Akiről fagylaltot neveztek el

1861.  május 19-én született Nellie Melba (1861-1931) ausztrál szopránt eredetileg Helen Mitchell-Porternek hívták. Művészneve otthonának, Melbourne városának a nevéből származik.Ő volt az első ausztrál, aki a zene területén világhírre tett szert.

Még hazájában fiatalon férjhez ment, egy fia született, s így, családosan újította fel korábbi zenei tanulmányait. Több fellépéssel a háta mögött jött át Európába. Itteni énektanárnője Mathilde Marchesi volt .  Marchesi, amikor először hallotta Nellie Melbát, akkor még Helent, így kiáltott fel: "Végre találtam egy csillagot!" Ő javasolta az énekesnőnek művésznevét is.

Férjétől külön élt, később el is váltak, miközben volt egy hatalmas szerelmi regénye a Bourbon uralkodóházból származó, nem mellesleg rendkívül jóképű Lajos Fülöp orléans-i herceggel. Az említett herceg, aki egyébként jogosult volt a francia trónra, később a mi József nádorunk unokáját, Mária Dorottyát vette feleségül. A frigy nem volt boldog, ők is elváltak...

  Az egész kontinensen, később Amerikában és egykori hazájában is hatalmas sikereket aratott. Maga Puccini tanította be neki a Bohémélet Mimijét, nagyon jó volt mint Nedda a Bajazzókban s lehetne tovább sorolni nagy szerepeit: Violettát, Desdemonát, Lammermoori Luciát, Lakmét, a Faust Margitját. Mesésen szép szoprán hang, csodás koloratúrkészség, briliáns technika, utánozhatatlan színpadi jelenlét jellemezte – olvashatjuk róla egy magyar operalexikonban.

Az európai nagy operaházak mellett a legerősebb szál Londonhoz fűzte: negyven évig volt a Covent Garden primadonna assolutája. Neve elé írhatta a "Dame" címet, szentpétervári vendégszereplésekor a cártól százezer dolláros gyémánt nyakéket kapott, hatalmas gázsival rendelkezett. Ruhatárát és ékszereit a párizsi Worth-nél szerezte be. Több történet szól arról, hogy elsőbbségét milyen féltékenyen őrizte, ugyanakkor későbbi éveiben kezdő énekesnőket vett a szárnyai alá és segítette kibontakoztatni karrierjüket. 1925-ben Dallamok és emlékek címmel megírta önéletrajzát.

Hatvankilenc éves korában vérmérgezésben hunyt el. Nagy állami temetése volt. Búcsúztatását abban a melbourne-i templomban tartották, amit az édesapja tervezett és ahol kislányként a kórusban énekelt. Lilydale temetőjében nyugszik. Sírján a Bohémélet Mimijének búcsúszavai olvashatók: "Addio, senza rancor" (harag nélkül búcsúzzunk). 

Az is az elismerésének egyik módja volt, hogy a kor nagy szakácsművésze, a már életében legendává vált Auguste Escoffier (1846-1935), César Ritz üzlettársa, a francia konyha megújítója két ételt kreált a tiszteletére.


/forrás : wikipedia.
zene és gasztronómia  

A Peach Melba-ban egyesülnek a nyár ízei - könnyű, nagyon gyümölcsös hűsítő finomság.

 Minden tányérra kerül 1 vagy 2 fél barack, 1 gombóc vaníliafagyi és málnaöntet.

Magbaváló, keményebb húsú barackokat válasszunk. Forróvízbe dobjuk 1/2 percre, hogy könnyen lejöjjön a héjuk, majd félbevágjuk és leválasztjuk a magról. Nagyon sűrű cukorszirupot készítünk (ez csak annyi, hogy jó sok cukorhoz nagyon kevés vizet adunk és felforraljuk) némi málnapálinkával ( vagy triple seckkel megbolondítva. Ebben főzzük 3-5 percig a félbevágott barackokat. Hagyjuk kihűlni, mert hidegen tesszük majd tányérra.

Málnából öntetet készítünk: a friss gyümölcsöt szitán átpasszírozzuk, és némi cukorral beforraljuk, hogy kicsit sűrűbb legyen. Ezt is kihűtjük.

  

Tálaláskor a tányérra kerül cukorszirupos barack, vaníliafagylat, málnaöntet. Plusz kevés csokiöntettel, esetleg tejszínhabbal még különlegesebbé tehető. De a csokiöntet el is maradhat.

Készíthetünk hozzá tésztakosárkát is, vagy ostyakosárkát, és tálalhatjuk abban is - még extrább.

Mandulaforgáccsal is megszórhatjuk, nagyon finom hozzá.