Ha
a vagyon fokozatait mértékegységekre bontanánk, akkor annak Dareiosz
kincse lenne a legfelsőbb határa. Azt szokták mondani: „Még Dareiosz
kincsét is elköltené!” azokra akiknek a világ minden pénze sem lenne
elég. Ezzel arra is szoktak utalni, hogy valaki pazarol valamit. Azt is
szokták mondani: „Erre még Dáreiosz kincse sem lenne elég!” ha valami
teljességgel reménytelennek látszik.
Dareiosz
I.Dareiosz
időszámításunk előtt a VI. században Perzsia királya volt, és azt a sok
kincsét a háborúkban legyőzött népek adójából szedte össze. Vagyis a
vagyon nem mind az övé volt, inkább a birodalmáé. Sokat lehet olvasni történelmi legendákról, feltételezett kincslelő helyekről Dareiosz kapcsán. A legvalószínűbb mégis az lehet, hogy ő volt az első, aki aranypénzt veretett, melynek mindkét oldalán az ő arcképe pompázott. Egocentrizmusa másban is megnyilvánult, például fővárosokat építtetett magának, még olyat is ahova csak ő léphetett be. De talán mégsem csak emiatt maradt olyan emlékezetes, mert azért bevezetett hasznos reformokat is a birodalma, vagyis a nép javára. Ilyenek voltak a posta és futárszolgálat, a kövezett utak, a sorkatonaság bevezetése, és hogy a meghódított népeket is érdekelté tette a birodalom fejlődésében.
/forrás:mondogatjuk/
A pénz
A pénz nem boldogít, de jó ha van...A pénz a XXI. században kiemelkedő, pontosabban főszerepet vállalt az emberek életében.
Minden kiejtett szónak saját rezgése van. Az is sajátságos, ahogy az egyes emberek kimondják. A neveltetésünktől, életszemléletünktől függően a kiejtett szavakat személyes, egyedüli rezgéssel töltjük meg. Számtalan erőteljes szó van a nyelvünkben, de csak egy van, amely kiérdemli a legnegatívabb rezgésű szónak járó első díjat. Ez a szó a "pénz", a legnagyobb töltésű rossz szó minden nyelvben.
A legtöbb emberben a
"pénz" szóhoz kapcsolódó képzetek olyan hihetetlenül erősek, hogy amikor
kimondják, rágondolnak, meghallják, negatív rezgést küldenek
mindenfelé.
Amióta a pénzt mint fizetési eszközt kitalálták, senkinek sincs belőle elég. Ezért, ha csak rágondolunk, azonnal bekattan: "nem elég"... A pénz egyenlő a nem eléggel, ami egyenlő a hiánnyal, ami egyenlő a rossz érzés rezgéseivel, ami garantáltan többet vonz vissza abból, amit nem akarunk: a hiányt.
A pénz boldogít..
Akinek pénze van, talán elégedett, de csak akkor valóban boldog, ha több pénze van, mint kortársainak és munkatársainak, állapította meg egy szociológiai kutatás. A megkérdezettek választhattak: a) évi 60.000 dollárt keresnek, a kollégájuk pedig évi 50.000-et, vagy b) évi 80.000-et keresnek, kollégájuk viszont 90.000 dollárt. A megdöbbentő eredmény: a többség az a) lehetőséget választotta, azaz lemondtak volna évi 20.000 dollárról, csak hogy többet keressenek, mint a munkatársaik! Fontos tudni: ez az eredmény nem egyedi eset. Hasonló kutatások rendszeresen ugyanilyen eredményre vezetnek.
A gazdagok nem boldogabbak, mint más emberek. Egy tanulmány kimutatta: 100 megkérdezett topp-milliárdos (125 millió dollárt meghaladó vagyonnal) 67%-ban érezte boldognak magát, véletlenszerűen kiválasztott amerikaiak 62%-ban. A különbség, statisztikailag nézve, teljesen lényegtelen. A normál keresetűek számára nehezen érthető jelenség hátterében az áll, hogy mihelyst az alapvető igények kielégítése megtörtént, a több pénz már gyakorlatilag nincs hatással a boldogság érzésére. Lottónyertesekkel végzett tanulmányok mutatják, hogy az eufória rövid időszaka után a boldogságérzet gyorsan visszaáll régebbi állapotára, vagy akár az alá is süllyedhet. Az életszínvonal ugyanis részben ugyanúgy működik, mint az alkohol vagy a drog: ha kellemes új tapasztalatot szereztem, mindig többre van szükségem, hogy továbbra is ugyanolyan boldogságot érezzek.
Egy történet...
"Délután van, már megindult az emberáradat, a metrón is sűrűsödik a tömeg.Szemben velem fiatal férfi ül, két oldalán egy-egy gyerek. Egy kislány meg egy kisfiú.A lányka tízéves forma, a kisfiú öt körül.A kislány könyvet olvas, a kisfiú apja karjának dől és elmélázva a kezét simogatja. A férfi egyik karja átöleli a gyereket, kezének hüvelykujja finoman simítja a csontos kis vállat .A kislány egy idő után- fel se néz az olvasásból - a kezét apja térdére teszi.A férfi ekkor könnyű mozdulattal átkarolja őt is. Nem beszélnek.
Annyira elmerülök a nézésükben, hogy nem veszem észre a szakállas öregúrat. Ő is rajtuk legelteti a szemét. Amikor leszállunk, együtt lépünk ki a kocsiból, kedvesen rám néz.
- Tudja mit láttunk, kedvesem?
És válaszol csak úgy maga elé.
Néhány röpke pillanatra a boldogságot láttuk.."
A pénz
A pénz nem boldogít, de jó ha van...A pénz a XXI. században kiemelkedő, pontosabban főszerepet vállalt az emberek életében.
Minden kiejtett szónak saját rezgése van. Az is sajátságos, ahogy az egyes emberek kimondják. A neveltetésünktől, életszemléletünktől függően a kiejtett szavakat személyes, egyedüli rezgéssel töltjük meg. Számtalan erőteljes szó van a nyelvünkben, de csak egy van, amely kiérdemli a legnegatívabb rezgésű szónak járó első díjat. Ez a szó a "pénz", a legnagyobb töltésű rossz szó minden nyelvben.
A legtöbb emberben a
"pénz" szóhoz kapcsolódó képzetek olyan hihetetlenül erősek, hogy amikor
kimondják, rágondolnak, meghallják, negatív rezgést küldenek
mindenfelé. Amióta a pénzt mint fizetési eszközt kitalálták, senkinek sincs belőle elég. Ezért, ha csak rágondolunk, azonnal bekattan: "nem elég"... A pénz egyenlő a nem eléggel, ami egyenlő a hiánnyal, ami egyenlő a rossz érzés rezgéseivel, ami garantáltan többet vonz vissza abból, amit nem akarunk: a hiányt.
A pénz boldogít..
Akinek pénze van, talán elégedett, de csak akkor valóban boldog, ha több pénze van, mint kortársainak és munkatársainak, állapította meg egy szociológiai kutatás. A megkérdezettek választhattak: a) évi 60.000 dollárt keresnek, a kollégájuk pedig évi 50.000-et, vagy b) évi 80.000-et keresnek, kollégájuk viszont 90.000 dollárt. A megdöbbentő eredmény: a többség az a) lehetőséget választotta, azaz lemondtak volna évi 20.000 dollárról, csak hogy többet keressenek, mint a munkatársaik! Fontos tudni: ez az eredmény nem egyedi eset. Hasonló kutatások rendszeresen ugyanilyen eredményre vezetnek.
A gazdagok nem boldogabbak, mint más emberek. Egy tanulmány kimutatta: 100 megkérdezett topp-milliárdos (125 millió dollárt meghaladó vagyonnal) 67%-ban érezte boldognak magát, véletlenszerűen kiválasztott amerikaiak 62%-ban. A különbség, statisztikailag nézve, teljesen lényegtelen. A normál keresetűek számára nehezen érthető jelenség hátterében az áll, hogy mihelyst az alapvető igények kielégítése megtörtént, a több pénz már gyakorlatilag nincs hatással a boldogság érzésére. Lottónyertesekkel végzett tanulmányok mutatják, hogy az eufória rövid időszaka után a boldogságérzet gyorsan visszaáll régebbi állapotára, vagy akár az alá is süllyedhet. Az életszínvonal ugyanis részben ugyanúgy működik, mint az alkohol vagy a drog: ha kellemes új tapasztalatot szereztem, mindig többre van szükségem, hogy továbbra is ugyanolyan boldogságot érezzek.
Egy történet...
"Délután van, már megindult az emberáradat, a metrón is sűrűsödik a tömeg.Szemben velem fiatal férfi ül, két oldalán egy-egy gyerek. Egy kislány meg egy kisfiú.A lányka tízéves forma, a kisfiú öt körül.A kislány könyvet olvas, a kisfiú apja karjának dől és elmélázva a kezét simogatja. A férfi egyik karja átöleli a gyereket, kezének hüvelykujja finoman simítja a csontos kis vállat .A kislány egy idő után- fel se néz az olvasásból - a kezét apja térdére teszi.A férfi ekkor könnyű mozdulattal átkarolja őt is. Nem beszélnek.
Annyira elmerülök a nézésükben, hogy nem veszem észre a szakállas öregúrat. Ő is rajtuk legelteti a szemét. Amikor leszállunk, együtt lépünk ki a kocsiból, kedvesen rám néz.
- Tudja mit láttunk, kedvesem?
És válaszol csak úgy maga elé.
Néhány röpke pillanatra a boldogságot láttuk.."
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése