"Antipatrosz neve keveseknek cseng ismerősen, pedig ő volt az a föníciai krónikás, aki Kr. e. 2. században lejegyezte és a „csoda” jelzővel illette a hét legismertebb ókori építményt. Bár a remekművekből mára többnyire csak romok maradtak, történetük máig él.
Szemirámisz függőkertje
Élt egyszer réges-régen – időszámításunk előtt feltehetően 600 évvel – egy Amüthisz nevű királylány. Apja a médek uralkodója volt, birodalma a Kaszpi-tengertől délnyugatra elterülő szemkápráztató hegyvidéken helyezkedett el. Egy napon a lányt férjhez adták Nabukodonozorhoz, a babiloni királyhoz, a két nemzet szövetsége érdekében. Így a pár hamarosan Mezopotámiába költözött. A sivatagos, kopár környezet elszomorította Amüthisz szívét. Nabukodonozor nem állhatta tétlenül a dolgot: hogy felvidítsa kedvesét, elhatározta, hogy odavarázsolja neki régi hazája egy darabkáját. Gyönyörű függőkertet építtetett, hogy megörvendeztesse a lányt. A lépcsőzetesen emelkedő teraszokra rózsát, gránátalmát, fügét, diót, mandulát és vízililiomot, és temérdek fát telepítettek, hogy minél jobban hasonlítson Amüthisz páratlan szépségű otthonára.
És hogy miért pont Szemirámiszról nevezték el a kertet? A hölgy mitikus személy; a monda szerint babilóniai királynő volt, kinek történetét Diodórosz és Hérodotosz is lejegyezte. Szemirámisz nem csak szépséges és okos, de talpraesett és harcedzett nő is volt. Hadjáratai során a meghódított területeken mesterséges magaslatokat, palotákat emeltetett, kerteket alakított ki, szökőkutakat építtetett. A legenda szerint Babilon városát is ő hozta létre. Végül szomorú sorsra jutott: saját fia tervezett ellene merényletet, és ő, hogy elkerülje a küzdelmet, galambbá változott, és elrepült.
A valóságban nem tudni, hogy a csodálatos építmény létezett-e egyáltalán. Maga a „függőkert” elnevezés valószínűleg a görög vagy latin terasz ill. balkon szavak félrefordításából ered. Beszámolók alapján következtethetünk a mesterséges, növényekkel befuttatott „hegy” kinézetére. Sztrabo görög filozófus és történész így ír róla: „A kert egymásra épülő árkádos teraszokból áll és szögletes pilléreken nyugszik. Építőanyaguk szárított tégla és aszfalt. A legfelső emelet lépcsőzetesen lejt, oldalában vízkiemelők működnek. A vizet az Eufráteszből emelik ki az erre a feladatra kijelölt emberek.” Ettől eltér Diodórosz leírása, aki szerint az öntözőrendszer egy boltozat alatt húzódott meg. A kétféle dokumentáció kevés dologban egyezett, ám néhány azonos információ alapján így is magunk elé varázsolhatjuk a kert képét. Ma úgy képzelik, az alapot egy négyszög adta, melynek területe a szintek számával fordított arányban csökkent. Boltozatok, oszlopok rengetegéből álltak az egyes épületrészek, belül pedig királyi termek helyezkedtek el. A szint első rétegét kőből rakták ki, erre jött az aszfalt, ezen egy szigetelésre szolgáló ólomlap feküdt, majd a vastag talajréteg következett. Több hasonló épületet is emeltek akkoriban, melyek például az ókori Perzsia területén többé-kevésbé romos állapotban, de még manapság is léteznek."/The Explorer Wordl/
" Egy brit tudós azonban az ókori szövegek áttanulmányozása után azt állítja, hogy valóban létezett az ókori világ hét csodája közé választott függőkert, csakhogy azt nem Babilonban, hanem Ninivében kell keresni.
Sammu-ramat, görögül Szemiramisz (i. e. 9. sz. vége) egy mitikus asszír-babiloni királynő volt, III. Adad-nirári asszír király (i.e. 810-783) anyja. Sztéléje ismert Assurból, míg egy Nimrúdban (Kalhu) előkerült felirat szerint férje, V. Samsi-Adad (i.e. 823-811) halála után régensként gyakorolta a hatalmat. Sammu-ramatot említi Hérodotosz, Ktésziasz Knidiosz, Diodorosz és Iustinus is.
Diodórosz szerint Szemiramisz istennőnek született, aki feleségül ment egy asszír tiszthez, majd miután szépségével és nemes jellemével meghódította Ninosz király szívét, az elvette őt férjétől, és feleségévé tette. Ninosz halála után Szemiramisz kezébe került a hatalom, éveken keresztül irányította az országot, felépítette Babilónt, benne a függőkerttel, az ókori világ hét csodájának egyikével, és távoli országokban vezetett hódító hadjáratokat.
Stephanie Dalley oxfordi történész 18 évnyi kutatás után arra a következtetésre jutott, hogy a legendás függőkert valóban létezett; az általa ismert ókori szövegek azt sugallják, hogy a kertet nem a babilóniaiak, hanem az asszírok építették az időszámításunk előtti hetedik században, a bibliai Szennahérib király uralkodása alatt, de nem Babilonban, hanem 300 kilométerre északra, az észak-mezopotámiai (ma Irak) Ninive városában.
Dalley ősi babilóniai és asszír ékírásos feliratokat, illetve a későbbi korokból származó görög és római szövegeket elemzett. Talált egy olyan asszír forrást is, amit az 1920-as években szerinte "teljesen félrefordítottak", valamint egy Szennahéribhez kötődő szöveget, amelyben a király egy "páratlan palotáról", "csodáról" értekezik. A tábla leír egy lehetséges gépezetet is, amely hasonlít a 400 évvel későbbi arkhimédészi csavarra, amivel nagy magasságokba – így 75 kilométer távolságból – is fel tudták szállítani a vizet."
/Múlt-kor történelmi portál/
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése