Április 11.-én halt meg Kőrösi Csoma
Sándor.
Kis székely fiúból
vált az ősmagyarok kutatójává és az első európai tudóssá, aki tanulmányozta a
tibeti nyelvet és kultúrát.
Amikor Ázsiába indult, lehetetlen feladatra vállalkozott, meg akarta keresni Ázsiába szakadt honfitársait, testvérnépre akart bukkanni a távoli „Nagy-Buháriában”, nyomon szerette volna kísérni a honfoglaló magyarság vándorútját, kideríteni egykori történetét, akik „különböző időkben, különböző dinasztiákat formáltak” és „Armenián, Gergián és Russzián keresztül Európába kéntelenítettek menni az ázsiai sok revolutiók miatt” .
Hitvallását saját maga fogalmazta meg – immár Teheránból – a nagyenyedi professzoraihoz írt levelében:
„látván, mennyire különbözzék nemzetünk mind nyelvére, mind
characterére, mind öltözetére nézve minden más európai nemzetektől;
micsoda nagy bizonytalanság uralkodjék az egész tudós világban,
nemzetünk eredeti lakhelye, elszármazása, régibb történetei, nyelvünk
más nemzetek nyelvével való atyafisága felett; továbbá micsoda helytelen
vélekedései legyenek a külső íróknak, a kik sem nemzeti nyelvünk
természetivel, sem a nemzet characterével és szokásaival eléggé
esmeretesek nem lévén, csupán a nevek hasonlatosságából ítélvén akarták
megmutatni nemzetünk elszármazását és régibb történeteit; utoljára
látván, mennyire eltévelyedtenek légyen némely tudós hazánkfiai
(jóllehet a nyelv atyafiságát helyesen állítják) a külső írók tekintete
után indulván nemzetünk eredete megítélésében, és hogy mind tulajdon
vágyódásomnak eleget tegyek, mind pedig nemzetemhez való
háladatosságomat és szeretetemet megmutassam, számban nem vévén a
fáradtságomat és megtörténhető veszedelmeket, azon fáklyánál fogva,
melyet Németországban gyújtottam volt meg, elindultam nemzetem eredete
felkeresésére.”
Idézzük fel Kőrösi érdemeit Széchenyi István szavaival: „Egy szegény, árva magyar, pénz és taps nélkül, de elszánt kitartó hazafiságtul lelkesítve – Kőrösi Csoma Sándor – bölcsőjét kereste a magyarnak, és végre összeroskadt fáradalmai alatt. Távol a hazátul alussza örök álmát, de él minden jobb magyarnak lelkében. Nem maga helyzet, nem kincs a nemzetek védőre, hanem törhetetlen honszeretet, zarándoki önmegtagadás és vas akarat. Vegyetek példát hazánk nagyjai és gazdagai, egy árva fiún, és legyetek hű magyarok tettel és nem puszta szóval, áldozati készséggel és nem olcsó fitogtatással .
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése