyára a Mária Terézia büntető rendtartása értelmében meghonosult kínvallató eljárásnak egyik eszköze volt, valószínűleg hüvelyk- vagy körömszorító, mellyel valósággal kisrófolták a vádlottból a vallomást. A kínzott fájdalmában jajgatott, cinikusan kifejezve: dudált. /forrás: Gyulai Ágost, régi magyar szólások/

„Kimutatta a foga fehérjét”
A foga fehére szókapcsolat már régóta ismert a magyar nyelvben. A fog fehérsége annak a jele volt, ha valaki hosszasan koplalt. Később az ebből kialakult szólás már átvitt értelmet nyert, és arra mondták, aki csalódást okozott, noha előtte csupa jót feltételeztek róla.  . Az egyik legrégebbi feljegyzés a szólásról 1608-ból származik: „Farkast sem hallottunk hogy meg marná kölykét, Láttuk Kolonicznak már foga feirét.”

„Mintha hájjal kenegették volna”
Természetesen a dicséretnek is jutott hely a régi magyar köznyelvben. A mondat eredete egy régi népi praktikából ered: a beteg testrészeket hájjal vagy más zsíros szerrel dörzsölték be, masszírozták. Így segítettek a rossz vérkeringésen és a különböző lerakódások okozta problémákon is. A különböző kenőanyagokkal járó dögönyözés pedig olyannyira kellemes érzést nyújtott a betegnek, hogy ebben a formában is emléket állítottak neki.

„Ha begyógyul is a seb, megmarad a helye”
Ez a régies közmondás a testi tüneteket vetíti ki a lelki fájdalmakra. Az el nem múló sebhelyek szimbolizálják azokat a mély lelki bánatokat, amelyeket nem lehet könnyedén elfelejteni. A kutatók szerint eredeti értelemben főként közeli hozzátartozók halálakor használták a kifejezést, csak később fejeztek ki vele megbántottságot, csalódottságot.

„Ne szólj szám, nem fáj fejem”
A mai napig az egyik leggyakrabban használt szólás, amelyben szintén egy érzés és egy testi tünet között vontak párhuzamot őseink. A jelentés szerint jobb elkerülni a túl sok beszédet, mert az sok gondot, bonyodalmat, esetleg fájdalmat is okozhat. A rosszérzés nem csak fizikai lehet, hiszen a túl sok pletyka akár olyan lelki sérüléseket is okozhat, amelyek után már késő lesz a „Ha hallgattál volna, bölcs maradtál volna” szólást használni.

Lovas szólások, közmondások

Ha ló nincs, szamár is jó.

Ajándék lónak ne nézd a fogát.

Minden cigány a maga lovát dícséri.

Veri, mint szódás a lovát.
 
Nagy a feje, búsuljon a ló.

A lónak négy lába van, mégis megbotlik.

Közös lónak túrós a háta.

Rossz lóra tesz.

Csapjunk a lovak közé!

Azt a lovat ütik, amelyik húz.
 
Kilóg a lóláb
Ha valaki valóságos szándékát el akarja leplezni, de ez nem sikerül neki, és észreveszik tervét, akkor mondják, hogy kilóg a lóláb..

Régen, ha valaki vidéken ismeretlenül bort kért valamilyen kimérésben, akkor a kérőnek megnézték a cipőjét…”nem lóg – e ki a lóláb”…azaz nincs – e rajta kincstári cipő, mert akkor az finánc és le akarja leplezni az engedély nélküli árust. 

Szólások, mondások

Ha adnak, vedd el, ha ütnek, szaladj el.
Ki mint veti ágyát, úgy alussza álmát.
Nem akarásnak nyögés a vége.
Alkalom szüli a tolvajt.
A piros alma is lehet férges.
Nem esik messze az alma a fájától.
Nézd meg az anyját, vedd el a lányát!
Ki korán kel, aranyat lel.
Nem mind arany, ami fénylik.
Árnyékáért becsüljük az öreg fát.
Asztal alá itta magát.

Sok bába közt elvész a gyerek.
A baj nem jár egyedül.
Sok beszédnek sok az alja.
A hosszú betegségnek kapa a vége.
Neki kapáltak.
Betyárból van a jó pandúr.
Egy bolond százat csinál.
Borban az igazság.
Minden botnak két vége van.
Kis ember nagy bottal jár.

A cérna is ott szakad, ahol a legvékonyabb.
Csalánba nem üt a ménkű.
Minden csoda három napig tart.

Nem mindenki deák, ha tintás az ujja.
Ő sem jobb a Deákné vásznánál.
Előbb van a dínom-dánom, azután a szánom-bánom.
Két dudás nem fér meg egy csárdában.
Kinek szűken elesége, annak van jó egészsége.
Egyet mondok, kettő lesz belőle.
Egyszer annyi, mint egyszer sem.
Szegény az eklézsia, maga harangozik a pap.
Úgy szép az élet, ha zajlik.
Ha ellenséget akarsz szerezni, adj kölcsön!
A tehetetlen ember káromkodik.
Emberé a munka, Istené az áldás.
Ember tervez, Isten végez.
Emberére akadt.
Ha tudná az ember, hogy elesik, leülne.
Nem tesz ki egy embernyit.
Tele erszénnyel könnyű úrnak lenni.
A májusi eső aranyat ér.
Ésszel, pénzzel járják a vásárt.

Jó a vén fa árnyékában megpihenni.
Nagy fának nagy az árnyéka.
Minden farsangnak megvan a böjtje.
Most jön még csak a feketeleves!
Jobb félni, mint megijedni.
Fiamnak mondom, menyem értsen róla!
Letagadná még a csillagos eget is!
Nem esünk a földnél lejjebb.
Nagyobb a füstje, mint a lángja.
Halottról jót vagy semmit.
Aki haragszik, annak nincs igaza.

Könnyű jóllakott hassal a böjtöt dícsérni.
Olcsó húsnak híg a leve.



Mondj igazat, betörik a fejed.
Ahol nincs, ott az Isten se talál.
Áldja meg az Isten mind a két kezével.

Isten malmai lassan őrölnek.
Isten nem ver bottal.
Isten se győzi pénzzel.

Üres kamrának bolond a gazdasszonya.
Nem káptalan / kalendárium az én fejem.
Ha rövid a kardod, toldd meg egy lépéssel.
Kanál nincs csörrenés nélkül.
Fekete kézzel keresik a fehér kenyeret.
Minden szentnek maga felé hajlik a keze.
Krisztus koporsóját sem őrizték ingyen.
Addig jár a korsó a kútra, amíg el nem törik.

A szólás a legrövidebb terjedelmű, legföljebb egy mondat hosszúságú népköltészeti műfaj. Legismertebb fajtái a közmondás, szólás és szóláshasonlat.

 A közmondások a nép ajkán keletkezett sommás iránymutatások. Az bennük a jó, hogy szinte minden élethelyzetre találunk valami odaillő közmondást. Közmondással majdnem minden és annak az ellenkezője is megindokolható. Pl. "Járt utat a járatlanért el ne hagyj!"

Mondani szoktuk..

Bonyolult, mint a gordiuszi csomó! Ezt szokták mondani, ha valami érthetetlen, kusza, zavaros. 

Az ókori frígiai város legendás királya, Gordiosz által azon a kocsin készített Csomó, amelyen utaztában egy jóslat alapján királlyá tették. A monda szerint, aki a csomót megoldja, Ázsiának az ura lesz. A csomót senki sem tudta kibogozni. Végül Nagy Sándor úgy oldotta meg a kérdést, hogy a csomót kardjával kettévágta s valóban a legnagyobb hódító, az akkor ismert Ázsia ura lett. Innen ered a mondás, amikor valaki a nehéz problémát egyszerűen, "egy vágással" megoldja.



Achilles-sarok
Valakinek a legsebezhetőbb,legérzékenyebb pontja. Achilleusz görög hősről kapta a nevét, aki Homérosz Iliászának a központi alakja. Anyja, a tenger istennője, Thebisz, megmártotta a Sztüx folyóban, így sebezhetetlenné tette testét, kivéve a sarkát, melynél fogva tartotta. Itt érte Parisz halálos nyílvesszője.

Drákói szigor
Draco Drakón arisztokrata származású athéni arkhón(törvényhozó). I.e. 621-ben készítet törvénykönyve a szokásjogot rögzítette, s rendkívül szigorúságáról vált híressé. "Vérrel írt" törvényeinek közmondássá  vált szigora a magántulajdon könyörtelen védelmezésével, elsősorban a szegényeket sújtotta. Innen erednek a drákói szigor, a drákói ítélet, stb.kifejezések, melyek közmondássá váltak.

Bálám szamara

Bálám (Bileam) mezopotámiai próféta. A Bálám szamaráról szóló elbeszélés szerint, mikor Bálám az izraeliták elátkozása céljából Bálak királyhoz ment, útjában egy angyal feltartóztatta. A szamár látta az angyalt, de Bálám nem . A szamár nem tudván kitérni, megállt és emberi hangon szólalt meg. Bálám végül nem tudta megátkozni Izraelt, mert szája átok helyett áldásmondásra kényszerült. " Áll, mint Bálám szamara."- akkor mondjuk, ha valaki ismeretlen okból megmakacsolja magát.

Pandora szelencéje

 Azt szokták mondani „kinyitotta Pandóra szelencéjét”, amikor valaki olyat tesz, ami egy sor megállíthatatlan és visszafordíthatatlan folyamatot (legfőképp rossz dolgokat) idéz elő.

 

Prométeusz, az igaszságot szerető és a haladásért küzdő titán szerette az embereket. Ő tanította meg őket mindarra, ami életüket széppé és boldoggá tette. A bajt, betegséget, bánatot csak akkor ismerték meg az emberek, amikor egy nő mindazt, amit az istenektől ajándékba kapott, a földi halandók nyakába zúdította. A nő, Pandora névre hallgatott.

Pandorát Hephaisztosz isten Zeusz parancsára agyagból készítette, a lelket pedig maga a legfőbb isten lehelte bele. Az ilyenképp teremtett lény annyira tetszett a többi istennek, hogy egymással vetélkedve ajándékozták meg mindennel, amire-nem volt szükségük, és amitől így meg tudtak szabadulni, bűnöktől, bajtól, betegségeiktől.
Pandora Epimetheusz felesége lett, aki nem volt más, mint Prometheusz testvére. Az ő házában őrizték azt a szelencét, amelyben az ajándékokat helyezték, és amelyet Zeusz parancsára tilos volt felnyitni. Pandorát azonban egyre csak kínozta a kíváncsiság és mit sem törődve a tilalommal, felnyitotta a dobozt. Abban a pillanatban kiröppent minden, ami csak bajt, szenvedést hozott az emberiségre. Pandora ijedtében rácsapta a fedelet a szelencére, de abból már kirepült minden, kivéve a-Reményt, ami pedig egyetlen orvossága minden bajnak és szenvedésnek.

Szállóigék - mondások

" Áll, mint Bálám szamara."- akkor mondjuk, ha valaki ismeretlen okból megmakacsolja magát.
 

Egyféle érthetetlen tétlenséget fejeznek ki ezzel .  Hasonló jelenség lehet ez, mint az olyan ember, aki néz, mint borjú az újkapura. Talán ezért is keverik néha a kettőt: „bámul, mint Bálám szamara”, „néz, mint Bálám szamara”, és végül is a szamár nézett is, meg bámult is, de Bálámot leginkább az zavarta, hogy nem arra ment, amerre ő szerette volna. A szamarak már csak ilyen csökönyös félék. Pláne ha kivont karddal áll előttük Isten egyik angyala.

Bálám (Bileam) mezopotámiai próféta. A Bálám szamaráról szóló elbeszélés szerint,
mikor Bálám az izraeliták elátkozása céljából Bálak királyhoz ment, útjában egy
angyal feltartóztatta. A szamár látta az angyalt, de Bálám nem .
A szamár nem tudván kitérni, megállt és emberi hangon szólalt meg.
Bálám végül nem tudta megátkozni Izraelt, mert szája átok helyett áldásmondásra
kényszerült.

Szállóigék, melyek      különböző híres emberektől származnak.

Kung Fu-Ce:
A bölcs büszke, de nem kevély, az ostoba kevély, de nem büszke.
Mondd el és elfelejtem; Mutasd meg és megjegyzem; Engedd, hogy csináljam és megértem.
A bölcs mindent magában keres, a balga mindent másokban.
Ha erőd kevés, akkor félúton kidőlsz, de ne feküdj le, már az út elején.

Lao-Ce:
Aki úgy szereti és becsüli az országot, mint önmagát, az méltó a kormányzásra.
Az eredethez visszatérni annyi, mint megnyugodni.
Aki kapni akar, tanuljon meg adni.
Aki sokat gyűjt, sokat veszthet.

Lia-Csin:
Sokat kell olvasnod ahhoz, hogy megtudd, milyen keveset tudsz.

Thuküdidész:
A hatalom valamennyi megnyilvánulása közül az önmérséklet a legnagyobb hatású.

Buddha:
Az élet szenvedés.
Amíg elménk telítve van vágyainkkal, az élvezetek iránti sóvárgással, addig csak szenvedés lehet a sorsunk, mert minden élvezet mögött ott leselkedik a büntetés.
A gyűlöletnek csak a szeretet vethet véget.

Arisztotelész:
A műveltség jó sorsban ékesség, balsorsban menedék.
Úgy gondolkodj, mint a bölcs, de úgy beszélj, mint az egyszerű emberek.

Démokritosz:
Némelyek városok felett uralkodnak, de asszonyoknak szolgálnak.
Élet ünnepnapok nélkül, hosszú út vendégfogadók nélkül.
Kallimakhosz:
A szerelem üldözi azt, ami elillan, és elfordul attól, ami kínálja magát.
Hésziodosz:
Az ínség örök vendég annál, aki tétlen.
Pál apostol zseniális megfogalmazása szerint:
A hit a remélt dolgok bizonyosságként való megélése.
Agathon:
A múltat még Isten sem tudja megváltoztatni.
Antiszthenész:
Figyeljünk oda ellenségeinkre, mert ők az elsők, akik felfedezik hibáinkat.
Mint a vasat a rozsda, úgy emészti az irigy embert saját lelke.
Pinarius Rufus:
Ki mint vet, úgy arat.
Alkman:
Tapasztalat a bölcsesség kezdete.
Szophoklész:
Az önhittség nyomán csak balsiker terem.
A némaságnak hatalmas súlya van.
Cicero:
Az elme betegségei sokkal pusztítóbbak, mint a test betegségei.
Ebül szerzett jószág, ebül vész el.
Sallustius:
A félénket is bátorrá teszi a szükség.
A gyávaság senkit sem tett halhatatlanná.
Horatius:
Okos tanács nélkül az erő letör.
Ragadd meg a pillanatot!
Livius:
A késedelem veszedelem.
Jaj a legyőzötteknek.
Jobb később, mint soha.
Propertius:
Álhatatosság és hűség a szerelemben igaz kincs.
Platon:
A szerelem vak.
Hasonló a hasonlónak örül.
A következő mondás Máté evangélista nyomán vált közismertté:
Senki sem lehet próféta a saját hazájában.
Íme egy ismert közmondás Theognisz-tól:
Tévedni emberi dolog.
Anakreon:
Az istenek a nőknek fegyverül adták a szépséget.
Szókratész:
A férfinak előnyös a házasság; Ha jó feleséget talál, boldog lesz, ha rosszat, bölcs lesz.
Phaedrusz:
Király se lennék ott, ahol nem vagyok szabad.
Publilius Syrus:
Gyorsan jön a veszedelem, ha lebecsüljük.
A fontolgatással gyakran elmúlik az alkalom.
Egyetlen hajszálnak is van árnyéka.
A szerencsét könnyebb megtalálni, mint megőrizni.
A szerencse üvegből van, amikor a legjobban ragyog, akkor törik el.
Megkettőzi bűnét az, aki nem szégyelli.
A nélkülözőnek sok minden hiányzik, a kapzsinak minden.
Önmagát ítéli el a bíró, ha felmenti a bűnöst.
Ki gyorsan ad, duplán ad.
A botlás másodszorra már hiba.
Soktól kell félnie annak, akitől sokan félnek.
Latolgatni tízszer kell, dönteni csak egyszer.
Semmit sem szeret jobban a vágy, mint amit nem szabad.
Amikor szerelmes vagy nem vagy eszednél, mert ha eszednél vagy nem vagy szerelmes.
Az asszony vagy szeret, vagy gyűlöl, harmadik eset nincs.
Nehezen adódik az alkalom, de könnyen elvész.
Kedves a tövis is, ha mellette a rózsa.
Cato:
Gyanakvással tele, kinek rossz a lelkiismerete.
Seneca:
Késő a takarékosság, amikor már fogytán a vagyon.
Nem az a szegény, akinek kevés a vagyona, hanem az, aki többet kíván.
A szalmafedél ugyanúgy megvédi az embert, mint az aranyos tető.
A lovat nem teszi jobbá az aranyos kantár.
Az igazság beszéde egyszerű.
A derűre ború jön, a borúra meg derű.
A gyógyulni akarás a gyógyulás része.
Az erényt tanulni kell.
Ne annyit markolj, amennyit szeretnél, hanem amennyit a kezedben bírsz tartani.
Ma már ezt a mondást egyszerűbben használjuk:
Ki sokat markol, keveset fog.
Úgy látszik, már Theophrasztosz idejében is aktuális volt ez a mondás:
Az idő pénz.
Vergilius:
A szerelem mindent legyőz.
Petronius:
Bármit tanulsz, magadnak tanulod.
Szükségben mutatkozik meg az igaz barát.
Kéz kezet mos.
Ami ma nincsen meg, meglesz holnap.
Amilyen az úr, olyan a szolga.
A hal úszni akar.
Vespasianius:
A pénznek nincs szaga.
Plinius:
Nincs olyan rossz, amelyben ne lenne valami jó is.
Az irigység a kisebbrendűségi érzés megnyilvánulása.
Quintilianus:
Semmi sem gyötör jobban, mint a meghiúsult remény.
A lelkiismeret jobban vádol ezer tanúnál.
Martialis:
Szeretetre vágysz? Szeress!
Tacitus:
Mindenki magának tulajdonítja a sikert, a balszerencsét viszont másnak róják fel.
Messziről nagyobb a tisztelet.
Inkább tisztes halált, mint gyalázatos életet.
Caesar:
A kocka el van vetve.
Suetonius:
Lassan járj, tovább érsz.
A róka megváltoztathatja a szőrét, de nem a természetét.
Marcus Aurelius:
Nem az a fontos, hogy velünk mit tesznek, hanem az, hogy mi mit teszünk.
Életünk olyan, amilyenné gondolataink teszik.
Balbus:
Háborúban az embert a kard, békében a fényűzés sebzi meg.
Azért egyél, hogy élj, és ne azért élj, hogy egyél!
Gyakran a nagy tolvajok büntetik meg a kisebbeket.
Óvakodj attól, hogy mások bajából örömöd támadjon.
Erkölcseiddel tündökölj, s ne a vagyonoddal.
Amit te magad nem tudsz elviselni, arra ne adj parancsot másoknak.
A hallgatást ritkán, a beszédet gyakran megbánjuk.
Khilon:
Ne legyen gyorsabb a nyelved, mint az eszed.
Nazianzénosz:
Addig üsd a vasat, amíg meleg.
Hieronymus:
Amilyen a kezdet, olyan a befejezés.
Ajándék lónak ne nézd a fogát.
I. Leó pápa:
Hatalmasabb a példa a szónál.
Valluvar:
Magának él, aki nem szeret.
Ki a jót feledi, balga, de még balgább az, aki a rosszat feledni képtelen.
A szerencse istenasszonya odatalál a szívósan igyekvő emberhez.
Ahol a szemek beszélnek, ott szavakra már nincs szükség.
Más kárán tanul az okos, a saját kárán a bölcs.
Ennek a mondásnak az eredeti változata még így hangzott:
Magam kárán lehetek okos.
Rollenhagen további bölcs mondásai:
Vak tyúk is talál szemet.
Aki a veszélyt szereti, általa vész el.
Aki könnyen hisz, könnyen megcsalatik.
Plautus:
Gyakorlat teszi a mestert.
Ember embernek farkasa.
Alcuin:
A nép szava, Isten szava.
I. Lothar:
Az idő változik, és vele együtt mi is.
Firdauszi:
A lét csak csaló kép, nem oszt, nem szoroz, hisz egyként elillan, mi jó, s mi rossz.
Rusztaveli:
Ki bánatot sosem ismert, az boldogságot meg nem ért.
Albertus Magnus:
Minden érv közül a tekintélyen alapuló a leggyengébb.
Freidank:
Az éhség a legjobb szakács.
Bonaventura:
Ahová az értelem nem hatol be, oda eljut az érzés.
VIII. Bonifác:
A hallgatás beleegyezés.
Dante:
Ne kérdezz többet, mint amennyi a hasznodra válik.
Hol nincs bűnbánat, ott nincs feloldozás sem.
Boccaccio:
Amilyen az adjonisten, olyan a fogadjisten.
Nem dicsősége a sasnak, ha legyőzi a galambot.
Kemény élete van annak, aki hozzá nem illő asszonyba botlik.
IV. Károly:
Ahány nyelvet beszélsz, annyi embert érsz.
Kempis:
Tűz próbálja meg a vasat, az igaz embert pedig a kísértés.
Ember tervez, Isten végez.
Az elveszett idő nem tér vissza.
A láng nem csap fel füst nélkül.
Leonardo Da Vinci:
A természet nem szegi meg törvényét.
Minden mindenből ered, és minden mindenné válik.
Ha a szeretett lény alacsonyrendű, a szerető is lealacsonyul.
Pathelin:
Ha az ember nem lát utána, hamar felkopik az álla.
Tob:
Szép rózsát sem szakíthatsz szúró tövise nélkül, méz, édes illat sincs fanyar társa nélkül.
Ma már ennek a szállóigének ezt a kevésbé költői változatát használjuk:
Nincsen öröm üröm nélkül.
Machiavelli:
Legbiztosabb erődítmény a nép szeretete.
Rabelais:
Evés közben jön meg az étvágy.
Montaigne:
A szokás elhomályosítja a dolgok igazi arcát.
Céltalan hajósnak nem kedvez a szél.
Minden mozdulatunk árulkodik mivoltunkról.

Forrás: 
(KUN ÁKOS: Ezoterikus körkép, 56. fejezet)