Rúnák

Az írt, rótt, vésett jelekhez mindig mély titkok tapadtak, valami mágikus, misztikus eredet kapcsolódik hozzájuk.

A rúnákról írták, hogy ezek „az ősi nyelv betűi, a Régi Írás rúnái, amelyekkel a Világokat teremtették.”

A rúnák az okkult tudás szimbólumai voltak, elsősorban nem a beszéd hangjainak jelöléseire használták. A titokzatos jelek segítségével a beavatottak az élet és halál örök titkaiba nyerhettek betekintést.

A régi germán rúnamesterek különféle mágikus célokra használták őket: gyógyításra, az időjárás befolyásolására, kardok pengéjébe vésték, hogy tulajdonosaik legyőzhetetlenné váljanak a harcban, talizmánokra írták, melyek boldogsághoz, vagyonhoz juttatták viselőjüket. Ezek a rúnavésetek lehettek magányos jelek, jelcsoportok, értelmes, vagy értelmetlen varázsszavak, varázsmondatok.

Az Eddából és a Sagákból tudjuk azt, hogy a rúnákat hogyan használták gyógyításra. Az ősi iratok rengeteg különböző varázslatot is feljegyeztek.A rúnajeleket például ékszerként, védő amulettként hordták. Volt rá eset, hogy kristályokba vésték a rúnajeleket s a beteg testrészre helyezve gyógyító hatást tulajdonítottak neki. De nem csak a rúnák ismerőivel volt ez így. A régi magyar táltosok, tudó emberek ismerték és alkalmazták a szimbólumok, mértani formák, színek, gyógynövények, ráolvasások, ima, fohász, hangok, zenék gyógyító hatásait, erőit használták a beteg gyógyítására.

Az emberiség fejlődésével kezdett kialakulni az írás, ennek első formája a rovásírás vagy ékírás. Mivel a rúnák mindenhol ott voltak az emberek életében, függetlenül attól, hogy a világ melyik részén éltek, az első rovásírás jelek félelmetesen hasonlítottak a rúnákra, hiszen abból indultak ki. Így egyáltalán nem véletlen, hogy a sumer rovásírás nagyban hasonlít a magyar rovásírásra, sőt az egyiptomi hieroglifákra. Így történhetett meg, hogy magyar kutatók a hatvanas években jobban olvasták az egyiptomi piramisok belsejében található hieroglifákat, mint maguk az egyiptomiak.

A világon két népre volt jellemző, hogy szinte mindenki tudott írni az emberek széles tömegéből, ez volt a sumer és a magyar. Az új latin abc-t viszont csak a papok és íródeákok tanulták meg, ily módon a nép egyik pillanatról a másikra írástudatlan lett. Azonban a nép magában hordta a tudást, hiszen az 1848-as forradalom idején a magyarok rovásírással üzentek egymásnak, a ház falára felfestve jól látható módon, azonban nem volt senki a labancok közül, aki ezt értelmezni tudta volna.

 Ha az ember a rovásírást alkalmazza, jobbról-balra, pillanatok alatt megtanulja használni és egy magasztos érzése támad, mintha meditálna, mintha a Teremtővel levelezne. Ehhez hasonló a magyar női meditáció, a szakrális ősi motívumok hímzése.

Székelyföldön paraszti körökben napjainkban is sokszor használják a mezőgazdasággal kapcsolatos információk rögzítésére az ősi rovásírást. Mikor megkérdik az idős embereket, hogy miért teszik ezt, a válasz szinte mindig ugyanaz, ez olyan magasztos érzés és mintha megáldanák saját munkájukat.

Az ősi magyar rovásjelek

A tudomány jelenlegi állása szerint a legősibb rovásjeleket a boszniai Nap piramisban találták, amelyet szénizotópos vizsgálattal 34ezer(!) évesre becsülnek.(?) Jelen tudásunk szerint ez a legrégibb ismert ősírás, ebből alakulhatott ki a többi.

Varga Géza írástörténész írja a rovásjelekről: „A magyarságnak volt egy kőkori eredetű ősvallási jelkészlete, amelyet maradékaiban napjainkban is használunk. Ezek az ősvallás jelei voltak és esetenként rótták, karcolták, vagy vésték is őket, azaz illik rájuk a "szent véset" elnevezés. 

   

Az egykori hieroglifikus jelek az ősvallás - többnyire egyszótagú - szavait jelölték. Ezeket jórészt ma is használjuk. Egy részük a címereinken, más részük a fejfákon, továbbiak a fazekas-jelekben, a legtöbbet pedig a székely rovásírás jelei között találjuk meg.



 

 Az írás misztériuma

Minden kultúrkörnek megvan a maga mítosza arról, hogy a nyelv és az írás miként jött létre. A kínaiak az ábécét Cang-Csie istennek tulajdonították, akinek sárkányarca és négy szeme volt. A mítosz szerint az írásjegyeket a csillagképekből, a teknős hátán lévő rajzolatból, és a homokban látható madárlábnyomokból alkotta meg.

Más források szerint: Fu-Hszi legendás kínai császár volt, akinek a Sárga-folyó Sárga Sárkánya elárulta az írás rejtélyét. Ezért nevezik Sárkányírásnak, ami alatt leggyakrabban a rúnaírást értik. A fenti két állítás nem zárja ki egymást, hiszen az isten alkotta meg, majd a sárkány őrizte a titkot, amit azután a császárnak elárult. Egy skandináv történet azt meséli el, hogy Odin isten hogyan hozta létre a rúna-ábécét, miután kilenc napon és éjjelen át a világfán függött. A kilencedik napon a fáról lehulló gallyak bizonyos jelek és szavak rajzolatát adták.

Viszont még egyszerűbb az ősi székely-magyar rovás ábécé keletkezésének magyarázata, amely állítólag a pók hálójában fellelhető geometriai alakzatokból állt össze. Sokak szerint ez volt az első igazi ábécé. Ennek köszönhető, hogy a pókot tekinthetjük a nyelv és az írás-mágia tanítójának. A pók lett a mitológia szerint az ősi nyelvek és az ábécé titkainak az őrzője.

 

/Forrás Temesvári G.Ősi gyógymódok/
A tudat ébredése /