"Az európai hajós nemzetek utazóit évszázadokon át
lázban tartotta az északi-tengeri átjárók titka. Amikor a magasból,
repülőgép nélkül nem lehetett áttekinteni a térséget, bizonytalan volt,
hogy létezik-e átjárható vízi út az Atlanti-óceánról a
Csendes-óceánra, s ha igen, merre található az.
Az osztrák–magyar északi sarki expedíciót 1872 és 1874 között vezették, az eredeti cél az Északkeleti átjáró felfedezése lett volna a Tegetthoff gőzössel, ehelyett azonban a 24 fős csapat felfedezte a Ferenc József-földet. Ennek a veszélyes vállalkozásnak fő szorgalmazója a bécsi Földrajzi Társaság elnöke, Johann Wilczek gróf volt, aki 40000 forintot ajánlott fel az expedíció céljaira. Magyar részről Zichy Ödön gróf járult hozzá jelentős összeggel. Németországban erős falú, 230 tonnás jégtörőhajót építettek, amelyet vitorlákon kívül száz lóerős gőzmotorral is elláttak. A hajót a lissai tengeri csata győztes osztrák tengernagyáról, Tegetthoffról nevezték el. Parancsnokául az osztrák Weyprecht kapitányt nevezték ki, helyettese Julius Payer főhadnagy lett, aki már részt vett a németek sarkkutató expedícióiban. A vállalkozásnak egyetlen magyar tagja volt, Kepes Gyula személyében, aki az expedíció harmadik legfontosabb résztvevőjének számított./ Kepes Gyula (1847-1924) Kárpátalján, a Bereg megyei Vári községben született. A bécsi egyetemen orvosi tanulmányokat folytatott, és a diploma megszerzése után az osztrák főváros Rudolf Kórházában dolgozott. Itt érte a megtisztelő meghívás Drasche professzor ajánlására, hogy mint hajóorvos, vegyen részt a szervezés alatt álló osztrák – magyar északi-sarki expedícióban./
A 21
főnyi személyzet felét gyakorlott dalmát tengerészek közül válogatták
ki, a tisztek osztrákok voltak, a gépész cseh, a szakács stájer ember.
Az expedíció sikerrel zárult, a vállakozás résztvevői több mint két
évet töltöttek el az északi sarkvidéken gyakran életveszélyes
körülmények között.
Az expedíciónak embertelen körülményeket kellett kibírnia kezdetleges
eszközökkel felszerelve. A sarki télben a mínusz 50 °C-os hideg
átlagosnak volt mondható, ezen a hőmérsékleten csonttá fagyott minden
élelmiszerük. A kenyér haraphatatlanná és törhetetlenné vált,
kőkeménnyé fagyott; a vajat illetve a zsírt vésővel meg baltával
kellett feldarabolni, hogy a főzéshez használni tudják. Telente a
higany hetekig meg volt fagyva. Élelmüket főképp az elejtett
jegesmedvékből nyerték: az egész expedíció alatt 67-et ejtettek el, de
fókára is vadásztak. A személyzet meteorológiai méréseket végzett,
vizsgálták a jégmezők mozgását, illetve felderítés és vadászat céljából
kutyaszánnal kisebb-nagyobb utakat tettek meg a jégtáblákon.
forrás: Untitled Document
mercator.elte.hu "
mercator.elte.hu "
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése