Ágról szakadt annyi, mint: élhetetlen szegény ember. Összefügg az akasztófáról szakadt kifejezéssel, amely olyan embert jelentett a régi világban, aki - bár annak rendje-módja szerint fölakasztották - elevenen esett le az akasztófáról, mert a kötél elszakadt. S ezért megkegyelmeztek az életének, de az országból kiutasították, földönfutóvá lett.
Agyafúrt annyi, mint eszelős, bolond, együgyű, másik jelentése szerint pedig ravasz. Eredetét az orvostudomány története magyarázza, ugyanis a koponyalékelés, a trepanáció a koponyának, az agyüregnek megfúrása, amelyet a középkorban a legkülönfélébb betegségek ellen alkalmazták, így az elmebetegeket is trepanációval próbálták gyógyítani.
A "bottal ütheti a nyomát" jelentése hiába üldöz valakit, el nem érheti, mert már elmenekült. Ez a kifejezés a vadászéletből ered. A hajtók szokták bottal verni az avart, a bokrot, hogy a vadat felzavarják és a puskacső elé hajtsák.
Dugába dől egyenlő azzal, ha valamely szándékunk vagy tervünk, amelyhez nagy reménységet fűztünk, nem sikerül. A szólás a kádármesterségből ered, és a hordó dongáinak, dugáinak összedőlésére utal. Régen, mikor még a boroshordókat is faabronccsal kötötték, a dugába dőlés gyakori dolog volt.
Egy követ fújni vagyis titkon egyetérteni, összeesküdni... Abból a nemzetközi babonából ered, hogy a kígyók, mikor tavasszal párzás idején összebújva sziszegnek, szájukból tajtékot fújnak, a tajték megkeményedik és kővé válik. Ez az a csodaerejű kígyókő, mellyel különféle betegségeket gyógyítanak.
Faképnél hagyjuk azt, akitől szó nélkül, búcsúzatlanul távozunk. Tolnai Vilmos a szólás keletkezésének idejét a reformáció korába tette, mikor a nép kezdett nem bízni a szent képek, feszületek erejében. Csefkó Gyula fejtegetésében a fakép, kapufélfa stb. egész szó - és az országszerte dívó emberformájú kapufélfák kapubálványával, emberi felső testet vagy fejet ábrázoló kapuszobrával hozza kapcsolatba. A kapufánál vagy a faképnél szokott beszélgetni a gazda ismerőseivel vagy távozó vendégeivel. Ha ezek búcsú nélkül mentek onnan tovább, akkor méltán mondhatták róluk, hogy otthagyták a faképnél.
Kesztyű, kosár
Kesztyűbe dudálni talán nem nehéz feladat, s ha valakit azzal fenyegetünk meg, hogy megtanítjuk kesztyűbe dudálni, a mai ember szemében ártatlan, sőt nevetséges fenyegetésnek látszik, valaha azonban nem volt az. A szólás csak a XVIII. század végén kezdett elterjedni, Csokonainál így szerepelt: megtanítlak vaskesztyűbe fütyölni. A vaskesztyű bizonyára a Mária Terézia büntető rendtartása értelmében meghonosult kínvallató eljárásnak egyik eszköze volt, valószínűleg hüvelyk- vagy körömszorító, mellyel valósággal kisrófolták a vádlottból a vallomást. A kínzott fájdalmában jajgatott, cinikusan kifejezve: dudált. /forrás: Gyulai Ágost, régi magyar szólások/„Kimutatta a foga fehérjét”
A foga fehére szókapcsolat már régóta ismert a magyar nyelvben. A fog fehérsége annak a jele volt, ha valaki hosszasan koplalt. Később az ebből kialakult szólás már átvitt értelmet nyert, és arra mondták, aki csalódást okozott, noha előtte csupa jót feltételeztek róla. . Az egyik legrégebbi feljegyzés a szólásról 1608-ból származik: „Farkast sem hallottunk hogy meg marná kölykét, Láttuk Kolonicznak már foga feirét.”
„Mintha hájjal kenegették volna”
Természetesen a dicséretnek is jutott hely a régi magyar köznyelvben. A mondat eredete egy régi népi praktikából ered: a beteg testrészeket hájjal vagy más zsíros szerrel dörzsölték be, masszírozták. Így segítettek a rossz vérkeringésen és a különböző lerakódások okozta problémákon is. A különböző kenőanyagokkal járó dögönyözés pedig olyannyira kellemes érzést nyújtott a betegnek, hogy ebben a formában is emléket állítottak neki.
„Ha begyógyul is a seb, megmarad a helye”
Ez a régies közmondás a testi tüneteket vetíti ki a lelki fájdalmakra. Az el nem múló sebhelyek szimbolizálják azokat a mély lelki bánatokat, amelyeket nem lehet könnyedén elfelejteni. A kutatók szerint eredeti értelemben főként közeli hozzátartozók halálakor használták a kifejezést, csak később fejeztek ki vele megbántottságot, csalódottságot.
„Ne szólj szám, nem fáj fejem”
A mai napig az egyik leggyakrabban használt szólás, amelyben szintén egy érzés és egy testi tünet között vontak párhuzamot őseink. A jelentés szerint jobb elkerülni a túl sok beszédet, mert az sok gondot, bonyodalmat, esetleg fájdalmat is okozhat. A rosszérzés nem csak fizikai lehet, hiszen a túl sok pletyka akár olyan lelki sérüléseket is okozhat, amelyek után már késő lesz a „Ha hallgattál volna, bölcs maradtál volna” szólást használni.
Lovas szólások, közmondások
Ha ló nincs, szamár is jó.
Ajándék lónak ne nézd a fogát.
Minden cigány a maga lovát dícséri.
Veri, mint szódás a lovát.
Nagy a feje, búsuljon a ló.
A lónak négy lába van, mégis megbotlik.
Közös lónak túrós a háta.
Rossz lóra tesz.
Csapjunk a lovak közé!
Azt a lovat ütik, amelyik húz.
Kilóg a lóláb
Ha valaki valóságos szándékát el akarja leplezni, de ez nem sikerül neki, és észreveszik tervét, akkor mondják, hogy kilóg a lóláb..
Régen, ha valaki vidéken ismeretlenül bort kért valamilyen kimérésben, akkor a kérőnek megnézték a cipőjét…”nem lóg – e ki a lóláb”…azaz nincs – e rajta kincstári cipő, mert akkor az finánc és le akarja leplezni az engedély nélküli árust.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése