"Jegyezd meg jól, de ne csüggedj soha, remény, csalódás, küzdelem, bukás, sírig tartó nagy versenyfutás. Keresni mindig a jót, a szépet, s meg nem találni - ez az élet." (Madách Imre)

2013. május 14., kedd

1897. május 14-én Budapesten orvosdoktorrá avatták az első magyar doktornőt.

Hugonnay Vilma, az első magyar orvosnő  1847. szeptember 30-án született Nagytétényben.
Grófi család gyermekeként a főúri családokban szokásos nevelést kapta. Leányiskolai tanulmányainak befejeztével, 18 éves korában férjhez ment, és három gyermeket szült. Arról 1869-ben értesült, hogy Zürichben a nők előtt is megnyitották az orvosi kar kapuit.



 Családja beleegyezésével, de minden anyagi támogatás nélkül 1872-ben beiratkozott a zürichi egyetem orvosi karára, s ott 1879. február 3-án orvosdoktori oklevelet szerzett, majd a város sebészeti klinikáján helyezkedett el. Az ottani kedvező ajánlatokat elhárítva 1880-ban hazatért. Svájci diplomájának elismeréséért 1883 májusában a budapesti Tudományegyetemhez fordult, de kérelmét a fennálló jogszabályokra hivatkozva elutasították. Trefort Ágoston vallás- és közoktatásügyi miniszter ugyan magánlevélben bíztatta, hogy nyugodtan gyakorolja hivatását, a hatóságok nem tesznek ellene kifogást, a jogi akadályok miatt erre azonban nem nyílt lehetősége. Hosszú időn át csupán szülésznőként tevékenykedhetett. Ebben az időszakban kezdte el ismeretterjesztő és felvilágosító jellegű szakirodalmi tevékenységét. 
Majdnem egy évtized múltán felhagyott szülésznői gyakorlatával, és csupán orvosi elméleti kérdésekkel és szakirodalmi tevékenységgel foglalkozott.

Először 1895-ben hoztak olyan rendeletet, amely nők számára is lehetővé tette a bölcsészeti, az orvosi és a gyógyszerészi képzést, de az orvoskar ebben a kérdésben még akkor is általában elutasító álláspontra helyezkedett. Azután 1896-ban folyamodott ismét diplomájának elismeréséért.

/A legelső orvosnő New Yorkban kapott diplomát, 1849-ben, majd Európában Zürichben, Bernben és Genfben nyíltak meg az egyetemek orvosi fakultásai a nők előtt. Hazánkban – a poroszos oktatási elvekhez ragaszkodva – sokáig nagy ellenállás mutatkozott ezügyben, végül Wlassics Gyula kultuszminiszter rendelete törte meg a jeget, mely 1895-ben megnyitotta a nők előtt bizonyos egyetemi karok kapuját (bölcsészeti, orvosi és gyógyszerészeti).

Hugonnai Vilma több nőknek szánt felvilágosító művet írt. Előbb A nőmozgalom Magyarországon című tanulmányát publikálta, majd 1907-ben megjelent A nő mint háziorvos című munkája. A mű egy német könyv fordításán alapul, de saját gyakorlatának ismereteivel egészítette ki, elsősorban a női és gyermekbetegségek témájában, és az kora egészségápolási kézikönyvének számított.
Az első magyar orvosnő gyógyító hivatásától élete végéig nem szakadt el. Amikor kitört az első világháború, hatvanhét évesen elvégzett egy hadisebészeti tanfolyamot, részt vett a sebesültek ellátásában, és orvosnőket szervezett a vöröskeresztes hadikórházakban végzendő betegellátásra. Orvosi munkáját 1915-ben kitüntetéssel ismerték el.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése