"Jegyezd meg jól, de ne csüggedj soha, remény, csalódás, küzdelem, bukás, sírig tartó nagy versenyfutás. Keresni mindig a jót, a szépet, s meg nem találni - ez az élet." (Madách Imre)

2014. április 9., szerda

Gondolatok - Gustav Meyrink

Az ezüsttükör is csak fájdalmat érezne csiszolás közben  ha érezni tudna. Ha azonban egyszer sima és fényes lett, akkor fájdalom és izgalom nélkül tükrözi vissza a tárgyak ráeső képét.  Boldog ember az, aki elmondhatja magáról: én lecsiszolódtam.

Derengeni fog olyan idő, amikor az emberek világító árnyékokat vetnek majd a földre, és nem olyan fekete szégyenfoltokat, mint eddig. Új csillagok támadnak. Te is tégy hozzá valamit, hogy világosság legyen!



Gustav Meyrink 1868. január 19. – én született az akkori Magyarországon (a mai Ausztriában), Bécsben. Valódi nevén Gustav Meyer. Karl von Varnbüler von und zu Hemmingen báró és Maria Wilhelmina Adelheyd Meier színésznő törvénytelen fiaként látta meg a napvilágot.
Tizenhárom éves koráig Meyrink főleg Münchenben élt, ahol elvégezte az általános iskolát. Ezután átköltöztek Hamburgba egy rövid időre. Végül anyjával Prágába költözött 1883-ban.
 

Ez volt az egyik nagy esemény életében, amely nagy hatással volt rá. Prága, az ősi karizmatikus város, tele rejtelmekkel, misztikummal és ősi bölcsességgel. Meyrink 20 évet töltött Prágában, sok művében ennek hatása érződik.
Ebben az ősi városban történt vele az a nagy esemény is, mely teljesen megpecsételte további életét  és munkásságát. Később ezt a gondviselésnek tulajdonította, emiatt kezdődött szellemi kalandja. Önéletrajzi elbeszélésében, melyet "A pilóta" címmel írt, ezt részletesen kifejti. Azon a napon, 1892. augusztus 14.-én, Éva, az Élők Anyja, a Nagyboldogasszony ünnepén a 24 éves Meyrink kilátástalannak és céltalannak látta életét. Egy pisztolyt szegezett hát a fejéhez, és eltökélt szándéka az volt, hogy fejbe lövi magát. Ám mielőtt meghúzta volna a ravaszt, egy különös, furcsa, karcoláshoz vagy csikorgáshoz hasonló hangot hallott a bejárati ajtó felől. Mikor ajtaját kitárta, egy kis füzetkét talált az ajtórésbe dugva.  


Meyrinket meglepte ez a drasztikus véletlen egybeesés, a sors különös játéka, és elkezdte tanulmányozni az okkult szakirodalmat, a miszticizmust és az ősi bölcsességet, a gnoszticizmust. Tanult teozófiát, kabbalát, keresztény és a keleti miszticizmust, Sophiologiát. Egészen a „haláláig” Meyrink gyakorolta ​​a jógát,  a tantrát és más okkult gyakorlatokat. Ennek eredménye egyértelműen rányomta a bélyegét Meyrink munkásságára, amelyek szinte soha nem nélkülözték a különböző okkult, misztikus és gnosztikus hagyományokat. 

 1932. december 4.-én halt meg.
Sírfelirata, amely különös ék-írással íródott, csak ennyi: „ÉLEK”!

A világirodalom osztrák író-, mesemondó-, drámaíró-, fordítóként tartja számon. 

forrás: Átjáró-Gustav Meyrink

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése